ÜDV! egyszerre 2 mandulát ki szoktak venni? Vagy mindíg kiveszik mindkettőt?
Az a gondom hogy idén már 2. alkalommal gyulladt be, elsőnek olyan szinten hogy bementem szolgálatba , és be kellett hívni más embert helyettem mert kiütött.
Most ismét begyulladt, még nem vészes, de már kezd nagyon elegem lenni ebből
Hozzáteszem járok edzegetni nem tudom hogy a nagy megterhelés miatt jött kis ismét..
szerintem ki kellene vetetni őket.
Persze fel kell menjek orvoshoz, de azért érdekelne hogy érdemes e gondolkozni már a kiszedésben ilyen esetben .
Továbbá az érdekelne hogy mennyi ideig tart ez az egész procedúra( felépülés 100%ra) előre is köszi!

Szia,
igen, általában kiveszik mind a kettőt egyszerre.
Maga a műtét helyi érzéstelenítésben, ha nyugodt maradsz és követed az orvos utasításait 30 perc kórteremtől kórteremig.
Maga a műtét nem gáz, nem fájdalmas, a legrosszabb része a Lidocainos befújás. Azután két óra pihi oldalfekvésben, csurgatni kell a nyálat és a vért. Ezután kapsz egy Algopyrin szurit, felülsz és szépen elkezdesz inni. Fájni fog, de minden korty meghálálja később magát. Azután egy jó hét Cataflam kúra, lesz két brutális nap, majd egyszer csak elmúlik a fájdalom. Ez még nem a teljes gyógyulás, de ezzel vígan el lehet már lenni. Legalábbis én most itt járok (8. nap). Edzeni, egyéb fizikai aktivitást csinálni még kb. egy hónapig nem fogsz a műtét után.

[ Szerkesztve ]

Nekem kivettek vagy 25 éves koromban. Most 37 vagyok. A jobboldali megmaradt, vagy visszanőtt... rendszeresen probléma van vele. Se perc alatt bedurran. Ma reggelre is, egy kis robogozás volt tegnap, ennyi elég neki... nagyon gondolkozom az újabb műtéten. Altatásban szeretném, első is úgy volt, nagyon nem bírom, ha a számban matatnak, nagyon erős az öklendező reflexem már a nyelvemre rakott fapálcika is elég

Sziasztok!

Sajnos én is mandulaműtét előtt állok, márciusban kezdődött hogy fájni kezdett a torkom, azóta már antibiotikumból szinte mindent felírtak, beszedtem de az eredmény nulla..
Voltam két orr-füll-gégésznél, akkora volt a mandulám hogy nyelni is alig bírtam, fájt, fulladok tőle, sajnos ez most is így van.
Az egyik annyit mondott hogy rágózzak a másik még ennyit sem, majd menjek vissza ha rosszabbra fordul.
Ennél?
Olvasgatom a hozzászólásaitokat, eléggé elkeserít amit látok, olvasok.
Szinte mindenki szenved a műtét után, ráadásul bent kell lenni a kórházban több napot és utána is pihentetni kell magát kb 3-4 hétig.
Ez számomra nem megoldható, olyan műtétre lenne szükségem amivel nem kell kórházban maradnom, és nem esek ki a munkából.
A rádiófrekvenciás műtétről is írt két fórumtárs, egyikük nagyon dicsérte ellenben a másikuk nagyon elégedetlen volt vele.
Ha valakinek még van tapasztalata ezen műtéttel kapcsolatban az kérem írjon róla.
Ami tetszett benne hogy nem esem ki egy hónapra.

Gábor

Ha meghalsz te nem tudod hogy halott vagy, csak a többieknek nehéz. Ugyanez a helyzet akkor is ha hülye vagy. ;-)

attól függ mit dolgozol, de 2 hét az az egy hónap.

egy videoklinikás videót láttam róla, ott azt mondta az orvos, hogy erre még mindig a hideg vas a legjobb, nem az egyéb egyébként máshol jól alkalmazható hókuszpókusz.

ha rosszabbra fordul az meg azt jelenti, hogy már levegőt se kapsz tőle, na akkor nem fogják megkérdezni, hogy is szeretnéd, kikaszabolják helyi érzéstelenítésben, az ügyeletes orvos által.

gyorsan csináltasd meg, mert egyéb durva szövődményei is lehetnek.

persze mindenkinek az lenne a legjobb, ha úgy műtenék meg, hogy ott se lenne, de amíg ezt kitalálják, addig nincs más, mint kibírni, és megvárni míg meggyógyul.

Köszönöm a válaszodat!

Sajna nekem két hét sem maradhat ki.
Szóval rákérdezek a dokinál mit szól hozzá!

Köszönöm még egyszer!

Gábor

Ha meghalsz te nem tudod hogy halott vagy, csak a többieknek nehéz. Ugyanez a helyzet akkor is ha hülye vagy. ;-)

Sziasztok!

Én is túlestem a műtéten, 29 évesen. Sokat segített felkészülni ez a fórum, ami látszólag a legnagyobb elérhető forrás magyarországon a mandula műtétre készülőknek
Én egy "új" technológiát választottam, koblátorral végezték a műtétet, ami kevesebb fájást és gyorsabb gyógyuláts ígért, ugyan nincs összehasonlítási alapom, de egyáltalán nem volt olyan vészes az egész, mint amilyen rémtörténeteket olvsatam korábban. Az átlagosnál lassabban gyógyultam, és jobban kellett volna fájnia, mert fél éve állandóan mandulagyulladással küszködtem, és nagyon be volt tokosodva a doki szerint, ezért egész mélyen az izomból vágta ki a mandulám, és szerinte ez jobban szokott fájni. Legrosszabb napokon 4 cataflammal bírtam, összesen nem fogyott el két doboz és 14 napig tartott a cataflamos időszak. Ami érdekes, hogy egyáltalán nem ettem fagyit, nem is kívántam. A túl hideg puding sem esett mindig jól, ellentétben a rengeteg (epres jana) vízzel. Napi 4 litert simán megittam belőle.
Akit bővebben érdekel, blogoltam is róla: mandulamutet.blog.hu
Ha valaki szintén a koblátort választja, és folytatná a blogot, keressen meg, szívesen átadom a jogot.

[ Szerkesztve ]

Sziasztok. Elore is bocs, hosszu lesz mert igencsak friss elmeny.
32 eves nő vagyok es tegnap estem tul a mandulamuteten. Nem kertem altatást,mert a doki azt mondta, hogy így kevesbe faj utána es gyorsabb a gyógyulás is. Rengeteget olvastam ezt a fórumot a műtét előtt. Hat rendesen berosaltam az itt olvasottaktol. Egy hétig remalmaim voltak a műtét előtt mivel volt itt egy-két (rengeteg) hasznos tanács, igy azokkal felvértezve mentem a kórházba. Es rengeteget segített! Koszi nektek!
A műtét előtt intenzívebben szedtem vitaminokat. C vitamin kalcium, multivitamin stb. Ami otthon volt bezabaltam es a kórházba bevittem a c vitamint is. Napi 2000mg.t szedek most a műtét óta.elotte 1000mg.t. Na szoval nekem iszonyat pozitív élményként maradt meg nagyon kedves volt mindenki. Mindenről időben \elotte tájékoztattak. A szoba szuperül felszerelt volt, sajat zuhany es wc-vel. Aztán kipakoltam es mar jött is a nővérke hogy akkor adja a szurit es majd mindjart jonnek értem. Elvileg nem szabadott felkelni meg székben toltak a mutoig. A műtős segéd nagyon jo arc volt. Kedves vidám es poenkodni sem felejtett el. Mikor megláttam a sok zold ruhás embert akkor kicsit beparaztam de csak az agyammal,ugyanis a szuritol minden pánik meg stressz elmult es nem féltem. Aztán jott a leggázabb resze a dolognak: Lidokain spray. Nagyon maro ize volt,de zsibbadtam tole rendesen. Es nyelni sem tudtam mar, de mintent mondtak mire számítsak. így nem estem kétségbe. Aztán jottek a szurik. Nem ereztem egyaltalan csak hogy matatnak a szamban.meg köpni kellett a vért, amikor a mandulát vágta ki, de ne meszarszekre gondoljatok! Alig volt ver igazából. Műtét végefelé ismet ment a poénkodás, szoval mondhatni jol ereztem magam köszönhetően a novertol kapott szurinak. megdicsertek.en nem oklendeztem csak a lidokaintol az elejen. Kb 10percnek sem éreztem a műtét idejét. De valszeg 20-30perc lehetett. Amikor végzett a doki a kötözéssel es mondta hogy vége na akkor levert a víz de Ennyi volt.
Aztán visszatoltak es ket órán at köpködni kellet a véres nyálat. A nover egyből jott es mondtam neki hogy kell fájdalomcsillapító mert leszakad a fulem(nekem oda sugárzott ki) es egybol hozta. Aztán ahogy lehetett inni elkezdtem. Az első bögre nagyon rossz volt, de aztán 24ora alatt megittam olyan 6liter folyadékot hogy mindig nedves legyen a szám. Jah reggel 8korul mutottek,a fájdalomcsillapító szuri delig kitartott, aztán kaptam vizben oldódó cataflamot. Azzal este 9ig elvoltam. Tobbszor kerdeztek h kell e fájdalomcsillapító de hat nem kellett.nem fajt. Azert este bevettem h tudjak aludni.de felkeltettem magam fel óránként hogy igyak -ez éjfélig. Utana meg 1-1,5orankent keltem hogy igyak. Kicsit ereztem, hogy fáj mivel este nem ittam annyit.de hajnali fel 5 korul megint bevettem egy cataflamot. Aztán hattol hol orvos hol nover jott es mindtol csak azt kerdezgettem mikor ehetek! a műtét tegnap volt.ma engedtek haza. Ma mar kalácsot es kenyeret ettem meg tejberizst kefirt kakaót. Tehat nem csak pepeset. Eddig semmi para nincs. Lehet majd a sokat emlegetett néhány nap múlva jon a kín.

Szerintem nagyon jo munkat vegezhetett a dokim ha 8 órákat kibirok fájdalomcsillapító nelkul. Meg ugye nem altattak. Baratnom altatasban vegeztette es neki harom het kinszenvedes volt utana. Plusz szedem a c vitamint meg rengeteget iszok.
Eddig nem bántam meg, aztán persze lehet a 4-5. Napon jön a végzet meglátjuk. De ha nem vagytok oklendezos típusúak es az orvos is ajánlja, akkor inkabb helyi erzestelenitessel kérjétek a műtétet. Nulla fájdalom a műtét,de tenyleg! Eskü a fogorvos néha jobban megkinoz. jah es ez pesten a Semmelweis kórházban történt.

Valszeg még jelentkezem a fejlemenyekkel.

Na meg annyit mondott a doki, lehet fogat mosni de hatul inkabb ne vagy csak extrem óvatosan. Csípős fűszeres ételeket keruljem a savas dolgokat. Es volt itt téma a fürdés xd nos lehet , de inkabb csak zuhanyozni es nem forró vízben.

Sziasztok!

Megosztom veletek az én történetemet. Sok hasonlóságot véltek majd felfedezni.

28 éves nőbeteg... Nagyjából 7 éve szenvedtem évenkénti több alkalommal jelentkező tüszős mandulagyulladástól. Az utóbbi 2-3 évben azonban az izületeimre kezdett rámenni a dolog, szinte állandóan fájtak. Amikor a mandulám gyulladásban volt, a csípő- és térdizületeim annyira fájtak, hogy nem bírtam kikelni az ágyból. December közepén újabb tüszős mandulagyulladásom lett, tehát az orvosom elküldött teljes laborra, vér-vizelet. Az eredmények tükrében beutalt a F-O-G-re Karácsony előtt, ott jól megnézték majd közölték, hogy műtét kell, amire elő is jegyeztek 2017.01.20-ra. Tőlük is kaptam beutalót teljes laborra és az aneszteziológushoz. A labort már másnap megejtettem, 01.17-én elmentem az altatóorvoshoz. Fel sem ajánlották a helyi érzéstelenítést, az első perctől kezdve altatásról beszélgettünk (nem mintha bántam volna), mindent elmondott. Sosem volt még altatásos műtétem, igazából műtétem is csak egyetlen egy még 4 éves koromban, amikor az orrmandulámtól szabadítottak meg helyi érzéstelenítéssel 24 évvel ezelőtt.

0.NAP
Eljött a műtét napja, bementem a kórházba, betegfelvétel, osztályon irodában papírmunka, utána orvos megvizsgál, hogy elvégezhető-e aznap a műtét, majd nővérpultnál újabb kérdések és papírmunka, végül megkaptam az ágyamat. Kipakoltam, átöltöztem. 1 órával később jött a nővérke, hogy vegyem be a bogyót egy fél korty teával, ettől majd kicsit bekábulok.
Bevettem, majd 2 perccel később jött a műtősfiú értem. A műtő előtt még vártam vagy 15 percet, vártam hogy a gyógyszer hasson, de semmi. Megjelent az altatóorvos, csevegtünk kicsit (voltam-e már altatva, stb.), majd megjelent az orvosom és már toltak is a műtőbe. Ott átfeküdtem a műtőasztalra. A lábaimat leszíjazták a jobb karommal együtt. A bal karomat ki kellett nyújtanom oldalra, abba kaptam a branült a koktéllal. A mellkasomra tappancsokat kaptam, 3 mp-el később már hallottam a monitor csipogását. A jobb karomra vérnyomásmérőt tettek, a szám elé maszkot amiből oxigén jött. Nagyon kellemes, hűs levegő volt...
Az anesztezi mondta, hogy az első cucctól amit kapok szédülni fogok. Be is jött, szóltam, hogy megvan... És ez az utolsó emlékem, jött a snitt... Az altatás nekem időben nem tűnt többnek egy hosszabb szempillantásnál. 2 mp, nagyjából... A következő emlékem, hogy kelteget az altatóorvos és kéri, hogy vegyek egy nagy levegőt. Ezt megtettem és éreztem, amint valamit kihúznak a torkomból. Valószínűleg a csövet, amin lélegeztettek. Nem éreztem semmit a torkomban. Azt hittem, nem is csinálták meg a műtétet. Kértek, hogy forduljak át a hordágyra, de hasra fekve. Ezt is megtettem, de utána rögtön visszaaludhattam, mert a következő emlékem, hogy áttesznek a kórházi ágyamra.
Nyelési reflexem nem volt. Egyáltalán. Próbáltam nyelni, de nem tudtam és nem a fájdalom miatt. Nem is kellett ugyebár, hanem csurgatni kell a nyálad 2 órán keresztül. És itt kezdődtek a gondok. Az orromból és a számból is dőlt a vér, emellett folyamatos krahácsolási és köhögési ingerem volt (amiket ugyebár szigorúan tilos!!), de nem tudtam mit tenni. A nővér beadott vérzéscsillapítót, de semmit nem használt. A műtét után 1,5 órával vittek a kezelőbe. A gond az volt, hogy egy hatalmas adag alvadt vért hagytak a nyelőcsövembe, ami a légcső elejét is ingerelte, ezért volt a krahácsolás és a köhögés. A friss sebbe kaptam a helyi érzéstelenítést (igen-igen, az a hatalmas fecskendő a hatalmas tűvel) és elégették a vérző sebet. Visszavittek a szobába, ahol most már félig ülve-hanyatt kellett kicsurgatnom ami jött. Innentől újabb 2 óra kezd el ketyegni. Megkaptam a kórházi teát, amit el kellett kezdeni inni. Fájt. Az első pár korty. Aztán már csak nagyon kellemetlen volt, de estig megittam a kancsóval. Onnantól kezdve ugye nincs csurgatás se köpködés (ami alapból is tilos) mindent nyelni kell.
Estére megint rosszul lettem. Hányinger. Hányás. Ettől megint fekszakadt a seb. Este megint vittek a kezelőbe, ahol majd fél óráig tartott az, hogy annyi életet leheljenek belém, hogy a számba a doki bele tudjon egyáltalán nézni. Nagyjából 7-8 vesetálat hánytam tele alvadt véres teával. Akkor vacilált az orvos, hogy visszatolnak a műtőbe, de végül helyi érzéstelenítés mellett döntött. Elégette a sebet, visszavittek a szobába, infuziót kaptam. Akkorra már annyira kimerült voltam, mást sem akartam csak aludni.

1-2.NAP
Nem volt bevérzésem a maradék két napon, amit a kórházban töltöttem. Beszélni nem nagyon tudtam, fájdalomcsillapítót összesen 3 alkalommal kaptam (Algopyrin vénába, halottnakna csók egyébként). A fájdalom hasonló volt egy mandulagyulladáséhoz. Enni nem nagyon ettem, mert nem tudtam, teát ittam sokat. Éjszaka a seb kicsit kiszáradt, az fájdalmasabb volt, olyankor ittam 2 korty teát.

3-4-5.NAP
Itthon végre. A fájdalom stagnál talán picit enyhül napról-napra (vagy csak kezdem megszokni??), igaz Cataflam-V a barátom napi 3-szor. Fáj a torkom, a nyelvem. Az éjszaka a legrosszabb, meg a reggel. 3 óránál többet aludni nem tudok. Iszok folyamatosan. Fáj az ivás, de muszáj. A sok teától a nyálam annyira sűrű, hogy még ép torokkal lenyelni is kihívás lenne, hát még úgy, hogy tele van égési sebekkel. Amit a napokban ettem, az krémlevesek, bundáskenyér (nagyon jól esett), lágytojás. Az első pár falat fáj, de mindig a gyógyszer bevétel után fél órával ettem, így elviselhető volt. Inni, inni, inni!

6-7-8-9.NAP
Valami megváltozott. A 6.nap reggelén úgy ébredtem, hogy valaki izzó szenet pakolt a torkomba, a fájdalom közel elviselhetetlen, kisugárzik a fülembe. Reflex szerűen nyúltam a teáért, ami mellém van készítve, belekortoltam és a nyeléssel együtt a könnyem is kicsordult. Mintha sósavat ittam volna. Kimentem a konyhába a fájdalomcsillapítóért, közben a szemem könnyezik mert próbálom a nyálamat is nyelni. Ott ültem a Cataflam föltött sírva. Be kell vennem, de nem tudom mert megőrülök a fájdalomtól. Ez ment minden egyes reggel még 3 napon át. Minden. Egyes. Reggel.
A napi 3 Cataflamból, 4 óránként Cataflam lett, ami 2 órát hatott.. Akkor sem múlt el a fájdalom, csupán enyhült annyira, hogy inni tudjak némi grimaszolással. Számoltam vissza a perceket, hogy mikor vehetem be a következőt.
Belenéztem a torkomba, és láttam, hogy a fehér lepedék majdnem eltűnt. Helyén a rózsaszín hús a friss bőrrel, ami nagyon vékonyka. Szóval ezért fáj, úgy, hogy majd kiugrok az ablakon. A fájdalom pokoli. És ilyenkor kell enni!!! Hiába sírod ki magaból a jövőhetet is, muszáj szilárd ételt enni, hogy az összes lepedék eltűnjön! A fájdalomcsillapító amint elkezd hatni, rögtön enni kell! (Nálam a bundáskenyér volt a szilárd étel, ami leszedett mindent)
És ez a legrosszabb része az egésznek. Ez a pár nap, ami szinte beláthatatlannak és végtelennek tűnik. Azt hiszed sose lesz vége ennek a fájdalomnak. De megnyugtatlak... Vége lesz.

10.NAP
A mai nap. Reggel még úgy keltem, hogy fáj. De nem volt az a pokoli fájdalom. Ittam teát. Rögtön jobb lett. Bevettem a fájdalomcsillapítót, és feleszméltem, hogy legutóbb tegnap este 9-kor vettem be az utolsót. Tehát az első éjszakám volt bogyó nélkül és majd 12 órát bírtam nélküle. Az előző napokhoz képest mondhatom, hogy mintha elvágták volna.
Félreértés ne essék. A hangom még mindig nem tökéletes, és még mindig fáj. De ha az előző napok fájdalma 10/10 volt, akkor a mai olyan 5/10. Tehát hatalmas enyhülés.
Ma már ettem péksütit. Igaz most kicsit jobban csíp minden. Ma megpróbálkoztam egy kis szőlőlével (herótom van a teától) de eléggé csíp.
Ma véégre megmostam a fogaimat hátul is (igaz nagyon óvatosan) és a hajamat is megmostam. Mintha új ember lennék...

Összegezve:
- El fog múlni a fájdalom! Igen... Megéri!
- Meg kell tanulnom az orromon lélegezve aludni. A belégzés gond nélkül megy, azonban a kilégzés csak hason és/vagy oldaltfekvésben megy. Hanyattfekve, vagy ha hátra van biccentve a fejem, nem tudok kilégzést produkálni az orromon keresztül, elzáródik.
- Nagyon remélem, hogy a horkolás el fog múlni...
- Az étel néha beakad hátra a "lyukba" (másnak is előfordul?), olyankor gyorsan ráiszok és lemegy.
- A nyelvgyök még mindig fáj, szerintem tovább fog mint a torkom...

Még majd egy végső update-tel jövök szerintem, amikor már fájdalom sincs.

Kitartást mindenkinek!

Sziasztok

Nekem egy hete volt a műtétem és mivel tudom, hogy ilyenkor az ember mindenfélét elolvas a neten,gondoltam megosztom az én tapasztalataimat.
Így túl az első (hivatalos is) húzos héten, azt kell mondjam az egészben a legrosszabb a műtét előtti para és félelem.
Nekem altatásban végezték el a műtétet, ami mindenképpen jó döntésnek bizonyult. Műtét előtti szokásos dolgok (infuzió, bogyó..) betoltak a műtőbe és a következő emlékem gyakorlatilag az ébredés volt Szerencsére nem voltam rosszul az altatás után úgy hogy már este elrágcsáltam egy zsemlét és sajtot. Nagyon fontos, hogy rögtön enni és inni kell. Én azt tapasztaltam, hogy nem fájt jobban mintha csak szimplán nyeltem volna.A napok múlásával a fájdalomcsillapító száma is csökkent. (ami egyébként nagyon jól működött, vele teljesen elviselhető a dolog). Az éjszakák voltak picit nehezebbek, amikor már nem hatott annyira a gyógyszer.
Várom a következő lájtos hetet...

Azt mondom mindenkinek, hogy ne aggódja túl a dolgot, korántsem olyan elviselhetetlen a fájdalom, nem hiszem hogy rosszabb, mint egy szimpla erős mandulagyulladás

Bátorság..csak 1 hét!

Horkolas elmulik, nem para
Nekem az izesitett jana viz jott be nagyon a tea mellett. Nem savas es keves cukor is van benne. En megittam napi ket uveggel meg egy liter teat.

A bundas kenyerre irigy vagyok hogy nem jutott eszembe, en lekvaros tesztat ettem sokat, amit gyerek korom ota nem ettem. Es most megint egy darabig nem fogok.

1honappal a mutet utan mar heti 2 edzes, squash siman megy, semmi bajom, nincs torokfajas, nalam a szarazsag sem kirivo. Nagyon jo tullenni rajta, mar ebbol a tavlatbol sem tunik nagy kihivasnak az egesz. Olyan mint az erettsegi, hogy elotte nem hiszed el senkinek, hogy ettol nem kell felni, utana meg te kerdezed meg, hogy meh, ennyike az egesz?

Már nem horkolok...
Legalábbis nem kelek fel rá.

Ma vagyok a 19.napon, ami az első nap, amikor abszolút nincs fájdalom! (Jeeeeee!! ) Fájdalomcsillapítót a 15.nap óta nem vettem be. Persze akkor még fájt, de nem annyira, hogy Cataflam vagy Flector kelljen.

A torkom már abszolút de nem fáj, ugyan könnyen kiszárad. Olyankor inni kell. A nyelvgyök fáj még kétoldalt, de csak akkor ha tüsszentek vagy ásítani próbálok. Jaajjj egy jóleső ásítás nagyon jól esne. Vicces mi minden tud hiányozni az embernek.

Mostmár csak egy rossz emlék (szó se róla míg élek emlékezni fogok rá) de az a pokoli fájdalom már csak halványan dereng. Arra emlékszem, hogy iszonyatos volt és az ellenségemnek sem kívánnám, de maga az érzés már nincs meg. Fejben sem.

Szóval kitartást mindenkinek!

Na, megint kezd elegem lenni, és hajlok nagyon a műtétre. Emlékszem, hogy azért a műtét után elég nehéz volt nyelni pár napig, hogy finoman fogalmazzak de valamiért nagy életminőség javulást várok tőle. Úgyhogy asszem fel is keresem a háziorvosom. Pici klíma, és bedurran...

Sziasztok! Engem hétfőn műtenek. Van esetleg sorstársam aki szintén mostanában megy a műtőbe?😊😆

Sziasztok, leírom az én történetem is, hátha valakinek jól fog jönni. Rengeteget olvaskodtam itt én is, nagyon sok jótanácsot megfogadtam.

Előzmények:
Helyszín: Érd sztk, Bp Szt. Imre kórház
24 éves vagyok, olyan végzős gimis korom óta kezdődtek a problémák a garatmanduláimmal, évente 1-2 alkalommal kiütött jó 1 hétre. Természetesen ezek az alkalmak egyre csak sűrűsödtek, kb oda jutottunk h 2 havonta tüszős mandulagyuszim volt, és felváltja sima torokgyuszi. Minden doki mondta, hogy igen igen, ezt jó lenne kivenni, 2-3 hét a lábadozás utána. Hát köszi, akkor még diákmunkás voltam, órabérre kaptam a fizetésem, nem tehettem meg, hogy minimum egy fél hónapra offolom magam. Természetesen minden esetben különösebb vizsgálódás nélkül antibiotikum kúra (szerintem kb soha nem tett helyre, 1 hétig kaptam mindig, sose éreztem magam jobban, amikor nem szedtem, akkor is jó 8-9 nap alatt múlt el). 2 éve semmi panaszom nemvolt, tüsszentettem, és egy irtó büdös kemény valami jött ki a számból Azt hittem valamelyik fogam kezd begyulaldni, de nem később kiderült, hogy mandulaköveim lettek. Ezek két éven át keserítették az életem kb folyamat, nagyjából sikerült szájvízzel kezelnem a dolgot, rengetegszer öblögettem, fogat mostam, mindenfélét kipróbáltam inkább kevesebb mint több sikerrel végülis. Aztán úgy adódott, hogy idén fő állásba kerültem, 2 hónapra rá mandulagyulladás (ez volt márciusban). Áh mondom így frissen még nem mennék el rögtön két hét szabira, vájunk vele kicsit. Jó ötletnek tűnt, csak épp ez most nem múlt el. Konkrétan több mint egy hónapig voltak gennyesek a manduláim és az istenért se reagált antibiotikumra, torokfertőtlenítőre, semmire. Jó, akkor ez nem tréfa dolog, irány a fül-orr gégészet. Közben barátnőm szerint alvási apnoém lett, este kb fuldoklok álmomban, nem veszek rendesen levegőt, én ezt annyiban érzékelem, hogy napról napra egyre fáradtabb leszek.
Első próbálkozás: rendelés 2től 8ig, odaértem fél4-re melóból, asszisztencia kedvesen közli, hogy 40-en vannak ma még előttem, nagyon szívesen beír de semmi értelme szerinte. Időpont esetleg akkor? Természetesen, 6 hét múlva van szabad, az úgy jó lesz? Hát mondom annál kicsit sürgősebb lenne azért. Oké köszi, akk próbálkozok máskor inkább. Közben elmúlt a genny, na mondom itt az alkalom akkor most indulok neki ( ez már május volt), szabit kivettem 1 napra, fül orr gége, kb 5 óra várakozás után rendelés idő kezdetétől be is kerültem, igen igen ki kell venni, beutaló megkap, irány a kórház. Pár napra rá be is mentem (még1 nap szabi), ah aha, tényleg ki kell venni, rondák nagyok szabaduljunk meg tőle. Menjek vissza az sztk-ba és akk beszéljem meg velük. Sztk visszamegy (még1 nap szabi, idáig már 3 csak az ügyintézésre). Kérdezi a dokinő, hogy altatás vagy érzéstelenítés, mondom jöhet érzéstelenítve, nincs semmi majrém a dologtól, minél előbb legyünk túl rajta ha lehet. (altatásra többet kellett volna várni). Beutaló műtétre kórházba megkap, dátum fixálva, Május 29. (2 héttel későbbi időpont). Lehetőleg friss laboreredményekkel karöltve menjek majd.

Műtét (hétfő):
29-én reggel 7:30kor éhgyomorra bent vagyok a kórházba, megkeresem az ottani fül-orr gége osztályt, sehol senki, egy papíron meglátom a nevem, szuper, akk jó helyen járok. Nővérke előkerül, eligazít, 8:30 körül bátorító szuri a popsimba, 9:20kor jön egy velem kb egykorú srác, rögtön le is tegeztem, hát kiderült hogy ő fog műteni. Hú mondom szép volt Zsolti, ezt sikerült elrontanod Végülis röhögött ő is, átmentünk a műtőbe, lidocaine spray a torkomba, borzasztó kellemetlen, öklendeztem tőle, de aztán úgy éreztem a számat mint Jar Jar binks, miután belelógatta a fejét Anakin fogatjának a lézerébe. Átülök fogorvosi székbe, hatalmas tű, mindkét mandulába 5-5 szuri, nem érzem egyáltalán. Indul a buli, 9:30 van, vágnak, metszenek, csípnek, nem érzem, kellemetlen kicsit. Aztán csak elkezd elsötétülni a világ, doki kicsit megijedt, el is sütötte a számat a forrasztóval ( én csuktam összébb, az én hibám volt), na arra magamhoz tértem, a vége eseménytelenül telt. 30 perc volt a műtét, de csak mert akkora volt a mandulám, h nem fért be a metszőollójába, így többször futott neki. 10kor végeztem, 1 óra múlva ihatok ha nem vérzik, jön majd a nővérke, és hoz majd fájdalomcsillapítót is. Eltelt 1 óra, sehol senki, eltelt még1 mondom mostmár azért eléggé fáj, egész nap nem ettem nem ittam, szomjas is vagyok, csak hívom mára nővérkét- Jön, hoz teát, megkérdezem h és esetleg fájdalomcsillapítót is kaphatnék? Ja persze, jó hogy szólok... Nagyjából a nap eseménytelenül telt, kb át is aludtam utána, este kértem még 1 adag fájdalomcsillapítót mert az elsőt nem éreztem volna h hatott, mondtam h ha lehetne másfajtát kérnék ha van. Hozta is az úgynevezett Xilox por alapú csillapítót, nekem hatásra olyan mint a fájdalomcsillapítók szent grálja, szinte teljesen elmulasztja 1 órán belül, és sokáig tart nagyon. Ja igen, a hangom nagyon erőtlen lett, felduzzadt az egész környék ,de azért tudtam beszélni, bár megerőltető volt. Másnap reggel reggeli, ha lemegy, mehetek haza, nagynehezen letoltam egy pogácsát, állati jól esett, oké minden szuper, mehetek isten hírével, 1 hét múlva kontroll. Közben észrevettem hogy a nyelvcsapom hatalmasra duzzadt, kaptam rá antihisztamint, szedjem, az majd jó lesz. Állítólag abból a vér a mandulákba folyik, most nincs hova folynia, ezért megragadt az áramlás, majd kialakul idővel egy új érrendszer. Kórház táppénzt csak erre a 2 napra ad, ha szeretnék még otthon maradni, menjek a háziorvosomhoz. Köszi, frissen műtve minden álmom, hogy papírokért szaladgáljak. Szerencsére anyukám és barátnőm minden ilyesmit intézett helyettem.

Lábadozás:
1-2 nap (kedd szerda)
a fájdalom elviselhető, enni mozogni nehezemre esik (bundáskenyér, grízkaluska leves hatalmas nagy királyságok, nagyon jól is esnek. Azokon kívül tejberizst ettem, az végig nagyon jó barátom volt), hátamon nem tudok aludni a nagy nyelvcsaptól mert elzárja a levegőt. napi 2 fájdalomcsillapító elég, az éjszakákat átalszom 2x kelek fel, mindkétszer iszom egy korty vizet és azonnal visszaalszom. Napi 3 liter folyadék az alap, jól is esik. Az minden nap innentől lemegy.
3-4-5 nap (csüt-szombat)
nem változott a fájdalom szintje, viszont minden éjjel kettőkor felkelek h ez eléggé fáj már megint, így kettőről 3ra emelődött a napi adag. Enni nagyon lassan, de biztosan tudok, már eszem fasirtot, szendvicset is
6-10 nap (vasárnap-csütörtök, kedden kontrollal)
lassan de biztosan csökken a fájdalom, újra elég kettő csillapító. egyre jobban tudok enni, nem okoz nehézséget már, bár elkezdte pl a só meg a cukor csípni a sebeket, Nem esnek jól a nagyon fűszeres kaják. (pizzával is próbálkoztam, egy felet tudtam megenni a 7. napon, de csípett eléggé.) 8. napon kontroll minden rendben, szépen gyógyul, duzzanat nagy még ,szedjek antihisztamint rá továbbra is.
11-13. nap (péntek-vasárnap)
a torokfájásom már nagyon gyenge, viszont begyulladt a bölcsességfogam (sebek miatt nem tudtam rendesen mosni ott sajnos), juhúú, még mindig 2 fájdalomcsillapító, pedig már a torkom nem igényelne, max 1-et.
14. nap (ma, hétfő)
kontroll, múlik a bölcsességfogam, a bal oldali mandulámon még van kicsike lepedék, a nyelvcsapom még mindig nagy, de már kezd összemenni, antihisztamint nem kell már szednem. Így még 3 napot itthon maradok, csütörtökön megyek már dolgozni.

Összességében: a fájdalom kibírható, közel sem volt olyan vészes nekem legalábbis, mint amennyire itt sokan írták. 2,5 hétre ütött ki a műtét, az idő alatt sehova nem mentem el, melegvízben nem fürödhettem az elején, meleg kaját nem ehettem. A nyelés fájdalmas volt, de még az is bírható volt. Inkább az egész hercehurca, menjek jobbra balra, kellemetlen szájíz, szájszag, nekem feleslegesnek tűnő szabadságkivételek az ami az egészet macerává teszi. Kis fájdalom még mindig van, főleg nyelésnél, kb mint egy gyenge torokgyuszi. Ha teljesen elmúlik a fájdalom (várhatóan jövő hét), mehetek sportolni, persze semmit sem erőltetve, nagyon lazán. Xilox fájdalomcsillapító valami fantasztikus, nagyon teszi a dolgát. Nagyon nagy reményeim vannak, hogy jelentősen javítja az életminőségemet ez a műtét, ha meggyógyul teljesen. Máris pozitívum, hogy elmúlt a horkolásom és az apnoém, és sokkal de sokkal jobban alszom, kipihentebbnek érzem magam

[ Szerkesztve ]

16. nap

elkezdett összemenni a nyelvcsapom juhúúúú. Kis fájdalom még mindig van, de ez már kb semmi. ( a fogam is fáj még kicsit, meg ha nyelek akkor fájdogál)

20. Nap
A nyelvcsapom visszaallt kb az eredeti meretere, a hangom is szinte olyan mint volt. Kis fajdalmaim meg mindig vannak. Orrot fujni meg mindig nem tudok rendesen, asitani mar tudok, alig erzem hogy huzodna a seb. Hat azthiszem mindent kiirtam magambol, sok sikert akik utanam kovetkeznek

Sziasztok,

Június 21-én altatásban koblátorral vették ki a mandulámat, ma vagyok a műtét utáni 11. napon.
Mivel én is sok hasznos információt szereztem itt ezen a fórumon, ezért gondoltam megosztom az én tapasztalataimat is, hátha valaki más számára lesz benne hasznos információ.
Szóval én 38 éves férfi vagyok, sportosnak mondanám magam, mert azért havonta egyszer maratont szoktam futni.
Ennek ellenére a mandulám egy ideje rendszeresen begyulladt, az elmúlt egy évben eljutottam oda, hogy havi rendszerességgel voltam mandulagyulladással/torokfájással beteg. Sokszor elég volt egy pohár hideg ital, vagy egy gombóc fagyi és másnap reggel már bedurrant torokkal és lázzal ébredtem...

Szóval ezért döntöttem a műtét mellett, előtte voltam sok vizsgálaton, vérkép is volt többször, ami alapján egyértelműen javasolt volt a műtét. Sokáig hezitáltam, végül májusban véglegesen rászántam magam. Az altatást mindenképpen akartam, ezenkívül volt választási lehetőségem, hogy sima, vagy koblátoros vágást akarok, én ez utóbbit választottam.
Helyszín: Medicover magánkórház, csak jókat tudok mondani.
Az összes laborvizsgálatot leszervezték egy 1,5 órás vizitre, ezután már csak az altatóorvossal kellett külön találkoznom.
Szóval múlt héten szerdán be reggel éhgyomorra, bekísértek a szobámba. Na ez tiszta szálloda, modern bútorok, tisztaság, külön fürdőszoba, állítható klíma... Sokat azért nem volt időm nézegetni, mert jött is egyszerre a nővér, kaptam nyugtatót, amitől bealudtam. Arra ébredtem, hogy tolnak a műtőbe, ott átfeküdtem egy másik ágyra és már benn is voltam. Megkaptam a branült a kézfejembe, és innen a következő emlék, hogy már a szobámba fekszek és köpködöm a vért. Egy darabig ez ment, aztán mivel nem csillapodott a vérzés, ezért újra irány a műtő. Ismét altatás, következő kép, hogy ébredek és már csak nyálat köpködök.
Ez volt kb dél, tehát a két kör kb 3 órát tarthatott, ebből sokra hál istennek nem emlékszem.
Egy óra múlva jött a nővér hozta a teát, meg vizet. Estig sikerült is vagy 3 litert meginni, de enni nem kaptam, nagyon éhes voltam.
Aznap alig éreztem fájdalmat, flectort nem is kértem. Éjszaka beállítottam az órát és 3 óránként ittam, meg elszórakoztam az ággyal. Tök frankó elektromos támlás ágy volt, gombbal lehetett állítani.
Másnap reggel végre kaptam enni, gyorsan meg is ettem mindent, és sokat ittam. Délután hazavitt a feleségem a kórházból, de alapvetően nem éreztem nagy fájdalmakat. Reméltem, hogy én majd megúszom nagy fájdalmak nélkül. Este evéshez kellett egy fél flector, de semmi komoly.
Persze nem így lett, már hajnali 3-kor megébredtem és elég komoly fájdalmaim voltak. Nem is a torkom, hanem ahogy kisugárzott a fülembe, az elég erős volt.
Ez így ment a 3-4-5 napon, napi 4-5 Flector Rapid simán lement. Volt olyan éjszaka, hogy 11-kor, 1-kor 3-kor, 6-kor is megébredtem a fájdalom miatt...
A 6-7 napon az adag 3 Flectorra csökkent, a 8-9 napon kettőre.
Tegnap volt a tizedik nap és 1 Flector elég volt, ma pedig az első nap, hogy nem érzek fájdalmat, nem kellett Flector
A sebszépen gyógyul, igaz még mindig vannak apró fehér részek, de most már alig láthatóan.
Az első napokon csak erős idegzetűek nézzenek a torokba!!!

Nyelvcsapom tegnap állt vissza oda, hogy tudok orron át levegőt venni fekvő helyzetben is.
Amíg nem ment, addig félig ülve, oldalra fordulva tudtam csak aludni.
Ma megvolt az első tüsszentés, hááát, nem kellemes, eddig mindig el tudtam kerülni, hogy az ingerkor az orromat felfelé nyomtam...
Ételek: első 5-6 napban pépes kajákat ettem, tésztát, meg sok joghurtot, illetve nagyon puha héjú kenyeret.
Most már keményebb ételeket is meg tudok enni, viszont pl. a paradicsom eszméletlenül csípi még a torkomat

Szóval összességében ha nem is volt kellemes ez a másfél hét, azért simán kibírható, és nagyon reménykedem hogy a sok betegeskedésnek ezzel vége.
A következő hét még kimélő üzemmódban telik, aztán remélem ismét mehetek sportolni, már nagyon hiányzik. És végre ihatok egy jó pohár hideg sört is

Aki előtte áll, no para, előzetesen a leírások alapján sokkal rosszabbra számítottam.
Üdv.

Még egy tipp, ami nekem nagyon bejött: a Flector port (1 tasakot) sosem egyszerre ittam meg, hanem 1 literes üvegbe öntöttem bele.
Így folyamatosan ittam, lement sok víz, és közben a fájdalomcsillapítás is folyamatosan tartott.

engem 35 napja műtöttek, ma fogok először futni menni, bár igaz ami igaz a torkomtól tudtam volna hamarabb menni, csak ez a nagy kánikula, meg minden... viszont orrot fújni ma volt az első alkalom, hogy teljes erővel tudtam, és nem fáj.

Sziasztok, irok ide, mert ahogy olvastam a többség többszörös mandulagyulladás után jutott el a műtétig, legjobb tudásom szerint eddig mindig csak torokgyulladásom volt, de pénteken sikerült összeszednem egy mandulagyulladást. Jeges citromos sörrel sikerült leforráznom a torkom, aznap este még jó pár kupica házipálinka is megkapart a torkom fék nélkül, még aznap este alig tudtam enni. Szombat reggel már fájt az egész nyakam, mellkasom, torkom, még ha fordítom a fejem az is borzasztóan fáj, nyelni alig bírok de mivel iszogatom a teát eröltetem a dolgot. Orvos irt ki antibiotikumot, elleneztem a dolgot, tudásom szerint az antibiotikumot bacik ellen irják fel, de így hogy jeges sörtöl kaptam el a mandulagyulladást nem tudom mennyire fog segíteni az antibiotikum, vagy hogy létfontosságu-e. 1 grammosat szedek, kb semmi hatását nem érzem (1 éve volt hogy fél éven át antibiotikumot szedtem egyébb fájdalomcsillapítókkal lehet hozzászokott a szervezetem vagy nem tudom, de eléggé úgy érzem hogy gyógyszerfüggő is lettem), az érdekelne egy ilyen mandulagyulladást hogyan lehet itthon kezelni, meg hogy kb hány nap után lesz elviselhető / fájdalommentes a nyelés.

szerk: lázam vagy ilyesmi nincs, de mintha fájnának az izületeim, ja és alváskor a nyakam nagyon izzad

[ Szerkesztve ]

Szia,
Ez egyéntől is függ, hogy milyen gyorsan gyógyul az ember, de kb. egy hét az tuti.
Ha még nem volt laborvizsgálat, akkor mindenképp menj el, mert az ízületi gyulladás a mandulagyulladás egyik gyakori szövődménye.
Sajnos recept nincs a gyógyulásra, de ha gyakran begyullad a mandulád, akkor érdemes kivetetni.
Persze ez így egyszerűen hangzik, valójában nem ennyire az.

Nekem nemrég vették ki a torokmandulám, de most megyek vissza, mert lehet, hogy hagytak benne egy darabot.
Majd leírom én is a tapasztalataimat a műtéttel, illetve a gyógyulással kapcsolatban.

sziasztok,

azt szeretném kérdezni, hogy az altatás utáni izomláz mennyi idő után múlik el? közel 48 órája ébredtem, igaz, azóta túl sokat nem mozogtam, de gyakorlatilag minden egyes izomcsoportom fáj a legkisebb mozdulatnál is

a többeknél említett bundáskenyér, kenyérbél, rántotta hányadik naptól ajánlott?

az altatást nem tudom. Nekem műtét utáni 1. nap, már ennem kellett rendeset, az volt a feltétele hogy hazamehetek

én a 3. naptól vállaltam csak be, de sokat segít(ett), arra a 30-40 percre a közérzetem is jobb és talán a gyógyszer is hatékonyabb - bár igazából cataflammal is 7-8 közti a fájdalom a konstans 10 helyett

nekem ez a 6. napom, az előző ~36 óra botrányos volt, de úgy érzem a lepedék nagyobb része levált (nem visz rá a lélek, hogy tükörbe nézzek...). remélem ezzel az utóvérzés esélye is lényegesen csökkent, ettől tartok a legjobban, a fájdalomhoz már úgy ahogy hozzászoktam az éveken át tartó folyamatos mandulaproblémák miatt. ha ma este még aludni is tudok végre...

Sziasztok. Most regisztráltam. Lassan 2 hete estem át a mandulaműtéten, erről majd később mesélek. Most viszont szeretném megkérdezni, hogy azoknak akik már túl vannak a gyógyulási fázison, mikor tűnt el az a fehér (fibril) réteg? Nekem még mindig ott van... Másik kérdésem az lenne, hogy meddig áll fenn a bevérzés lehetősége? Az én orvosom betiltotta a fürdést/zuhanyzást, hajmosást stb., és már nagyon nehéz kibírni...Köszönöm a válaszokat!

Szia,
Én úgy tudom, hogy a bevérzés lehetősége addig áll fenn, amíg a lepedék teljes egészében le nem válik, ez kb. 10-12 nap. Nekem egyébként már egy hét után alig volt rajta fehér réteg.

„Az én orvosom betiltotta a fürdést/zuhanyzást, hajmosást stb.”

Érdekes, amit írsz, mert általában csak a meleg vízzel való zuhanyzás, ami tiltott, viszont a fürdést, hajmosást aláírom, mivel nem szabad hajolni.
Azért kérdezz rá a dokinál, mert szerintem langyos vízzel zuhanyozhatsz, hacsak nincs egyéb oka, amiért letiltott, bár ezt kétlem.

Most akkor leírom az én tapasztalataimat:
Maga a mandulaműtét helyi érzéstelenítésben zajlott, előtte a szokásos ceremónia.
A lidocain spray nekem nem volt kellemetlen, inkább az injekció(k).
Az egész ceremónia kb. 30 percig tartott és ez idő alatt a számat végig tátva kellett tartani.
Egy idő után, sajnos beindult az öklendezési inger, ami a végére már kellemetlen volt, ennek okán sikerült bezárni egy pillanatra a számat is, így a doki el is sütötte egy picit a szélét.
Műtét után bekísértek a kórházi ágyamhoz és az oldalamra feküdve ki kellett csurgatni a nyálam.
Két óra múlva megkaptam a teám, aminek örültem, mert már nagyon szomjas voltam, így pár óra alatt el is fogyasztottam.
Másnap reggel a reggeli vizit után már haza is engedtek.
Ami nekem nagyon bevált az étkezésnél:
Bundás kenyér, puding, lekváros tészta, sajttal szórt tészta, kenyérbél, családi májkrém, jégkrém.
Ötödik nap már pizzát is ettem, persze nem a paradicsomszószosat.
Folyadéknak a Jana szénsavmentes ásványvíz volt a nyerő.
Fogmosásra a gyerek fogkrémjét használtam, mivel a többi túl erősnek bizonyult.
A gyógyszerem Flector Rapid Granulátum volt, amiből napi háromszor; reggel – délben - este kellett meginnom, így csak enyhe fájdalmakat éreztem, de azt is csak nyeléskor. Próbáltam a Cataflamot is, de sajnos csak ideig - óráig hatott.
Két hét pihi után már kértem a házi dokimat, hogy írjon ki, de ő még marasztalni akart.
Mint utólag kiderült neki volt igaza, mert kaptam egy felső légúti fertőzést, valamint a nyelvgyöki mandulák is megduzzadtak egy kicsit, ezért vissza kell járnom kontrollra, de szerencsére nem ütött ki, így tudok dolgozni, közben szedem az antibiotikumot.

[ Szerkesztve ]

Szia. Köszönöm, hogy reagáltál a bejegyzésemre. Ma voltam orvosnál kontrolán - annál, aki a műtétet is csinálta. Holnap lesz 2 hete, hogy altatásban szedték ki a torokmanduláimat. Kb. 3-4 napja nagyon jól érzem magam, kicsit kellemetlen még a nyelés, de nem nevezném fájdalmasnak. Na, de amit most fogok leírni, attól a bőgés kerülget. Ahogy írtam, ma voltam kontrollon. Szépen gyógyul, de még van az a fehér (fibrin) réteg a seben. Továbbra is folytassam a pépes étkezést... Erre mondom a doktornőnek, de hát én már jó ideje rendesen eszem. Kb. sokkot kapott. Azért hozzáteszem, hogy a rendes ételnek csakis a puha, könnyen szétrágható ételt nevezem. Ilyen pl. vajas sonkás extra puha kifli, krumplipüré zöldséges husival, főtt tészták stb. De nem!!! Az én orvoson úgy lekiabálta a fejemet, hogy csak pislogtam, mint béka a levesben. Csakis pépes, mindent lemixerelni és NEM RÁGNI. TILOS RÁGNI, TILOS FÜRÖDNI, TILOS ZUHANYOZNI (se langyos, se hideg, se meleg). Komolyan mondom, inkább hibernáltatam magamat. Hasonló szövegek jöttek a dokitól:
"Ha Maga, aki iskolázott, nem érti meg, hogy csak pépes ételeket lehet fogyasztani, akkor mit várjunk másoktól...."
"Maga még nem látott olyat, amikor a gyorsmento behoz valakit vérzéssel, és akkor minden tiszta vér, a foldon is oriasi vértocsa. Es altatás nélkul kell kibirnia mig osszevarrják és megállítsák a vérzést..."
"Jön Önnek egy peteérés, és csak úgy pattognak olyankor az erek. Vigyáznia kell magára..."
"Ha valami torténik, akkor engem szednek majd elo" - ezzel kapcsolatban csomoszor nyomatekosan kijelentette, hogy ha nem tartom be a szabályokat, és valami gond lesz, akkor o issza meg a levét, mert ot fogják eloszedni/beperelni stb.
Konyorgom, 2 hete mutottek!!! Es 40 fokos melegben ne zuhanyozzak, ne mossak hajat, ja és a fogaimat ezalatt a legalabb 3 het alatt tegyem be a vitrinbe, es véletlenul se rágjak! Srácok, az eszem megáll, és reggeli kontroll nagyon nagyon magam alatt vagyok. Hozzáteszem, hogy a mutét ota az édes ízt nem tudom megenni, a husokat képtelen vagyok mixelni, mert inkább nem eszek.... Gyumolcsos dolgokat nem szabad enni... Akkor marad a levego, tea és víz...

Bocsi, azt eltelejtettem mondani, hogy semmiben sem vagyok specialis eset. A mutet standard ment, semmi komplikacio nem volt. Nem mas betegségem, vagy bármi, ami miatt eltero lennék. A mi városunkban ez az egy orvos csinál csak mandulamutetet es ki merem jelenteni, hogy mindenkinek ezeket az utasitasokat adja...

Ezek szerint akkor már hibázott valahol és most azért van bexarva.
Egyébként meg kikértem volna magamnak ezt a hangnemet. Amúgy hány éves a doki?
Viszont a rossz hír, hogy "be kell tartani", amit előír neked.
Annyi, hogy így szerintem lassabb a gyógyulás menete.
A húst én is csak össze dzsamiszkálva tudtam csak megenni.
Meg nem kell nekik mindent tudni, mert én se dicsekedtem a pizzával.

Fiatal, 40 koruli a doktorno... Egyebkent az elmult 2 nap mar zuhanyoztam, de csak expresz zuhany volt, 1 perces De azt durvanak talalom, hogy nem lehetne ragni még puha kiflit sem. Képtelen vagyok csak kanalas ételeket enni, foleg nem birom megenni a pudingot, jogurtot, darakasat....semmit, ami édes.

Most akkor leirom az én mandula-kalandomat is. Hosszú lesz...

A 2017-es év egészségügyi szempontból nem igazán kedvezett nekem. Március végén klasszikus náthát tapasztaltam, majd ehhez torokgyulladás is társult. Mivel nem ment át rajtam egy hét alatt sem, így kaptam antibiotikumot. Kb. 3 hét volt szükséges a gyógyuláshoz. Ekkor viszont nem örülhettem sokáig, hiszen pár nap után újra beteg lettem. Majd újra és újra. A körzeti orvosom elküldött fül-orr-gégészhez, aki azonnal észrevette, hogy a torokmanduláim már nem képesek teljesíteni funkciójukat, egyszóval tönkre vannak. Ki kell őket szedni... Gondoltam magamban: "kell ez nekem, mint púp a hátamra". Két kisgyermek mellett (1 és 3 évesek) ez komoly kihívás lesz. Nem beszélve arról, hogy a fájdalomküszöböm nem nőtt valami nagyra... Mivel a műtétre csak abban az esetben adnak időpontot, ha a szakorvos egészségesnek talál, így heteken, hónapokon át húzódott a dolog.

Elérkezett június, amikor csodák csodájára volt 1-2 hét, amikor viszonylag egészséges voltam. Természetesen ehhez nagyban hozzájárult az immunerősítő tabletta rendszeres szedése is. Miután megkaptam a fül-orr-gégész jóváhagyó szép üzenetét, felkerestem azt a szakorvost, aki a mandulaműtétet végzi. Jött az időpont választás. Itt fontos megjegyeznem, hogy olyan időpontot kellett találni, amely legalább a várt menstruáció előtt két héttel van. Vagyis, ha a műtétet megcsinálják adott hó. 1.-jén, akkor a következő menstruációnak nem szabad 14. előtt megérkeznie. Sikerült, találtunk dátumot, 2017.07.12 (szerda). A mi kórházunkban (Dunaszerdahely) szerdánként csinálják ezt a műtét, és kivétel nélkül csak altatásban. Miután megkaptam az időpontot és egy listát a teendőkről (orvosi vizsgálatok) felkerestem a körzeti orvosomat, aki egyben belgyógyász is. Megegyeztünk a kötelező – műtét előtti – vizsgálatok elvégzésének időpontjáról. A család nagy része ekkor volt beteg: nátha, torokfájás, köhögés. Nap mint nap azért imádkoztam, hogy el ne kapjam, mert akkor „lőttek” a műtétemnek. Szerencsére minden vizsgálat jól sikerült, jók voltak az eredményeim, így július 10.-én jelentkeztem az ORL osztályon az eredményekkel. Ők is jóváhagyták a műtétet, így következett az aneszteziológus. Itt türelmesen kivártam a soromat, majd az új papírral visszamentem az ORL osztályra. Minden készen állt a szerdai műtétre. A doktornő és a nővérke nagyon kedvesek voltak, felvilágosítottak a műtét utáni időszakról is. Elmondták, hogy mit szabad, mit nem szabad enni, inni, csinálni. Ezeket a folytatásban pontról pontra le is írom.
Július 10.-én és 11.-én a doktornő tanácsára igyekeztem jóllakni, mivel tudtam, hogy szerdától kb. két hétig erre nem lesz lehetőségem. Takarítottam, bevásároltam, gyerekekkel játszottam, és az igazat megmondva rettegtem a műtéttől. Csupán néhány internetes oldalt néztem át a mandulaműtéttel kapcsolatban, de nem ástam bele magamat mélyebb böngészésbe.

Júl. 12. - fél 9 korul kaptam szurit, és 9-kor vittek le a mutobe. Ott elaltattak, majd mikor felebredtem 2 dolog zavart. Az egyik az, hogy be volt dugulva az orrom, a masik pedig az, hogy be volt dagadva egy helyen a nyelvem. Ez utobbi még mindig picit fennall, de mar sokat javult. Szobára vittek, nyomták a fájdalomcsillapitokat. Egyszer hánytam egy kevés vért - ijeszto volt. Majd sima fekete teat hoztak. Nem tudtam sokat inni, ennek ellenere sokat aludtam. Másnapra reggelre kb. 0,8 dcl teat ittam meg. Sose voltam nagyivo, es ennyi esett jol. Aztan a noverke meg is szolt, hogy ilyen keveset ittam. A szabalyok alapjan a mutet napjan semmit sem lehetett enni. Masnap puding, jogurt, fagyi... Ekkor még sikerult leeroszakolnom 2-3 db pudingot magamba. 2.nap mar probaltam kifli belsejet eszegetni, ebedre osszemixelt krumplifozelek... 3. nap reggelire fonott kalacs belseje (mar nem vagytam az edes izre), ebedre spenot... Ez utobbinal ereztem, hogy valami nem stimmel. Majd a masik evesnel mar csipett is. Itt lett vége a fokozatosan eszegetésnek, mert olyan fájdalmaim lettek, hogy a falat is le tudtam volna kaparni... Mutet utani 3.nap estétol szenvedtem mint a kutya, fájdalomcsillapito reggel és este, de így is fájt nagyon. A fulembe mintha kototut szurtak volna. Kegyetlen volt. Mindez eltartott majdnem a 10.napig. Majd fokozatosan egyre jobb lett. Ma van a mutet utani 13. nap. Neha egy picit faj, vagy van hogy csak kellemetlen. Energikusnak erzem magam. Voltunk kint gyerekekkel setalni. Rendesek eteleket ettem eddig, amik nem karcolna. Hiszen mindenhol azt olvastam, hogy rágni kell és enni is. Tehát én ettem. De ez a mai kontroll nagyon kiboritott.

sziasztok,

2 héttel műtét után én is leírnám az eddigi tapasztalataimat

évek óta rossz volt a bal oldali mandulám, szerintem folyamatosan be volt gyulladva, mikor milyen mértékben. korábban csak a téli hónapok voltak rosszabbak, viszont nagyjából tavaly nyár óta non-stop fájt, de megtanultam vele együtt élni. ha nem jelennek meg a mandulakövek talán rá sem vettem volna magam a műtétre

1. nap (07.17, hétfő)
Altatásban műtöttek, minden problémamentesen zajlott, bár az ébredéskor azt sem tudtam melyik univerzumban vagyok. 2 óra köpködés után elkezdhettem inni, nem bíztam a véletlenre, aznap 4.5 liter lecsúszott. Fájni fájt persze, egy 7-8as erősségűre lőném be, igazából estére a karomban lévő branül jobban fájt mint a torkom. aludni nem nagyon tudtam, inkább 20-30 perces power napek voltak. Reggel némi kekszet kellett ennem, majd irány haza
2-4. nap
Borzalmas izomláz (altatás mellékhatása), enni nem nagyon tudtam, némi fagylalt, szűrt leves, tejbegríz, de mivel éreztem, hogy vastagodik a lepedékréteg, mást nem is kívántam. Itt megjegyezném, hogy nekem a Xilox semmit sem használt, de a Cata-V is csak minimálisan enyhítette a fájdalmat, maximum 2-2.5 órára. Alvással továbbra is gondok voltak, este 10től 1-2ig, utána minimum 1 óra ébrenlét, majd jó esetben 6ig sikerült visszaaludni.
5-7. nap
Maga a pokol. 4. nap este 10 óra körül lefeküdtem egy cataflammal, 23.45kor már elviselhetetlen fájdalomra ébredtem, 1 órán át iszogattam a vizem, hátha enyhül, semmi, muszáj voltam még egyet bevenni. Azzal egészen 2ig bírtam, ugyanez a szitu, majd 4kor "végleg" felébredtem. és ez ment egészen vasárnapig. a fájdalom 10es skálán 12, cataflammal 1.5 órára lement 10re, de 4 óránként próbáltam enni őket, gondolván a májamra/gyomromra szükségem lesz a későbbiekben. ennek ellenére szombat délután muszáj volt egyszerre kettőt bevennem, na azzal sikerült minimalizálni a fájdalmat 2 órára, de a gyomrom jelezte, hogy ebből nem kéne rendszert csinálni. vasárnap reggel néztem először tükörbe, láttam, hogy szinte teljesen lejött a lepedék, néhány helyen volt csak nagyon vékony fehér réteg. reméltem a bundáskenyér/rántotta megtette a hatását és végre vége a szenvedésnek
8. nap(tól)
egy héttel a műtét után rendeltetésszerűen működik a cataflam! a fájdalom 5-6 körülire visszaesett, de gyógyszerrel kb 2re csökken közel 4 órára, boldogság (xilox továbbra is mint halottnak a csók). a seb gondolom kezd összehúzódni, de szinte teljesen lepedékmentes. éjszakánként megszakítás nélkül 6-7 órát tudok aludni, igaz, reggelente borzasztó, de szükségem van rá. tejes dolgok -az első 1-2 nappal ellentétben- kimondottan rosszul esnek, maradok a bundáskenyér/rántotta/friss kenyérbél kombónál, néha egy kis főtt tésztával változtatva a rutinon
15. nap (ma)
igazából semmi sem változott az elmúlt egy hétben. ugyanúgy ott van egy-egy ~borsószemnyi lepedék még mindkét oldal "legmélyebbi" pontján és kicsit piros még természetesen, néha még fülbe sugárzik, továbbra sem kellemes a nyelés gyógyszer nélkül, napi 3-4 cataflamra még mindig szükségem van. pénteken voltam kontrollon, mindent rendben találtak, sőt, a doktornő állítása szerint "előrébb" járok, és 3-4 napon belül meg kéne szűnjön a fájdalom. hát, legyen így, de én nem érzem ennek az előszelét, meg úgy összességében a javulást sem az egy hete fennálló állapothoz képest. várom az áttörést, mert már nagyon sportolnék, medencéznék (innék egy sört), ez a cataflamhoz igazított életmód nem az igazi

[ Szerkesztve ]

Szia,
Javaslom a Flector Rapid Granulátumot, mert a Cataflam nálam se hatott.

Sziasztok!

Írok én is, mivel sokat segítettek az itteni hozzászólások a témában.

24 éves budapesti egyetemista srác vagyok. Sokakkal ellentétben nem voltak problémáim a manduláimmal. Gimis koromban nekem is rendszeresen volt tüszős mandulagyulladásom és nagyon durván ledöntött a lábamról általában. Szóba is jött, hogy kiveszik, de mire befejeztem a sulit, huss... soha többet nem jött elő, 6 éve semmi bajom nem volt velük. Minden egyéb alkalommal, ha voltam orvosnál (nagyon ritka volt, talán 2-3 egyéb esetben a 6 év alatt) feljött, hogy nagyok a manduláim. Hát abban maradtunk, hogy ez még nem baj.

1,5-2 éve olyan barátnőm volt, aki nagyon érzékeny volt a hangokra alvás közben és nem is volt jó alvó. Én viszont gimi után elkezdtem horkolni, mint az állat. Ezért azért még nem vesznek ki mandulát, sőt utánaolvasva, kérdezve, (nem netes forrásokra támaszkodtam csak, hanem beszéltem orvosokkal, olvastam szakcikkeket) úgy volt vele, hogy nem vetetem ki csak a horkolás miatt, hiszen a mandula csak részben okozhatja. Aztán divatba jött az alvási apnoe, ami dióhéjban annyit tesz, hogy apró légzéskimaradások lesznek alvás közben a betegnél. Ez egyébként népbetegség, nem mennék bele a 1,5 évnyi procedúrába, ami kellett a kivizsgáláshoz. A lényeg, hogy sokan szenvednek ebben. A dolog végére eljutottam Dr. Tóth Eszter doktornőhöz, aki a Honvéd és a Szent Rókus kórházakban is rendel a fül- orr- gégészeten. A doktornő amellett, hogy mandulaműtéteket végez egyébként elvileg az egyetlen ilyen apnoe specialista az országban.

Na a műtét megelőzendő végzett egy alvási endoszkópos vizsgálatot, amikor altatásban azt nézte meg, hogy mi okozhatja a horkolást stb-it. Azt sikerült megállapítani, hogy az orr- és garatmandulámat is kiveszi, illetve végez egy garatplasztika nevű beavatkozást, aminek a lényege, hogy kivág olyan szöveteket, ami alvás közben horkolást okozhat. Ezt konyhanyelvre fordítva, nagyobb a seb, hosszabb a gyógyulás, illetve a beavatkozás is hosszabb, amit majd elmagyarázok, hogy miért volt fontos.

A lényeg:
Szept. 12-re kaptam időpontot a Honvédkórházban végezték a műtétet. Ha valaki ilyen előtt áll, az mindig előző nap is be kell, hogy menjen bejelentkezni, fel az osztályra ott elmondanak mindent. Ezt sajnos én elfelejtettem, szóval elég spontán volt az egész. 12-én reggel bementem éhgyomorra, volt egy előzetes vizsgálat, minden rendben, várhattam a soromra. Kaptam egy tablettát, bevettem egy kis vízzel, toltak a műtőbe. A műtét után ébredezés, én már ott elég szarul voltam. Mivel gondolom a műtét is hosszú volt, ezért a szájizmaim nagyon megterheltek voltak, nagyon nehezen nyitottam ki a számat és természetesen húzódott is, de ekkor még nem fájt. Az első este a kórházban borzasztó volt valamikor 3 körül aludtam el, a nővért is felidegesítettem már, de egyszerűen nem volt nyelési reflexem, sehogy sem tudtam feküdni a torkom, a nyelvem és minden ami be tudott bedagadt a számban, szóval levegőt is alig kaptam, továbbá öklendeztem, volt hogy a nyál miatt, amit megpróbáltam lenyelni. Na ezt átvészeltem, reggel keltem, hát borzasztó volt. A számat kinyitni nem tudtam, elvileg inni kellett volna. Olvastam, hogy volt aki 3-4 litert is megivott másnap.... pff esélytelen volt. A legapróbb kortyot is kettőbe tudtam csak lenyelni. Sokszor félrenyeltem a garatplasztika miatt és az orromon folyt ki a víz... tehát szép napok elé néztem.

Ma tartok a 6. napon és egyébként lekopogom bárki kérdezi. Igazi nagy fájdalmaim nem voltak. Szenvedtem inkább, ha a jó kifejezést akarom megtalálni. A nyelés persze kellemetlen, de egyébként is a fogaim pl. nem állnak jól, ha megdagadt a nyelvem, nyomták nagyon, ilyenre volt régebben is példa. Mondjuk frissen operált torokkal ez rosszabb. Ma már viszonylag többfélét is tudok enni. Korábban csak banánt és bundáskenyeret ettem, dehát kínok között, lassan. Azzal kínlódtam a legtöbbet, hogy nyissam a számat és fájt rágni is. Ezek szerintem nem a sebbel kapcsolatosak, inkább a hosszabb műtét, ami megerőltette a számat.
Állítólag 2 hét mire elmúlik minden fájdalom, de fokozatosan erősödik majd, illetve a gyógyulással, ahogy a seb varasodik is változhat a fájdalom mértéke és a sebleválás is rossz... ezeket én nem annyira tapasztalom, de megkérdezem majd holnapután kontrollon. Elvileg már valami lézerrel műtöttek bennünket, ami miatt gyorsabb a gyógyulás. A szobatársam, akinek csak garatplasztikát csináltak, ő már evett a műtét estéjén, ami kb. 6-7 órával később volt... na azon egy kicsit kivoltam, amikor a barátnője kérdezgette, hogy mit kér vacsorára én meg a nyálamban fulladoztam. (Ezt csak azért írom, mert garatplasztikáról tapasztalatot nem találtam.)

Mindent összegezve, amit tanácsolni tudok a műtét után 6 napnyi tapasztalattal:

1. akinek kell, felmerül, az ne halogassa. Nekem gimis koromban ki kellett volna vetetni, rohadt sokat szenvedtem vele. Még ha fájt is volna, akkor is előrébb lettem volna talán.

2. nem szabad mindent elhinni, amit az ember a neten olvas. Főleg a mandulaműtét az, amire rengetegféleképpen reagálnak az emberek, az orvosok is többféle dolgot javasolnak rutin alapján.

3. egyáltalán nem olyan fájdalmas vagy félelmetes, mint amilyennek lefestik, szerintem szenvedtem az elején eleget én is, de ilyenkor arra gondoltam, hogy a picsába, 1,5 évente járok orvoshoz, egészséges vagyok, sosem műtöttek semmivel nehogymár itt sajnáltassam magam. (Arról nem is beszélve, hogy amikor a műtétem időpontja meglett, egy velem egykorú barátomról kiderült, hogy lymphoma-ja van...)

4. ha már eldőlt, hogy lesz műtét és egyebek, akkor az ember készüljön rá. Én C-vitamint és egyebeket szedtem, rendesen ettem, a műtét előtti héten nem ittam vagy buliztam, így a szervezetem megnyugodott, rendben volt és nem éheztem pl. nem száradtam ki egyszer sem, amiről sokan beszélnek. Illetve nem voltam teljesen kimerülve az éjszakáktól.

+1. én nagyon hajlamos vagyok rá határozott férfiemberként is és majdnem elhagytam magam néha. Aztán magamra parancsoltam és összeszedtem magamat gyorsan. Szerintem ez sokat lendített rajtam. Nem csak feküdtem, ha tudtam pakolásztam, vasaltam otthon, dolgoztam a gépemen, ha úgy volt. Természetesen akkor, amikor már azért kicsit jobban voltam.

Ezek sokat számítanak. Sokan írtátok, hogy miket ettetek, ittatok, illetve a zuhany kérdés. Nekem ez a fagyi téma teljesen kimaradt, nem is bírtam nagyon enni az elején, nem akartam vacakolni. Kb. végig csak vizet ittam, most kezdek már ízek után sóvárogni, így volt kevés tea, szörp. A kávét teljesen elfelejtettem, a pihenés miatt is, nem akartam ezzel szórakozni. Sokat segített a család, anyukám gyártotta a bundás kenyeret minden reggel. Ez volt a másik adu. Egyébként ettem virslit kicsire szelve, joghurtot, gyümölcsrizst hasonlókat. A fogmosás rohadtul fájt, először azt mondták ne is mossak, lógassam a fejem vagy köpjek. A köpködés és a leves! Inni csak pohárból! Az üvegből ivás, kövés és nekem a leves is olyan reflexeket indított be, amiktől eléggé belenyilalt és húzódott a seb, így ezeket kerültem. Egyébként ettem húslevest is nagymamám jóvoltából, répával grízgaluskával. Zuhanyozni a műtét másnapjától zuhanyoztam, de csak gyorsan, hűvös vízben. Hajat ma mostam először, de ez sem túl nagy baj, pl. voltam fodrásznál a műtét előtt direkt, így nagyon rövid a hajam. A fogmosás most már egész jól megy. Arra figyelek, hogy fogmosás után pl. a nyáltermelés, mintha beindulna jobban, mert kimosom a számat, ami 1 napja pl. még kellemetlen volt lefekvés előtt, mert nehezen nyelem a nyálam (is) és folyik ki, kicsit gusztustalan, így előbb mosok fogat, mint lefeküdnék.

Mindenkinek kitartást és jobbulást!
Köszönöm az itteni tapasztalatokat !
Ha lesz még valamim, akkor frissítem a posztot.

Sziasztok,

Három hónap eltelte után olyan, mintha nem is lett volna műtétem.
Akinek folyamatosan begyulladnak a mandulái és az orvosok tanácsolják a beavatkozást, ne halogassa.
Jobb gyorsan túlesni rajta, mint elviselni a betegségeket.

Jó egészséget mindenkinek és kitartást a műtét előtt állóknak!

Sziasztok!

Ahogy látom nem csak én szenvedtem meg a mandulaműtéttel!
Én 24 éves vagyok, 09.18.-án volt az első műtétem, igen sajnos így kell fogalmaznom, az első,
mert rá 4 napra, amikor már itthon voltam bevéreztem.

Én nekem kis korom óta az volt a problémám, ha beteg voltam, akkor tüszős mandulagyuladásban szenvedtem. De 1 hét kezelés után általában elmúlt. Nos így felnőtt koromra már nem voltam szerencsés, ugyanis tavasz óta szenvedtem a manduláimmal, 5 fajta antibiotikum és injekciós kezelés sem segített.
Nagy elkeseredésemre már nem tudtam mit tenni, elmentem egy magán dokihoz, muszáj voltam magánorvost választani, mivel a munkám miatt nem volt időm fél napokat végig ülni egy általános rendelésen.
Elmentem a magándokihoz, akinek elmondtam a panaszaim, és megvizsgált tükrözés és mintavétel volt.
1 hét után megjött az eredmény, hogy strecptoccus C bacim van, ami nem volt valami meglepő, hiszen az minden torokgyulladás okozója. Aztán még 1 próbálkozás történt 1 heti antibiotikum kúra, az sem segített.
Hát már ott tartottam, hogy saját magamnak is kivettem volna a manduláim úgy fájtak. Nos felkerestem a dokit aki megvizsgált megbeszéltük a műtét időpontját.

Eljött a nagy nagy 09.18 nem izgultam, minden rendben ment, mit sem mondjak a műtét utáni ébredés szörnyű volt, nekem azt mondták 1 órán át ne igyak semmit, majd 1 óra után jött az első korty víz, olyan érzés volt mintha kést nyomtak volna le a torkomon, de utána egyre jobbant a a dolog, ittam rendesen ahogy a nővérkék kérték. 1 éjszakát végig szenvedtem, sőt hánytam is vagy 4x, mert ugye a vért nem tudtam megemészteni. Majd reggel a doki alig nézett be a torkomba, azt mondta hazaenged, viszont akkor még mindig olyan állapotban voltam, hogy a saját nyálam nem tudtam lenyelni.
Ekkor még mindig azt hittem, hogy ez normális, és a fájdalom duzzanat a nyakamon is, majd elmúlik.

Mikor itthon voltam a 4. napon feküdtem szenvedtem az ágyamban, majd csak azt vettem észre, hogy véres váladék jön a számból, aztán már elkezdett Ömleni a vér. Szüleimet mindenkit halálra rémítettem a látványommal, majd beszaladtunk a legközelebbi korház ügyeletére, ahonnan mentővel küldtek tovább egy másik kórházba. Ott helyi érzéstelenítésben próbálták elsütni a vérző eret, de sajnos nem sikerült, aztán műtőbe be és altatásban csinálták meg a második műtétet. Állítólag az orvos aki először műtött az nem csinált valamit megfelelően. Na 3 napi kórház után ismét hazaengedtek, 2 hét pihiből 3 hét pihenő lett.
A héten már dolgozni is visszamentem, a nyelés még mindig nem az igazi a fájdalom viszont csökken.

Tényleg aki teheti az ne vetesse ki, kivéve, ha úgy van mint én voltam, hogy félévig nem szűnik a fájdalma.
Viszont az előző hozzászólóknak jelzem, hogyha folyamatos gyulladásban van a mandulád, az már nem véd semmitől, az csak fájdalmas gócpont, amitől tényleg az izületeid fájnak és a hajad is kihullik.

Mindent összevetve, nem mennék már magánrendelésre és magándokihoz.

Sziasztok!

Lassan másfél hónap telt el a műtét óta. Továbbolvasva a kommenteket, illetve a kontrollokat megjárva azt kell, hogy mondjam, lehet nem ilyen "egyszerű" a dolog, mint ahogy én megéltem. A doktornő szerint a szerencsés 10%-ba tartozom, akiknek kevésbé fáj.

Azért annyit hozzátennék, hogy továbbra is nagyon fontosnak tartom a műtét előtti felkészülést. Pihenés, rendes étkezés, semmi alkohol, buli, éjszakázás. Ezek sokat lendítettek szerintem rajtam. Elég szarul néztem ki sokszor és rendesen lefogytam, főleg amikor a 3-4. hétbe fordultam, ahogy gyógyult a seb kifejezetten sokat fájt, az étkezések rosszabbá váltak, mint előtte pár nappal. Ha hozzáért a kaja, 15-20 percig sem tudtam folytatni az evést, annyira fájt az új szövet.

Azóta már borozom rendesen (tehát az alkohol sem bántja) és egyszer volt szerencsém pálinkázni is, egy megfázás miatt, de attól még erősen könnyeztem, szintén kicsit jobban égette, mint előtte.

Habár nekem alig voltak előtte gondjaim, csak a kezdődő alvási apnoe miatt kellett a beavatkozás, úgy érzem javult a közérzetem, jobban alszom, kipihentebb vagyok, jobban tudok koncentrálni. Mindenképpen megérte és biztosan mindenki másnak is megfogja, akár 2, akár 4 hétig kell vele szenvedni.

A tömör véleményem pedig az, hogy mindenki annyira felfújja ezt az egészet, hogy az embereknek jobban fáj, mint a valóság, mert fejben is erre számítunk. Kellemetlen és tényleg fájdalmas, de a fájdalomcsillapítóval kibírható. Fogytam, szenvedtem, voltak álmatlan éjszakáim és durván rányomta a gyógyulás a közérzetemre is a bélyegét, mert rossz volt, hogy mindenki élvezi a nyár utolsó heteit, kezdődik az ősz és én 1 hónapig alig mehettem valahova, hogy tudjak dolgozni és pihenhessek is. Ettől függetlenül még mindig megérte, illetve fogytam majdnem egy 10-est, aminek egy része szépen visszajött, de ez is pozitív mellékhatás

Apropó, mindig azt mondogattam magamnak, amikor nagyon sajnáltam magam vagy szenvedtem, hogy vannak emberek, akikkel egyik nap csak közlik, hogy gyógyíthatatlan betegek, ők mit mondhatnak, hogyan érzik magukat... ehhez képest ez csak egy mandulaműtét... tudom, morbid és túlzó, de én ettől sokszor összeszedtem magam. Ha pedig az ember nem hagyja el magát, akkor könnyebb.

Kitartást, sok bátorságot a műtét előtt állóknak, mihamarabbi gyógyulást a frissen műtötteknek, mindenki másnak jó egészséget!

Sziasztok!Engem 38 évesen, 2 hete műtöttek,torokmandulámat vették ki,altatásban! Rendben ment minden, az utána időszak is hasonló volt az itt leírtakhoz,voltam pár napja kontrollon, ott is azt mondta az orvos, hogy minden úgy néz ki ahogy ki kell nézni a torkomban!De én nem úgy érzem, lejjebb a torkomban, olyan érzésem van, mintha lenne ott valami, és álandóan nyelnem kell! Mondtam a dokinak is, de azt mondta hogy nem lát semmi eltérőt! A kérdésem az lenne hozzátok hogy volt e valaki így ezzel,és hogy neki mit mondtak? Mitől lehet?És mikor múlik el?

[ Szerkesztve ]

majd...

2 hét nem a teljes gyógyulás, az még később lesz...

Sziasztok!
Bocsi, hosszú lesz... de tele vagyok friss élményekkel és kikívánkozik
Október 27-én vették ki a garatmanduláimat altatásban Szombathelyen. 41 éves vagyok. Már előtte hetekkel elkezdtem böngészni a netet és olvasni a mandulaműtéttel kapcsolatos fórumokat. Ennek hatására kellően feltuningoltam magam negatív gondolatokkal, de amikor eljött a műtét napja, úgy voltam vele, hogy bátran álltam elébe mindennek. Jöjjön, aminek jönnie kell!
Sajnos hajhullás miatt volt szükség a műtétre, a góckutatás semmilyen más irányban nem mutatott problémát, hormonok, fogak, labor, nőgyógyászat stb. mind rendben. Amikor a fül-orr-gégész bent matatott a számban és nyomkodta a mandulákat, hogy jön-e belőlük valami trutyi, én már tudtam, hogy ha lesz is műtét, csakis altatásban, mivel folyamatosan öklendeztem. Az orvos közölte, hogy jön belőlük a bacis folyadék, ezért ő javasolná a műtétet. Rá egy hétre elmentem egy másik dokihoz, hogy kérjek még egy véleményt, anélkül, hogy mondtam volna neki, hogy már látott fül-orr-gégész. Ő pedig szintén azt mondta, hogy nagyon valószínű, hogy az idült mandulagyulladás, mint góc kezdte ki a hajhagymáimat... szóval egyből kitűztük a dátumot.
Az előzetes szükséges vizsgálatok, konzultációk után eljött a nagy nap: reggel fél 8-ra éhgyomorra kórházba be, kaptam egy antibiotikumos lötyit infúzióban a mitrális prolapsusom miatt (elég gyakori szívbillentyű eltérés), utána jött a nővérke egy nyugtató bogyesszal, kék műtétes hálóinggel és 10-kor már röpítettek is a műtő felé. Az egyik műtős fiú amikor megjelent egy szíjjal és elkezdett hozzákötözni az ágyhoz, viccelődtünk a helyzeten szóval a nyugtató hatásos volt!
Betoltak a műtőbe, bal karomban lévő branült aktíválták, jöttek az EKG tappancsok, majd megláttam az arcomhoz közelíteni egy hosszú fém tárgyat... tuti, hogy a szájterpesz volt. Ezután jött egy kék arcmaszk, az utolsó mondat amit hallottam, hogy nyugodtan lélegezzek... 11.20-kor ébredeztem többedmagammal egy folyosószerű helyiségben. Amikor látták, hogy oké vagyok, visszatoltak a kórterembe, ahol a szobatársam már nagyon várt, mert ő még előtte állt az eseményeknek. De nem tudtam megszólalni... A nyelvem be volt dagadva, fájt a szám, a torkomban mintha elakadt volna egy nagy tál szilvásgombóc.
Bebújtam az ágyba, kaptam a nyakam köré hideg vizes borogatást, ami nagyon jólesett! Újabb antibiotikumos infúzió után próbáltam feldolgozni az eseményeket. 14.00-kor hoztak teát, magam is meglepődtem, de simán lecsúszott. Sőt, jólesett! Olyan jól, hogy apránként megittam egy egész kancsóval
Hozott a nővérke Xilox port, hogy ha fáj, keverjem bele vízbe és igyam meg. Du. 5 órakor el is jött ennek az ideje... addigra a szobatársam is megérkezett elég leharcoltan, ő sajnos köpködte a véres gombócokat még egy ideig mert folyamatos köhögés ingerelte. Hoztak be nekem mézes teát, amit először bizalmatlanul kóstoltam meg, hátha csípni fog, de nem!!! Azt mondták, embere válogatja, van, akinek csíp. Nekem jólesett ez is, az éjjel folyamán megittam 1 litert ebből és még egy fél liter sima vizet is. Alig aludtam Fájt a nyelvem, a szám, a torkomat folyamatosan hűtöttem vizes borogatással, ittam, éjjel 2-kor még egy Xilox port eltüntettem... aztán meg pisilni járkáltam, emellett a szobatársam végighorkolta az éjszakát... szóval kicsit kínlódás volt az éjjel, de másnap igazi meglepetés érkezett egy doboz barackos joghurt és 2 szelet fehér kenyér képében Na, mondom, most ezzel meg mégis... hogyan? De vettem egy nagy levegőt és legyűrtem a kenyérhéjon kívül mindent! Rá egy nagy pohár tea.
Bejött a doktornő, aki műtött, megnézte a torkomat, ellátott tanácsokkal és 10-kor hazaengedtek!
Azóta nagyrészt pépes, könnyű, fűszermentes ételeket (tejbegríz, húsleves, krémlevesek, krémtúró, főtt tészta tejföllel, puha kenyérbél) eszem, teát (csak mézzel) és vizet iszom. Cataflam-V fájdalomcsillapítót veszek be reggel 7 körül és délután 4-5 körül. Éjjel 11-12 körül viszont meg kell innom egy Xilox port, mert az éjszakák durvák, akkor jobban fáj. Amíg napközben folyamatosan iszom, enyhébb a fájdalom, elviselhető. De alváskor kiszárad és félóránként, óránként megébredek. Pár korty víz és próbálok visszaaludni.
Ma van a 8.nap. A lepedék rajta a seben, de evés után kevesebb. Aztán újratermelődik. Sok dolog csíp, a banán nagyon, engem a krumplipüré is csíp... ma ettem piskótát üresen, fantasztikus volt! Csokit, mogyorókrémet, piros dolgokat nem lehet enni min. 2 hétig, mert ha bevérezne, nem tudnák eldönteni, hogy mi jön ki a torkomból, vér vagy Nutella
Ezek vannak... még fáj. De kibírható... olyan, mint egy mandulagyuszi. Fáj a nyelés, de ha folyamatosan iszik az ember, enyhül a fájdalom. Kímélem magam, nem tartok őszi nagytakarítást, igyekszem pihenni, keveset beszélni.
Aki Szombathelyen megbízható fül-orr-gégészt keres, szívből ajánlom dr. Bartalis Krisztinát!!! Egy tündér!
Hogy a hajhullásommal mi lesz, majd gondolom csak hónapok múlva derül ki... bízom benne, hogy a műtét segít rajta. Akinek van ilyen téren tapasztalata (megáll-e a hullás, mennyi idő múlva, visszaállt-e a normális hajmennyiség stb.), nagyon szívesen olvasnám!!!

[ Szerkesztve ]

Sziasztok

Van valaki a csoportban akinek ráfiófrekvenciásan csinálták meg a mandulaműtètet? 6. napja, hogy túl vagyok rajta de az álkapcsom le akar szakadni, a fülem is fáj, cataflam nèlkül nem is bírom. Olvastam, hogy szokásos m.műtètnèl ez normális, de ennèl nemtom?

Benq W5700 projector, Samsung galaxy watch 4, Samsung galaxy S20+, Nvidia Shield pro TVbox, Samsung Q950A 11.1.4 cs, atmos soudbar

Sziasztok! Kerdesem a kovetkezo lenne esetleg valakinek ilyen jellegu betegsege van, vagy volt!? Mar tobb mint 2 eve egy ugynevezett prosztatagyulladassal kuzkodok. Ez a gyulladas neha athuzodik a heremre is. Voltam mar tobb urologusnal is felirtak mar mindent kiprobaltam en is mar mindent de semmi ☹ 2 hete elmentem full orr gegesz orvoshoz mert eszembe jutott hogy mar gyerek korom ota van mikor ilyen kis kellemetlen szagu feher tuszo jott fel a torkomrol mai napig de semmi jelenseg nincs a mandulammal ide ertem fajdalom. A orvos megallapitotta hogy heges a mandulam es javasolja a kivetelet mert gyulladt de nem garantalja hogy ez osszefuggesben lenne a prosztata- here gyuladasommal. Januara kaptam is idopontot mutetre. Esetleg valakinek volt ilyen jellegu gyulladasa es ki vetette a mandulajat meggyogyult? Minden velemenyt valaszt meghallgatok toletek. Koszonom.

Szaisztok! 2018.február 20.-án műtőttek, először voltam kórházba, 18 vagyok.
Már sokat olvastam a fórumot a műtétem előtt is hát olvastam sok jó dolgot is.
Szekszárdon műtőttek,altatásban, a dokim nagyon rendesvolt elmondott mindent mire számíthatok majd.
Nekem csak aznap kellett bemennem reggel 7-re, hát sajna az 5.voltam és így elég türelmetlen is.. Rengeteget kellett várni a betegfelvételre, de kb 2,5 óra várakozás után ez is megtörtént. Megkaptam a kis ágyikót jöttek is a nővérkék, hát az infúziót elsőre sikeresen félre szúrták.. 🤦 megkaptam a kábító kis bogyeszomat néhány dolog fura lett körülöttem aztán aludtam is egy jót, majd mikot felkeltem már jöttek is értem, hát mit ne mondjak nekem első műtétnek elég félelmetes volt minden.. Betoltak a folyosóra aztán ott is hagytak, nézelődtem egy 10 percig mire jött valaki, átdobtak a másik ágyra utána az orvos tűnt el😂 na akkor közbe megkaptam a maszkot hogy lélegezzek mélyet, ez csak oxigén.. Hát én el is hittem nekik, mert aztmindták most kapom az altatót az infúzióba, de már előtte éreztem hogy itt valami nem oké mert nem érzem a testem😁 igazából semmire sem emlékszem..az ébredésem brutális volt.. már a liftbe voltam és toltak vissza mikor magamhoz tértem és amire emlékszem hogy rettenetesen sírtam, és kiabáltam hogy ez nagyon fáj,(elég jóba fájdalomtűrő képességem..) sehogy sem tudtak lenyugtatni.. Visszakerültem a szobámba, ott is folytatódott a sírás na meg az elviselhetetlen fájdalom.. Kaptam fájdalom csillapítót, utána egy nagyon picivel lett csak jobb de az aranyos nővérkék adagolták rendesen így már hatott is.. Jött a finom vacsi.. Kenyér és vaj na akkor mondom bátor leszek és lenyomomvalahogy,a belseje sikerült is minden falat után egy korty teával, de a héjával nem mertem próbálkozni... Egy pár óra eltelte után elkezdtem nagyon szédülni, aztmondták ha mosdóba kell mennem csak csipogjak.. Így is történt, jöttek, elkísértek, majd ahogy kiléptem ketten kaptak el és elkezdtem hányni, főleg alvadt vért 😷 aztmondták ez normális mert az emberi gyomkr nembírja a vért.. Hát még egy 2szer kijött aminek kell.. Kaptam hányáscsillapítót. Bevallom féltem hogy most akkor bevérzek, mert az utolsónál már friss vér is volt.. De hálistennek nem lett semmi komoly.. Na úgy voltam vele eszek egy kis jégkrémet, nekem azt mondták csak aznap lehet utána már ne egyek...
Lefeküdtem hogy akkor megpróbálkozok az alvással, háát.. Nyújtott kar, nyitott szájjal félig ülve nem a legkényelnesebben de 10 perceket sikerült aludnom, másnap minden OK, jöhettem haza.. Na hát nekem az első 7 nap kegyetlen volt.. Ahogy hazaértem persze megpróbáltam enni.. Még bennem volt a vénás algopyrin így könnyebb volt.. Na de utána..csak a víz.. De a kedves anyukám belémtuszkolta a kaját, mondván így sose megy le a lepedék.. Nekem a doki írt fel Metapyrint meg Diflamot hát sok mindent nem értek csak szedtem befele.. Én is kaptam antibiotikumot 7 napra.. Mivel nem hatottak a fájdalom csillapítók átálltam xiloxra, azt bent is kaptam és jobb lett.. Nagyon sokáig alig tudtam enni vagy sírva ettem nagyon fájt, aludni nem tudtam, köhogve keltem éjszakánként majd beparáztam nem-e vérzik.. Na az első 3 éjszakám így telt aztán kíváncsiskodtam kicsit elindult lefele a lepedék, örültem is, nekiálltam enni, de csak úgy ment ha előtte egy fél órával bevettem a Xiloxot.. Nekem ez az egész nagy szenvedés volt, sokat rágóztam, persze babarágóval ami enyhített a reggeli rágási nehézségen is valamimt a szájzár elkerülésében is senkinek nem kívánnám..ma vagyok 11 napos ezerszer jobb mint az elején már csak napi 2 Xilox, kevesebb fájdalom, a fehér teljesen eltűnt, bár picit érzékenyebb ha kiszárad de sokkal jobb már a fülem se fáj annyit😬 ma már eszek picit ízesebb ételeket is.. A jégkrémet mai napig tolom, van amikor csak azt tudtam/tudom megenni mást nem, valamint fagyasztott zselépárnával hűtöttem kívülről, nekem bevált néha csak így ment az alvás.

Én az 3. napon kis segítséggel de már mostam hajat, langyos vízben, valamint a picit melegebb zuhanytól sem lett semmi bajom..
7 éve dohányzom, próbáltam leszokni de nem ment, így a műtét előtti napig szívtam na azóta egy szálat sem, nem is kívántam nagyobb volt a fájdalom ami elfoglalt.. Most viszont 3 napja hihetetlenül kívánom, de bennem van az érzés hogy a torkomat eszeveszettül csípné, viszont a tüdőmnek már jól esne.. De nem merek vele próbálkozni, aztmondták a szüleim hogy ne is próbálkozzak mert azonnal bevérzek.. Hát nemtudom.. Már szívesen rágyujtanék de a keddi kontrollon rákérdezek az orvosnál.
Hát ez lenne az én kis történetem

Ez lenne a legjobb alkalom leszokni a dohányzásról, egy kis akaraterő, ha eddig kibírtad nélküle, ezután is menne...

Sziasztok,

Ma közölték velem a fül orr gégészeten, hogy ki kell venni a mandulámat. 3-4 havonta begyulladt a torkom és ilyen 1 hetes antibiotikum kúra segített csak.
Debrecenben a Klinikát ajánlotta a doktornő.

Akinek van tapasztalata, tudna orvost ajánlani? Illetve a Klinikák vagy a Kenézy a jobb kórház?

[ Szerkesztve ]

Szia, nekem is Debrecenben kell majd kivetetnem a mandulámat, ezért engem is érdekelnek ezek a dolgok. Van már orvosod? Esetleg időpontod? Vagy esetleg már túl is vagy rajta?
Én jelenleg ott tartok, hogy találtam egy olyan fül-orr-gégészt, aki hajlandó volt mintát venni a mandulámról és kitenyésztetni, valamint elküldeni laborba. Sajnos Streptococcus C van a mandulámon, és előzőleg olyan antibiotikumokat kaptam, ami nem hat erre a baktériumra. Most antibiotikumot szedek,amit kifejezetten erre a bacira írtak ki, ha ez nem hat, akkor műtét.

A klinikákon voltam időpont ügyben Dr. Papp Zoltánnál. Rendes, fiatalos volt, mindent meg tudtam vele beszélni, azt is hogy altatásban legyen a műtét. Időpontot csak június végére tudott volna adni ezért inkább augusztus 27-re beszéltük meg, hogy ne csessze el a nyaram.

Az ő nevét olvastam már több fórumon.

[ Szerkesztve ]

Köszi az infót. Én is augusztus 20 utánra tervezem a műtétet, a munka és a nyaralás miatt. A kérdés, hogy ki bírom-e addig. Most nagyon el vagyok kenődve, mert az antibiotikum ellenére is lassan gyógyulok. Fáj a mandulám, a fejem, rossz a közérzetem, nem bírom a fizikai megterhelést, gyenge és étvágytalan vagyok. Lehet ugrik a nyaralás...

Mióta szeded az antibiotikumot? Nekem a 4-5ik napra szokott megjönni a hatása. Rengeteg vizet szoktam kb 3-4 litert inni naponta mellé. Elvileg segíti a gyógyulást.

[ Szerkesztve ]

Nekem is az 5. nap körül kezd javulni az állapotom, de most nem jön a várva várt enyhülés. Most tartok a 7. napnál. Én is iszok sokat, napi 3000 C vitamin, vitamin komplex, torokfertőtlenítő, kálcium. Majd írj, ha túl vagy a műtéten.

Kedves Mindenki!

Mandulaműtét előtt sűrűn olvastam a fórumokat ebben a témában. Vegyesen... jókat és rosszakat egyaránt. Sokszor voltam nyugtalan, máskor nyugodtabb, bíztam Istenben és az orvosok/nővérek szakértelmében.

Ma a műtét utáni tizedik napon vagyok, és már alig fáj. Kevesebb fájdalomcsillapítót kell bevennem és éjjel is jól alszok.

Sokkal rosszabbra számoltam a műtét és a lábadozási idő alatt. De nem volt annyira szörnyű...úgy voltam vele, hogy meg kell történjen (akár a szülés ).

A műtét alatt nem éreztem semmit, inkább kellemetlen volt a matatás, de semmi fájdalomérzet nem volt. Az érzéstelenítő hatásának elmúlásával nagy fájdalmat éreztem, de majd csillapodott az is.

A következő napokban fájdalomcsillapítón életem 5-6 óránként. Egy tanács: igyál sokat!!!! Tényleg ez a kulcsa az egésznek!

Mandulaműtét után 1-3 napig pépeset ajánlok, én ehettem tejeset is. A kórházban a műtétet követő napon egy szelet üres kenyeret hoztak be, azt nem ettem meg... hisz az is kiszárítja, így anyukám egy étteremből vett krumplipürét és az már jól esett, sőt a rántott hús bundája beleázott a krumpliba és nagyon puha volt, ehető (a krumplipüré lágy, inkább folyós legyen). Negyedik napon az apró jól megrágott rántott húst is megettem... szóval szerintem, ha nem fáj annyira érdemes megpróbálni a darabos dolgokat is..persze a puhákat ebből is...

Már (9nap) kenyeret is tudok enni apró darabokban és a fájdalom is enyhe. Holnap megyek kontrollra.

Ne féljen a műtéttől senki... kibírható!

Ha bárkinek kérdése van nyugodtan írjon

Isten áldjon és őrizzen meg mindenkit könnyebb és nehezebb időszakban egyaránt!