Készülve a 10. BRSZK-ra, elindítok egy hangkártya ismertető sorozatot YRHA - Yutani Retró HAngkártyái címmel. Ezen sorozat első része az IBM mWave hang- és modem kártyáról szól.
IBM mWave
Az mWave az IBM fejlesztése volt, amely lehetővé tette a modem- és hangkártya funkcióinak kombinálását egyetlen bővítőkártyán. A technológia lelke az mWave digitális jelfeldolgozó processzor (DSP). A technológiát egy ideig arra használták, hogy kombinált modemet és hangkártyát biztosítson az IBM Aptiva termékcsaládja és néhány ThinkPad laptop számára, emellett a hangfelismerést vagy ISDN hálózati csatlakozást kezelő speciális mWave-kártyákon is használták. Az mWave chippel nem csak az IBM gyártott kártyákat, a technológiát használó, harmadik fél által gyártott, hasonló képességű kártyák is piacra kerültek, elsősorban előre összeszerelt brand számítógépekben. Azonban a tökéletlen mWave szoftverekkel és hardverekkel kapcsolatos fogyasztói panaszok miatt az IBM végül más megoldások felé fordult a fogyasztói igények kielégítésére.
Fejlesztés
Malcolm Ware, az mWave egykori fejlesztője a technológiát az IBM 1979-es zürichi (Svájc) kutatólaboratóriumában történt fejlesztéséig származtatja vissza. Az első prototípust 1981-ben tesztelték egy IBM PC-ben, ami az mWave távoli elődje lehetett. Miután néhány más bővítőkártyán is alkalmazták, az mWave hivatalos nevet kapott, és az IBM WindSurfer ISA/MCA kártyáján használták. Az IBM gyártott mWave hardvert a Microsoft Windows és a saját OS/2 alá is. A technológia egy másik revízióját az IBM újonnan átnevezett Aptiva termékcsaládjában használták. Gary Harper a WarGames című film alapján kifejlesztett néhány automatizált tesztszoftvert, hogy tesztelje, mennyire jól tud a mWave modem csatlakozni a különböző bulletin board rendszerek által használt modemekhez.
mWave Dolphin kártya
Forrás: ancientelectronics on WordPress.com
A mWave kártya egyik revíziója az mWave Dolphin volt. A kártya egy ISA buszos megoldás volt, nem támogatta a Plug and Play-t, és DOS, valamint Windows 3.x operációs rendszerek alatt működött. A kártya 28,8 k/mp-es fax/modem és Sound Blaster-kompatibilis hangmegoldással rendelkezett. A kártya egyik legnevezetesebb tulajdonsága a szoftveres frissíthetősége volt: a mWave szoftver egyik változata a modem funkciót 33,6k-ra frissítette. Ezenkívül a kártya kulcsfontosságú volt az Aptiva néhány Rapid Resume funkciójának támogatásában, beleértve a Wake-up On Ring-et is.
Számos fogyasztói panasz érkezett, amelyekben a felhasználók a hang- vagy modemfunkciókkal kapcsolatos problémákról számoltak be, vagy a kettő egyidejű használatáról. Néhány fogyasztónak csekket ajánlottak fel az mWave kártya cseréjéhez szükséges hardver megvásárlására (ne feledjük, a '90-es évek elején járunk), míg másoknak csere modemet, hangkártyát vagy mindkettőt. Egy ponton a felhasználók csoportos keresetet nyújtottak be, amelyet végül 2001-ben rendeztek.
A mWave Dolphin driverek 20D verziója és a Mwave adapter Stingray verziója a Dolphin néhány hiányosságát orvosolta (a Stingray PNP támogatást adott hozzá), de az IBM végül felhagyott az mWave bővítőkártya használatával az Aptiva számítógépekben, és a hagyományos hangkártya és modem opciókhoz folyamodott.
Az mWave különböző formában készült MCA, ISA és PCMCIA buszokra is. Egyes ThinkPad 600 és 770 modellekbe PCI változatot integráltak (a ThinkPad 755, 760 és 765 modellekbe integrált mWave chip ISA alapú volt). Bizonyos Sun SPARCstation munkaállomásokba a hangkártya funkcionalitás érdekében beépítették az mWave DSP chipet.
Bár az mWave kártyák gyártása megszűnt, a ThinkPad 600 és 770 modellekben lévő PCI-alapú mWave-hez az IBM kifejlesztett és kiadott egy Linux-illesztőprogramot.
UNITRON Inc. Sound/Fax/Modem/Voice Card 3986
A konkrét kártya, amelyet teszteltem, a Hewlett-Packard gépekben jelent meg és az FCC ID alapján az Unitron Inc. gyártótól származik, és Sidi fórumtárs jóvoltából jutottam hozzá. Kifejezetten azért érdekelt, mert hullámtáblás midi képességgel rendelkezik, és nagyon kíváncsi voltam arra, miként szólaltatja meg a jól ismert, DOS korszakban sokat hallott midi zenéket.
Ez a kártya főleg abban különbözik az IBM Dolphin kártyától, hogy míg az egy Crystal CS4218-KL codec chippel van szerelve, az Unitron kártya Media Vision MVA416 CODEC-kel, ami a Media Vision kártyákon teljesített szolgálatot (pl. Pro Audio Spectrum 16, Jazz 16). Ez ugyanakkor egy átszitázott Crystal CS4216-KL codec chip, amivel volt is építve mWave kártya.
Maga a kártya ISA csatlakozóra épült. 1 analóg kimenete van, amely jumperrel állítható, hogy erősítetlen Line Out vagy erősített Speaker Out módon működjön. Bemenettel is kettővel rendelkezik, egy Line In és egy Microphone In. A zenéket az erősítetlen kimenetről vettem fel másik számítógéppel, majd normalizáltam a kapott hangfájlokat.
A telepítése annyira nem bonyolult, és a használata sem, de azért van benne trükk. DOS alatt nem használható a hullámtábla szintézis, csakis Windows 3.11 alatt tudtam hangot kicsikarni belőle. A digitális hang DOS alatt csak akkor működik, ha a gép indulása után a kártyát átkapcsoljuk hangkártya üzemmódba az MWGAMES.EXE program futtatásával.
A midi zenéket felvettem egy átkötő kábellel a mWave kártya erősítetlen kimenete és a fő gépem line-in között, majd a kapott hangmintákat normalizáltam. A zenéket összeraktam egy videó fájlba, amit feltöltöttem a Youtube-ra.
A zenéket igyekeztem úgy összeválogatni, hogy azok ismertek legyenek, illetve a már Youtube-on elérhető midi tesztekben szereplő zenéket vettem alapul az összehasonlíthatóság miatt. Valamint a legvégére egy személyes kedvencet, Dave Brubeck Take Five művének midi verzióját csempésztem be. Véleményem szerint ebben szól a legjobban az mWave, valószínűleg a szimpla hangszerek miatt. Mindazonáltal véleményem szerint a basszusdobok elég gyengék az mWave esetében, illetve általánosan gyenge a dinamika. Ez főleg úgy jön ki, hogy ezen kívül egy AdMOS QS1000 és egy OAK Yamaha OPL4 kártyával is megcsináltam a felvételeket (és összeraktam a videókat, azok is fel fognak kerülni a Youtube-ra), és ezekkel összehasonlítva jól hallható a gyengébb hangminőség. Ugyanakkor elvitathatatlan, hogy így is szép eredmény, mivel csak 192kB memória áll rendelkezésre a hangszereknek. Elméletben úgy működik, mint a Gravis Ultrasound, azaz csak az adott zenéhez szükséges hangmintákat tölti be a memóriába a DSP. Ezzel szemben a QS1000 és a Yamaha OPL4 1 vagy 2 megabájt hangminta ROM-mal rendelkezik, amelyekben fixen, de jobb minőségben tárolja az összes hangmintát. Biztosan meg lehetett volna oldani a jobb mintázást, de így sikerült.
A kártya elvileg tud FM szintézissel is midit lejátszani, de az nem volt nálam fókuszban, viszont lehet, visszatérek hozzá egy tesztre. 
Jó szórakozást a felvételek meghallgatásához, kommentben várom az észrevételeket, véleményeket!
Kapcsolódó bejegyzések:
AdMOS Adwave32
.
