Prehistorik 2 – Egy őskori játék, ami ma is megnevettet! 
Van valami különleges varázsa a '90-es évek elejének játékaiban. Talán a nosztalgia, talán a pixeles grafika, vagy egyszerűen csak az az idő, amikor még minden új volt és izgalmas. A Prehistorik 2 (a Prehistorik című DOS-játék 1993-ban megjelent folytatása) pontosan ezt a hangulatot idézi vissza – és teszi mindezt meglepően élvezetes formában, még mai szemmel is.
Valamikor 1996 környékén, alig 4 évesen találkoztam először a Prehistorik 2-vel. Abban a pillanatban, amikor a képernyőn megjelent a vicces ősember, akkor valami megváltozott nálam. A játék egyszerűsége, a színes, mozgalmas világ és a humoros hangulat teljesen elvarázsolt. Kisgyerekként ez volt az első alkalom, hogy igazán beleszerettem egy videojátékba – és az élmény azóta is velem maradt. 
Játékmenet – platformer a javából
A Prehistorik 2 minden ízében tipikus 2D-s platformjáték, de a maga idejében kiemelkedett a mezőnyből. A pályák változatosak, titkos helyekkel, elrejtett bónuszokkal, csapdákkal és bosszantóan pontos ugrásokat igénylő szakaszokkal. A mozgás kissé „csúszkálós”, de megszokható. 
A pályák teljesítése nem mindig sétagalopp, főleg a későbbi szinteken, ahol az ellenségek gyorsabbak, a platformok pedig halálosan pontos ugrásokat követelnek. 
De épp ez a kihívás teszi újrajátszhatóvá – no meg a pontvadászat, ami a régi idők ranglistás őrületét idézi.
A történet
Ne számítsunk mély történeti szálra vagy összetett karakterfejlődésre – hiszen mégiscsak a kőkorszakban járunk. Főhősünk, a mindig éhes ősember, bunkósbotját markolva indul útnak, hogy néhány dinó és medve fejének koppanása után megszerezze a napi betevőt. A feladat egyszerű: a pályákon annyi élelmet kell összegyűjteni, amennyit csak lehet.
Igaz, a haladás nem feltétlenül függ a zsákmányolt fánkok és sonkák számától 
– de aki nem gyűjt, pontokról és a keresgélés öröméről is lemond. Eközben pedig szinte kötelező pár vetélytársat a földre küldeni, titkos járatokat felfedezni, vagy – ha nem figyelünk – hirtelen egy szakadékban landolni.
Ellenségek
A Prehistorik 2 ellenségei nemcsak változatosak, de humoros megjelenésükkel és jellegzetes mozgásukkal is hozzájárulnak a játék egyedi hangulatához. Minden új szint egy kiszámíthatatlan dzsungel vagy jégbarlang, ahol sosem tudhatjuk, mi ugrik elő a következő bokorból. Az ellenfelek dizájnja humoros – legyen szó ugráló dinókról vagy lengő pókokról – és mindegyik más támadási mintát követel meg. Persze a kalandunk folyamán találkozhatunk igazi nagyvadakkal is mint főellenségek. Ilyen például a képen látható "Ape":
Fegyverek
Grafika és hangzás – retro a köbön
A játék vizuálisan mai szemmel persze már erősen retro, de abban a korban a Prehistorik 2 kifejezetten szépnek számított. A színek élénkek, a karakterek szerethetően karikatúraszerűek, az animáció pedig meglepően sima. A zene fülbemászó, bár hosszabb játék után kissé monoton, a hangeffektek pedig pont olyan "bunkósbotosak", mint amilyeneket elvárnánk.
Összegzés 
:
A Prehistorik 2 nem tökéletes játék, de nem is akar az lenni. Egy szerethető, humoros, kihívásokkal teli platformer, ami a mai napig élvezhető, főleg ha egy kis nosztalgiára vágyunk. Ha valaki a DOS-korszak aranykorának hangulatára áhítozik, ne hagyja ki – még ma is megéri elővenni, akár emulátorban, akár egy újrakiadás részeként. Én Steamről vásároltam meg, valamilyen akcióban pár euróért. A világért nem hagytam volna ki és tényleg csak ajánlani tudom! 
