Fura ez...
Jövő héten nézem majd a Part Two-t (valószínűleg egy látványos, menő film lesz), de egy ideje töprengek ezen a Dűne-sztorin.
Herbert kiiktatta az ufókat és a transzcendenst is. A történelemből katyvaszolt egy sajátos univerzumot, ami így egy fölismerhető elemekkel operáló, de széttartó, logikátlan, sablon sci-fi sztorivá "degradálta" az összképet. És ugye 1965-ben jelent meg az első kötet, előtte is volt élet...

Szóval az a legfőbb bajom a sztorival, hogy van egy távoli jövőbe helyezett, csillagközi léptékű, modern, de feudális-jellegű világ, a bonyibb gépeket már rég lezúzta az emberiség, egy szektaszerű misztikus, női harcosrend kavar némi vallás-eszközt (jóslatok, messiás-várás, stb. eszkalálása - de miért is...?), amúgy csak a családi érdekű hatalomvágy motivál, és ebben a settingben kapunk egy kitenyésztett messiást, aki vívódik magában, de végülis betölti szerepét...hogy, miután megtizedeli az egész univerzumot, a leszármazottja egy több ezer éven át uralkodó "istencsászárként" fő küldetése keretében kitenyésszen egy második messiást...aki majd lepacsizik a gépekkel... Hmm...
Asszem kinőttem ebből a sztoriból. Én sem tartom zseniális, kiemelkedő érvényűnek, noha eexaa az ellenpéldáival messze túllőtt (komolytalan ez a Moonfall, stb.)

[ Szerkesztve ]

"Szerintem."