Miért érdekes az, hogy ki mennyit ment elektromos autóval?
Én mentem többször is, nagyon meghatározó élmény, de nem befolyásolja az értékítéletemet. Többször is vezettem ilyen autót, ami elsőre átjön, az a meglepő gyorsulás. Nullától ötvenig a legkisebb villanyautó is parádésan gyorsul, de ennek hátránya is van, mindig hamarabb értem a következő piros lámpához, mintsem az zöldre váltott volna, szóval akinek van villanyautója, annak pont azt kell megtanulnia, hogy ne gyorsuljon feleslegesen gyorsan.
Mivel nem csak egyszer-kétszer vezettem ilyen autót és nem csak a kereskedés körüli bejáratott tesztkörön, ezért éreztem a hátrányait is. Az elektromos autók jelenleg valójában nehezebbek, mint egy hasonló méretű hagyományos autó. Soknak alacsonyan van a súlypontja, de nem mindnek. Amelyiknek hátul van az akkupakkja, az bizony billeg a kanyarban, egy körforgalomban tud meglepetést okozni a viselkedése.
A nagy súly (amit nem tudsz kikerülni) meg a nagy gyorsulás (amit nem kell kihasználni, de kevés villanyautós állja ezt meg), párosulva azzal, hogy a villanyautók kerekeit keményebbre fújják, mint a hagyományosakét, bizony eszi a gumikat. A villanyautó kiméli a féket, de nagyon elhasználja a gumikat.
Szóval vezettem elektromos autót (Nissan Leafet többször, hosszabb távon is), de ugyanolyan élmény volt, mint a TGV-n utazni: wow, de azért otthonra ilyen nem kéne
Ha ingyen adnák, akkor persze (nagy duzzogva) elfogadnám, de ha a vételárat, a töltést/karbantartást és az eladáskor jelentkező értékvesztést is nekem kell fizetni, akkor bizony elmegy a kedvem a villanyautótól
Mivel építkezésben vagyunk, ezért felmerült, hogy a ház elektromos rendszerét napelemes kiserőművel egészítsük ki, tekintettel egy elektromos autó töltésére, de akárhogy számoltam, életemben sem tudnék annyi kilómétert megtenni az elektromos autóval, hogy megtérüljön a pluszköltség.
Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.