Sziasztok!
Annyira örülök, hogy ráakadtam erre a fórumra, ugyanis kedden (12/24) vették ki a mandulámat, és mivel éjszakánként képtelen vagyok aludni, a telefonomról olvasgattam cikkeket a műtéttel kapcsolatban, a PH pedig tökéletesen elterelte a figyelmem a fájdalomról, amíg nem hatott a Cataflam.
Noha én még nem töltöttem be a felnőttkort, megosztanám veletek a saját történetemet:
Reggel bementünk 7:00-re a kórházba, már jött is a nővér, rakta be a branült a karomba, nyugtató, satöbbi. Ötödiknek voltam kiírva, a kórház híréhez képest viszonylag kis időeltolódással sorra kerültem, halálra rémisztve az ágytologatós srácot, mert azt hitte, én is olyan mosolygós, kábult állapotban leszek, mint a többiek, ezért betolt további két társam mellé, akik szintén műtétre vártak. A másik ágytologatós sráccal lazán a falnak támaszkodva várták, hogy a doki szóljon: "hozhatják". Épp azt találgatták, ki az ötödik, mire én felültem és közöltem: "én", ők pedig körülbelül úgy reagáltak, mintha a koporsómból ültem volna fel, a temetés közepette
Miután túltették magukat ezen, jót nevettünk, műtét, ami eredetileg fél órának kellett volna, hogy legyen, másfél órásra húzódott, mert nem tudtak felébreszteni. Amikor aztán végre sikerült (állítólag nyitva volt a szemem, amikor toltak ki a műtőből, szóval elvileg már ébren voltam, de nekem a műtét utáni fél óra teljesen kiesett, csak annyi maradt meg, hogy a kórházi ágyon fekve zokogok, anyu meg nyugtatgat, és kérlel, ne sírjak, mert felszakad a torkomban a seb ) magamhoz térnem, tele voltam fájdalomcsillapítózva, alig éreztem valamit, hálaég.
Most jön a lényeg :
Amikor a tükörbe néztem, láttam valami fehér cuccot a nyelvemen, és azt hittem, valami felesleges dolog, amit ott hagytak, így megfogva, le akartam szedni. Mint utólag kiderült, az a feleslegesnek vélt valami a nyelvemen lévő bőr volt, amit a mélyen tisztelt doktor úr VÉLETLENÜL kiégetett a lézerrel, egy körülbelül öt centis, mély sebet hagyva a nyelvemen
A torkom már nem is igen fáj, ez ugye a negyedik napom, szedem a Cataflamot, iszom a töménytelen teát, eszem mostmár a darabos dolgokat is (kenyérbél, kenyérhéj, szendvics, hús), de a nyelvem mindent (beszédet, nyelést, fájdalom elviselést) megnehezít.
A párom teljesen ki volt akadva, majdnem megrángatta az orvost, a környezetemben mindenki azt mondja, pereljek, de jaj! Jobb a békesség.. Nem szeretnék cirkuszt. Ráadásul örülök, hogy ehhez a kórházhoz képest, csak ekkora bakit vétettek ..
A műtét után egy éjszakát bent voltam, reggel hazaengedtek, estére belázasodtam, iszonyatos éjszakán estem túl, reggel ismét bementünk a kórházba, bent tartottak, hat infúziót kaptam, egész nap felváltva ittam és jártam mosdóba, verítékeztem, mint egy ló, közben pedig nagyon fájt a torkom.
Mint említettem, ez a negyedik napom, ma két Cataflamot vettem be, amivel a mögöttem álló napokhoz képest, mennyei érzés létezni, ráadásul kihasználva az alkalmat, hogy tudok nyelni, szorgosan bevedeltem 2,7l folyadékot.

Aki a műtét előtt áll, annak sok bátorságot, én -mindezek ellenére- nem bánom, hogy kivetettem, jóllehet a dokim hibázott, mindvégig nagyon rendes volt velem (na jó, a nyelvszétszabdalós-dolgot leszámítva ) és ha végre fájdalomcsillapítok nélkül tudok majd létezni, én leszek a legboldogabb ember a világon.
Nem érdemes halasztgatni, csak rosszabb lesz!
Jó lábadozást, és bocsánat, ha "kicsit" hosszúra sikeredett, de meg kellett osztanom Veletek!