2. Bejegyzések
  3. Eztis_Aztis
  4. Az élet

Hogyan tovább....

[ ÚJ bejegyzés ]

Sziasztok!

Csak néhány, lelkemet nyomasztó gondolatot osztanék meg veletek.

Otthagytam a munkahelyem, mely nem is igazán csak egy munkahely volt, hanem inkább az életem része.
Rohadt nehéz most még feldolgozni, kicsit keresem is magam és a helyem, hogy mivel tudnám legjobban kitölteni a keletkezett űrt.

Most már több, mint egy évtized volt a hátam mögött és rohadt nehéz erről úgy írnom, hogy nem akarom a sérelmeimet se kiteregetni.

Tudom, hogy merre visz az utam tovább, efelől nincsenek kétségeim.
Arra volnék kiváncsi, hogy veletek történt-e hasonló és azt hogyan dolgoztátok fel, mi volt, ami segített nem arra gondolni, hogy olyan dolog megy tovább nélkülem, ami talán a jelenlétem nélkül meg se valósult volna....

:R

Hirdetés

3 pénzügyi döntés, amit minden kisvállalkozónak érdemes átgondolnia az év végéig

PR Ahogy az év vége közeledik, itt az ideje, hogy egy pillanatra megálljunk és áttekintsük vállalkozásunk pénzügyi helyzetét. Ne hagyjuk, hogy az év utolsó hónapjai elússzanak a sürgető feladatok és elfeledett határidők között!

  • #10 totron addikt Eztis_Aztis #9
    Új Válasz #10
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    totron

    addikt

    válasz Eztis_Aztis #9 üzenetére

    Lehet, hogy csak én dekódolom így, de nekem ez a kint is vagyok, bent is vagyok, nem mondok semmit metódus erősen rokon a vázolt helyzettel: nem érzem benne embernek magam. De engedjük el. Egyébként az élet tele van ilyen szituációkkal. Felteszem nem sok munkahelyed volt eddig. Ez nem rossz vagy jó, egyszerűen csak most csap meg az alapjárat szele. Egy kisebbséget képviselsz ezzel a lelkivilággal, értékrenddel, irányultsággal, mindegy hogy nevezzük. Nem kell bedőlni semmilyen bárdolatlan puncivirágozóknak, sosem fogja megérteni egymást a két világ de legalább jelzők mindig rendelkezésre állnak. Meg kell találni a helyed. Mivel a többség látjuk mivel kompatibilis, ez bizony nem a legkönnyebb. Érdeklődéseidbe, önéletrajzodba feltétlenül írd ezt bele, úgy, hogy ne közhelyként hasson. Emberi munkakörnyezetet, megbecsülést keresel, hosszútávú elköteleződés mellett. Itt jön képbe a másik probléma, ami ugyanaz, az érdemes 20 éves kapuőr esete, mint gyermeki PR-picsa - hát ő nem biztos, hogy érteni fogja mi fán terem ez a te a jogos igényed. A buta, törtető-pusztító attitűdökből Dunát lehet rekeszteni, nem lehetetlen, hogy egymásra találjanak az ezen kívül esők.

    A saját megfontolás egy okozat. Az eseményfolyamot és ok-okozat rendszerét nézd 100% önemésztés helyett. Gyönyörű, mindenki előtt zajló példa is volt-van a mindig van magyarázatra, a Bochkor reggeli gárdája erős Stockholm-szindrómával képes csak hozni a teljesítményt. "De nekünk így jó." Édes istenem. 1 szó mint 100, jól döntöttél és nem kizárt, hogy jóval előbb is megléphetted volna már ezt.

  • #9 Eztis_Aztis tag totron #7
    Új Válasz #9
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Eztis_Aztis

    tag

    válasz totron #7 üzenetére

    "Írhatnál is valamit, mert bár nyilván nem könnyű, de a semmire nem várhatsz együttérzést." :

    Nem igazán az együttérzésre vágyom, mert senkit nem szeretnék azzal terhelni egy percig sem, hogy az én problémámat a magáénak érezze, gondolom mindekinek megvan a sajátja :R
    Inkább csak a véleményekre voltam kiváncsi, hogy voltak-e már hasonló cipőben fórumtársak és miként tudták feldolgozni, hogy az életük jelentős szakaszát a saját megfontolásukból otthagyták.

    Anélkül, hogy bárkire is ujjal mutogatnék, szerintem ellég hozzá annyi, hogy a folyamatos megalázás tette be a kaput. Évtized alatt kicsit felgyűlt. Persze, mindig volt rá valami magyarázat, hogy éppen miért történt, de hát nem lehet a végtelenségig mindent lenyelni, akárhány számjegyű a fizetés is. Legalábbis én képtelen vagyok.

  • #8 Graphics Jómunkásember Eztis_Aztis #6
    Új Válasz #8
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Graphics

    Jómunkásember

    válasz Eztis_Aztis #6 üzenetére

    Párom járt úgy, hogy napi 8 órás munkát 10-11 órás időben vártak el tőle... Túlóra, semmi megbecsülés... Lojalis volt, majd amikor a kapcsolat is kezdte megsínyleni, akkor felmondott.

    Azt mondták neki, hogy köszönik a munkát , Viszlát... Se fizuigazitas,, se az hogy maradj és megoldjuk...

    Darab darab..
    Óriási csalódás volt neki...

    Egy bizonyos rétegnek , generációnak ez van kódolva, hogy egy munkát életem végéig, ha beledöglök is. Jellemzően a veterán, a Baby boomer és az X gén egy része. ...( És a gyerekeiknek..)
    Y és Z már nem ilyen.

    Érdemes ilyen irányba is kicsit onfejleszteni, sok dolgot lehet így megismerni, magunkat is.

  • #7 totron addikt Eztis_Aztis #6
    Új Válasz #7
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    totron

    addikt

    válasz Eztis_Aztis #6 üzenetére

    A lojalitás az esetek többségében sajnos vállalhatatlan jellemrajzúak között kifizetődő, egyébként csak körberöhögnek vele. Írhatnál is valamit, mert bár nyilván nem könnyű, de a semmire nem várhatsz együttérzést.
    #3joghurt, süketek párbeszéde esetén nem. Jellemzően egyik fél sem lát ki bevésett kultúrájából. Hiba a legkisebb effort mentén életet élni akarni, inkább fel kell mérni, hogy kompatibilis-e a munkahely a fejlődés igényével, emberi hozzállással. Mindig gyenge érv az, amikor külső tényezőkre van fogva a saját cselekmény. Nem, akkor eleve is olyan voltál amire hivatkozol, csak nem bánod igazán, ha van, aki/ami ezt kihozta belőled.

  • #6 Eztis_Aztis tag ncc1701 #2
    Új Válasz #6
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Eztis_Aztis

    tag

    válasz ncc1701 #2 üzenetére

    Nehéz sajnos így tekintenem rá, mert azt hiszem magamról, a rengeteg egyéb hibám mellett, hogy talán a legnagyobb erősségem az a lojalitásom.

    Ez talán apró kiegészítés a bejegyzéshez:

    Valószínűleg én vagyok már túl öreg, vagy egyszerűen csak hisztis picsa, de én a megbecsülést nem feltétlenül csak a pénzben látom.
    Tudom és értem, ha erre valaki azt mondja, hogy "hülye vagy, ember?", és ezért is gondolom, hogy a jövőben inkább a saját főnököm lennék, mert egyszerűen engem az emberi oldala jobban foglalkoztat, mint az anyagi. Valószínűleg ezért voltam olyan kereskedő, akit szerettek (legalábbis remélem, habár akadtak pozitív jelek).

    De, az egész akkor is fáj, mert szó szerint a két kezemmel építettem (természetesen több jó emberrel együtt) fel valami igazán értékeset és most az érzékeny kis (haverok szerint: pinavirág) lelkivilágom miatt otthagytam.
    Biztos, hogy velem van a baj, csak egyszerűen beleöregedtem már abba, hogy a pénz fontosabb legyen mindennél. Nagyon elbasztam? :F

  • #5 Graphics Jómunkásember
    Új Válasz #5
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Graphics

    Jómunkásember

    Ez nagyon nehéz.

    - 2021 év elején hagytam ott a munkahelyem, nagyon szerettem, de óriási sérelemként éltem meg és még mindig nem gyászoltam el a storyt( a Covid cseszett szét mindent.. )

    Azóta is évente 3-4x azt álmodom ott dolgozok..

    Azelőtti munkahelyemmel is... :D ott műszakot vállalok álmomban..

    - 2025: jól menő családi vállalkozásból lépek most egyet jobbra, mert az középiskola-rendszergazda-oktatástechnikus-IT szektor még mindig mozgat, és igaz nem álomfizuért, de itt a lehetőség és őszintén a befásultságom ezzel próbálom helyrebillenteni.

  • #4 hcl titán
    Új Válasz #4
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    hcl

    titán

    LOGOUT blog

    Miért hagytad ott? Mert az nem mindegy.

    Én egyet azért, mert megszűnt a cég
    Egyet költözés miatt
    Egyet azért, mert idióta volt az egész hely
    Egyet azért, mert ugyan jó volt a meló, de a management miatt kezdett lehetetlen lenni, hogy elvégezzük a munkánkat.
    Igazából a 3. volt, ahonnan úgy jöttem el, hogy VÉGRE, a többit sajnáltam (az utolsóban meg azt, hogy így hazavágták, pedig jól megvoltunk) :)

    Meg hát ha nem muszáj, nem hagyjuk ott, hanem keresünk másikat, és úgy váltunk, már ha lehet így :)

  • #3 joghurt addikt ncc1701 #2
    Új Válasz #3
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    joghurt

    addikt

    válasz ncc1701 #2 üzenetére

    Szerencsére sok helyen nem ennyire rövidlátók a tulajdonosok. Megfizetik a jó munkát, és akkor a dolgozó sem lop és lopja a napot.

  • #2 ncc1701 veterán
    Új Válasz #2
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    ncc1701

    veterán

    Ez csak egy melóhely, majd lesz jobb. Napjaink kötelező rossza, csak a minimálisat tedd bele. A tulajok is csak a kötelező minimálisat adják neked. :)

    Meg kell tanulnod időben lépni, amikor vannak árulkodó jelek, h a cégnél nincs minden rendben. Egy munkahely nem érdemli meg, h egy másodpercig is rosszul érezd magad miatta.

  • #1 joghurt addikt
    Új Válasz #1
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    joghurt

    addikt

    Olyan ez, mint egy párkapcsolati szakítás. Majd végigmész a gyászfolyamaton, és feldolgozod.

    Én nem otthagytam, hanem "csoportosan leépítettek". Miközben előző félévben a teljesítményértékelésen a 3 kiemelt prémiumos között voltam (50+ emberből). És az akkori illetékesben (azóta a részleg elnöke) nem volt annyi gerinc, hogy szóban elmondja, miért pont én/én pont miért. Mert ugye a hivatalos felmondásban leírt indoklás ("piaci környezet megváltozása"') az egy bullshit, amibe jogilag nyilván nem lehet belekötni, de emberileg nem ad rá magyarázatot, mitől lettél értéktelenebb egy fejlődésre képtelen őskövületnél, vagy egy jó szándékú, ámde szakmailag hajmeresztő ifjoncnál - hogy csak a saját emberei közül hozzak példákat.

Még van hozzászólás! Tovább