Igy szoktam meg, de kösz.

Nem. Te Driac tengerről beszéltél. Amiből levágtam, hogy nem folyadék, hanem valami hullámzó térszerkezet lehet...
Viszont a bránokról már olvastam, így jobban beugrott mire is gondolsz ;)

Nem, én ezt nem úgy értem.

Annyi, hogy tudom, hogy a marhahús marhából készül. Tudom, hogy tenyésztik, levágják, elkészítik felszolgálják. De persze fogalmam sincs milyen molekulákból is áll pontosan, és azok hogyan miként kapcsolódnak egymáshoz, de mégis 'tudom', hogy mi az a marhahús.

Remélem érthető volt a hasonlat

Na ez az ami igazán érdekes dolog.
Sajnos erről a negatív világ dologról még kevesebbet tudok, mint a húrelméletről...

De olyasmi, mint az anyag-anti anyag dolog? Tehát, hogy az anyagnak van egy nem anyag párja? Mint a protonnak a pozitron?

Btw a húrelmélet dimenziói, ahogy a filmből is kivettem térdimenziók.

Mind1, jó lenne ezekről egy átfogó magyar írás, vagy hasonló...

Amúgy nemtom arról hallottál, hogy egy fene tudja milyen nemzetiségű kutatócsoport kitalált egy kísérlete a húrelmélet bizonyítására?
Persze az LHC segítségével lehetne megoldani.
Valami előre megjósolt energia szintet kéne keresni. Aminek értékét az elmélet alapján előre ki tudják számítani.
Azért nem kis dolog lenne ha gyakorlati körülmények között is bizonyított lenne a húrelmélet.
Igaz, hogy sokat nem értek hozzá, de azért azt tudom, hogy akkor az nem jelentene más, mint hogy mindannyian egyből vagyunk Minden és mindenki ugyan azokból épül fel. Bár végülis így is... Csak ez mégis más lenne... Nem vagyunk mások, mint tiszta energia... Elég scifisen hangzik, de igaz.

Nem vagyunk mások, mint tiszta energia..

Igazad van,

"A protont három kvark alkotja, de e kvarkok tömege csak a proton tömegének 5 százalékát teszi ki, a gluonoknak pedig nincs is tömegük. A hiányzó 95 százalék az alkotóelemek mozgási energiájából származik."

[link]

Ezt számoltam én is ki, csak egy másik módszerrel.

[ Szerkesztve ]

OK, nem gondoltam, hogy olvasni is fogja valaki amit írok,

,-)

Na igen, ezt mondtam én is,nem? A sebesség miatt muszáj a tömeg növekedése is. Ergo a 'nyugalmi' tömege, ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről nagyon kicsi kell, hogy legyen.
És ez a 95-5 % reálisan is hangzik.

Az elektron antirészecskéje a pozitron. A proton kvarkokból áll, ezekhez szintén tartozik egy-egy anti-kvark.

Innen elindulsz,
[link]
és mindent elolvasol. Ha kéket látsz, klikkelsz, olvasol. Előbb utóbb többet fogsz tudni a témáról, mint egy fizikus.

Az angol verzió messze több infót tartalmaz.

Igen, azt mondtad, azért írtam, hogy igazad van.

[ Szerkesztve ]

"A félvezetők vezetőképessége alkalmas frekvenciájú elektromágneses sugárzással növelhető. Ha az elektromágnees hullám kvantumának energiája elegendő elektron-lyuk pár generálásához, vagyis a foton hatására elektron jut a kötési sávból a vezetési sávba akkor belső fotonvezetésről bezsélünk . A párkeltéshez szükséges energia megegyezik a tiltott sáv szélességével . A jelenség fordítottjaként említhető a töltéshordózópár rekombinációja. Ebben a folyamtban a vezetési sáv elektronja lép visza a kötési sávban lévő lyukhoz. Ez a rekombináció fotonkibocsátással jár."

[link]

A vákumban ugyan ez történik, amikor egy elektron-pozitron párt hoz létre egy foton. Itt is van egy határenergia, ami alatt nem keletkezik pár.

[link]

A félvezető azonban nem csak szabad elektronjai útján vezeti az áramot (mint a fémek), hanem egy másik vezetési mechanizmus: a lyukvezetés útján is. Ha ti. két atom között egy vegyértékelektron szabad elektronná vált, a kristályszerkezetben már csak egy vegyértékelektron tartja fenn a kötést, az elszabadult elektron helyén elektronhiány, lyuk keletkezik (2. ábra). Az eredetileg elektromosan semleges atom a negatív töltésű elektron távozása folytán pozitív töltésűvé válik, ezért a lyukat pozitív töltésűnek tekintjük.

Ez az antiangyag, egy lyuk a Dirac tengerben az abból kiemelt részecske helyén. Ezért van minden részecskének antirészecskéje.

A kristályban a rács hullámai nem nagyon befolyásolják a hiba mozgását, mert nagy a kettő közt az energia külömbség. A vákumban levő rezgéseg és az elektron energiája közel azonos, ezért ott a hullámok jelentős szerepet játszanak az elektron mozgásában.

És vákumban is ez történik.

Nagy energiájú gammasugárzás létrehozhat elektron-pozitron párt atommag jelenlétében, ha energiája nagyobb, mint az elektron nyugalmi energiájának duplája: 1,022 MeV (két részecske keletkezik). Ez a párkeltés.
A pozitron anyag jelenlétében hamarosan találkozik egy elektronnal, ilyenkor megsemmisül és nagy energiájú fotonokat kelt. Ez az annihiláció. Ezen alapszik a pozitronemissziós tomográf (PET)

[link]

Az atommag csak azért kell hogy a közelben legyen, hogy elvigye az impulzust. Nem abból szakad ki a pár. A vákumból. Pont mint a félvezetőknél a kristályrácsból.

[ Szerkesztve ]

Eddig minden szép, de mik lehetnek azok a kvarkok?
Ha jobban megnézem a táblázatot, akkor a töltés szerint kétféle kvark lehetséges. -1/3 és +2/3 töltésű. Az antikvarkok nem számítanak, azok csak lyukak a Dirac tengerben.
Ez így nem sokat mond, de ha egy óra számlapján ábrázolom a 3 legfontosabb részecske töltését, akkor mindjárt szembetünik valami.
Legyen az elektron töltése a 6 órát mutató vektor.Az órán felfele a pozitív töltések lesznek, lefele a negatívok. Az up kvark a +2/3 töltésével az 1 és 2 órá közt lesz valahol. A down kvark, ami -1/3 töltésű, a 4 óra körüli értéket fogja mutatni.
Ezek együtt egy fejre állított ötszög felét rajzolják ki.
A kvarkok felfoghatóak úgy is, mint elektron-pozitron kevert állapotok. El vannak fordulva a töltéstérben. Ez a keveredés lehet akár időbeli. Ilyen kevert állapotban vannak a neutrínók is.
[L:http://www.google.hu/#hl=hu&q=neutrino+oszcill%C3%A1ci%C3%B3&meta=&fp=8de81c2823ab0bcc][/L]

Ez az elfordulás hozza létre a szintöltést is. Minden ismert részecske 'kiforgatható' egy E8 -asnak nevezett szimmetriából.

[link]
[link]

Nem kihagyni a második részt.

[link]

Nagyon szép ez a 8 dimenziós töltés tér. De miért hatszög szimmetriájú az egész?

Ehhez csak annyit fűzök hozzá, hogy meg kell nézni milyes rácsszerkezetű a (majdnem)legstabilabb anyag, a gyémánt.

[ Szerkesztve ]

Az idézet sem rossz.

Matek nélkül a tudomány egy sötét labirintus.

Egy link rossz.
google:neutrino oszcilláció

A régi pi mezon szemléletű neutron tömegére egy közelítés, csak mint érdekesség. Nem csak bonyolult úton lehet megkapni a tömeget.

1 egység most az elektron tömege. Három pont(parton) haromszög alakban kering egymás körül, pionok tartják össze őket. Ez egy régi modell, valójában a partonok kvarkok, és gluonok kötik őket össze.
A pi mezonok(pion) 60 fokban 'látják' egymást, így alakítanak ki hullámcsomagot. Ez a három(x2) hullámcsomag adja a többlet tömeget.

m_pion=273.15
m_pion0=264.15
a=60.0*pi/180

m=(m_pion-m_pion*sin(a)) + (m_pion0-m_pion*sin(a)) + (m_pion-m_pion0*sin(a))
E=m_pion*4+m_pion0*2+m*2

Az eredmény 1838.059326, ami elég jó ahhoz képest, milyen egyszerű feltételekből indult a számítás.

http://physics.nist.gov/cgi-bin/cuu/Value?mnsme
[link]

Mi az hogy a gravitáció a téridő görbülete?
Ennek megértéséhez ismerni kell néhány részletet. A test gravitációjának mértékét az összenergiája határozza meg. Ebbe beletartozik a hő- mozgási és mindenfajta elképzelhető energia.
Ez meghajlítja a téridőt. De mint már írtam, a téridő egy elvont tér, ami a FÉNY mozgásaiból felvett koordinátákból áll, papíron. Ez az energia a valóságban a fényt hajlítja el. Ez egy fénytörés.

Egy fizikus reflexből támadna, hogy a fénytörést egy skalármező írja le, a gravitációt pedig tenzortér. Nem lehet fénytörés a gravitáció.
Láttam olyan elmélkedést is a neten, ahol az illető a gravitáció fénytörés voltát a Nap körüli gázokon elhajló fénnyel akarta cáfolni.

Nos nem erről van szó.
Nem az anyagon elhajló fényről beszélek, hanem a változó törésmutatójú vákumban elhajló bozonokról, amik összetartják az anyagot. Ahogy közeledünk a gravitáló tömeg felé, egyre több sugárzást fogunk körülötte érzékelni az energiájától függően. Nyilván másodpercenként állandó energiát sugároz ki. Ez a távolságnégyzetével arányosan szétoszlik a térben.
Ezt az energiát legtöbbször fotonok közvetítik. Ezek ponthibák a vákumrácsban. Ha pedig egy rácsban hibák vannak, ott lassul a rácshullám sebessége. Minél közelebb kerülünk a tömeghez, annál több hiba lesz a térben, annál jobban lassul a rácsrezgés sebessége, ami jelen esetben a fénysebesség.
Ez a lassulás szépen kiszámítható a Schwarzschild egyenletekből. Továbbiak megértéséhez már csak a fénytörés törvényét kell ismerni. Ha a fény egy sűrűbb közegbe lép, megtörik a felületi merőlegeshez(normálishoz) képest.
Ha a sűrűség folyamatosan változik, akkor a törés is folyamatos.

Ennek ellenére tenzortér írja le a gravitációt. Ennek oka, hogy a mozgó testek mozgásirányban összemennek az vákumhoz(éterhez) képest, és hogy az idő múlását is a fény sebessége határozza meg. Ezek együtt nem írhatóak le skalármezővel.

Ha a fény lassul, akkor miért gyorsulnak a testek? Egyenletekkel le tudnám írni, de az könnyű, és úgyis csak én érteném. Le tudom-e írni szavakkal?

Ismert, hogy a fény mindig c=300000 km/s-al halad. Bárhol mérjük, bármilyen körülmények közt, mindig ennyinek adódik.
De gravitációs térben az órák lassabban járnak.

http://en.wikipedia.org/wiki/Gravitational_time_dilation

Ez azt is jelenti, hogy a Földtől távolabbi megfigyelő szerint a Földfelszinhez közel haladó fény lassabban halad, mint c. Minden relatív. Mi azért mérjük a helyi fénysebességet mindig állandó értékűnek, mert az idő múlását is a fény diktálja.

Ugye azt mondtam, hogy a fény lassul, de a gravitációban mozgó test gyorsulva mozog.
Ehhez az előző állítást kell megérteni. A fény lassul globálisan szemlélve, de helyileg állandó a sebessége. Ez egy fontos kiindulási pont.
A másik dolog, hogy az elektronágneses erőt, ami összetartja az atomot, fotonok közvetítik a mag és az elektron közt. A proton alkotóit, a kvarkokat ugyancsak bozonok tartják össze, ezek a gluonok. Amikor fényről beszélek, akkor ezekre a bozonra gondolok.
Ha a nagy üres semmiben áll az atom, akkor a foton egy egyenes mentén mozog a mag és az elektron közt. Most ez egy egyszerűsített kép, hogy a lényeg jobban látszódjon.
Ha tömeg van a közelben, akkor az erőt közvetítő foton nem egyenesen halad, ami miatt az elektron nem arra fog menni, amerre a mag valójában van, és a mag sem arra fog menni, amerre az elektron van. Minél közelebb van a tömeg, a tér gradiense egyre nagyobb lesz, egyre inkább más irányban 'közelednek' a részek egymás fele. Ez egyre nagyobb gyorsulást jelent. Hiszen a belső energiájuknak megfelelően egymás fele gyorsulnának, csak éppen célt tévesztenek a görbe 'téridő' miatt, ami a valtózó törésmutatójú vákum.
Persze az elektron arra megy, amerről 'látja' a foton által közvetített magot. Ez számára az egyenes. De globálisan szemlélve ez egy görbe.

[ Szerkesztve ]

Nagyon érdekes Kaluza-Klein 5 dimenziós elmélete. Itt az 5. dimenzió (x4) fel van csavarodva egy R sugarú körnek megfelelően.

http://www.superstringtheory.com/experm/exper5a.html

Hogyan lehet ezt értelmezni egyszerűen, mert a metrikával számolgatni lehet nem lenne eléggé szemléletes úgy, hogy egyszerű is maradjon a példa.

Van egy egyszerű levezetés, amivel (csak) az elektromos teret fel lehet írni, mint egy görbült térben történő mozgás. Ez egy egyszerűsített kép lesz ismét, most itt nincs mágnesesség.

Ha egy csőben körbe-körbe mozog egy pont, akkor ott centripetális gyorsulás ébred.
Ez egy görbült felületen történő mozgás. A centripetális erő tehetetlenségi erő, pont mint a gravitáció Einstein elméletében. Ez annyit jelent, hogy nem önálló erő, hanem a test tehetetlen mozgásából ered.

Hogyan lesz a Coulomb erőből centripetális erő?

Egy részecskéhez hozzárendelhető De Broglie hullámhossz:
l=h/(m*v)
Ha az l hullámhossz egy kör kerülete, akkor
l=2*pi*r
m=h/(l*v)=h/(2*pi*r*v) lesz a részecske tömege

v=c*alfa egy különleges sebesség, ennyivel halad az atom körül alapállapotban az elektron. Az alfa a finomszerkezeti állandó. (értéke megtalálható így:physical constant)
A centripetális erő egyenlete
fcp=m*v2/r
amibe behelyettesítve a hullámhossznál kapott tömeget, ezt kapom.
fcp=h*v2/(2*pi*r*v*r) = h*v/(2*pi*r2 )
Végül a v=c*alfa sebesség kerül az egyenletbe
fcp= h*c*alfa/(2*pi*r2)
Ez ugyanúgy fordítottan arányos a sugár négyzetével, mint a Coulomb erő.
fc=k*e*e/r2

Ki lehet számolni, minden r értékre ugyan azt az eredményt adja a két utolsó egyenlet. A Coulomb erőt helyettesítettem egy tehetetlenségi erővel, vagyis egy görbült térben történő mozgással.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Centripet%C3%A1lis_gyorsul%C3%A1s

Természetesen a De Broglie frekvenciát nem kivonással kell számolni, hanem összeadással. Ez alap a hullámcsomagok fizikájában.
Ezért van, hogy a hullámszám és a hullámhossz az impulzustól függ, míg a frekvencia az energiától. Ez amiatt van, mert a hullámcsomag modulációja időben és térben máshogy alakul.

p=hbar k
E=hbar w

http://en.wikipedia.org/wiki/Matter_wave

frekvencia = gamma mc2/h

kvantummechanika:
v=c*0.5
b=1/sqrtl(1-v*v/(c*c))
f1=(me*b*c*c)/h
E1=f1*h

hullámcsomagokkal ugyan az:
f0=me*c*c/h
f1=f0*sqrtl(1+v/c)/sqrtl(1-v/c)
f2=f0*sqrtl(1-v/c)/sqrtl(1+v/c)
f=(f1+f2)/2
E2=f*h

E1 és E2 0.9c-ig minden v-re azonos. Nagyobb energiákon kis eltérések lesznek, aminek jó oka van.
Tehát az elektron sebességtől függő De Broglie hullámhossza visszavezethető a Compton hullámhosszára, ami egy állandó.

Megvan az oka az anyaghullámnak, a képlet megmondja. Csak nem a mi nyelvünkön. Minek az egyenlete ez?
sqrtl(1+v/c)/sqrtl(1-v/c)
Gondolhatná aki olvas, hogy valami légbőlkapott hülyeség.

[link]

Ez a relativisztikus doppler egyenlete. Az egyik közeledő a másik távolodó esetben.
Az anyaghullám egyenlete egy pont mozgását írja le, ami mozgás közben elölről és hátulról is egy f0 Compton hullámot kap. Ennek a frekije a Doppler miatt módosul, és a két különböző frekvencia egy hullámcsomagot hoz létre. Ennek a térbeli szélessége a De Broglie hullámhossz. Az időbeli szélessége pedig az energiától függ. Ez a frekvencia.
Tehát ha egyetlen elektron megy a nagy semmiben, akkor is egy hullámtérben mozog. Ez a Dirac tenger egyik újabb bizonyítéka.

[ Szerkesztve ]

[link]

Az ábra nem 2d térben van, hanem 1 térbeli és 1 időbeli dimenzióban. Ha gyorsul a test, ez az ábrán azt jelenti, hogy jobbra vagy balra kanyarodik.
Ha egy kezdő egyenletes mozgáshoz hasonlítok minden további történést, akkor a jobbra kanyarodáskor gyorsul, a következő bal kanyarban pedig visszalassul az eredeti sebességére.
Az optikai csalódás, amiről írtam itt látszik a legjobban. Ha a mozgó pont gyorsul, akkor a a múltjában és mozgásirányban(jobbra) levő pontok távolabb kerülnek, a mögötte levők közelebb.
A jövö fénykúpban mindez fordítva történik.

Ez nyilván optikai csalódás, nem fog az egész világ aszerint átrendeződni, hogy én hogyan mozgok. Ez a torzulás minden távolságmérésnél és képalkotásnál fel fog lépni. A részletek itt. [link]

A vonatos példa. amit írtam így néz ki téridőben.

A sötétkék fényjelek a vonat eleje és a hátulja féle indulnak középről a 40. másodpercben.(az álló állomás piros ideje szerint) Ez a pillanat a vonat közepén van, hiszen ha vízszintesen húzok egy vonalat, akkor a két sárga ferde egyenes, amelyek a mozgó vonat végeit jelölik, egyforma távolságra lesznek tőle.
Ahogy írtam, a hátraküldött jel jóval hamarabb éri el a vonat végét, mint amit előreküldtem. De a visszaverődő jeleknél pont fordítva játszódik le minden, és végül egyszerre ér vissza a vonat közepére a két jel.

A visszaérkezés pillanatához képest a két visszatükröződési esemény a múltban van, így az előbb leírt optikai torzulás érvényes rá.

Hiába indult messzebbről a hátulról visszaérkező jel, az optikai csalódás miatt ugyan olyan messzinek fogja látni a vonat közepén lévő személy ezt az eseményt, mint az elöl levőt.
Mivel ő a két esemény egyforma távolságúnak méri, ezért az abban a pillanatban ott levő órákon azonos időt állít be. Ezek a sárga számok.
Ha most ezzekkel az értékekkel egy új koordinátarendszert rajzolok fel, akkor a Lorentz transzformációt hajtottam végre koordinátákon.

A két függőleges piros vonal az állomás két vége. Az állomás helyett szokás a relativitás bemutatására alagutat írni.
Van egy paradoxon ezzel kapcsolatban. Ugyanis az alagút szerint a vonat rövidebb, a vonat szerint pedig az alagút. Nem lehet két állítás egyszerre igaz.

Nos nem is lehet igaz egyetlen inerciarendszerben. A paradoxon hibás, mégpedig azért, mert nem adtuk meg, melyik állítás milyen inerciarendszerben igaz.

Amikor a fényjelek visszaverődnek, nézzen ki a vonat két végén levő megfigyelő az ablakon. Azt fogja látni, hogy a vonat mindkét vége kint van az alagútból. De az ábráról az is leolvasható, hogy az alagút szerint a két pillanat nem azonos időben történik.
Az egyidejűség relatív.
A vonat a saját hosszát a két visszaverődés közt húzott téridőbeli egyenesen veszi fel, míg az alagút vízszintesen.
Ez a paradoxon oka, nem egyformán veszik fel az 'egyidejű' eseményeket a két viszonyítási rendszerben.

Ne hagyd abba! Még ha nem is látszik, de én olvasom rendszeresen amit írsz. Persze még mindig nem értem teljesen, de érdekes.
Majd egyszer talán hozzá tudok szólni v.hogy.

Az a mese érdekelne, hogy a húrelméletből, hogy lesz szuperhúrelmélet. Tudom, kiegészítették a szuperpozíció elvével, de ez így még mindig ködös.
Ezen kívül a párhuztamos univerzumok érdekelnének. Persze nem a képletek szintjén.
Akarok írni ezekről egy átfogó cikket. A könyvek alapján, amiket elolvastam + plusz saját vélemény, ahogy látom, odaadnám neked lektorálásra majd publikálás előtt, ha készen lesz.
Persze, az inkább mese jellegű, de szeretnék kitérni az extrémebb fizikai elméletekre is. Hasonlóan a húrelmélethez.

Saaajnos az olyan mesék, mint a párhuzamos univerzumok meg időutazás, nem érdekelnek.
Ezek a matematikai egyenletek félreértelmezésein alapulnak. Az idődimenzió a relativitásban a fény útja. Hogy akarsz ebben utazni?
A kvantummechanika egyenletei annyit mondanak, hogy az elektron mozgását úgy kell számolni, hogy minden lehetséges útvonalát számításba vesszük. Erre jön valaki, és kitalál egy olyan abszurdumot, hogy egyetlen pont ténylegesen minden útvonalon megy, csak mind egy másik univerzumban.
Mindent kitalálnak már, csak nehogy az étert vissza kelljen hozni a fizikában. Mert az olyan ciki lenne.
Pedig a Dirac tengerben ott van a sok negatív energiájú elektron, ami nagyon szép magyarázatot ad, hogy miért van interferencia egyetlen elektronnál is.

Leírtam hogyan történik, ennek ellenére még mindig a párhuzamos világokkal jössz. Az nem fizika, hanem egy álomvilág.

Arra is megvan az egyszerű magyarázat, hogy miért járnak mindig azok az órák lassabban, amik a viszonyítási rendszerhez képest mozognak.
Mert haladási irányban egyre jobban késnek. Ennek oka pedig az, hogy fénnyel szinkronizáltuk azokat.
Igy a piros vonalak, amelyek a mozgó időkoordinátái, sűrűbben követik egymást, mintha azokat vízszintesen vettem volna fel. Igy a fekete számjegyű órákhoz képest a pirosak járnak lassabban, a pirosakhoz képest pedig a feketék.
Mindenféle ellentmondás és téridő nélkül, csupán fényórákat felrajzolva egy newtoni térben és időben.

Nem kell ide idődimenzió, csak és kizárólag a fény.

Néhány vélemény a Dirac tenger és a Feynman módszerről. Mert a párhuzamos univerzum őrület az utóbbiból ered.

"The path-integral formulation of quantum mechanics was useful for guessing at final expressions and at formulating the general theory of electrodynamics in new ways - although, strictly it was not absolutely necessary. The same goes for the idea of the positron being a backward moving electron, it was very convenient, but not strictly necessary for the theory because it is exactly equivalent to the negative energy sea point of view."

[link]

"Paul Dirac was the first to propose that empty space (a vacuum) can be visualized as consisting of a sea of virtual electron-positron pairs, known as the Dirac sea. The Dirac sea has a direct analog to the electronic band structure in crystalline solids as described in solid state physics. Here, particles correspond to conduction electrons, and antiparticles to holes. A variety of interesting phenomena can be attributed to this structure."

[link]

"Subsequently the roles of Zitterbewegung, antiparticles and the Dirac Sea in the Chessboard model have been elucidated[14] and the implications for the Schrödinger equation considered through the non-relativistic limit.[15]"

[link]

Tehát a két modell ekvivalens, magyarul matematikailag azonos. Ez ugyan az az eset, mint a Lorentz étermodell és az Einstein relativitása esetén. Az egyik vagy másik kiemelése csupán önkényes választás.
Amint látszik, a Dirac tenger leírásmódja megegyezik azzal, amit a solid state physics ír le. Az pedig a szilárd kristályok fizikája [link]

Tehát amiket leírtam, azt nem én találtam ki, hanem tények, konyhanyelven.

[ Szerkesztve ]

Ahaaam! Igen, én is így hallottam, ahogy írod.
Mindegyik úton végigmegy, csak más univerzumban.
Hát passz. Miciho Kaku könyve pont erről szól. Csak még nagyon az elején tartok. Akkor ő is baromságokról fog beszélni? =/
Időutazás okés... Azt vegyük is ki. Azt nem akartam belerakni a cikkembe.

A más univerzum dolog többek közt abból is jött / jöhetett, hogy a húrelméletnek valami 5 megoldását találták ha jól emlékszem. De ugye ebből csak egy lehet igaz. De elméletben a másik 4 is helyes. Szintén nem tudom, és nem is ismerem a képleteket, ezek csak tények.

Másrészt, nem a húrelmélet az, ami megjósolja a graviton-t? Meg a tachiont? Akkor ez is csak scifi?

Amúgy jó lenne egy megfogalmazás az Időre. Kihagyva a fényt természetesen. Hogy mi az amit mi időnek nevezünk? Voltaképp nem az, hogy mi mit nevezünk annak, hanem hogy valójában mi az? Ahogy az egyik esemény eljut A-ból B-be. És itt AB nem távolság, hanem lehet akármi. Folyamat, állapot távolság is, vagy bármi... De ez mi? Ezt mérjük az idővel... De ez még nem az idő definíciója.

Hát maga az éter sem ugyan az már, mint aminek 100 éve elképzelték.

Az időről talán kérdezd meg Hawkingot

[link]

"Temporal measurement has occupied scientists and technologists, and was a prime motivation in navigation and astronomy. Periodic events and periodic motion have long served as standards for units of time. "
[link]

A húrokról sem tőlem kellene érdeklődnöd.
Az 1990-es években Edward Witten és mások meggyőző bizonyítékokat találtak arra, hogy a különböző szuperhúr elméletek (öt különböző változata van) egy M-elméletnek nevezett 11 dimenziós elmélet határesetei.

[link]

[link]

Tudom hogy csak szórakozol, de szórakoztat.

Na de ennél sokkal érdekesebb ez a téma.
google hyperdiamond feynman

Itt már a téridő van felosztva egy hipergyémánt rácsra. [link]

Ja, a gravitont még nem találták meg, tehát az még csak egy mese.
Ha a gravitáció tényleg csupán bozon refrakció, akkor nem is fogják.

Miciho Kaku könyve pont erről szól. Csak még nagyon az elején tartok. Akkor ő is baromságokról fog beszélni?

Igen, mert ő az időutazásról is ír. Ameddig nincs megismételhető időutazás-kisérlet, addig az is csak egy mese.

Amúgy jó lenne egy megfogalmazás az Időre. Kihagyva a fényt természetesen.

Ez olyan, mintha azt írtad volna, "kihagyva az igazságot, természetesen".
xd

Uhf, na így már dereng valami. Úgy érzem újra elő kell vennem azt a Hawking könyvet.
Amikor olvastam, akkor még az M elméletes rész elég nyers volt. Most már úgy érzem érteném miről beszél... De csak dereng.
Hja, a gravitont csak feltételezik...

Heh, azért mert mi a fényt használjuk a meghatározására, attól még idő van és telik... Bár mondjuk ezen lehetne vitatkozni, de a fény csak egy jelenség... Nem maga az idő...

[ Szerkesztve ]

[link]

Az internet a legnagyobb könyvtár. És igazából attól sem kell félni, hogy olyantól olvasol, akinek csak halvány sejtelme van a témáról. Attól még jó ötletei lehetnek.

A végső igazságot senki nem tudja. Mindenkinél annak csak egy kis töredéke van.
Ha nem halgatod meg mindenki véleményét, soha se ismered meg a végső igazságot.
Olyan ez, mint amikor szemtanukat hallgatsz ki. Mindenki kicsit másképp látja ugyan azt az esetet.
Ha egész életedben egyetlen ember véleményére adsz csak, vagy neagyisten egyetlen könyvben leírtakra támaszkodsz, soha nem fogsz előrébb jutni.

Nem kell félni attól, hogy félreinformálnak. Ha már elég járatos leszel a témában, könnyedén átlátod majd, mi téves, és mi az ami új és érdekes ötlet.

Esetleg elmélet...
Remélem időutazásról nem fog beszélni. Hipertérelméletet fejtegeti az elején, ami ha jól értem megegyezik a húrelmélettel.

Hja, most azt akartam mondani, hogy miért beszél mindenki térdimenziókról, amikor többletdimenziókról van szó.
Aztán eszembe jutott amit mondtál, hogy a tér és az idő voltaképp ugyan az a rácsozat. Ha a rács meggörbül, akkor az idő is vele változik.

De mi van a magasabb dimenziók lehetőségével? Olyanra gondolok, amit mi itt a 4 dimenzióban nem érzékelhetünk. Úgy mint a 2d és 3d közötti különbség. A 3d-ben látszik a 2d-s felület. Viszont 2d-ben nem látni a 3d-t, mert a 3. koordinátán el van mozdulva. És mivel 2d-ben ez a koordináta 0, így nem érzékelhető. Csak akkor, ha 2d és 3d test keresztezi egymást, de akkor is csak a 3d test 2d-s lenyomata lenne látható.
Ergo, mi van akkor van 4-5-6 akárhányadik dimenzió is, csak azt mi pont azért nem látjuk, ill. nem érzékeljük, amiért a 2d se a 3d-t.

689: wow ez a link nagyon jónak tűnik. 4 oldal messze nem kimerítő, de érdekes lehet! Thx : ) Dolgozok egy kicsit... aztán elolvasom!

[ Szerkesztve ]

A magasabb dimenziók olyan értelemben térdimenziók, amennyire az idő. A téridő metrikájában a cdt tag a fény útja. Ez elég nyílvánvaló, s=vt képletet mindenki ismeri.
Ezzel a módszerrel nem kell külön bajlódni a különféle mértékegységekkel, az időt is méterben lehet számolni.

A töltés-tereket ugyan így "térszerűsíteni" lehet.

http://arxiv.org/abs/quant-ph/9503015
http://arxiv.org/pdf/quant-ph/9503015v1
19.
" where 4HDa is the 4-dimensional associative physical spacetime and
4HDca is the 4-dimensional coassociative internal symmetry space."
"4HDca is the 4-dimensional coassociative Internal Symmetry Space of the 4-
dimensional HyperDiamond Feynman checkerboard version of the D4 − D5 −
E6 model.
Physically, the 4HDca Internal Space should be thought of as a space
”inside” each vertex of the 4HDa Feynman checkerboard spacetime, sort of
like a Kaluza-Klein structure.
The 4 dimensions of the 4HDca Internal Symmetry Space are:
electric charge;
red color charge;
green color charge; and
blue color charge.
"

Itt négy belső dimenzió van a vertexen(rácsponton) belül. Ezek adják ki az elektromos és a szintöltéseket. A kötés iránya adja meg a töltés tipusát. Erről is írtam már. Igy talán hihetőbb az egész, hiszen Feynman az egyik legnagyobb nobeldíjas fizikus volt. Tudta, mit csinál.

Ez végül is a "kvantum-hab" modellhez hasonló valami, csak itt egy hipergyémánt kristály a modell, ami fénykúpokból áll.

http://en.wikipedia.org/wiki/Quantum_foam

A sakktábbla módszer a téridőt mint egy kristályt modellezi. A rácsállandó a modellben a Planck hossz. A részecske csak fénysebességgel mehet, hiszen a fénykúpok a vertexek összeköttetései.
24.
" In the D4 −D5 −E6 model, the 4HD Feynman checkerboard fundamental
path segment length ǫ of any particle the Planck length LP L .
"

Azt hiszem, Dirac rátalált a helyes útra. Ennek fényében inkább hiszek neki, lennie kell valamiféle éterünknek.
Újra leírom, a Michelson-Morley kisérlet nem az éter létezését cáfolta, hanem azt mutatta meg, hogy nem kimutatható az éterhez képest a mozgás.

"P. A. M. Dirac 1962-ben az elektront nem pontszerűnek, hanem kis buboréknak írta le. A buborék valójában egy önmagában záródó membrán. Az általa a membránra felírt egyenletek képezik a mai M-elmélet alapját."

http://www.origo.hu/tudomany/technika/20031128szuper.html?pIdx=1

Hogy ne unatkozzatok, néhány apró részlet.

Miért különleges sebesség a c*alfa?
Az alfa megközelítőleg 1/137, másnéven a finomszerkezeti állandó. (fine-structure constant) Ez a qed csatolási állandója.
http://en.wikipedia.org/wiki/Physical_constant
( A #608-as hozzászólásnál ezt rossz szokásom szerint fordítva alkalmaztam.)

Haladjon egy pontszerű elektron egy másik töltés körül ekkora sebességgel. Mekkora lesz a pálya sugara? Az elektromos és a centrifugális erő egyensúlyban van.
Fe=ke2/r2 Fcp=mv2/r ebből r=ke2/(mv2)

Ez módosul a relativisztikus tömegnövekedés miatt így r=ke2/(mv2b), ahol b=1/gyök(1-v2/c2)
Ekkor a keringési frekvencia f=v/(2rpi). Ekkor a klasszikus esetben ez a forgó töltés egy ilyen frekvenciájú elektromágneses hullámot kelt, amihez egy E=hf energia rendelhető a frekvencia alapján.
Az elektron mozgási energiája E=mv2b. Nos, ez a két energia csak és kizárólag c*alfa sebességnél egyezik. Ezért különleges ez a sebesség. Itt rezonál az elektron mozgása az általa keltett Dirac tengerbeli hullámzással.

"A negatív energiájú tükörvilág HULLÁMAIVAL kiegészítve mitsem változik a matematikája, de értelmet nyer az egész elmélet."

Látom minden érthető.
Remélem többé senkinek sem fog megfájdulni a feje amiatt, hogy olyan értelmetlen dolgokon gondolkozik, hogy hogyan lehet a foton egyszerre pontszerű is meg térben kiterjedt hullám is.
Nem lehet.

A látszat sugallhat ilyen értelmetlenséget, de hinni kell az emberi gondolkodás helyességében. Ha valami baromságnak tűnik, akkor az az is. Ilyenkor szinte mindig valamilyen hiányzó információ az oka a zavarnak.

Az univerzum felét nem látjuk, és nem ismerhetjük meg. Ez a negatív energiájú Dirac-tenger. Ez számunkra sötétben marad örökre.
A tükörvilág.

A tükörvilág ismeretében már az se igazán kérdéses, hogy miért tágul az univerzum. Persze hogy tágul, a gravitáció a negatív energiájú Dirac tengerre is érvényes.

Csak visszafele.
Ez az igazán sötét energia és anyag.

Az egyezés a pion tömegére nem teljes. Mit lehet tenni ez ellen? Meg kell keresni a leggyengébb pontot. Ez pedig az alfa.

http://www.termeszetvilaga.hu/fizika_eve/tortenet/nobel/fizika/trocsanyi.html

"Az egyes kölcsönhatások csatolásait sokáig természeti állandóknak gondolták. A kvantumelektrodinamikához kifejlesztett renormálás elmélete azonban azt jósolta, hogy a csatolás nem állandó, hanem függ a kölcsönható részecskék energiájától. Az ilyen csatolást nevezzük futó csatolásnak, a=a(Q), ahol Q a kölcsönhatás energiája. Valóban, a CERN 2000-ig működő nagy gyorsítóberendezésén, a LEP-en az ütköző elektron és poztiron teljes energiája 91,2 GeV (1 GeV = 1,6ˇ10-10 J) volt, ahol a kvantumelektrodinamikai csatolás értéke - az elméleti jóslat és a mért érték egyezésével - a fent említett 1/137 helyett 1/128. "

Mi van akkor, ha már a pion energiájánál elfut az alfa? Ekkor már a megfelelő módosítással kiszámolható a pion tömegenergiájának megfeleltethető sebességű elektron rezonanciája a Dirac tengerrel. Ezt a nagyenergiájú megnövekedett tömegű elektront már csak körpályára kell kényszeríteni, és meg is van a pion.

e0=8.854187817e-12
e=1.60217648740e-19
h=6.6260689633e-34
me=9.1093821545e-31
c=2.99792458e8
alf=7.297352537650e-3
k=8.9875517873681764e9
Epi=139.57018

Ee=me*c*c/(e*1e6)

m=Epi*e*1e6/(c*c)
v2 = sqrtl(-(me*me* c*c -c*c*m*m)/(m*m))

alf=1.0/136.570601614

u=c*alf
v=(u+v2)/(1+u*v2/(c*c))
b=1.0/sqrt(1-v*v/(c*c))
f2=(me*v*v*b)/h
u=-u;
v=(u+v2)/(1+u*v2/(c*c))
b=1.0/sqrt(1-v*v/(c*c))
f=(me*v*v*b)/h

f=(f2-f)/2
E=f*h/(e*1e6)

a=E/(Ee*2))

(Az e*1e6 az energiát MeV-ból/ba konvertálja át.)

Itt még sok érdekes cikk van a témában.
http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/kulonszamok/k0003/trocsanyi.html
http://www.termeszetvilaga.hu/
http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/kulonszamok/

[ Szerkesztve ]

"Honnan tudja meg azonnal a hullámvonulat többi része, hogy már nem kell ''hullámzania''?""

Az hiszem, nem feleltem erre az utolsó kérdésre.
Tévedés azt hinni, hogy az éter megszünik hullámzani. A kérdés ezért rossz. Ha a rácsban csak egyetlen hiba (lyuk) van, az csak egyetlen helyen fog elnyelődni, egyetlen helyen adja le az energiát.
Ennyi a lényeg.

A vákum (vagy éter vagy brán) ettől még nyugodtan hullámozhat tovább, senkit nem zavar. Nincs benne ponthiba, így nem tud több energiát leadni.

Látszólag emiatt tűnik teljesen másnak a kvantummechanika. Valójában közönséges hullámzás amiről beszél. Csakhogy a hullám nem tudja közvetlenül leadni az energiát, csakis egy ponthibán keresztül.

Nem is jó az a kifejezés ,hogy a hullám adja le az energiát. A ponthiba adja le az energiát, az szállítja, ammihez tartozik egy vákumrezgés.