Új hozzászólás Aktív témák

• #9 Eztis_Aztis tag totron #7

  Új Válasz 2025-08-27 09:39:26 #9

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Eztis_Aztis

  tag

  válasz totron #7 üzenetére

  "Írhatnál is valamit, mert bár nyilván nem könnyű, de a semmire nem várhatsz együttérzést." :

  Nem igazán az együttérzésre vágyom, mert senkit nem szeretnék azzal terhelni egy percig sem, hogy az én problémámat a magáénak érezze, gondolom mindekinek megvan a sajátja
  Inkább csak a véleményekre voltam kiváncsi, hogy voltak-e már hasonló cipőben fórumtársak és miként tudták feldolgozni, hogy az életük jelentős szakaszát a saját megfontolásukból otthagyták.

  Anélkül, hogy bárkire is ujjal mutogatnék, szerintem ellég hozzá annyi, hogy a folyamatos megalázás tette be a kaput. Évtized alatt kicsit felgyűlt. Persze, mindig volt rá valami magyarázat, hogy éppen miért történt, de hát nem lehet a végtelenségig mindent lenyelni, akárhány számjegyű a fizetés is. Legalábbis én képtelen vagyok.

• #6 Eztis_Aztis tag ncc1701 #2

  Új Válasz 2025-08-27 09:25:11 #6

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Eztis_Aztis

  tag

  válasz ncc1701 #2 üzenetére

  Nehéz sajnos így tekintenem rá, mert azt hiszem magamról, a rengeteg egyéb hibám mellett, hogy talán a legnagyobb erősségem az a lojalitásom.

  Ez talán apró kiegészítés a bejegyzéshez:

  Valószínűleg én vagyok már túl öreg, vagy egyszerűen csak hisztis picsa, de én a megbecsülést nem feltétlenül csak a pénzben látom.
  Tudom és értem, ha erre valaki azt mondja, hogy "hülye vagy, ember?", és ezért is gondolom, hogy a jövőben inkább a saját főnököm lennék, mert egyszerűen engem az emberi oldala jobban foglalkoztat, mint az anyagi. Valószínűleg ezért voltam olyan kereskedő, akit szerettek (legalábbis remélem, habár akadtak pozitív jelek).

  De, az egész akkor is fáj, mert szó szerint a két kezemmel építettem (természetesen több jó emberrel együtt) fel valami igazán értékeset és most az érzékeny kis (haverok szerint: pinavirág) lelkivilágom miatt otthagytam.
  Biztos, hogy velem van a baj, csak egyszerűen beleöregedtem már abba, hogy a pénz fontosabb legyen mindennél. Nagyon elbasztam?

Új hozzászólás Aktív témák