Egyszerűbben is leírhatnád.
Olyan lány kell aki szeret és te is szereted vagy akivel szívesen leélnéd az életed.Vagy aki megfelel számodra,esetleg egy tökéletes nő Nincs hosszú elvárási lista,mindent leírtál és talán többen is jelentkeznek

A bejegyzés módosítva, tanácsok megfogadva. Köszönöm.

'' Az élet egyszerű. Döntéseket hozol és nem nézel vissza.'' // Tomorrow's just your future yesterday!

Jajj Samus, én nem azért írtam.

Biztos ísmered twollah Baltás IQ harcos sorozatát.. csak twollah hszáról beugrott, gondoltam jó poén lesz, ha megemlítem. Nem azért írtam, mert zavarna a felsorolásod. Nagyon is jó dolgokat írtál. Kár volt törölni, sztem egyáltalán nem ciki.

Javíts ki nyugodtan, ha tévedek valamiben. :)

Esetleg azt írhatta volna,hogy vonzódom az ilyen jellegű lányokhoz.Nem elvárás csak előny

És mi lenne, hogyha eljárnál táncolni? Pl Salsa. Ott egész csinos csajok szoktak lenni. Bár nem tudom a környékeden van-e salsa tanfolyam vagy egy klub, ahol salsa estet szoktak tartani.

Ihn nikho! Mahna nikho mha nahna e rei!__....Ͼʘ.ʘϿ....__Mha nahno mha nah rikho! Ihni Kohei!

Jó ötlet.Én is járok már 1 éve,de minden fajtára.Különösen ajánlott plecsni megkapja tőlem.

Na látod, ez egy olyan javaslat, amit a magamfajta sosem fogadna meg Bloááá... Legföljebb keringőt és csárdást tanulnék meg szívesen, és hát valszeg egyszer meg is fogok, előnyös az Operabálhoz.

Én úgy vagyok az egész társkeresési mizériával, hogy egyelőre hanyagolom a témát. Épp elég nekem, hogy egyszerre három házasság romjait bámulhatom, ha éppen nincs jobb dolgom, de szerencsére van. A lelki mocsarak szemlélése minden, csak épp nem üdítő látvány, garantáltan NEM csábító cél, hogy ezért fussak az ideált kergetve.
Ugyan már, futni, minek?

Úgy vagyok, ha meg kell lennie, mert megbolondulok és kivetem hálómat az élet folyamának a partján, akkor meglesz a társam is. Csak észre kell vennem a jeleket és nekem is jeleznem kell.

Manapság a párválasztás annyira túl van bonyolítva. Nekem elég, ha értelmes, vág az esze, de nem lekezelő, minimum egy hobbink egyezik, de ha több még jobb, egy picit legyen magasabb nálam, kb. 15 centi eltérés az ideális, mert egy alacsonyabb férfit akaratlanul is öcsikének tekintenék, ami nem túl előnyös egy párkapcsolatban... A tekintete legyen vonzó számomra és az erőnléte jó. Ha a kezébe nyomom az ásót, ne nézzen rám bután és erőtlenül. Lehessen vele jókat nevetni még az igazán dilis dolgokon is, szeresse a nyakatekert, fanyar humoromat és a süteményeimet, és szeresse hallgatni a kibogozhatatlan előadásaimat az életről, a világegyetemről és mindenről.
És ha ránézek, bármilyen is a külseje, egyből a lelkem meleg vízzel teli káddá változzon, amiben örömmel megfürdetném, és ő ne riadozzon a forró érzelmi hatástól.

Áh, igen, igen, szeretni és szeretve lenni jó. Csak én semmiben sem hiszek, csak a tettekben és a megtapasztalásban. Amíg csak beszélünk valamiről, addig az számomra elmélet. Az elmélet szép és jó, de haszontalan elme-kacat, amiből már van néhány megatonnányi a fejemben.

Egyébként érdekes, hogy mennyien kiáltják világgá a magányukat az internet közösségi terében. Igazán ironikus...

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Samus: Figyu, kaptál pár taslást, de meg ne roggyanj. Lesz még szőlő, lágy kenyér.

Tildy (#31): Kérdés, mit nevezünk boldog családnak. Széles mosoly, csillogó fogsor, nyali-fali? Szeretlek drágám, én is, meg ilyenek?
Szürke emberek hazamennek a szürke melóból, és a két puszi nem csak színlelés, hanem elvárt, jóleső ceremónia. Persze van balhé is, zeng az ég, és mégis kéjes sóhajtozás hallik esténként. Szürke reggelek, szürke problémák.
Évtizedek telnek el így, és meglehet, hogy a kívülállók szemében nem ideális a család, ám nem látnak a zárt ajtó mögé.
Kérdés, hogy a kényszer tartja össze a házasokat, avagy egymás nélkül elképzelni sem tudják az életüket.
Ha már az utóbbi, muszáj látványos külsőségeket produkálni a nagyérdemű lakótársaknak, ismerősöknek? Korántsem hinném.

[ Szerkesztve ]

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Én teljességgel megértelek, ráadásul nem lehetett túl kellemes az a három kudarc. Hiába, ez a mai világ...

Egyébként ne aggódj, nem a te nézezeid a legvadabbak. Én egyenest távol tartom magam a konkrét "helyzetektől", és ezért mindenki hülyének néz. (Kivéve anyámat, aki szerint a kapcsolatra és a szexre csak gyerekcsinálás miatt van szükség.)

Most erre azt tudom mondani, hogy ugye nekem is van ideálom, de mégis a mostani barátnőm, más alkattal rendelkezik. Az ideálom pedig akárhogy ilyen-olyan, ő bejön, őt szeretem és ennyi...

- http://pazsitz.hu -

Engem a konkrét helyzet csak azért zavar, mert részemről halott lenne a dolog. Jó, vannak nekrofil hajlamú pasik is, de a többség nem szeret hideg halat tapizni, ráadásul egy dühös, hideg halat...
Ezért én is kerülöm a helyzeteket. Megfogadtam, csak akkor lubickolok, ha majd megőrülök a szerelemtől.

Hűha, menten átmehetünk a Szexről kulturáltan topikba.

A kapcsolatra elsődlegesen tényleg az utódok nagyobb esélyű felnevelése miatt van szükség. Ebben jó anyádnak igaza van.

Azonban tekintsünk el a racionális biológiai céltól és nézzük a lelki oldalát a társas életnek. Egy biztos - elméleti számításaim szerint is -, az emberi élet egyik legnagyobb bónusza az oda-vissza szerelem.

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Anyám a szónoklatába már nem értette bele a felnevelést, szerinte egy pasi csak ronthat a helyzeten. (Nos igen, őt sem sok rendessel hozta össze a sors, és még ma is túl jól néz ki... )

Amúgy nálam is valahol itt bukik el a dolog, kinek kellene egy már 20 évesen is aszott nekromanta, aki mindenek tetejébe vegetáriánus? (És aki ráadásul idealista, racionalista, és politikusnak készül. Ehh, teljesen reménytelen, senkinek nem kívánnám magam.)

[ Szerkesztve ]

Engem nem zavar, hogy mit eszik a másik, amíg maga főzi a kosztját. Csak ne merjen beleszólni, hogy én mit eszem.

Én pedig idealista, nihilista, anarchista vagyok. Állandóan a világvégét várom, és ezért stoppolok a kert végében törölközővel felszerelve, de még senki sem vett fel

Semmi bajom a hússal, az se akaszt ki, ha valaki döghúsnak nevezi a hűtőpultban látható nyers darabokat. Élve elég nehéz lenne bármit is elfogyasztani. És szétszedni egy még testmeleg tyúkot, valódi kapcsolatot jelent a racionális természettel. Ölsz, hogy egyél, eszel, hogy élj. Szép kis sorrend, nincs is vele gond.
Sose felejtem el, ahogy nyiszáltam a megfent késsel a bordakosarat, hogy kettévegyem az állatot, mellre és farhátra. Persze előtte a kloákánál óvatosan bemetszettem, hogy ki tudjam húzni a beleket. De szép is az élet.
Érthető, hogy félig megbolondultam látva az Élet szépségét és szörnyűségét.

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Bármi bántó lenne, előre is elnézést kérek.

Kívülről is lehet egy mézes köcsögöt nyalogatni, attól még nem érzed az ízeket. Abból nem ítélheted meg a tartalmat, ha mások arckifejezését látod, miközben belekóstolnak valamibe.
Van negatív tapasztalatod? Mondom tapasztalat. Nincs? Akkor milyen alapon ítélsz meg valamit, amit még át sem éltél?
Választani tudni kell, ugyebár. Ésszel, szívvel, lélekkel. Mesteri hármas. Nem sokan képesek rá. Az általad megemlített három házasság szereplői rosszul választottak, mert nem voltak birtokában a mesteri hármasnak.

Okos, intelligens nőnek tartalak. Anno megnéztem képtáradat, és egy korai topicban még udvaroltam is, korántsem udvariasságból. Ez ugye általában tetszik a nőknek, Téged hidegen hagyott. Mintha egy átadott virágot porba dobtál volna. Semmi baj, köztünk úgysincs valószínűsíthető lehetőség (mondjuk úgy) semmire.

Kritériumok...
"...egy alacsonyabb férfit akaratlanul is öcsikének tekintenék, ami nem túl előnyös egy párkapcsolatban..."
Tényleg nem előnyös. De valóban ezen múlik a megértés, a párkapcsolat?
"A tekintete legyen vonzó számomra és az erőnléte jó."
Ahamm. Már csak azt kéne tudni, hogy milyen egy vonzó tekintet. Az erőnlét meg mit jelent? Kigyúrt bivaly a kívánatos?
"Ha a kezébe nyomom az ásót, ne nézzen rám bután és erőtlenül."
És ha nem hajlandó ásni, vagy gyenge hozzá, semmi esélye. Lehet elmés, humoros, ajkadon csüggő, mindegy.
"Lehessen vele jókat nevetni még az igazán dilis dolgokon is, szeresse a nyakatekert, fanyar humoromat és a süteményeimet..."
Frankón én lennék a Te manusod...
"...és szeresse hallgatni a kibogozhatatlan előadásaimat az életről, a világegyetemről és mindenről."
Stimmel, csak meg szabad-e szólalni közben, kérdéseket szabad-e feltenni.
"És ha ránézek, bármilyen is a külseje, egyből a lelkem meleg vízzel teli káddá változzon, amiben örömmel megfürdetném, és ő ne riadozzon a forró érzelmi hatástól."
No most ha mindegy, bármilyen is külseje, akkor ez a feltétel fölösleges. Avagy a kisugárzására céloztál?

"Csak én semmiben sem hiszek, csak a tettekben és a megtapasztalásban. Amíg csak beszélünk valamiről, addig az számomra elmélet."
Nos igen, egyetértünk. Szép csöndben hadd kérdezzem meg: megtapasztaltad már a házasságot, avagy egy párkapcsolatot? Csak azért kérdezem, mert csak a (tettekben, és a) megtapasztalásban hiszel.
No, kérlek szépen, ha nincs személyes tapasztalatod, adódik egy kérdés. Milyen alapon alkotsz másokat is befolyásoló, súlyos véleményt olyan területen, amely számodra csak elmondásból, vagy "leskelődésből" ismerős?

"Egyébként érdekes, hogy mennyien kiáltják világgá a magányukat az internet közösségi terében. Igazán ironikus..."
Számodra életforma a magány, jól is érzed Magad benne elmondásod szerint. Ám sokak számára kínzó probléma is lehet, és nekem valahol az az érzésem, hogy Te ezt nem vagy képes felfogni.
Itt vagyok rögtön én. Nem ordibáltam, hogy hú, nőt akarok, pedig tényleg kéne az életembe egy társ. Irónikus a magányom? Nem hinném. Nyilvánossá teszem, kinyújtom kezem, hátha akad egy nő, aki megfogja. Tényleg irónikus?

Nagyon remélem, hogy semmi olyan nem hangzott el, amely bántó lehetne.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Nincs semmi bántó a reagálásodban.
A kritériumok inkább józan ésszel felmért dolgok.
Nem kétajtós férfi az ideálom. De ha van az ingujja alatt izom, én bizony örvendezni kezdek. Dehogy akarom felásatni vele a kertet, itt az erő és a gyakorlati élet kapcsolatára utaltam. Már milyen "férfi" az, aki nem képes boldogulni a szerszámokkal?
Éltem párkapcsolatban és elrontottam. Nem volt meg az oda-vissza érzés a részemről. Azóta is bánom a hibámat. Éretlen voltam, buta és zavarodott. Most annyiban másabb a helyzet, hogy ismerem a hibáimat és jóval körültekintőbb vagyok. Senki szívkertjébe többé nem gázolok bele.
Az udvarlása is éppen ezért vagyok süket és vak. Amíg részemről nincs meg a szikra és a nagy aham döbbenet, addig iszkolok minden jelzés láttán. Aztán majd én is nagyot koppanok, csak éppen fordított helyzetben, én lángolok, de a másik fagyos... Átéltem a plátói szerelmet, még verset is írtam a kiszemeltnek. Csak a plátói érzés hiába forró és gyötrő, fölösleges időpocséklás. Azóta 5 perc alatt lerendezem a fellángolásokat önmagamban. Erre nincs szükségem. Kuka.
Természetesen lehet kérdezni, mert az információ megosztás viszi előre a világot. Sőt, könnyen lehet, hogy tévedek valamiben, és egyetlen tévedés képes tönkretenni még a legszebben hangzó elméletet is. Attól mert még jól hangzik, közel sem biztos, hogy igaz. Az a szép a tudományban, hogy folyamatosan önvizsgálatot tart és kutat.

Jól tudom, hogy az ember társas lény. A magány nem természetes állapota. Társsal, vagy kisebb csoportban érzi a legjobban magát, ahol pontosan meg van határozva a státusza és a feladatköre, de esélye van a helyzete megváltoztatására, ha erre igénye van. A társas viszonyok alapot adnak a létünknek és értelmet.

Én mindig egyedül járok. Néha csodálkozom, mikor egyedül baktatok keresztül a városon vagy a mezőn, erdőn, vagy nézem a csillagokat, hogy jól van ez így? Tényleg így akarom leélni az életemet, hogy egyedül szembesülök a Világegyetemmel? Elég ijesztő és szívfacsarós, könnyfakasztó érzés...
De, hidd el, bármennyire vagyok okos, talpraesett, és a kevés szerettemmel szemben meglepően kedves és gyöngéd, zűrös eset vagyok, beépített önrombolós késztetéssel. A mérhetetlen érzelmi töltetem irányíthatatlan folyamként örvénylik bennem. Egyáltalán nem kellemes megtapasztalni a kisüléseit. Persze nagyobb részt önmagamat csapkodom vele. Rázós tyúk vagyok.

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Azt mondod, öt perc alatt lerednezed a fellángolásokat, de mégsem sikerül az általános hiányérzetet leküzdeni. Mert ha néha azt is mondod, jól érzed magad így - amit nem kérdőjelezek meg -, itt írod, hogy mégis hiányzik valami. Kicsit olyan, mint amikor némely nagy költőnk szerelmes volt a szerelembe, még ha éppen nem is volt hozzá célszemély. Nagy dolgokat szülhet, de gyötrődés az ilyen. Én azt mondom, ahogy fentebb is mondtam, meg kell tanulni az agyunkkal érezni, és akkor viseljük a legkönnyebben a vihart és az aszályt. Akkor már jöhet plátói szerelem, vagy tévút, vagy esetleg beteljesült szerelem, egyik sem fog elvakítani, megrendíteni és letéríteni az utunkról.

[ Szerkesztve ]

Az a baj az aggyal, hogy egy finom vezérlésű számítógép, amit megbolondíthat mindenféle vegyület. Egyél egy kis csodagombát és meglátjuk, mennyire tudsz úton maradni.
A szerelem lehetősége már felszabadít valami hormont a testben, ami már hat az agyra és elindul egy "ördögi kör".
A józanság a múlté, meg a szép ábránd az önuralomról. Hiába a több évszázadnyi gondolkozás, azért több tízezer év fejlesztését a testünkben nem lehet csak úgy lerendezni.

Nem a szerelembe vagyok szerelmes. A világba szerettem bele. Amikor átjár a halál lehetőségének az érzése, csak állok szájamra szorított tenyérrel, ömlenek a könnyeim. Nem a saját egóm kiabál ilyenkor, hogy jaj, de rossz, meghalok, jaj, jaj. A kinti világot nézem, a napfényt, az eget, a fákat, a madarakat, érzem a talpam alatt a földet, a szelet a bőrömön, és úgy fáj, hogy egy módon, tudatlan módon leszek vele ismét egy. De legalább tudhattam az ember által adott nevüket a világ dolgainak és láthattam, megismerhettem őket.
Na, tessék, most is folynak a könnyeim.

Végül is, nekem nem kell társ, mert a magam választotta úton csak egyedül tudok végigmenni. Ha társam lenne, az már egy másik út... Nem a mostani.

ABE: A környezetem megválasztásával és önmagam leamortizálásával sikeresen lehetetlenné tettem még azt is, hogy köszönő viszonyba kerüljek a mitikus szerelemmel. Így még fityisznyi esélye sincs Erósznak, hogy megtaláljon nyilával. Nem kell racionálisan hadakoznom a fellángolásokkal, mert az utolsó hat éve volt. De az mai napig él az emlékezetemben. Sosem fordultam még 90 fokkal egy fiatalember után sem. De ő utána, mint a szélkakas perdültem meg és 5 másodpercig dörömbölt a fejemben, hogy mozdulj már... És inkább tovább mentem... Ez van. Esélyem sem volt. Ő Ausztria felé ment, én pedig hazafelé.

[ Szerkesztve ]

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

"Azóta 5 perc alatt lerendezem a fellángolásokat önmagamban. Erre nincs szükségem. Kuka."

Tehát racionális gondolkodással próbálod lezavarni az érzelmeket? Hmm... Van egy cimbim, ő egy szerelmi csalódás után lett olyan, hogy megpróbált minden érzelmet kizárni az életéből, minden lehetőséget előre hárított. Kb. 1,5 év után kezdett ráérezni, hogy ez így nem igazán működik, és nem teljesen érzi jól magát a bőrében. Persze továbbra is próbálja elhitetni a környezetével (illetve leginkább saját magával), hogy ez hasznos, mert nem érheti csalódás...

"A józanság a múlté, meg a szép ábránd az önuralomról. Hiába a több évszázadnyi gondolkozás, azért több tízezer év fejlesztését a testünkben nem lehet csak úgy lerendezni."

Na ezért nem iszom (vagy ittam) soha alkoholt, nem kávézok, nem cigizek, és persze nem drogozok. A tiszta fej azért tiszta fej. És azt hiszem, a hormonokon már túltettem magam, különben nem így lennék itt. Elvégre az ember már nem pusztán ösztönlény. Attól függetlenül, hogy szerelmes-e, még mondhatja, hogy nem. Én azt vallom, minden jelentős saját érzelmünket megérthetjük, és akkor már mi döntjük el, hogy hogyan cselekszünk. Ha a döntés kimarad a sorból, nos, az az ösztön, és a részemről nem vagyok a híve.

ABE: a racionalitás nem jelenti, hogy azt az érzelmet száműznénk; hanem, mint az imént írtam, az érzelem függvényében dönthetünk, hogyan lépünk. Algieba pedig szerintem az olyan esetekről beszélt, mikor ő még nem érez konkrét szerelmet, csak mondjuk udvarol neki valaki akárki.

[ Szerkesztve ]

Tehát lényegében rossz példák láttán és egy-két negatív tapasztalat útján döntöttél arról, hogy egyedül jobb?
Leírtad magad furának is, de ennek ellenére szerintem találhatnál olyat, aki így is tudna szeretni és lehet, hogy te is őt. De tudatosan elzárkózni, csak azért mert félsz a kudarctól és "lusta" vagy tenni érte szerintem butaság . [OFF](remélem nem haragszol meg ezen véleményem miatt )

A környezetem megválasztásával és önmagam leamortizálásával sikeresen lehetetlenné tettem még azt is, hogy köszönő viszonyba kerüljek a mitikus szerelemmel.
Nem értem miért jó felnőtt emberként önmarcangolást folytatni.
Tinédzserként velem is volt ilyen, de már jó ideje kinőttem. Persze ez teljesen más, de ma már sokkal pozitívabb ember vagyok és még ma is az akkori hibáimat próbálom rendbe tenni és tudatosan még tovább változtatni magamon egy jobb irányba. (Ennek eredményessége hol több, hol kevesebb, de próbálkozni kell )

[/OFF]Küzdelem nélkül nincs győzelem. Az élet sem ad semmit "ingyen".

[ Szerkesztve ]

- http://pazsitz.hu -

Mondjuk nem előírás, hogy az embernek a fő életcélja az ideális párkapcsolat kialakítása kell, hogy legyen.

Vegyük az én esetemet. Én pl. politikusnak készülök hosszútávon, és jobbnak látom, ha akit szeretek, nem teszem majd ki a fél ország utálatának, az életveszélynek. Meg egyáltalán, tudom magamról, hogy egy rigolyás idióta vagyok: ha van jobb a láthatáron, mint én, akkor is nyilván meghagyom neki, nem? Egyszerű ez, az én feladatom úgysem a szaporodás. Úgysem vagyok normális, jól mondod - normálisnak lenni unalmas.

Az komoly, ha annak készülsz, sok sikert hozzá, nem egy hálás dolog, de ha ügyes vagy jól megszedheted majd magad .

Ilyen szinten nincs normális ember és mindenkinek vannak hibái. Találj olyat, aki elfogad a rigolyáiddal együtt, ennyi.
Biztos vannak hozzád hasonlatosan "nem normális" csajok is

[ Szerkesztve ]

- http://pazsitz.hu -

Ahogy PazsitZ is írta,biztos vannak nem normális csajok.Nekik meg pasija nincs,akkor meg ahelyett,hogy magányosak lennétek,inkább összejöhetnétek
Sokkal könnyebb elkerülni a nem normális embereket ha együtt vannak

Amúgy sok sikert kívánok a pályádhoz.Elég nehéz olyan emberek között kibírni.Csak egyet remélek,hogy a mi javunkat fogod nézni(nép)és nem a sajátodét.Segíted az ország fejlődését és növeled a színvonalat.Esetleg rendes tempóban dolgozol és két ember helyett elég leszel te,akkor nem érdekel,hogy mennyit keresel

Egy film jutott az eszembe. Pacsirta. Talán láttad is.
Jelen esetben nem a címszereplő a fontos. A galamb az. Kalitkában él. Mit is mond Pacsirta? Megszokta, és szereti...
Az a madár valaha szabad volt, kényszerből lakik kalitkában. Lehet, hogy megszokta, abban viszont kételkedem, hogy szereti. Inkább bent marad, mert ott biztonságos, a külvilág pedig talán félelmetes számára.

Neked nem idegen kéz készített láthatatlan kalitkát...

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Ezesetben - ami persze megtörténhet - még mindig fennállana az első "akadály". Tőlem függetlenül is, egészen bviztosan vannak még más szempontok, amik, a saját és a többiek sorsát is számítva, a jobbik útnak a viszonylagos magányt jelölik ki. És a viszonylagos az kiemelt, hiszen attól még társaságba, közösségbe járhat az ember, vagy akár nyilvánosság elé kiállhat, stb. Ha belegondoltok, egy vértanú is az életét áldozza azért, amiben hisz, egy közös célért, a kiözösségért. Ehhez képest ez kutyafüle.

Kösz a jókívánságokat, de nem szeretném túlzottan magamra terelni a szót Legyen elég annyi, hogy világmegmentő-mániás művész vagyok.

[ Szerkesztve ]

Én pedig informatikus vagyok (nem, nem kocka, geek), azt mondogatják, az informatikus egy külön állatfaj. Egyik tanáromnak (nő, 24 éves) informatikus barátja van, előző infótanárom férje szintén nagy geek (viszont nagykeráron hozott nekem hardvert, többször is, kedves ember :-) ), Ők mondták...lehet benne valami...újabb kikötés: szeresse a lány az informatikusokat, vagy legalábbis nézze el, ha pl étterembe is notebookal megyek (csak poén). Mindent összvetve, azért, mert politikusnak készülsz, még nem kell magányba burkolóznod, szerintem nem.

'' Az élet egyszerű. Döntéseket hozol és nem nézel vissza.'' // Tomorrow's just your future yesterday!

Semmi bajom a kapcsolatteremtéssel. Bárkivel élőben, akár ismeretlennel is, spontán beszédbe tudok elegyedni. Kulturált társalgó vagyok, és tartom a két lépés távolságot.
Már kicsiként értetlenül figyeltem az ember udvarlási szokásait. Tízévesen átlapoztam az emberi test két kötetét és mindent tudtam a testi részről. Lelki részét megfigyelhettem az őseimen és a húgaim párkapcsolatain. Nagyon érdekes, hümmögtem magamban. Egyszer kipróbáltam, mert ki kellett húznom a listámról az együttélést is. Próba volt, nem jött be. Részemről fuccsolt be a kapcsolat, és éppen ezért, még egyszer senkit sem sértek meg.
Semmiféle korlátot nem ismerek, ha épp elkap a lelkesedés valami miatt. De a szerelem, a gondolata sem a sok nyűg miatt, nem vonz.
Az emberi test oly szánalmas... Az enyém nincs is topon. Jó, nekem öröm, hogy erőnlétem még megvan és pl. vígan hasítom a farönköket, de a fogaim korai halála és a kopaszságom, tutira mellbevágó lenne bárki számára. Az ekcémát még nem is említettem, meg a lábszagot.

Bioalma vagyok. Egyik felem elrohadt, és hiába őrzi a másik a nyári napfény tüzes színét... Egymagamban ülök az avarban és nézem az eget, míg el nem borít teljesen a rothadás.

Ah, de töményen szókimondó vagyok némi költészettel nyakon öntve.

De csöpp szánalomra sincs szükségem és vigasztalásra sem. Én választottam meg az utamat még fiatalon. Ami hátra van, jó lesz. Bármi is jön, unatkozni nem fogok. És a jövőm alakítását egyedül is megoldom.

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Most tavasszal szereztem amúgy egy színkitűnő számítástechnikai programozó OKJ-t, de mégis filmrendezői szakra akarok menni tovább. Határozottan nem könnyű polihisztornak lenni. És igen, az informatikus-lét durván leszűkíti a szóba jöhető léányok listáját, a legtöbben egyenesen féltékenyek tudnak lenni a számítógépre. Én még novellát írni sem tudok klaviatúra nélkül... Úgyhogy az ilyet tényleg jó feltüntetni, de nem biztos, hogy szerencsés...

Ilyen nagy embereknek nem kell, hogy legyen felesége? Nem tudom jól megfogalmazni, de nekem úgy jön le, hogy elvárt, hogy rendezett családi háttere legyen és család alatt nem apuka-anyukát értem, hanem hogy legyen felesége, férje. Vmi nő úgyis kell bizonyos szükségeletk miatt is az életedbe és akkor mindig jönne a sajtó azzal, hogy miért nem veszed már el az "asszonkádat" meg gyerekekkel kapcsolatos bármi ügyben hogyan foglalhatsz állást, ha neked nincs. Ha gyerek van, de feleség nincs, akkor az megint milyen már...
Persze, kivételek mindig vannakm de egy sikeres pályafutáshoz sztem kell egy társ.

(Persze, másnak is kell, de ezt a kérdést most konkrétan Crystalheart-hoz szegezem.)

Egy nő gondjait amúgy sem megoldani kell, hanem meghallgatni./Eastman/ | Ami árammal működik, vagy rá lehet tenni egy számítógép tetejére, az informatikusi munka :)

Kis cseles. Így reklamációnak helye nincs .

Egy nő gondjait amúgy sem megoldani kell, hanem meghallgatni./Eastman/ | Ami árammal működik, vagy rá lehet tenni egy számítógép tetejére, az informatikusi munka :)

Informatikus nőt kell választani

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Ha az olyan egyszerű volna...

Mit is mondtál, kiket ismersz? Csak gondolom a korosztály nem stimmelne, és a lakhely...

'' Az élet egyszerű. Döntéseket hozol és nem nézel vissza.'' // Tomorrow's just your future yesterday!

Olyan van?

szerintem nem jó dolog ez...oké hogy kontorlál az ész, mert az a dolga, de te szerintem már átestél a ló túloldalára, és szellemed folytogatja a lelkedet. Addig jó, amig megvan a harmónia a kettő közt, és ha tévedni kell, azt inkább fejben tedd meg mint szívvel. Előbbi korrigálható, utóbbi nem

Gondoltam...nehéz "normális"(="megfelelő") infós lányt taláni (csak nekem nehéz? ). Pedig igazából az lenne a legjobb...

Régebben, mikor még 18 múltam, myvipen írt egy 24 éves nő, hogy szívesen megismerkedne velem, talákozzunk...inkább kedvesen nemet mondtam, harmadik üzenetre meg is értette...

'' Az élet egyszerű. Döntéseket hozol és nem nézel vissza.'' // Tomorrow's just your future yesterday!

Hát ezt a "hirdetést" igazán vicces itt látni. Először komolyan azt gondoltam, hogy homo vagy és azért itt hirdetsz, de aztán furcsáltam hogy egy homo ennyire bátor lenne, végül láttam hogy csak naiv vagy.

Teljesen értelmetlen itt hirdetned. Tudod mindenre lehet feltételezni valószínűséget, Boltzmann szerint lehet mondani valószínűségi mértéket arra is hogy itt a bögrémben a teám részecskéi összegyűlnek a bögre egyik sarkában...

A másik őszinte megjegyzésem, hogy meglehetősen gyenge ez a szöveg. Bár sokat nem vesztesz vele itt úgyse.

Wisdom is the principal thing; therefore get wisdom: and with all thy getting get understanding.