Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • UnA
    Korrektor

    Nyugodtan mutogathatsz pedig, mivel nem kevés tetűláda van, aminek a működése igen egyszerű: ha lehet, akkor csinálja. Legyen az lopás vagy megalázás vagy bármi, ami alkalmazható a pórázon lévő kutya mint alkalmazott és közte, mint szabadon lévő között - ha kutyafuttatós párhuzammal akarunk élni. Visszafejtve nyilván könnyedén látható, hogy ott szökken szárba az ilyesmi, ahol eleve körbebástyázottságból fakadóan eleve lehetősége van kamatoztatni a jellemtelenségét. Rossz az, mikor egy elcseszett kisgyerek bír felnőtt szerep- és jogkörrel. Mondom, tele van az élet ilyennel. A újbolygót már berendeltem, de lassan küldi ki a Temu.

    Azért óvatos legyél majd a temus változattal, lehet, hogy néhány összetevőt kihagynak belőle, mert így olcsóbb :D

  • totron
    addikt

    "Írhatnál is valamit, mert bár nyilván nem könnyű, de a semmire nem várhatsz együttérzést." :

    Nem igazán az együttérzésre vágyom, mert senkit nem szeretnék azzal terhelni egy percig sem, hogy az én problémámat a magáénak érezze, gondolom mindekinek megvan a sajátja :R
    Inkább csak a véleményekre voltam kiváncsi, hogy voltak-e már hasonló cipőben fórumtársak és miként tudták feldolgozni, hogy az életük jelentős szakaszát a saját megfontolásukból otthagyták.

    Anélkül, hogy bárkire is ujjal mutogatnék, szerintem ellég hozzá annyi, hogy a folyamatos megalázás tette be a kaput. Évtized alatt kicsit felgyűlt. Persze, mindig volt rá valami magyarázat, hogy éppen miért történt, de hát nem lehet a végtelenségig mindent lenyelni, akárhány számjegyű a fizetés is. Legalábbis én képtelen vagyok.

    Nyugodtan mutogathatsz pedig, mivel nem kevés tetűláda van, aminek a működése igen egyszerű: ha lehet, akkor csinálja. Legyen az lopás vagy megalázás vagy bármi, ami alkalmazható a pórázon lévő kutya mint alkalmazott és közte, mint szabadon lévő között - ha kutyafuttatós párhuzammal akarunk élni. Visszafejtve nyilván könnyedén látható, hogy ott szökken szárba az ilyesmi, ahol eleve körbebástyázottságból fakadóan eleve lehetősége van kamatoztatni a jellemtelenségét. Rossz az, mikor egy elcseszett kisgyerek bír felnőtt szerep- és jogkörrel. Mondom, tele van az élet ilyennel. A újbolygót már berendeltem, de lassan küldi ki a Temu.

  • Nehéz sajnos így tekintenem rá, mert azt hiszem magamról, a rengeteg egyéb hibám mellett, hogy talán a legnagyobb erősségem az a lojalitásom.

    Ez talán apró kiegészítés a bejegyzéshez:

    Valószínűleg én vagyok már túl öreg, vagy egyszerűen csak hisztis picsa, de én a megbecsülést nem feltétlenül csak a pénzben látom.
    Tudom és értem, ha erre valaki azt mondja, hogy "hülye vagy, ember?", és ezért is gondolom, hogy a jövőben inkább a saját főnököm lennék, mert egyszerűen engem az emberi oldala jobban foglalkoztat, mint az anyagi. Valószínűleg ezért voltam olyan kereskedő, akit szerettek (legalábbis remélem, habár akadtak pozitív jelek).

    De, az egész akkor is fáj, mert szó szerint a két kezemmel építettem (természetesen több jó emberrel együtt) fel valami igazán értékeset és most az érzékeny kis (haverok szerint: pinavirág) lelkivilágom miatt otthagytam.
    Biztos, hogy velem van a baj, csak egyszerűen beleöregedtem már abba, hogy a pénz fontosabb legyen mindennél. Nagyon elbasztam? :F

    Amúgy ja, főleg ha amúgy a pénz elfogadható, akkor jön be más szempont. A legutóbbinál nekem is az volt, hogy bár mi jól végeztük a munkánkat, management oldalról a belesz*rást láttam, és hosszú távon látszott, hogy dolgozhatunk akármilyen jól a közvetlen kollegákkal, annak nem lesz eredménye. Más helyett sem akartuk a hátunkat tartani. (Azóta már a főnököm is elment, pedig ő 20 éve ott volt :( )

    De ez van. Nem kell az életed idiótákra pazarolni,ha valahol aláznak, stb., akkor onnan jobb menni.

  • totron
    addikt

    "Írhatnál is valamit, mert bár nyilván nem könnyű, de a semmire nem várhatsz együttérzést." :

    Nem igazán az együttérzésre vágyom, mert senkit nem szeretnék azzal terhelni egy percig sem, hogy az én problémámat a magáénak érezze, gondolom mindekinek megvan a sajátja :R
    Inkább csak a véleményekre voltam kiváncsi, hogy voltak-e már hasonló cipőben fórumtársak és miként tudták feldolgozni, hogy az életük jelentős szakaszát a saját megfontolásukból otthagyták.

    Anélkül, hogy bárkire is ujjal mutogatnék, szerintem ellég hozzá annyi, hogy a folyamatos megalázás tette be a kaput. Évtized alatt kicsit felgyűlt. Persze, mindig volt rá valami magyarázat, hogy éppen miért történt, de hát nem lehet a végtelenségig mindent lenyelni, akárhány számjegyű a fizetés is. Legalábbis én képtelen vagyok.

    Lehet, hogy csak én dekódolom így, de nekem ez a kint is vagyok, bent is vagyok, nem mondok semmit metódus erősen rokon a vázolt helyzettel: nem érzem benne embernek magam. De engedjük el. Egyébként az élet tele van ilyen szituációkkal. Felteszem nem sok munkahelyed volt eddig. Ez nem rossz vagy jó, egyszerűen csak most csap meg az alapjárat szele. Egy kisebbséget képviselsz ezzel a lelkivilággal, értékrenddel, irányultsággal, mindegy hogy nevezzük. Nem kell bedőlni semmilyen bárdolatlan puncivirágozóknak, sosem fogja megérteni egymást a két világ de legalább jelzők mindig rendelkezésre állnak. Meg kell találni a helyed. Mivel a többség látjuk mivel kompatibilis, ez bizony nem a legkönnyebb. Érdeklődéseidbe, önéletrajzodba feltétlenül írd ezt bele, úgy, hogy ne közhelyként hasson. Emberi munkakörnyezetet, megbecsülést keresel, hosszútávú elköteleződés mellett. Itt jön képbe a másik probléma, ami ugyanaz, az érdemes 20 éves kapuőr esete, mint gyermeki PR-picsa - hát ő nem biztos, hogy érteni fogja mi fán terem ez a te a jogos igényed. A buta, törtető-pusztító attitűdökből Dunát lehet rekeszteni, nem lehetetlen, hogy egymásra találjanak az ezen kívül esők.

    A saját megfontolás egy okozat. Az eseményfolyamot és ok-okozat rendszerét nézd 100% önemésztés helyett. Gyönyörű, mindenki előtt zajló példa is volt-van a mindig van magyarázatra, a Bochkor reggeli gárdája erős Stockholm-szindrómával képes csak hozni a teljesítményt. "De nekünk így jó." Édes istenem. 1 szó mint 100, jól döntöttél és nem kizárt, hogy jóval előbb is megléphetted volna már ezt.

  • A lojalitás az esetek többségében sajnos vállalhatatlan jellemrajzúak között kifizetődő, egyébként csak körberöhögnek vele. Írhatnál is valamit, mert bár nyilván nem könnyű, de a semmire nem várhatsz együttérzést.
    #3joghurt, süketek párbeszéde esetén nem. Jellemzően egyik fél sem lát ki bevésett kultúrájából. Hiba a legkisebb effort mentén életet élni akarni, inkább fel kell mérni, hogy kompatibilis-e a munkahely a fejlődés igényével, emberi hozzállással. Mindig gyenge érv az, amikor külső tényezőkre van fogva a saját cselekmény. Nem, akkor eleve is olyan voltál amire hivatkozol, csak nem bánod igazán, ha van, aki/ami ezt kihozta belőled.

    "Írhatnál is valamit, mert bár nyilván nem könnyű, de a semmire nem várhatsz együttérzést." :

    Nem igazán az együttérzésre vágyom, mert senkit nem szeretnék azzal terhelni egy percig sem, hogy az én problémámat a magáénak érezze, gondolom mindekinek megvan a sajátja :R
    Inkább csak a véleményekre voltam kiváncsi, hogy voltak-e már hasonló cipőben fórumtársak és miként tudták feldolgozni, hogy az életük jelentős szakaszát a saját megfontolásukból otthagyták.

    Anélkül, hogy bárkire is ujjal mutogatnék, szerintem ellég hozzá annyi, hogy a folyamatos megalázás tette be a kaput. Évtized alatt kicsit felgyűlt. Persze, mindig volt rá valami magyarázat, hogy éppen miért történt, de hát nem lehet a végtelenségig mindent lenyelni, akárhány számjegyű a fizetés is. Legalábbis én képtelen vagyok.

  • Graphics
    Jómunkásember

    Nehéz sajnos így tekintenem rá, mert azt hiszem magamról, a rengeteg egyéb hibám mellett, hogy talán a legnagyobb erősségem az a lojalitásom.

    Ez talán apró kiegészítés a bejegyzéshez:

    Valószínűleg én vagyok már túl öreg, vagy egyszerűen csak hisztis picsa, de én a megbecsülést nem feltétlenül csak a pénzben látom.
    Tudom és értem, ha erre valaki azt mondja, hogy "hülye vagy, ember?", és ezért is gondolom, hogy a jövőben inkább a saját főnököm lennék, mert egyszerűen engem az emberi oldala jobban foglalkoztat, mint az anyagi. Valószínűleg ezért voltam olyan kereskedő, akit szerettek (legalábbis remélem, habár akadtak pozitív jelek).

    De, az egész akkor is fáj, mert szó szerint a két kezemmel építettem (természetesen több jó emberrel együtt) fel valami igazán értékeset és most az érzékeny kis (haverok szerint: pinavirág) lelkivilágom miatt otthagytam.
    Biztos, hogy velem van a baj, csak egyszerűen beleöregedtem már abba, hogy a pénz fontosabb legyen mindennél. Nagyon elbasztam? :F

    Párom járt úgy, hogy napi 8 órás munkát 10-11 órás időben vártak el tőle... Túlóra, semmi megbecsülés... Lojalis volt, majd amikor a kapcsolat is kezdte megsínyleni, akkor felmondott.

    Azt mondták neki, hogy köszönik a munkát , Viszlát... Se fizuigazitas,, se az hogy maradj és megoldjuk...

    Darab darab..
    Óriási csalódás volt neki...

    Egy bizonyos rétegnek , generációnak ez van kódolva, hogy egy munkát életem végéig, ha beledöglök is. Jellemzően a veterán, a Baby boomer és az X gén egy része. ...( És a gyerekeiknek..)
    Y és Z már nem ilyen.

    Érdemes ilyen irányba is kicsit onfejleszteni, sok dolgot lehet így megismerni, magunkat is.

  • totron
    addikt

    Nehéz sajnos így tekintenem rá, mert azt hiszem magamról, a rengeteg egyéb hibám mellett, hogy talán a legnagyobb erősségem az a lojalitásom.

    Ez talán apró kiegészítés a bejegyzéshez:

    Valószínűleg én vagyok már túl öreg, vagy egyszerűen csak hisztis picsa, de én a megbecsülést nem feltétlenül csak a pénzben látom.
    Tudom és értem, ha erre valaki azt mondja, hogy "hülye vagy, ember?", és ezért is gondolom, hogy a jövőben inkább a saját főnököm lennék, mert egyszerűen engem az emberi oldala jobban foglalkoztat, mint az anyagi. Valószínűleg ezért voltam olyan kereskedő, akit szerettek (legalábbis remélem, habár akadtak pozitív jelek).

    De, az egész akkor is fáj, mert szó szerint a két kezemmel építettem (természetesen több jó emberrel együtt) fel valami igazán értékeset és most az érzékeny kis (haverok szerint: pinavirág) lelkivilágom miatt otthagytam.
    Biztos, hogy velem van a baj, csak egyszerűen beleöregedtem már abba, hogy a pénz fontosabb legyen mindennél. Nagyon elbasztam? :F

    A lojalitás az esetek többségében sajnos vállalhatatlan jellemrajzúak között kifizetődő, egyébként csak körberöhögnek vele. Írhatnál is valamit, mert bár nyilván nem könnyű, de a semmire nem várhatsz együttérzést.
    #3joghurt, süketek párbeszéde esetén nem. Jellemzően egyik fél sem lát ki bevésett kultúrájából. Hiba a legkisebb effort mentén életet élni akarni, inkább fel kell mérni, hogy kompatibilis-e a munkahely a fejlődés igényével, emberi hozzállással. Mindig gyenge érv az, amikor külső tényezőkre van fogva a saját cselekmény. Nem, akkor eleve is olyan voltál amire hivatkozol, csak nem bánod igazán, ha van, aki/ami ezt kihozta belőled.

  • Ez csak egy melóhely, majd lesz jobb. Napjaink kötelező rossza, csak a minimálisat tedd bele. A tulajok is csak a kötelező minimálisat adják neked. :)

    Meg kell tanulnod időben lépni, amikor vannak árulkodó jelek, h a cégnél nincs minden rendben. Egy munkahely nem érdemli meg, h egy másodpercig is rosszul érezd magad miatta.

    Nehéz sajnos így tekintenem rá, mert azt hiszem magamról, a rengeteg egyéb hibám mellett, hogy talán a legnagyobb erősségem az a lojalitásom.

    Ez talán apró kiegészítés a bejegyzéshez:

    Valószínűleg én vagyok már túl öreg, vagy egyszerűen csak hisztis picsa, de én a megbecsülést nem feltétlenül csak a pénzben látom.
    Tudom és értem, ha erre valaki azt mondja, hogy "hülye vagy, ember?", és ezért is gondolom, hogy a jövőben inkább a saját főnököm lennék, mert egyszerűen engem az emberi oldala jobban foglalkoztat, mint az anyagi. Valószínűleg ezért voltam olyan kereskedő, akit szerettek (legalábbis remélem, habár akadtak pozitív jelek).

    De, az egész akkor is fáj, mert szó szerint a két kezemmel építettem (természetesen több jó emberrel együtt) fel valami igazán értékeset és most az érzékeny kis (haverok szerint: pinavirág) lelkivilágom miatt otthagytam.
    Biztos, hogy velem van a baj, csak egyszerűen beleöregedtem már abba, hogy a pénz fontosabb legyen mindennél. Nagyon elbasztam? :F

  • Graphics
    Jómunkásember

    Ez nagyon nehéz.

    - 2021 év elején hagytam ott a munkahelyem, nagyon szerettem, de óriási sérelemként éltem meg és még mindig nem gyászoltam el a storyt( a Covid cseszett szét mindent.. )

    Azóta is évente 3-4x azt álmodom ott dolgozok..

    Azelőtti munkahelyemmel is... :D ott műszakot vállalok álmomban..

    - 2025: jól menő családi vállalkozásból lépek most egyet jobbra, mert az középiskola-rendszergazda-oktatástechnikus-IT szektor még mindig mozgat, és igaz nem álomfizuért, de itt a lehetőség és őszintén a befásultságom ezzel próbálom helyrebillenteni.

  • Miért hagytad ott? Mert az nem mindegy.

    Én egyet azért, mert megszűnt a cég
    Egyet költözés miatt
    Egyet azért, mert idióta volt az egész hely
    Egyet azért, mert ugyan jó volt a meló, de a management miatt kezdett lehetetlen lenni, hogy elvégezzük a munkánkat.
    Igazából a 3. volt, ahonnan úgy jöttem el, hogy VÉGRE, a többit sajnáltam (az utolsóban meg azt, hogy így hazavágták, pedig jól megvoltunk) :)

    Meg hát ha nem muszáj, nem hagyjuk ott, hanem keresünk másikat, és úgy váltunk, már ha lehet így :)

  • joghurt
    addikt

    Ez csak egy melóhely, majd lesz jobb. Napjaink kötelező rossza, csak a minimálisat tedd bele. A tulajok is csak a kötelező minimálisat adják neked. :)

    Meg kell tanulnod időben lépni, amikor vannak árulkodó jelek, h a cégnél nincs minden rendben. Egy munkahely nem érdemli meg, h egy másodpercig is rosszul érezd magad miatta.

    Szerencsére sok helyen nem ennyire rövidlátók a tulajdonosok. Megfizetik a jó munkát, és akkor a dolgozó sem lop és lopja a napot.

  • ncc1701
    veterán

    Ez csak egy melóhely, majd lesz jobb. Napjaink kötelező rossza, csak a minimálisat tedd bele. A tulajok is csak a kötelező minimálisat adják neked. :)

    Meg kell tanulnod időben lépni, amikor vannak árulkodó jelek, h a cégnél nincs minden rendben. Egy munkahely nem érdemli meg, h egy másodpercig is rosszul érezd magad miatta.

  • joghurt
    addikt

    Olyan ez, mint egy párkapcsolati szakítás. Majd végigmész a gyászfolyamaton, és feldolgozod.

    Én nem otthagytam, hanem "csoportosan leépítettek". Miközben előző félévben a teljesítményértékelésen a 3 kiemelt prémiumos között voltam (50+ emberből). És az akkori illetékesben (azóta a részleg elnöke) nem volt annyi gerinc, hogy szóban elmondja, miért pont én/én pont miért. Mert ugye a hivatalos felmondásban leírt indoklás ("piaci környezet megváltozása"') az egy bullshit, amibe jogilag nyilván nem lehet belekötni, de emberileg nem ad rá magyarázatot, mitől lettél értéktelenebb egy fejlődésre képtelen őskövületnél, vagy egy jó szándékú, ámde szakmailag hajmeresztő ifjoncnál - hogy csak a saját emberei közül hozzak példákat.

Új hozzászólás Aktív témák