Aktív témák

  • Vakegérke

    félisten

    válasz Geri Bátyó #32305 üzenetére

    Én bő lére eresztve írtam volna meg a receptet, de méltató szavaid köszönöm. :)

    Ha már kaja, áttérek édességre. Talán ez is szívderítő lesz.

    Anno hú, de régen hol voltam, hol nem voltam. Egy (talán nálam is bolondabb) haverom elcipelt egy összejövetelre. Tudta, hogy nem vagyok odavaló, ahogy ő sem, de azt akarta, hogy legalább ne egyedül szenvedjen. Szóval ott voltam, kénytelen voltam hallgatni a mérnökök, technikusok, dokik, szakácsok, meg egyéb, csuda tudja milyen végzettségűek fennkölt beszélgetését. El akartam menni, de a haver azt mondta, hogy ha megteszem, nem vagyunk többé haverok, ráadásul s*ggberúg. Gondoltam időm van, más dolgom sincs, ezt a bolond havert meg jobban szeretem annál, hogy elveszítsem, így maradtam.

    Valaki épp egy jégtömb olvadásával kapcsolatos számításokról értekezett amikor rám nézve félbeszakította mondandóját afelől érdeklődött, hogy miként érzem magam, hiszen magamba roskadva ülök, eddig egy szavamat se hallotta. Csak egy pillanatig gondolkodtam, a jégtömb olvadása ihletet adott.
    Felálltam és megkérdeztem, hogy a társaság hajlandó-e választ adni egy nem fontos, de érdekes kérdésemre. Volt bólogatás, hümmögés, amit bátorításnak vettem, így elébük tártam azt, amit akkor találtam ki.

    Adott egy nyerges kamion szerelvény csokiból. 100 óvodás mennyi idő alatt tudná elnyalni, mert ugye harapni nem szabad?

    Azt hittem, hogy elhajtanak a faxba, de legalábbis legyintve veszik tudomásul elmeállapotom. Meglepő módon nem így történt. Elkezdték részletezni a problémát, miszerint milyen gyártmányú csokiról van szó, hány fokos a hőmérséklet, mekkora egy óvodás nyelvfelülete, nyalás sebessége...
    A haverral élveztük a műsort egy darabig, aztán angolosan leléptünk.

    Azóta se derült ki, hogy az ovisok milyen sikeresen nyalnak. :N

    Nem tagadom, kicsit kiszíneztem a történetet, de nem én lennék, ha nem tettem volna meg. :)

Aktív témák