Ahhoz, hogy egy TV „HDR Compatible Display” legyen, a Consumer Electronics Association (CEA) definíciója szerint minimálisan a következőket kell tudnia:

• Legyen legalább egy interfésze, ami támogatja a CEA-861-F szerint meghatározott és a CEA-861.3 szerint kiterjesztett HDR szignalizációt. Ilyen interfész a 2.0a specifikációnak megfelelő HDMI
• Az előbbi interfészen át fogadja és feldolgozza a CEA-861.3-nak megfelelő, a tömörítetlen videóhoz kapcsolódó statikus HDR metaadatokat
• IP-ről, HDMI-ről vagy más videót terjesztő forrásokból fogadja és feldolgozza a HDR10 Media Profile szerinti HDR videót. Emellett más médiaprofilok támogatása is lehetséges.
• Megfelelő elektro-optikai átviteli függvényt (EOTF) alkalmaz a kép létrehozására.

A HDR10 Media Profil definíció szerint:
• EOTF: SMPTE ST 2084
• Szín-mintavételezés: 4:2:0 (tömörített videó forrásokhoz)
• Bitmélység: 10 bit
• Színek: ITU-R BT.2020
• Metaadatok: SMPTE ST 2086, MaxFALL, MaxCLL

Ha mindezek a szabványok és terminus technikusok nem is mondanak neked semmit, akkor annyit kell csak tudnod, hogy ezek szükségesek, hogy egy TV HDR jelet fogadhasson, azt képes legyen értelmezni, feldolgozni és a képernyőn megjeleníteni. Vagyis hiába van egy hatalmas kontrasztarányt produkáló TV-d, ha az nem tudja a fentieket, akkor nem tud HDR tartalmat megjeleníteni.

A HDR tartalom valóban nagy dinamikatartományú képének megjelenítéséhez a TV-nek valahol 0,001 illetve 0,01 nit közötti fekete szintet (ez a TV technológiától függően változhat) és kb. 1000 nit csúcsfényességet kell tudnia előállítani. Ez például a 2015-ös Dolby Vision TV-kre és az Ultra HD Blu-ray mastering referenciamonitorra vonatkozó követelmény, de a Dolby Vision 2016-ra már 1000 nitnél magasabb csúcsfényességet követel meg.

A HDR-rel szemben a jelenlegi szabvány szerinti televíziózás illetve Blu-ray jele nagyjából 0,01 nit és 100 nit közötti fényességtartomány átfogására ad lehetőséget.

Hogy szemléletesebb legyen a dolog, itt egy ábra, ami segít a HDR megértésében: