Igyekszem egyszerre válaszolni az eddig érkezett véleményekre, tanácsokra. Először is szeretném megköszönni az eggyüttérzést, annak külön örülök, hogy hogy a fórumtársaság "normálisabb" része keveredett ide (ugye mindenki ismeri iphone00-t?). És köszönöm az őszinteséget. Hogy miért kell nekem mindenáron pár. Ezt nehéz igazán jól megfogalmazni. Alkalmi "menetre" nem vágyom, bár rengeteg ajánlkozó akadna...Biológiai óra? Lehet benne valami. Hormonok. Ezt sem zárnám ki teljesen. A társadalmi kép? Ez biztosan közbejátszik. Amikor látom a párokat egymás kezét fogva boldogan sétálni, kicsit elszomorodok. Még akkor is, ha ez felszínes boldogság, efelett viszont nem ítélkezhetek, így arra hagyatkozok, amit látok.
Leginkább viszont a hiány. Épp ezért csak olyan lánnyal fogok összejönni, aki hasonlóképp értékeli a saját életét, ez amolyan "két fél egy pár". Az első randin nagyon sok minden kiderül. És abban is igazat adok, hogy van ideálom, eszményképem, de az közel sem biztos, hogy a leendő párom pont ilyen lesz, és ez nem is baj. Tökéletes nem létezik, ez köztudott, de mindenki számára lehet valaki (vagy valami) tökéletes, vagy legalábbis ahhoz nagyon közeli. Ha már odáig eljutunk, hogy elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen, minden hibájával együtt, és a másik is elfogad minket ugyanígy, akkor nagy baj nincs. Nekem is vannak apró, de néha idegesítő hibáim, de szerintem ilyen mindenkinél akad. Írtam, hogy fontos a hangja. Számomra nemis igazán az első benyomás számít (megjelenés alapján), hanem amikor megszólal. Már az első pár szó sok mindent elárul. De a legfontosabb a természet, a stílus, gondolkodásmód, értékrend. A külsőn lehet változtatni, de ami belül van, az számít igazán...

'' Az élet egyszerű. Döntéseket hozol és nem nézel vissza.'' // Tomorrow's just your future yesterday!