Már a megjelenés óta szemezgettem vele, mert olyan szalagcímekkel jelentették be, hogy itt a szovjet Bioshock. A múlt havi Humble Bundle-ban benne volt, hónap végén kaptam rá szép kedvezményt, így be is neveztem az alapjátékra.
Az érzéseim viszont vegyesek. Én próbálom szeretni, de valamiért nem megy. Eddig 23 órám van benne, szóval nem az elején járok, de kezdek belefáradni. Úgy kezdtem, hogy elolvastam és felkutattam mindent, amíg rá nem jöttem, hogy a hologramos feljegyzések nettó időhúzás, a történethez nem tesznek hozzá. A halottakkal való beszélgetés eleinte érdekes volt, meghallgatni a sztorijukat, de úgy a 15. után ezt is meguntam.
A legnagyobb baj, hogy a játék borzasztó egysíkú. az egészben egy szürke-barna színvilág dominál, ezt próbáltak az open world részekkel kompenzálni, de ott meg annyi az ellenség és kamera, hogy pillanatok alatt eltesznek láb alól, ha nem figyelsz. Futni nem lehet (vagy nem jöttem rá, hogy kell), csak dash van, és bár lehet autókat vezetni, egy bokorban is elakadsz, az utak meg tele akadályokkal és ellenséggel.



