„…a térben mindenhol egyszerre lüktet.” Örülök, mert ez a tételt nem ismertem, csak feltételeztem. Az idézett szavak lettek az én kulcsszavaim is a hexagon korszakot követő további eszmecserék idején, de mindenre kiterjesztett értelmezéssel. Közelebbről: a térben minden végtelenül kicsi evilági rész mindenhol egyszerre lüktet, de nem önmagában, hanem a végtelenül kicsi fizikai természetének megfelelően, a Fizikum (az anyagi világ) és – ahogy hexagon írta – a tükörvilág, azaz a Vákuum között, ami a lét Összes Információjának is tükre lévén, az Egész és a Részek együttes létezésének harmóniáját biztosítja. Mindig.
A fizikailag definiált idő mérési alapegységének eszközeinkre való maghatározása nem lehet gond, s nem érinti a Planck-idővel kapcsolatos tudományos megfontolásokat sem.

Elmúlt éjfél, egyszerűsítek: egy blogon összefoglaltam az eszmecsere során megerősödött világnézetemet: [link]
Nem várom el, hogy elolvasd, hiszen ott sok más kérdés re is kitérek. Itt a leglényeget már leírtam, a folytatáshoz elegendő.