Hirdetés
- sziku69: Fűzzük össze a szavakat :)
- sziku69: Szólánc.
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- Elektromos rásegítésű kerékpárok
- Meggyi001: Áram nélkül....méltóság nélkül.....
- Mr Dini: Mindent a StreamSharkról!
- gban: Ingyen kellene, de tegnapra
- D1Rect: Nagy "hülyétkapokazapróktól" topik
- f(x)=exp(x): A laposföld elmebaj: Vissza a jövőbe!
- hcl: GPT diszk kisebbre klónozása
-
LOGOUT
A kereshetőség érdekében a filmkritikát, ajánlót tartalmazó
hozzászólások #értékelés címkével vannak ellátva.
Bővebben erről és példa a keresésre.
A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
Új hozzászólás Aktív témák
-
Miklós315
senior tag
Tarr Béla-retrospektív május elején, Budapesten Cirko-Gejzír(filmtett.ro; részletek a cikkben)
-
Miklós315
senior tag
Affeksjonsverdi (Sentimental Value / Érzelmi érték)
Érzékeny, jószövésű családi dráma, "filmesek a filmben" általam kedvelt "csavarral", pazar színészekkel. Szép zeneileg és operatőrileg.
Régivágású, időtálló tartalom (transzgenerációs traumákkal való szembenézés és/vagy elveszés), amely mellőz minden - már tálalásában idejétmúlt - aktuális trend erőltetését, ezért ódivatúsága frissnek hat.
Teljesen másféle kisugárzású darab ugyan (nem vehemens, harsány, nem olyan sodró-lüktető), de mondanivalója hasonlósága végett nekem a szintén zseniális Fences mellé került, mint talált kincs.#értékelés
-
Miklós315
senior tag
válasz
proci985
#175587
üzenetére
Igen, a
(szellem)nő/angyal védőangyal szabad akaratból eredő bukás végett tehetetlen japán idegen keresztény ördögként
Nekem az nem állt össze, hogy hakeresztény reménynek Jézus (Isten) mindig győz a Sátán felett (teremtő Úr - lényege, hogy felette áll), de a filmben max. a sámán-szertartásnál vélhettük rövid ideig, hogy talán győzhet a jó a rossz fölött - azonban a szertartás megszakításával a kapcsolat további bukásokat hoz. Tehát végül csak kérdőjelek meg negatív narratíva található Szóval számomra -
keresztény gyászfeldolgozás vonatkozásában - inkább pl. C. S. Lewis A bánatról c. ----
A Torinói ló nekem intellektuálisan (is + filmként is) nagyon vonzó. Nietzsche-filozófia ("Isten halott" És az ember a semmiben is élni akar, ellenáll önnön végítéletének, merthát "Enni köll.". ---
A Cure-t megpróbálom valamikor
-
#175584
Miklós315
senior tag
Farkassacred
#175583
Miklós315
senior tag
válasz
Farkassacred
#175583
üzenetére
Hú, a Gyújtogatók nagyon se füle, se farka élmény volt.
-
Miklós315
senior tag
válasz
proci985
#175578
üzenetére
Tarr (és Krasznahorkai) vonatkozásában: bizonyára a szerzői szándék ellenére, és valószínűleg a hitből eredően, de nálam a "fonákról pozitív" élmény játszik a Sátántangó, a Werckmeister harmóniák és A torinói ló esetében is. Nyilván látható, hogy mennyire negatív a képük, a sztoriív, a tanulság, de ahol náluk (szerzőként) nincs remény, ott nálam (befogadóként) van, ezért azt látom, ami akkor lenne, ha nem lenne remény...
Ezért jó (erős), de nem depresszív a tartalom.A The Wailing esetében én nem látom nyomát sem a reménynek, győzelemnek, bárminek. Esély sincs senki számára túlélni/győzni, ezért teljesen pesszimista. Nyilván ezt befogadói attitűd felülírhatja, ezért ez számomra tanulsága a filmnek.
Cure-t nem láttam.
-
Miklós315
senior tag
válasz
proci985
#175575
üzenetére
Hát, nekem két bajom van a filmmel, egyébként ezek nélkül kedvenc (talált kincs) lehetne.
Egyik, hogy engem kiidegeltek a rendre előjövő "túltolt ázsiai balfaszkodások" (szerintem így ember nem viselkedik![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
), ez rontotta a filmélményt számomra.
Másik, hogy a filmhez képest a pesszimizmus-skálán Tarr Béla a filmvígjátékoknál helyezkedik el (hát kösz)... -
Miklós315
senior tag
válasz
proci985
#175572
üzenetére
Egyszer láttam, többször nem fogom (ezt azért írom, mert újra kéne nézni, hogy jobban felelevenítsem a szereplők viszonyait), de emlékképeim alapján bennem úgy csapódott le, hogy: lineárisan haladva a sztoriban
sorozatgyilkosos bűnfilmből átmegy zombivírusos horrorba, majd ez átcsap gyilkos-manipulatív woodoo-misztikus horrorba, végül ördögös horrorba torkollik Számomra két értelmezés merült föl:
1)folk horror, amiben kaotikus bukás történet bontakozik ki valami megfoghatatlan gonosz machinálása keretében. Minden karakter a maga hitvilága, világnézete, kultúrája szerinti veszedelemmel néz szembe (pl. helyi "zombi"-vírus, szellemi sámán-párharc, keresztény ördög).
2)gnosztikus szinkretista bukástörténet (senki nem győzhet), mivel az anyag (demiurgosz, gonosz anyagi létmód, stb. tanok) börtönében tengődik minden szereplő - mind elbukik. -
Miklós315
senior tag
Szerintem a díjak lófaszt sem érnek (oscar, nobel, stb.), úgy általában,. Korrumpálódtak: nem kiemelkedő, magas minőségi, független-objektív alapú szakmai elismerések, hanem pl. részben kötelezően odaítélendő (pl. miért kötelező minden évben egy... legjobb film/forgatókönyv/színész, stb.? És ha szar a felhozatal...? Ha tehát nincs olyan magas színvonalú, kiemelkedő-lehengerlő, meghatározó filmtörténeti jelentőségű...?), pl. részben elvtársi betyárbecsület-alapú (seggnyalás, amikor pl. egy színész/rendező/stb. sok-sok éves késéssel kvázi (kár)pótlásképp kap egy díjat valami aktuális értékelhetetlen dögunalmas gagyiért, pedig már volt korábban díjra érdemes kiemelkedő alkotása/teljesítménye, amit meg leszartak...), és pl. részben meg sokszor kilóg a lóláb (politikailag-ideológiailag aktuális - értsd: nem "örökérvényű", hamar elévülő, éppen futó trendet meglovagló díjazása), vagy favorizált tematika, topik - sokáig ilyen volt a holokauszt-tematika - díjazása a film minőségétől, fogadtatásától, és a mezőnytől függetlenül.
Szóval szerintem kár túllihegni a díjakat, úgy általában.Szerintem ez az idei mezőny (ti. a jelöltek) pocsék, gyenge, érdektelen, szar volt.
Legyen egy ilyen vélemény is
Szerintem.#szerintem
-
Miklós315
senior tag
Fura élmény lett, mivel egyszerre tetszett és nem tetszett, ami váratlanul ért.
Nem tetszett az időkezelése, ahogy a sztori időtávját szerintem rosszul, aránytalanul és elnagyoltan kezelve helyezett jelenetekbe, amik miatt alig-alig tudott természetes módon közel húzni a karakterekhez. Tetszett viszont az a profin alkalmazott jelenetábrázolás, amely miatt működött minden, aminek működnie kellett.
Nem érzem flow-élménynek, tulajdonképpen önkényesen-darabos az egész: végig nem éreztem természetesen kibontakozónak azt, amiket éreztem, hanem alkalmanként durr, benne voltam egy-egy nagyon komponált, megrendezett, impulzív-érzelmes helyzetben. Főleg Buckley tudott működni, Mescal valahogy kevésbé, de az általános színészi teljesítmény (mellékszereplőkkel együtt), valamint a zene "megerőszakolt" és elérte, amit el akart érni.
Nem lesz kedvenc, szerintem többet nem is fogom elővenni ezt a filmet, de bánni sem bánom, hogy láttam. Shakespeare-t nem tudta közelebb hozni, pl. tök fura nekem, hogy a Rómeó és Júliát (Szerelmes Shakespeare) meg hát az összes többit tekintve (jó sok minden) hová helyezzem el ezt a figurát: ez önmagában jelzésértékű, mármint hogy mennyire szűk optikában tálalt egy "fél életutat"...
Mindegy, összességében művi profizmusnak értékelem.#értékelés
-
Miklós315
senior tag
A (80-as és) 90-es évek legjobb akciófilmjei (youtube) - vicces, nosztalgikus
-
Miklós315
senior tag
Kortalan, nagyon jó alapsztori, ezért érdekelt, hogy mit tud belőle kihozni, de filmként teljesen hidegen hagy. Nem tud beszippantani, nem tud érdekeltté tenni a követésében. Túl hosszú, üres-lassú, darabos, pozőr, és végül semmilyen (atmoszféra-mentes). Az írás, rendezés (pl. lényegtelen, elidegenítő jelenetek egymás után dobálva, "párbeszédek" minősége) és a színészek sem működnek, több esetben a hang is rossz (nem érteni, mit motyog egy-több karakter: régi magyar átok). Ez a filmnyelv - vagy minek hívjam - minimum elavult, de inkább csak gagyi. Kár érte.
#értékelés
-
Miklós315
senior tag
Tömény.
Aki szereti a (főleg) spanyol és francia meg skandináv gyermeklélekrajzi horror, és a masszív pszichológiai alapú vonalat, az szerintem ezzel is barátságban lesz. Emellett több filmes áthallás is felfedezhető benne, ami lehet pozitív és negatív megítélésű is (nézőtől függően).
Tetszettek a színészek, a díszletek, a zeneileg is megtámasztott operatőri munka. Főleg az elején nagyon szuggesztív hangulattal dolgozik, aztán valahogy beszűkülni látszik az a végtelen lehetőség, amivel kezdetben kecsegtet, de sosem válik unalmassá.
Az nem zsákbamacska a plot és a trailer alapján, hogy két főbb szereplővel kell számolni, viszont annak ellenére, hogy "igyekszik", nekem úgy tűnt, végül nem képes a film egyensúlyt teremteni a kettejük szálában. Lehet, ez szubjektív érzet, de a lány problematikája hangsúlyosabbnak tűnt. Továbbá valahogy kibogozatlan maradt számomra ez-az (kb. mint az Us esetében, a műfaji köntös maga alá gyűrte a tartalmat).
Szerethető, de azt gondolom azért kissé felejthető is. Az A keltetés nekem erőteljesebbnek hatott (igaz, hogy hangvételében is komolyabb), és pl. A faun labirintusa meg már 20 éve megjátszotta ezt a mesés, gyermek szempontú narratív megközelítést.#értékelés
-
Miklós315
senior tag
Civilizációkritika '71-ből, avagy a vadnyugaton soha nem megy le a Nap. (A Bosszúvágy '74-ben hasonló dilemma elé kényszeríti a gyanútlanságából kijózanodó hősét, immáron a western párbaját a bűnben fulladozó nagyváros nagyüzemi leszámolásai közé helyezve.)
Abból az egyszerűnek és hétköznapinak tűnő, csupáncsak bosszantó esetből indul ki, hogy a hosszú-hosszú úton egy másik autós bármilyen észszerű ok nélkül, feleslegesen tahón viselkedik, ahelyett, hogy - mint az adná magát - minden közlekedő egy flow-élmény fenntartásához járulna hozzá, egymást nem akadályozva, együttműködő előzékenységgel haladva a megannyi cél felé. A főhős is kevés figyelmet szentelve a rutinból kizökkentő esetnek, fejét csóválva, értetlenül méltatlankodva hagyja hátra a leelőzött járművet.
Nem is sejti, de a személytelen, névtelen, arctalan, négy kerekű tömegek hömpölygése közben személyes tétmeccs veszi kezdetét.Ezzel felfoszlik a civilizációnak hívott naiv vágykép, ideáltipikus függöny, amely az élet-halál dinamika céltudatos erőszakosságát hivatott leplezni. Mert "hősünk" (David Mann - Dávid Góliáttal szemben, amúgy meg "ember") egy jellegtelen mókuskerékbe süppedt, töketlen, kiállás nélküli papucs, aki minden őt jellemző mozzanat ellenére mégis mások figyelmének kivívását, és azok meggyőzését megkövetelő munkával (utazóügynök), és egy ironikusan beszédes Valiant típusú autóval "rendelkezik" (inkább sodródik, illetve vergődik), és kénytelen lesz szembenézni azzal, hogy az élet nem szedált átevickélés, hanem téttel bíró döntések meghozatala.
Rámásznak az asszonyra, de nem tulajdonítasz neki jelentőséget? Életedre törnek, de még mindig hárítasz? Altatod és áltatod magad? Az életképtelenség megelevenedett halálraítéltje vagy. És vagy elfogadod ezt vagy fellebbezel. A kamion pedig tülköl és gyorsít és már mögötted zakatol, és tol le az élet útjáról, mert érdemtelenül, feleslegesen foglalod a helyet azon az úton.Szekuláris, felvilágosult emberjogi alapállásból nézve a filmet értelmezhetetlen, hogy miért ekkora tahó, miért áll bele egy idegenbe a címadó párbaj másik résztvevője, a kamionos. Mi oka van, hát ártott neki a másik? Nincs amúgy is más dolga, ahová mennie kellene, amivel törődnie kellene? Nincsenek gátlásai? Pusztán egy szabadon randalírozó elmebeteg volna?
Nem ad választ a film.
Jelenséggé, kihívássá, konfliktussá homályosuló szimbólumként háborgatja az ügynököt, aki végig csupán a jog által biztosított életét igyekszik átmenteni összecsapásról összecsapásra. Nem egyenrangú fél a párbajban.Fegyvertelen. Az autója gyengébb, lassabb a nyergesvontatónál. Felmerülhetne a gyúlékony, robbanékony szállítmány kihasználása, de se puskája, se szándéka nincs kihasználni a "lehetőséget". Közben a kamion cicázik, cserkészik, kizökkent. Húzd meg, ereszd meg taktikával bosszantja kihívott ellenfelét, és agresszív fellépéssel kizárja a be-bekapcsolódó kívülállókat. A kihívott
nem fordul meg, nem veszi hazafelé az irányt végül csapdát állítva szembenéz a visszavonhatatlanul felfoszlott takaró alatti valósággal: elveszíti ártatlanságát az élni akarás hívó szavának engedve vagy megtörten feladja és eltűnik a maga alá gyűrő, kérlelhetetlenül eltökélt gépjármű kerekei alatt. Az életvágy győzelmi tort ül az ártatlanság fölött. Ábel Káinként hajigálja köveit a naplemente révén (vér)narancsba burkolt géproncsra. A bűn korrumpálta az ártatlanságot, a Paradicsom újra a (vas)kígyóé lett. Filmként: tud feszültséget teremteni, nem ül le, de egyúttal művi a cselekményvezetés tekintetében. Hányszor kérhetne normális kommunikációval infót, segítséget, hányszor fordulhatna más irányba. Egyenes vonalvezetésű, figyelemreméltó problémát középpontba helyező, jó szimbolikájú, ma is nézhető film.
Nem lett kedvenc, de nem bántam meg a rá szánt időt.#értékelés
-
Miklós315
senior tag
Fura volt, újat sem tudott mutatni, de tetszett. Kicsit zavaros, hogy akkor most hányadán állnak, mifélék a végtelen számban lemészárolt arctalan/karakteres démonok meg a cuki/áldozat démonok, de ezt a plot hole-t leszámítva érthető, szórakoztató.
Démonos mese vonalon a Nezha azért jobb.#értékelés
-
Miklós315
senior tag
A bálvány evangéliuma, másfelől a Fekete hattyú párdarabja is lehetne, ha nem máshová terelné a hangsúlyait.
A csúcsra jutást sok film ábrázolja naiv szemszögből: a hős leküzdi önmaga korlátait, ha kell, a külső ellenerőket is, végül odaér, és ekkor felszabadulhat a felgyűlt drukk-feszültség. A Him a csúcsra jutás pokoli árát helyezi középpontba, azt, hogy csak a legmegszállottabb, önző, gátlástalan elszántak kis száma ad bele és ad fel minden(ki)t azért, hogy a szüntelenül nyüzsgő fanatikus tömeg és sikeréhes stáb zsivajában is magányosan pózolhasson az üres-hamis csillogású trónon, mindaddig, mígnem leváltják egy aktuálisan optimális brand-alanyra. Ezt a megközelítést is alkalmazta már sportfilm, de amiben markánsan egyedi jelleget ölt ez a sajátos horrorfilm, az az, hogy végig terítéken tart egy spirituális kontraszt-réteget akrisztusi áldozat-érték és a sátánista-megalkuvás, mint életút-választás
A film vége szerintem elbaltázott, mert így nem tudta következetesen végigvinni és korrekten befejezni, amit egész addig épített. Ezzel együtt is audiovizualitás szempontjából megkapó (bár újat nem tud felmutatni), állításait tekintve bátor, színészválasztása nyerő, és bár nem gondolom kiemelkedőnek vagy korszakos alkotásnak, mindenképpen nézhető, szórakoztató, elgondolkodtató darab.#értékelés
-
Miklós315
senior tag
Fura film. Teljesen megbízhatatlan a narratívája. Egy ponton teljesen érthetetlenné válik. A színészek jók. Rajtam kifogott, de ajánlom.
Mark sokévnyi házassága egy tűnődő pillanatában felveti, hogy leborotválja-e a bajuszát. Felesége elképzelni se tudná bajusz nélkül. Azért csak leborotválja. De senki nem veszi észre...
#értékelés
-
-
Miklós315
senior tag
válasz
lezso6
#175172
üzenetére
Szerintem meg a Barbie-éltetők a saját belső - témára vonatkozó, jó ideje friss levegő után áhítozó - álláspontjukat szeretnék belelátni, pedig sajnos nincs benne a filmben, mivel csupán csak az általuk "felszínnek" állított tartalom alkotja azt (nincs kettős-hármas csavar a "mélyben elrejtve" - megjegyzem: bátorság az lenne, ha nyíltan beleállt volna Gerwig a woke-kultúrhába, de a legpozitívabb értékelés szerint is eldugta azt a máz alá...).
Gerwig feminista. Női hangsúllyal dolgozik. Ennyi.
Megrendelték tőle a kornak megfelelő (trendi woke) iparitermék-marketingfilmet (Mattel Barbie babájának reklámját), lebérmunkázta azt (óvatosságból azért társírót+producereket is a nyakába ültettek), ennek eredménye egy USA-kompatibilis, túltolt zenés-táncos bugyutaság (vö. bármelyik klasszikus musicallel tálalás és tartalom mélysége szempontjából), aminek szavatossági ideje kb. zéró, mivel 2023-as film lévén 2026-ban sehol semmilyen popkulturális mémként, utalásként nem kerül elő (nem ivódott be a tömegtudatba). A figurái (termékként) megelőzték a filmet, közlései, viszonyai felejthetőek, csúsztatások, stb. Nem teremtett se klasszikusat, se pozitív értéket.Tartalmilag: Barbie (nők) és Ken (férfiak) na és "kettejük" viszonya körül forog a film. Nem a Napot kell megmenteni, nem egy intergalaktikus inváziót kell túlélni, nem egy autóbaleset morális dilemmája körül botorkálunk... Ebben a tartalomban pedig nem a klasszikus - pozitív értelemben - naiv romantika, hanem a mai modern feminista (ez néhol társutas, néhol konkurens a woke-kal) nézőpont kap hangsúlyt.
"A férfi lúzer, a nő elnyomott, de a nő sarkára áll, a férfi meg kikerül a képből.
Vegyél Barbie-t, játszd el te is."Nyilvánvalóan sokan sokféleképpen látjuk a világot, annak sok dolgát, így tehát ezt a filmet is. Ez nem gond. Ez van. Csak kikívánkozott belőlem a "mély mondanivalójának létezését" meggyőzően állító közlésre, hogy szerintem nincs több rétege a filmnek.
-
Miklós315
senior tag
válasz
lezso6
#175167
üzenetére
"...a Barbie mély mondanivalójának létezését."
Hogy trendin egysíkú "femináci"? Valamiért a mély-merész-meta-megmondót akarják belemagyarázni a filmbe, de ha pont Gerwigre hivatkozol, akkor aláhúzod, hogy nem egy józan(abb) rowling-i "ébresztő pofon" a már túlzottan elfajzott világnak (világképnek), hanem egy önazonos, kizárólag női szemszögből lerajzolt világkép tálalása.
Ebbe belesimul a társíró N. Baumbach hollywoodi konformizmusa.Ken nem az önmagában (is) értékes, stabil-önazonos férfi létezés megtalálásának útját járja be a történet során, hogy a női útkeresés végén két egyenrangú személyiség találjon egymásra, hanem a női szemszögből lát(tat)ott, női igények szerint elfuserált - elvesz(ejt)ett - férfi vergődésén röhög, majd legvégül a szükségtelen voltát deklarálja, miközben a női kép hagyományos voltát is kukázza-alázza és leteszi voksát a "mai modern-független férfi(as)-nő" modellje mellett. Sok popcornnal fogyasztható, bárgyú vigyorral előadott "én nem állítok, csak kérdezek" pozőr tálalásban... ahogy megszokhattuk.
Borzalmasan ártó film. Anno a Disney-mesékbe is rúgtam egy jókorát, ezt a Barbie-t is ugyanolyan kártékonyan tévutasnak tekintem (márpedig gyerekjáték-marketingről van szó).
-
Miklós315
senior tag
válasz
devil-k
#175154
üzenetére
Tényleg gagyi. Sokkal jobb lehetett volna. Mély, minőségi pro és kontra érvekkel dolgozó vitaalap a mesterséges intelligenciának hívott programszerű algoritmikus adatfeldolgozó igazságszolgáltatási alkalmazásáról. Vagy kontrasztja a jog (ügyvédek, bizonyítás, stb.) jelenlegi korrupt és ideáltipikus elvi minőségének.
De csak egy bóvli akciófilmféleségbe torkollott, amiben csupán egy alibi AI-asszisztensként funkcionál az egyik "főszereplő".Batman összeveszik Fox-szal az adathozzáférés gátlástalan mértéktelenségén, itt ugyanez alapvető feltételként jelenik meg, hiszen a tétel szerint a vádlott (majdnem) teljes adathozzáférést kaphat az ártatlanságának bizonyításához. És ennyi, tovasiklik ennek horderején. Senkit nem érdekel a film világában. Pedig önmagában érne egy filmet, hogy "hogyan jut(ott) el egy társadalom/város arra a szintre, ahol ilyen drasztikus változtatást kell eszközölni. Mi az ok, mi nem működött...?" Ezzel nem foglalkozik a film.
Első problémám: egy random vádlott (drogos, suttyó, stb.) nem tud mit kezdeni ezzel az eszközzel (nem nyomozó, nem jogtudós, nem bölcsész: logikus, rendszerszintű védelem kialakítására nem lesz képes). Hőbörög a rendelkezésre álló másfél órában, majd kakukk.
Második problémám: az ábrázolt MI-bíróprogram is
korrumpálódik szenvtelen, rideg programból végül kvázi együttérző nyomozótárssá válik Harmadik problémám: szorosan kapcsolódva az első problémához, látjuk, hogy
képes lenne a program végigkövetni az éppen aktuális esetek előtti, alatti, utáni fejleményeket, beleértve a főbb szereplőket (tettes és áldozat), a mellékszereplőket (tanúk, nyomozók, stb.), a bizonyítékokat, környezetet, mindent Webb-ügy Pedig rendelkezésre állt a letartóztatás, a bizonyítékok, a résztvevő személyek ellenőrzése/követése, mint eszköz. Gyakorlatilag a Mercy-program képes lenne valóban felgöngyölíteni az ügyeket, de csak alibi résztvevőként szerepel a "tárgyalásokon", miközben a film eleji marketingduma is ügyész/nyomozó, bíró, hóhér többes szerepkört tulajdonít neki. Valójában a vádlotton múlik minden. A megvalósítás nem túl acélos, a színészek sem, az alapötlet jó alapként szolgálna, de a Mercy-t - Ultronhoz hasonlóan - Nintendo-szintre butítva kellék díszletként kezelik csak egy dögunalmas, ezerszer látott bűnügy kapkodó kibontásához.
Csalódás.#értékelés
-
-
Miklós315
senior tag
Den sidste viking (Az utolsó viking)
Borzasztóan kínos élmény, ahogy feszengve várom, hogy magára találjon, de nem történik meg a csoda... Végig komoly karakterdrámákkal operálva komolytalankodik, mindezt a rossz értelemben vett német vígjátékok szintjén (fáraszt, untat, mert kínosan lapos, bár felismerhető minden "szánt poén" helye)...
Tiszta dráma nem akart lenni, parádés vígjáték (dráma fonákról) nem tudott lenni.
Anders Thomas Jensen számomra az Ádám almáival volt a csúcson, Az igazság bajnokai még tud működni, a Gengszterek fogadója, a Zöld hentesek és a Férfiak és csirkék "egynek jó" kategóriát hoznak.
Az utolsó viking totál gyász.Bugonia
Nem tudott beszippantani. Minden karakter, a konfliktus ábrázolása, a történetív, stb. érdektelen(ül tálalt). Lanthimost ezzel elengedtem, semmit nem tudott eddig adni nekem.Together (Együtt)
Fárasztó, művi/művészieskedő baromság.Hogy legyen pozitívum is: újranézésre került több film, pl. Forrest Gump, Szabad egy táncra, stb. ezek még mindig jók.
#értékelés
-
Miklós315
senior tag
-
Miklós315
senior tag
Alapvetően nem nagyon értettem, minek folytatni egy kb. kerek, lezárt sztorit (
az egész bolygó fellázadt a gyarmatosító kompánia ellen, és eltakarodtak a bukottak
A folytatás (második rész) első blikkre nem is tetszett (történetvezetés, karakterívek), másodjára már elfogadom, és hagyom, hogy vigyen a hangulat (főleg a zenei dimenzió hatásos) és a látvány.A harmadik felvonás talán szintén elnyeri a helyét (később, a három epizód újranézése során), de első nekifutásra még kevésbé győzött meg, mint anno a második rész első látásra.
Az, hogy egy kényelmes három órás film felszínes-kapkodós ész nélküli rohangálásnak hasson, szerintem felér egy kudarccal (alkotói részről).
A forgatókönyvre ennyi évnyi munka mellett vajon miért nem tudnak "időt szánni"? Sok jelenet borzasztóan kapkod, nincs már idő egy beszélgetésre (legyen az ismerkedés, vita, bármi), a történetvezetés párhuzamos szálainak helyes láttatására (ide-oda rángat apró mozzanatok erejéig, amik megtörik az adott fő jelenetet, és arra sem elég, hogy a másik szállal kezdhessünk valamit), és az egész film is gyorsabb lett, bámészkodni sem enged már.
Az ismert panelek (előző részekből átemelt copy paste megoldások) és ez a kapkodás együtt olyan ízt hagy maga után, mintha az alkotóknak a történet csak zavaró nyűg, teher lenne, amolyan kényszer elem.
Ezt a karakterek (kibontás és pályaív) is megsínylik.Az új törzs sokkal mélyebb lehetne, nem is önmagában, hanem pl. a szembenálláshoz karakteres, érthető, "kedvelhető" alak kellene, nemcsak egy üres smink. A vezetőjüket, Varangot is az őt teremtő forgatókönyv hitelteleníti - ezáltal egyúttal érdekteleníti számomra -, hiszen
Quaritch azzal győzi meg őt (csatlós eszköznek), hogy lángba boríthatja a bolygót, de csupán pórázon tartott jól nevelt pincsiként tűnik föl ezután, amit a karakterrel ellentétes viselkedésnek vélek elszabadul, vagy ha eleve nem így kezeli, hanem elszabadítja őt az ezredes
A másik elpazarolt ív Quaritché.Nem igazán kezd vele semmit a történet, stabil álló-főnix-hullócsillag
Valahogy a Sully-családi dinamika is furán csetlik-botlik.
A vízi törzs is csak háttér díszlet (pl. a Ronal és Neytiri közti dinamikát mélyíthették volna
Mellékszereplőkkel sem tud mit kezdeni a film (van, akit visszahoz, de minek: G. Ribisi projektvezetője, van, akit visszahoz, bár elvileg meghaltak vagy "kit érdekel, hogy meghaltak-e": a tulkun-vadász és sleppje, aztán a tábornok karakteréről sem tudni, hogy mi alapján hoz döntéseket, forgatókönyvszagúan üres/elbaltázott végig, stb. Mindegy. Röviden: látvány (a technika) és zene jó, a történet nem nagy eresztés, a karakterek sem erősek. El nem tudom képzelni, mit akarnak még két részben "elmondani" (tán már megmutatni sem feltétlenül, ha tovább gyorsítják, még inkább elkapkodják)...
#értékelés
-
Miklós315
senior tag
válasz
lezso6
#174337
üzenetére
"simán tekinthető annak"
Ez számomra erősen szélsőséges definíciós megközelítés + cherry picking. Ld. Athén sokkal nagyobb birodalmi törekvéseit (agresszív külpolitika, stb.), a demokráciája is hasonlóan szűkkörű (polgárjog), mindössze csak a pr-ja jobb mindmáig. A 300 második része akkor már nem is propaganda?).
Továbbá a film propaganda volta nem látszik megalapozottnak ezen érved alapján (inkább a spártai államra, mint a filmre vonatkozik). A cselekmény pedig egy birodalom által megtámadott félszigeten belüli honvédő állam önfeláldozó helytállás-motívuma (a xenofóbiát ezzek ki is vehetjük a mai közbeszédből visszakövetkeztető narratívából). Nem önmagában áll az erőszakkultusz (az egész görög világ harcolt, ha kellett - egymás ellen és külső népek ellen is, csak más hangsúlya volt a hadviselésnek és a gazdasági részvételnek). A testkultusz egész görögországot átjárta (ld. művészetek, sportok).A filmre nézve az erőszak esztétizálása látszik találónak, de akkor a John Wick, Undisputed, stb. stb. filmek is mind-mind egy kalap alá kerülnek...
Mindegy, fura volt, rákérdeztem, nem győztél meg (nyilván én sem téged), lezárom magam részéről.( Filmes érdekességként viszont felmerült bennem: ha Snyder szimpatizál mindezzel, akkor Superman maga a Duce, akit sosem győztek le?
Ezt meg üti az Álomháború, ami meg egy Salo, avagy...-feldolgozás volna, ami meg inkább balról kritika?
) -
Miklós315
senior tag
válasz
lezso6
#174329
üzenetére
Halkan jegyzem meg: legkésőbb a Trónok harca óta totális tévút az alkotók saját narratívájával érvelni... Elvégre az alkotó fa arccal közli, hogy
"Igen, itt egy egész nép pusztulásának drámáját akartuk bemutatni. Szóval igen, itt kihalt az egész nép, minden dothraki odaveszett. ez történt. Ez drámai."
Következő rész:többen vannak mint azelőtt összesen...
Akkor higgyünk az alkotó(k) tudatos - és őszinte - közléseinek vagy legalább annyira megbízhatatlan források (lehetnek), mint az alkotásaik? -
Miklós315
senior tag
válasz
Emunem
#174211
üzenetére
És ha a kulturális közeg-hatás is képbe kerül?
Azaz - bár az alkotó valóban "szándék nélkül" alkotta meg a művét, mégis - az alkotást meghatározza az alkotóra egyébként folyamatosan hatást gyakorló közös kulturális közeg (pl. szimbolika, asszociatív jelentéstartam, stb.), ezért a befogadók sokasága - akikre szintén hat ez a közeg - akár "képes lehet dekódolni a semmit", mivel önkéntelenül közös nevezőn kreálta az alkotást az alkotója (az alkotás hordozhatja a nem szándékoltan belefoglalt kódot)... -
Miklós315
senior tag
Nezha: Mo tong jiang shi (A démongyermek születése)
Komótos 2 órában mesélő hagyományos történet modern felhangokkal. Jó karakterek, sok-sok klasszikus mesepanel (tanulság-topikok) kínai alapokra építve, működő popkult-kikacsintások, kiváló látványvilág működő elegye. Beszippant, szórakoztat, klassz alkotás.
A második rész még megy a mozikban.#értékelés
-
Miklós315
senior tag
Amal
Iszlám egy brüsszeli középiskolában. Lubna Azabal (Felperzselt föld) újabb kemény filmje a gyűlölet zsákutcájáról.Chinas (Kínából jöttünk)
Kínaiak Spanyolországban. Kultúrák találkozása a kulturálatlanság korában. -
Miklós315
senior tag
válasz
liszi70
#171567
üzenetére
"erősen elgondolkoztam, vajon tényleg ilyen idős már?"
A film feléig én is ezen agyaltam, de sejtettem, hogy nem... nem is bírtam ki végig türelemmel, így végül én is lecsekkoltam közben (hát azért már nem is fiatal)
Ügyesen megírt film, és jó volt a régi Bondot egy ilyen szerepben is látni.
Örülök, hogy rátaláltam és annak is, hogy tetszett neked is. -
Miklós315
senior tag
92 éves veterán Észak-Írországból Franciaországba megy a D-nap évfordulójára szervezett ünnepségre, hogy újra találkozzon a bajtársakkal.
Szép emlékezés egy generáció felé, egyszersmind időszerű kijózanító pofon az őrültnek tűnő jelenben... mindenkor.
Pierce Brosnan megvett kilóra, a mellékszereplők is jól alakítanak. Írás-rendezés-zene teljesen rendben van. Műfajilag semmi újat nem talál fel, de tartalmában szívhez szóló, szerethető darab.
Eléggé radar alatt repült a film, de bátran ajánlom.#értékelés
-
Miklós315
senior tag
(ha szükséges spoiler-ezni ezt a 120 éves sztorit, akkor azt a moderátorokra bízom)
19. századi romantikus horror.
Mint egy-egy Poe-novella, amely születésekor valószínűleg ténylegesen félelmet kelthetett olvasójában, Stoker története is - számomra - elavultnak tekinthető. S ebben megragadható, hogy miért nem tudom dráma helyett horrorként megélni a látottakat. Noha hangulata nyomasztó, igyekszik fojtogató lenni, eszközeit tekintve is próbál rémisztően baljós érzést kelteni, rettegés helyett együttérző mélabú kerít hatalmába.
Minden szereplő szánandó áldozata a filmidő során többször visszacsengő hatóerőnek, mely így szól: "Ennek így kell lennie.".
A vámpír-mítosz (minden előzményt beleértve) több ezer éves kollektív hiedelem-tapasztalat. Lidérc, kísértet, élőholt lélek, ördögi szolga, stb. - ártó veszedelem, mely fenyegető árnyként terhelődik a közelében élők lelkére. Ókortól mindmáig jól használható alap konfliktusként: de kell köré egy igazán jó sztori. Stoker eredeti sztorija szerintem nem időtálló. Feldolgozáshoz alapnak, kiindulási pontnak jó, de ragaszkodni hozzá: felesleges.
Ez tehát a film negatívuma számomra. Nem tesz érdekeltté, nem tud bevonni a történésbe. Egy messzi, régi, unásig ismert történet kötött figuráiért nem tudok izgulni, és magamat sem tekintem fenyegetettnek az ábrázolt rém által. Horrorként tehát alkalmatlan.
(Megjegyzem, Stoker maga is valószínűleg kényszerből csavarhatta úgy a veszedelmes nemes alakját, hogy az végül Angliába hajózzon, így azért mégiscsak jobban átélhető a leendő olvasótábor számára az amúgy egzotikusan ismeretlen messzeségben tomboló gróf fenyegetése.)Drámaként annál jobban működik a film.
A nagybetűs, fő áldozat és a ragadozó kezdettől egymás végzeteként vonzzák egymást egy első s egyben végső, halálos ölelésbe. A lány tudatlanul-felelőtlenül csábítja az erőt, melynek aztán esküt is tesz, s amely erő eme esküt jogalapként hivatkozva kísérti-üldözi a lányt, mígnem a halált hozó, kényszerű sóvárgás beteljesedésig nem hajtja a nyughatatlan veszedelmet: a mértéktelenül vérszomjas vámpírt.
Orlok (Drakula) nem egy piperkőc arisztokrata, aki kifinomult külsőségek közt parádézik, emberi érzékszerveket elcsábító háremhölgyekkel, giccses-pozőr vagy épp letargikus, filozofikus monológokkal fárasztva környezetét. Használ és öl. Mindenkit. Elkárhozott, nyughatatlan lélek, amely senki élőt nem hagy békében, senkinek nem irgalmaz, s az őt elcsábító "bűnében is ártatlan(?)" lány lelkéért (véréért) átgázol mindenen és mindenkin. Ellenség. Kompromisszumképtelen, kérlelhetetlen ellenség. A Gonosz megtestesülése.
Ezt tökéletesen ábrázolja a film, túllépve Stokeren, visszaásva az ősforrásig: az eredeti, népi hiedelemvilág-tapasztalatokig. Modern filmként túllép a Murnau-Herzog-féle komolyanvehetetlen "maszkírozott-ember" ábrázoláson is. Rothadó, lét és nemlét határán vesztegelve hörgő, állatiasan elvadult, türelmetlen ragadozó.
A mágikus vonalat az okkultizmushoz köti a film, s így az ördögi erők felhasználójaként e rém még fenyegetőbb a karakterekre. Mint horrorelemek, 2025-ben nem igazán működnek az árnyékával, telepátiával, kábítással, stb. machináló antagonista ténykedései. Mint drámai elemek, annál inkább. Ugyanis a kulcsmozzanat, hogy Ellen, Thomas, Knock és mint megtudjuk, sokkal korábban Orlok esetében is: mind lepaktál a gonosszal ilyen vagy olyan érdekek, kívánságok miatt. Fausti paktum ez, amelyben elvesznek. Elvesztik embervoltukat (nos-fera-tu, elvadítólag kiforgatja meggondolatlan áldozatait a gonosz, és végül felfalja, elnyeli - bekebelezi - mindazt, ami megmaradt belőlük), és szükségszerűen szembe kell nézniük a következménnyel: a bűn zsoldja a halál. Mert a Gonosz csak halállal szolgálhat, s e gonoszra utalnak tehát a csodás képességek, melyekkel Orlok hatalmaskodik környezetén, s az egész világon.Azonban ez a roppant sötét kárhozat-történet reménykeltő feloldozásokkal van teletűzve.
Thomas nem hal meg a szeretet (ezt egyrészt az őt megtaláló, a gonoszság felett győzedelmes Isteni szeretetet jelző egyháziak, másrészt az immáron önzetlen, igaz, tiszta szerelem jeleníti meg a filmben), Ellen pedig, habár eleve ő szabadítja el a fenyegetést, mégis megmentheti a világot Orlok mértéktelen tombolásától az áldozata révén.A film ügyesen reflektál a felvilágosodással egyoldalúan kiteljesedő (materialista) tudás-központúságra, amely révén a mindenkori emberi tapasztalatként fel-feltörő jelenségek egyszerűen vakfoltban rekednek (ennek fő szimbóluma F. Harding).
A történetben Orlok valóságos, a helyiek ismerik, együtt tudnak élni a fenyegetésével, hiszen ahhoz, hogy legyőzd a gonoszt, előbb el kell fogadnod, hogy létezik. De a modern német városban már múltbéli, nevetséges babonák, mesék csupán mindazok, amik nap mint nap szembesítik az embert: van jó és van rossz. Ezek mibenléte, eredete pedig nem elhanyagolható apróság: civilizációink mindennapi életkeretét határozzák meg, ha másnem a jogi lecsapódásban.
Nosferatu egy "megtestesült rossz" történetét nyújtja, amelyben egy lánnyal kölcsönös elcsábulásba keveredik, hogy végzetüket követve, ha borzongani nem is, de elgondolkodni a jón s rosszon alkalmunk nyíljon.
Tartalmilag tehát ezt tudta nyújtani a film.Technikailag pazar kiállítású. Megnyerő zenei aláfestései élettel töltik meg a megkomponált jeleneteket. Jól, tudatosan játszik a hanghatásokkal is. A színészek teátrálisak, amit szerintem az alapanyag és az azt tisztelő koncepció határozott meg, így játékuk nem tűnik túlzónak, hanem illik az egészbe, és nagyszerűnek tetszik minden szereplő. Más filmben, cselekményben túlzónak hatna, ami itt pont jó.
Szinkron tekintetében Orlok magyarul nekem sokkal kevésbé tetszik, mint az eredeti, de a többi hanggal semmi gondom, így összességében mind eredeti hanggal, mind szinkronos verzióban ajánlom annak, aki egy kifejezetten lassú, hangulatos, egzisztenciális drámát szívesen nézne.
Hovatovább, aki látott már Edgers-filmet, az tudhatja, mire számítson: a folklórt komolyan vevő és azt masszív alapként használó sorsdrámára.#értékelés
-
Miklós315
senior tag
Na, kérem szépen, ez, meg a Veszettek lehetne jó irány a 'magyar film' számára.
Aktuális (a helyi egzisztencia mindig aktuális és hálás téma). Érdekes dilemmát állít (egy paraszthajszálon, általában valami korrupciós mozzanaton csúszik át egy elsőre szépnek és jónak tűnő alaphelyzet valami csúnya bonyodalomba). Jól adagolja a felvetett dilemma, probléma morális körüljárását, amelybe a hősön keresztül belecsöppenünk, majd belemerülünk. Nem öncélúan modoros (pl. friss negatív élmény: Egy százalék indián - Hajdu Szabolcsot is eltiltanám a filmezéstől, pénzkidobás minden fillér), se nem (nyugat)majmoló stílusban dolgozik (mint az ürességtől kongó díszprojektek manapság). Egész ügyesen dolgozik színészekkel és amatőrökkel.Egy pesti stáb talál egy pályázatot a neten, amire ráugorva vidékre megy a helyi gyerekek bevonásával készítendő művészeti projekt megvalósítása végett. A kis falu lelkes polgármestere ura minden felmerülő helyzetnek - de tényleg... A látogató idegenek pedig belegabalyodnak a helyi mindennapokat átszövő viszonyok hálózatába. Döntések, következmények, felelősség, igazság... csupa izgalmas kérdésfeltevés.
A maga módján kerek sztori, jó ritmusú, kompakt írás, egész jó a szöveg és a tálalás is.
Nem vállalja túl magát, de nem is vall kudarcot.
Igen kellemes meglepetés. Ajánlom.#értékelés
-
Miklós315
senior tag
Másodjára is működött, kedvenccé lett.
Művészfilmes megközelítéssel dolgozik, ami lehetne elidegenítően modoros, de valahogy beránt és elsodor. Nem épp túl vidám az alaphangulata, de a hömpölygő sötétség ellenére itt-ott felsejlik valami felemelő is, ami a végén pozitívvá formálja.
Mélyen emberi, nyers, őszinte, és küzdésre sarkall.
Remek a színészgárda, működik a zene, és a maga fura módján a rendezés is (a meghökkentő ábrázatú direktor nevéhez köthető az Amerikai história X című, szintén kiváló alkotás).#értékelés
-
Miklós315
senior tag
Fergeteges a szöveg, ami a legfőbb erőssége, de a film kiállítása (helyszínek, jelmezek, rendezés) is pazar, sodró.
Jól működik ma is.
Érdekesség, hogy José Ferrer e szereppel nyerte el az Oscart abban a szezonban. -
Miklós315
senior tag
válasz
proci985
#171088
üzenetére
és lezso6
Igen, igazatok van (Wrightot csak jelölték), benéztem
Azt nem tudom, hogy az évben melyik adaptált forgatókönyv alapú film volt a legjobb (a saját "24-es kedvelt filmek" közül pl. nem tudom, melyik férne be a kategóriába), de - most rálestem a jelöltlistára - nem egy nagy eresztés a 24-es.
Erről a filmről sem a harmónia jut eszembe, szerintem két teljesen külön darabból (egy masszív dráma és egy laza szatíra) lett összeerőltetve (nem hézagmentesen). -
Miklós315
senior tag
válasz
lezso6
#171070
üzenetére
Szerintem a válasz a filmben/könyvben van kifejtve: kedvez neki az idő.
Az alapja 2001-ben jelent meg, és 2024-ben filmként nyert Oscart a cucc, és díjjal együtt is csak 108k imdb-s értékelése van (szerintem kevés), tehát kb. azért kapott egy oscart a főszereplő (nem az író/rendező), mert fekete színészként fekete alkotók fekete történetében szerepel - kötelező kvóta - (és szerintem nem egy oscar-alakítás szintjén: az anyja vagy a házvezetőnő jobb volt pl.).Egyébként nem rossz film, de elég tompára sikerült (nem elég éles, és inkább megöli, mintsem erősíti egymást a magánéleti szál a kritikai szállal együtt).
-
Miklós315
senior tag
Csőd szélén a több mint 100 éves Technicolor
"A mai Technicolor csoport ősét, a Technicolor Motion Picture Corporationt 1915-ben hozta létre két frissen végzett MIT-s fizikus, Herbert Kalmus és Daniel Frost Comstock. A bostoni bázisú cég a Technicolor nevű eljárás szabadalmát birtokolta: a kor fekete-fehér némafilmjeit színezték. Az első, Technicolorral készült egészestés film a The Gulf Between (r. Wray Physioc) című vígjáték volt (amelynek utolsó számon tartott kópiája 1961-ben tűzvész martaléka lett). Holnapjukon büszkeségeikként említik Walt Disney Pinokkióját, amely a Technicolornál készült az 1940-es években, s amelynek remake-jén dolgoztak 2022-ben, a Ben Hurt (1959), az Óz, a csodák csodáját (The Wizard of Oz, 1939), az Álom luxuskivitelben-t (Breakfast at Tiffany's, 1961), A cápát (Jaws, 1975), A múmiát (The Mummy, 1999), a 2015-ös A kis herceget (The Little Prince), a 2016-os A dzsungel könyvét, és vicces érdekességként idézik fel, hogy 1922-ben a Technicolor azzal a megjegyzéssel került a New York Times címlapjára, hogy a jövőben készülő filmeknek akár a 10%-a is színes lehet."
-
Miklós315
senior tag
válasz
lezso6
#170995
üzenetére
Azt nem tudom, hogy oscarra készítették-e, de színészileg nagyon jó, forgatókönyve nagyon jó (a mai filmek egész sora sírva szégyenkezhet a tré forg.könyve miatt, nem értem, miért spórolják meg...), és komolyan veszi
a belső traumák továbbgörgetéséből adódó önsorsrontást, nem úgy, mint a mai "fehér ember róóóssszzz"-narratívák, vagyis nézése közben nekem az jött le, hogy azért csak megvannak a karakterek (van meló, eléldegélnek - persze célkitűzések, álmok is vannak, csak maguktól nem kopogtatnak -, a szétfeszítő konfliktusok mellett/ellenére is össze-összehúznak), a kölykök már a kiugrást is tudják ebből a szintből produkálni (tanulás, sereg, stb., kinek mi az ugródeszka), meg eleve a hangsúly a generációk közti ellentéten van, a gyerekek megvetik azt az apjukat, aki nem tud nem az - általa megvetett - apjaként továbbélni (ő tehát nem tudott kitörni a megkeseredett/sebzett állapotból, de az utódoknál már látni a törekvést a "másként"-re). Közben kb. a háttérbe tolva, de marha erős a női főhős (micsoda lelki erő, mennyi szeretetet tud adni, és kitart a hülyeség, a hazugság, sértések, stb. ellenére), és az a marha főhős nem tudja értékelni, meglátni, hogy ott van, aki mellett begyógyulhatnának a sebei, és többre vihetné, stb. Dráma!
Szóval üdítő családi- és karakterdráma feketéktől, feketékről egy unásig járatott felszínes, fehérellenes lózungnarratíva-tengerben. -
Miklós315
senior tag
válasz
Bondix
#170842
üzenetére
Álmaid hőse (Dream scenario)
AbigailDe azt megjegyzem: szerintem klasszikus értelemben vett (feszülten lefosod a bokád-féle zsigeri) horrort nem is találni a kínálatban (unalmasak, idegesítően bugyuták, gagyik - általában a forgatókönyvön elbuknak)... szóval e kettő is inkább érdekes megközelítéssel szórakoztató trash-horror.
-
#170701
Miklós315
senior tag
Peterhappy
#170678
Miklós315
senior tag
válasz
Peterhappy
#170678
üzenetére
A Malcolm & Marie is érdekes lehet, abban játszania is kell.
-
Miklós315
senior tag
Jelenünk egyik legfontosabb filmje, Japánból, bár a "Nyugati világból" is származhatna.
Finom érzékenységgel írt-ábrázolt felkiáltójel az emberi civilizáció emberhez nem méltó önreflexiójáról: egy félig-meddig fiktív programról, amiben a gépies bürokratikussággal dübörgő népirtás marketingelt üzleti érdek mentén szociális programként válik mindennapossá.
Jellemző, hogy a múlton szívesen derpegünk (ld. The Zone of Interest), miközben a ma problémáira - megdöbbentő közönnyel - igen hasonló megoldásokra jutunk...Számos kérdés merült fel bennem, de ezeket félretéve egy magába szippantó, csodaszépen felfestett, aranyos kaland, kedvelhető karakterekkel.
#értékelés
-
Miklós315
senior tag
Never Cry Wolf (Ne féljünk a farkastól!)
Szeretem, újranéztem, még mindig elbűvöl. Csodás tájak, szép zene, gyönyörű felvételek a farkasokról... Természetszeretőknek kihagyhatatlan. Könyvben is.
Mending the Line (Lélekzsinór)
Veteránok ptsd-je ezúttal műlegyes pecázással kezelve.
Lenyűgöző táj, egyszerű, de jó karakterek, magával sodor az emberben hömpölygő feloldanivaló.
Steve Ramirez Casting Forward c. könyvéből idézgetnek háttér gyanánt, nagyon hangulatos.#értékelés
-
Miklós315
senior tag
válasz
paatrick
#170279
üzenetére
Sok volt az "egynek jó, de már el is felejtettem" (ezeket nem is írom) és még több a "rossz/csalódás (többet és jobbat vártam tőle)" kategória, végül pedig nagyon sok 2024-es film eleve érdektelennek tűnt a premierlistából.
Ebből is adódóan úgy alakult, hogy sok régibb filmet néztem újra idén (biztonsági játék pótlásképp).
De azért vannak premierek, lássuk...Tetszett (önmagában, illetve akár nagyon pozitív meglepetésként is ért):
- Civil War (Polgárháború) [teljesen korrekt, kerek darab, ráadásul olyan szerzői film, aminek író-rendezője eddig csak csalódást nyújtott számomra, így váratlan sikert aratott nálam]
- Abigail [teljesen váratlanul jól működött számomra, stílusos, szerethetően könnyed, szórakoztató blődség]
- Dream Scenario (Álmaid hőse) [Nem vártam tőle semmit, ehhez képest meglepően tetszetős szerzői darab, jó ötlet, egész korrekt kivitel, viszont az Abigailhez képest sokkal nagyobbat markol, rengetegfelé elvarratlan (gondolat)szálakat hagy maga után, hogy lezárhassa egy filmen belül a cselekményt. Sokkal nagyobb potenciál van benne, egy 4-5 részes minisorozatként frenetikus lehetne - ha el nem rontják fillerrel, stb.]
- Transformers One [Ezzel már csalok kissé, mert számomra meglepően koherens, "lezárt" sztorit tálal, egész szórakoztató is, habár már nehezebben engedem el neki a nagyon felületes vonalvezetést, a karakterkezelést, stb. hibáit. Olyan érzésem volt közben, hogy a Bay-filmek első kettő (nagyonmax három) részével egyenlő szintű laza blődli, amit lehet szeretni, de valójában ebben a sztoriban felnőtt fejjel egyszerűen nincs semmi, ami miatt létjogosult lehetne (számomra) - nevezzük tehát érthetetlen módon bűnös élvezetnek]
- Dűne 2 [Ugyanúgy érzek vele kapcsolatban, mint a Transformers One esetében, hogy nincs ebben annyi történetileg/tartalmilag, mint amennyire belevetítenek mindenfélét a fogyasztók, és még azt is kínosan felszínesen tálalja adaptációként, de filmként (audiovizuális hatásmechanizmus) mégis működik, és mivel kevés a jó 2024-es premier, ezért inkább erre döntöm a mérleget, mintsem a csalódásokhoz tegyem - csalás#2]
- Juror #2 (Kettes számú esküdt) [Szeretem a tárgyalótermi drámákat, és ez nagyon jó morális dilemmát tett meg alapnak, egész korrekt kivitelezéssel valósította meg, ezért tetszett, minden aránytalansága, felszínessége ellenére]
- As bestas (Szörnyetegek) [Abszolút csalás, mert 2022-es a film, de masszívan emeli a lista minőségét, és úgy alakult, hogy teljesen újonnan csak idén láttam. Nagyon szépen rajzolja meg a szituációt, a karaktereit, a történet alakulását érdekesen vitte végig, nem ült le, feszült, lehangolóan hangulatos, egy kicsit pedig mégis megment az ember szívéből, bármilyen sötét is az alapképe. Talált kincs számomra]
- Late Night with the Devil [Meglepően tetszett, működött a hangulata, stílusosan, végiggondoltan adta magát, volt eleje-közepe-vége, és a színészek is működtek]
- Find Me Falling (Kapj el, ha zuhanok) [könnyed, szórakoztató lity-löty darab, szerettem]
- Adam the First [korrekt kis dráma, ezt is szerettem]
- His Three Daughters (Az apa három lánya) [korrekt kis családi dráma, ezt is szerettem]
- Knox Goes Away [Nagyon jó hangulata van, beszippantott, és kerek egész]
- The Best Christmas Pageant Ever [Szép, szeretem, talált kincs]Nem tetszett (csak úgy önmagában vagy nagy csalódásképpen):
- Cabrini - A szent [Egyszerűen lapos, nem működött]
- Most vagy soha! [Botrány, hogy mennyire nem megy a magyar történelmi film készítése, pedig de jó lenne, ha menne]
- Bob Marley: One Love [Nagy csalódás, mert jó zenékből nincs hiány az életműben, és még így sem tudott működni, mert a zenékkel is spúrkodtak, a forgatókönyv pedig szánalmas. Totál érdektelen, lapos, unalmas, gagyi. Érthetetlen balfogás.]
- The Holdovers (Téli szünet) [Engem egyszerűen hidegen hagyott. Sőt, hamisnak érzem. Számomra a legtúlértékeltebb film a szezonban]
- The Substance (A szer) [Sokat írtam-vitáztam róla, nagyon nem tetszett, szerintem rossz film]
- The Zone of Interest (Érdekvédelmi terület) [A nácik érzéketlensége érdektelenségbe fulladt. Jó ötlet lehetne, de rossz kivitelezésként untam végig, több helyen nagyon modoros, aránytalan]
- The Bikeriders (Motorosok) [Számomra nem tett jót neki, hogy a barátnő végigtolmácsolja a történetet, mert nem állnak össze az általa megéltek és a motorosbanda történetíve, ami amúgy is nagyon háttérbe szorul a nő játékideje miatt. Aránytalan, rossz koncepció, számomra hangulatilag sem tudott meggyőző lenni]
- Kinds of Kindness (A kegyelem fajtái) [Lanthimos mindmáig nem tudott semmit adni nekem, tehát ezzel a filmjével sem. Teljesen más világ, és nekem nem működnek a filmjei sem audiovizuálisan, sem tartalmilag]
- IF (Képzeletbeli barátok) [Szégyen, hogy mennyire unalmas és lapos, és gagyi is, pedig csak egy szerethető mesének kellett volna lennie. Valószínűleg Krasinski fejében világos és működőképes volt az elgondolás]
- A fiú és a szürke gém [Nekem nem adta, sokkal inkább untam, mintsemhogy el tudtam volna veszni benne, pedig arra is erősen próbált rájátszani / pl. a When Marnie was there sokkal egyszerűbb-nagyszerűbb, szép, tiszta film]
- Bastarden (A fattyú) [Valahogy ez sem tudott működni; egyszerre akart megdöbbentően kegyetlen lenni, de a filmidő javában többnyire lapos lett, így a kettő valahogy széthúzott. Még Mikkelsen is unottnak tűnt]
- Godzilla x Kong: Az új birodalom [Betűt is kár pazarolni rá: szánalmas, széteső, balfasz forgatókönyv, pedig itt aztán nem kellene mélyen szántani...fájdalmas élmény volt ]
- Venom: The Last Dance [Egy hároméves gyerek jobb forgatókönyvet rittyent össze, mint ez a hulladék. Hihetetlen unalmas-unott, önmagának ellentmondó gagyi] -
Miklós315
senior tag
Szerethető, hangulatos és érzékeny reflexió a felnőttlét kihívásai, vagyis az élet "terhe", a helyünk meglelése, valaki meglelése, stb. alapvető jelentőségű témákban. Bölcsész beállítottságú, de csak a létkérdésekhez illő eszközként kezelve. Szép, szellemes, egyúttal földhözragadtságában is idealista módon emberi. Valahogy jól eltalált keverék.
Köszönöm perempének, hogy felhívta rá a figyelmem.#értékelés
-
Miklós315
senior tag
Witness for the Prosecution (A vád tanúja)
Agatha Christie és Billy Wilder remeke 1957-ből.
Egy férfit gyilkossággal vádolnak, mialatt a zseniális védő zsémbesen lábadozik egy szívrohamból, az ápolónője és a vádlott felesége pedig csak nyűg a védelemnek...
Szellemes, végiggondolt, könnyed darab: tárgyalótermi szépirodalom mesterfokon.
Súlyos morális drámán alapuló szórakoztató karaktersziporka, kiváló szövegkönyvvel és szerethető színészekkel, no meg az egészet élettelivé varázsoló apróságokkal, amikre a kutya se gondolna, de rendre mosolyt csalnak az ember képére és még közelebb hozzák a felsorakoztatott karaktereket.
Elsőre is tetszett anno, most másodjára is működött, végülis kedvenccé avanzsált.
Abszolút ajánlott.#értékelés
-
Miklós315
senior tag
The Best Christmas Pageant Ever
Karácsonyi történet egy kisváros éves ünnepi műsora köré építve, a Karácsony igazi értelméről, a kényelmesen monoton státuszokba ragadt közösségekről, mesésen túlzó és vicces gyerekességekkel, bűbájos rosszcsontokkal, persze kiszámítható történetívvel, de mégiscsak felemelő hangulattal.
Bátran ajánlom.#értékelés
-
Miklós315
senior tag
Erőssége, hogy egész sok a tánc benne, szemben sok balettos filmmel/sorozattal, ahol a szappanoperás dráma kerül inkább előtérbe. Másik pozitívuma, hogy nem a bevált zenék, balettek kaptak teret (sokadjára is), hanem más darabokat használ, ezáltal frissnek hat. Továbbá a színészek is megnyerőek, jól játszanak. Van továbbá egy erős hangulata.
A film maximálisan a főhősre fókuszál (jelenetek kb. csak vele együtt vannak, illetve sok a közeli felvétel, ami a hős küzdelmét hivatott kiemelni, hangsúlyozni).
Ez a fókuszáltság egyrészt erény, amennyiben mindig felemelő, lélekemelő minden olyan tettenérhető életpálya/életmű, amely valakit teljes mértékben a tevékenysége idájának maximális beteljesítésére ösztökél - legyen e pálya a sakk, futball, futás, ének, valamely hangszer, tánc, matematika, stb.). Ezeknél mindig ott van a tiszta, nagybetűs művészeti/sport/tudományos/de akár emberi-karitatív hivatás, amelyre született, amelyért él és küzd és javul és végül odaér/nem tud odaérni az adott hős, akinek nézőként nagyon tudunk szurkolni. Általában - ebben a filmben is - mindig megjelenik kontrasztként a földhözragadt környezet: meg nem értő család és/vagy kapcsolat, korrupt szervezet, vetélytársak, amely(ek) nem a legjobbat, hanem a leggátlástalanabbat engedi(k) érvényesülni, és ez mindig drámai feszültséget tud generálni, amely hajtja a filmet a végkicsengésig. A szent tisztaság és a korrupció mocska közti éles ütközés termeli ki a legnagyobb tragédiákat éppúgy, mint a legpozitívabb katarzisokat.
Ez a fókuszáltság másrészt kicsit ront a filmélményen, amennyiben annyira a főhős, Joy Womack, elszántságát, megszállott önhajszolását kívánja ábrázolni, hogy túldramatizáltnak hatnak egyes jelenetek, illetve általában az időkezelés is. Kapunk tánctechnikai részeket, de jobbára csak felszínesen, illetve nagyon durva - sérülésekkel terhelt - teljesítményeket, amikről meg nem mondom, mennyire lehetnek valószerűek (pl.a központi repedés/törésközeli sérülés elég korán felmerül, majd a drámai csúcspontig - évekkel későbbig! - persze semmi fejlemény ezzel kapcsolatban, aztán meg beüt a baj, és persze ez sem jelent akadályt - ami érzelmileg ugyan tud hatni, de azért eléggé forgatókönyvszagú, és akkor más össze-vissza szerzett durva sérülések is sorjáznak közben
A kommunikáció (hiánya) is többször szükségszerűnek hat (kell a drámavezetéshez, mert különben minden probléma megoldható lenne).Összességében tetszett a történet, az atmoszférája, a hibáit el tudom engedni, noha szembeötlőek. Nem hiszem, hogy klasszikus film született, de jó, hogy elkészült, mert ez az elhivatott táncos éppúgy megérdemelte a megemlékezést, mint más elkötelezettek. Ők egy szűk rétege az emberi civilizációnak, s ha nem is egyértelműen példaképként, de tiszteletreméltó, lenyűgöző szakmai nagyságokként és kiemelkedő küzdőszellemük miatt szívesen hajtok fejet előttük
#értékelés
-
Miklós315
senior tag
válasz
lezso6
#169909
üzenetére
"De pont ez a lényege...fogalmad sincs, csak találgatni tudsz"
Erre én nem tartom megfelelő műfajnak a filmet, hanem erre egy társasjáték (pl. Etiq vagy más) vagy csak egy sima beszélgetés alkalmasabb (tehát, amikor minden körülmény kérdéses adott problémafelvetés vonatkozásában).
Egy film kerek egész mű (akkor is, ha pl. a vége nincs teljesen lezárva, csak utalással ér véget), és katarzist (megnyugvást, vagy legalábbis ítéletet - ez az ítélet lehet a "jó győzelme" vagy az "örök kísértés fenyegetése" is -, tehát valamilyen 'lezárást', akár pozitív, akár negatív konklúziót) nyújt... ha nincs eleje (nem látjuk a problémát, csak pletykaként vetődik föl), és ezzel együtt nincs vége sem (nem derül ki végül semmi), az olyannyira távol tart mint nézőt (nem von be), hogy tk. csődöt mond (elvesztegetett időnek élem meg, érdektelennek minősül).
Konkrétan:
1.nem láttuk inni a fekete kissrácot - a) suttyomban megkóstolta? b) bánatában leitta magát? c) a másik ministráns sráccal együtt ittak (csak ő elkövetőként bármely okból kimaradt a botrányból)? d) a pap kóstoltatta meg (ha már úgyis pap akar lenni, ez is vele jár, próbálja ki)? e) a pap itatta le, hogy rámászhasson?
2.a pap bűnös/ártatlan előélete nem derül ki - a) ártatlan? b) pedofil? c) apácákkal kamatyolt? d) házas nőkkel kamatyolt? e) melegkapcsolatokat tartott fenn? f) egynél több bűne is van?
3.Aloysius nővér előélete (motivációs mező) sem derül ki és ez a következők miatt gond - a) miért előítéletes a pappal (vagy általában a papokkal?) szemben? b) megbízható-e bármely filmbéli állítása, ha azt az egyet tudjuk róla, hogy képes és hajlandó hazudni? c) miért nem az igazságot deríti ki a botrány kapcsán, miért csupán annyi a célja, hogy elkergesse a papot? d) mi lesz a pappal (átmegy máshová ártatlanul/bűnösen? // leszerel ártatlanul/bűnösen?)? Ez megoldást jelent-e a felvetett/bármely problémára (szerintem nem jelent)?
Ergo csak annyi marad meg a filmből számomra, hogyegyházellenes propaganda, mivel mind a pap elleni rágalom (ami lóg a levegőben), mind Aloysius nővér módszere (vállalhatatlan minden szempontból), mind a háttérbeli utalások az Egyház módszereire/állapotára (mindenhol pedofil, eltussolás, az érdektelenség egyoldalú tálalása), mind James nővér haszontalan töketlenkedése negatív töltetű, más meg nincs is a filmben. "A morális tartalma szerintem az az egésznek, hogy nem szabad azt csinálni, amit Aloysius."
Ezzel egyetértek, de ez túl kevés érv a film "javára" nézve, mert ld. fent.
Ha meg onnan nézzük, hogy minden mellékes, csupán Aloysius drámája a lényeg, filmként akkor is problémás a fentiek miatt (hiszen lehetne akár igaza a pappal kapcsolatban, minden más ügy meg érdektelen ezügyben, viszont ő maga szándék szerint nem az igazságot kutatja és juttatja érvényre, hanem csak egy ellenszenv/bizalmatlanság hajtja, ami szintén lóg a levegőben: értsd, kit érdekel ez a karakterdráma így tálalva?). -
Miklós315
senior tag
válasz
lezso6
#169886
üzenetére
Persze, hogy idegesít
Ha egy sztorit (azon belül morális dilemmát, drámát) skiccel fel egy film, akkor be kell avatnia a nézőt a helyzetbe, különben érdektelenné válik a mű.
A Juror #2 esetében, ha nem mutatná meg a film a múltbeli történést (és így ugyanazt tenné, mint a Doubt), akkor minden szereplő, minden történés csak lógna a semmiben, és akkor kit érdekelne bármi is, hiszen szükségszerűen jönne fel a nézőben, hogy "a) esetben ezt gondolnám, b) esetben meg azt...", de ehhez nem kell elpocsékolni másfél-két órát egy alibi-filmre (ami nem ad támpontokat, hogy pozícionálja magát a néző).
Tehát nálam a Doubt-típusú írás pont ugyanolyan, mint - nálad is - a fehér zaj. -
Miklós315
senior tag
válasz
lezso6
#169884
üzenetére
Technikailag jó, tartalmilag gáz - egyetértünk.
"...nem lehet hogy leginkább ez a bajod vele?"
Ez a bajom:
"Maga a film ugye szándékosan visszatart minden információt, hogy te ne tudd eldönteni", ergo nincs tétje, sőt ennél is rosszabb: öncélú film-értelmiségi maszturbálás (alkotói részről). Hiszen vagy bűnös a pap, és akkor hajrá nővér, vagy ártatlan a pap és akkor hajrá pap, de ennyi, és sosem tudjuk meg, hogy melyik, vagy akármit is bármiről, bárkiről. Sőt, a karakterek sem tudnak semmit (nemhogy mi).Aloysius
És az egész, következetes bulldózer-bizonyosságot agyoncsapja az utolsó jelenet"kételyeim vannak, hüpp-hüpp"-hisztije, mivel konkrétan mindenre ráhúzható, hogy "kétely" (mivel kapcsolatban van kételye? A váddal? A prekoncepciójával? A hitével? A társadalommal? Mindennel szemben?... ezt sem konkretizálja M.S. karaktere.) Ott van a Kálvária, ott nincsenek ilyen böszme blöffök, érezni a dolgok súlyát, működik, dráma.
Ott van A vadászat, szintén sokkal jobb írás. -
Miklós315
senior tag
válasz
lezso6
#169876
üzenetére
Szerintem pocsék film - leszámítva a színészeket, ők jól hozzák a figurát.
Egyrészt kiborít, hogy kimaxolja a címét, mivela néző számára semmiről semmi nem derül ki: nem ismerjük meg sem a pap, sem a nővér előtörténetét, motivációs hátterét, a lelkes újonc nővér pedig e tekintetben érdektelen résztvevő, sem az érintett (vagy más) gyerek sztoriját, hogy ténylegesen mi is a helyzet bármely felmerült téma kapcsán, a szereplők nem azzal és nem úgy beszélnek, ahogy a felderítés megkövetelné, elhallgatnak dolgokat, figyelmen kívül hagyják egymás közlését, blöffölnek, végül pedig a film a nézőt sem avatja be a háttérbe olyan jelenetekkel, amikből bármi is kiderül, szóval legvégül érzelmi alapú meggyőződések és tétova ingadozások jutnak csak szerephez, ezért a nézőnek csak és kizárólag a kétely marad befogadói szinten (mindennel kapcsolatban), de
A másik személyes problémám - és fontos, hogy főleg az előbbi alapzaton "nyugvó" probléma - , hogyaz érintett gyerek egy maxi-woke figuraként lett pozicionálva, egyedüli feketeként, vélt-valós melegként, vélt-valós abúzus áldozatként - és tehát a korábban kifejtett fix pontok teljes mellőzése, a legteljesebb bizonytalanság kontextusába ágyazva - 2024-ben nézve a 2008-as filmet, akkora kvóta-woke propagandafilmnek adja el magát, hogy a fal adja a másikat. ).Továbbra is tartom, főleg a Doubt után, hogy a Papi védőbeszéd (Mass Appeal) egy jó film (kiegyensúlyozott, kritikus, de nem elfogult, relativizáló, értelmezhetetlen és zavarkeltő) hasonló témában.
-
Miklós315
senior tag
válasz
myckey
#169678
üzenetére
Háát, szerintem a Millió dolláros bébi és a Gran Torino magasan a legjobbjai. Aztán még ilyenek vannak, hogy Nincs bocsánat, Tökéletes világ, Levelek Ivo Dzsimáról, Titokzatos folyó, szerintem ezek mind erősebbek a Juror #2-nél.
De kb. az újjal egy szinten vannak és tetszenek: A párizsi vonat, Sully, Elcserélt életek, A dicsőség zászlaja, Űrcowboyok, Államérdek, Halálhágó. 45 filmet rendezett, és nem kevés jó is, hát na.Van viszont egy nagy-nagy érdeme az új filmnek, így 2024-ben: rendes, normális, régivágású film, erőltetett woke baromságok nélkül. Fellélegzik az ember, mert a történet kerül a középpontba és az határozza meg a film folyását, nem holmi kvóták, stb. Olyan, amilyen (kissé felületes:
sem a tárgyalás, sem az esküdtek nem tudnak kiteljesedni, mert a kettő egymás elől veszi el a játékidőt az esküdtek érveiben, a vitában, az ügy gondolkodás általi felgöngyölítésében esküdtek funkciójának felelőssége ez mellékkörülmény, mert a "csavar" - a bűn hordozása, a lelkiismereti dilemma - Tárgyalótermi filmként nekem A Cate McCall-per is tetszik, ha még nem láttad, ajánlom ezt is. Na és persze a Fracture (Törés) is jó.
(A Time to Kill is nagyon jó.
) -
Miklós315
senior tag
Juror #2 (Kettes számú esküdt)
Nem a legerősebb filmje, de - pláne így, 94 évesen - nem rossz Eastwoodtól.
Morális vívódás kerül a középpontba, a dráma hőse körül zajló események a színteret adják, a karakterek pedig terelgetik. N. Houltnak kell elvinnie a hátán, szerintem kb. sikerült. Van jobb tárgyalótermi film, van jobb színészi alakítás, de az összkép egy érdekes felvetést tár a néző elé, képes bevonni, és elsuhan a játékidő.
Jó kis vitaalap lehet megtekintést követően, ki mit hogyan csinálna, ki milyen döntéseket hozna, azokat milyen érvek mentén. Az Etiq társas ugrott be a film közben.
Ajánlom a műfaj kedvelőinek.#értékelés
-
Miklós315
senior tag
válasz
mephi666
#169300
üzenetére
Csakhogy - számomra - ez inkább Thészeusz hajója-dilemma (ha ki is siklatja a társadalmi-narratív üzenetet), mint az alapnarratíva allegóriájának siker-mértéke.
Közösa dns -
Miklós315
senior tag
válasz
mephi666
#169298
üzenetére
Nem, mivel a gyakorlat felülírja az elméletet:
egészen pontosan van egy marketing-duma ("Ti egyek vagytok."), meg van egy filozófiai probléma (a két én viszonyulása egymáshoz), de a valóság az, hogy van a Demi Moore karaktere, meg létrejön egy másik karakter és ezeknek - a szükségszerű összefonódáson (egymásrautaltság, dns-kötődés) kívül - semmi közük egymáshoz, nincs közös én, közös emlékek, stb., hanem valójában két külön éntudat létesül a sztoriban (ez okozza a gyakorlati konfliktust), -
Miklós315
senior tag
válasz
Drizzt
#169260
üzenetére
Semmi nem utalt soha
közös tudatra - pl. annak unásig ismételt hangsúlyozása a "telefonos munkatárs" (kitudjakicsoda) részéről, hogy "ti egyek vagytok", - vagy pl. olyan apróságok, minthogy a fiatal én újraolvassa a használati útmutatót, mint újdonságot, vagyis "nem emlékszik" (nem evidens számára) a korábbi "adatbevitel", - vagy pl. mindkét én folyamatosan újdonságként szembesül a másik én általi mindennemű fejleményéről, tevékenységéről, stb. -
Miklós315
senior tag
válasz
gbors
#169113
üzenetére
Egyetértek, a próbálkozással önmagában max annyi a bajom: ha rosszul sikerül, akkor kár érte.
Ami nálam hangsúlyosabb (nézőként, befogadóként), az a film közvetítői minősége, mint elvárás, hogy ti. működjön (tehát előfeltételezem, hogy "az alkotó valamit meg akar diskurálni velem", és ehhez eszköz a film). Ezzel szemben úgy látom, pl. nálad meg proci985-nél (meg másoknál) az alkotói oldali technikai kísérletezés nagyobb teret nyerhet, mint önmagában való érdekesség (nekem ez csak mint végeredményt meghatározó, összképet, hatásfokot befolyásoló tényező, nem érdekel önmagában, nem érték önmagában a kísérletezés, számomra legalábbis).
A korábban már felhozott filmek zöme amiatt hasal el nálam, hogy csupán annyi jön le belőlük, hogy nem is feltétlenül "nekem szánták" (a nézőnek), hanem amolyan "magam számára alkotok-folyamat" eredménye (alkotói részről), aztán, hogy mit kezd vele bárki, az lényegtelen.
A másik probléma, ha nem épít, csak pl. beint vagy még azt se (üres akár). Ezek olyanok, mint egy böfögés (feleslegesek).Wes Andersonnál számomra az érdektelenség a kulcs, néztem a filmjeit és nem érdekeltek közben. A karakterek sem, a történetek sem.
Mondjuk - és most kicsit szemétkedek - azt gyanítom a mesterséges Bill Murray-tömegpszichózis sokat dob az általános megítélésen: a legtöbbeknek elég annyi, hogy "JAAAJJ, BILL MURRAY, hurráááá!!!" és kész a film (amit a világ legnagyobb blöffjének/lufijának tartok).
Az Asteroid City volt az első, ami érdekesnek bizonyult (karakterek és történet), és működött (kivitelezésében).
Szóval, ha tényleg válaszolnom kell, akkor szerintem kár volt az első 10 filmet megcsinálnia, egyből ezzel kellett volna kezdenie...Dick esetében szerintem kijelenthetjük, hogy egy (nagyonmax kettő) témát ismételget, nyalogat, boncolgat, és ebben a novella az ütős műfaj, számomra túlírtak a regényei, önismétlővé, lapossá, unalmasabbá válik a túl sok oldalon kifejtett elmélkedése.
-
#169108
Miklós315
senior tag
Pro Koryak
#169106
Miklós315
senior tag
válasz
Pro Koryak
#169106
üzenetére
A filmből nem derül ki, hogy Alcala a 60-as években katonaként szolgált, ahonnan diagnosztizált mentális problémával szerelték le, ahogy az sem, hogy a 70-es években kétszer is letartóztatták hónapokra, és szintén a 70-es években több tetthelyről begyűjtötték a DNS-ét, és az sem, hogy az FBI top10-es körözési listáján szerepelt... Mindez kiüti a "nem volt kommunikáció"-érvet, hiszen az FBI top körözöttjei közt volt.
Sokkal inkább a bizonyításnál bukott a felelősségre vonás (gyilkossággal nem tudták leültetni, így szexuális vádakkal tették; priuszos, visszaeső volt, mégis kiengedték 78-ban is...).A filmből sem Alcala módszerét nem ábrázolják jól (következetesen ájulásig fojtogatta, ismétlődően az áldozatait, ebből értelmezhetetlen egyszeri utalást kapunk a filmben), a nyomozati oldalt teljesen kihagyja a film, elnagyolt, torz képet kapunk az egész ügyről.
A tag 79-ben végleg ki lett vonva a forgalomból, 2021-ben halt meg a börtönben.
2024-ben a nyomozás fejlődése érdektelen érv, figyelembe véve, hogy máig nem tudták beazonosítani a képgyűjteménye több szereplőjét (pedig már nem "gyerekcipős a nyomozás/technikai környezet"), és nem tudták rábizonyítani azt a kb. 100 feltételezett bűntettet sem, amit mellé-feltételeznek, illetve veszélyt sem jelent már 1979 óta.Lehetne jó érv az a filmre, hogy "kevésbé ismerik, így nem lesz akkora bukás, ha nem jönne be", de nem üti azt a felvetést, hogy a sok-sok-sok elkövető közt esetszám és brutalitás tekintetében is bizony beleszürkül a mezőnybe...
Számomra továbbra is rejtély, hogy Kendrick miért pont ezzel debütált
-
#169103
Miklós315
senior tag
Pro Koryak
#169102
Miklós315
senior tag
válasz
Pro Koryak
#169102
üzenetére
"Akkoriban elég gyermeteg cipőben járt az igazságszolgáltatás, nyomozás."
Ez szürreális, abszurd!
Az ókortól létezik bűnüldözés, vazze.
Alcala esetében a probléma az volt, hogy nem vették figyelembe, nem vették komolyan a beérkezett bejelentéseket. Nettó passzivitás volt a gond, nem a "gyerekcipőben járt a profilozás" meg a többi bullshited. Elkapták, amikor egy bejelentésre végre megmozdította a seggét egy rendőr.
Az összes áldozat/bűntett felderítése az, amihez tartozik az általad felvetett nyomozati szint.
Mindez azonban a filmre (témaválasztásra) továbbra sem ad kielégítő magyarázatot.
"Ne te mond meg mi lehet a véleményem"
Te se vádaskodj, hanem kérdezz rá, ha félreérthető vagy számodra egyértelműen kifogásolható valamely mondatom, gondolatom.
Írhattad volna, hogy "itt és itt mire gondolsz/hogyan gondolod, mert nekem ez bajosan hangzik?" vagy, hogy "figyu, ez számomra legalábbis aggasztóan értelmezhető", vagy mittudomén, ahelyett, hogy nettó sértődött picsogó hangnemben érzéketlen, perverz vádakkal illetsz, amit nem tudsz alátámasztani, mert nem igazak.
Nem vagyok kíváncsi a sértődésedre, az értetlenségedből fakadó félreértésed eredményeként kitört dühödre, a jóemberkedő pózodra, stb.
Amíg írom ezt, és amíg te elolvasod ezt, addig is kismillió kéjgyilkos, rablógyilkos, katona, terrorista és balesetokozó öl meg kismillió embert. Azon is háborogsz vagy csak nekem személyeskedsz itt...??
Ez filmes topik, ha a filmről nem tudsz mit írni, akkor ne írj, a nyomorodat meg tartsd meg, ne terhelj vele másokat. -
Miklós315
senior tag
válasz
proci985
#169098
üzenetére
A posztmodern szemlélet legnagyobb átka, hogy atomizál. Ezt károsnak tartom.
Míg pl. a bevett narratívájú krimik (vagy bármi más) lehetnek közösen értelmezett élmények, amikről tudunk beszélgetni, addig egy mindenki számára rejtélyként megélt egyéni érzés-élmény már nehezen válik közös élménnyé, ergo a kapaszkodók nélküli (bármit jelenthet-értelmezésű) alkotások bontják a közösséget, szemben az alkotások összehozó jellegével, amelyre akár egy moziban, közösen megnézett, dekódolható Die Hard-epizód jó példa lehet, szemben a netflixen, otthon, egyedül megnézett, és fejvakarást okozó Annihilationnel.
Számomra létezik még az alkotói (beleértve az írótól a producerig minden résztvevőt) felelősség terhe. Azért, mert hatással van az alkotás a befogadói közegre.A technikai kivitelezéssel, narratív módszerekkel való kísérletezés létjogosultságát el nem vitatva, sok esetben szerintem nettó öncélú zajkeltés történik.
Pl. a Nope esetében Peele olyan zagyvaságokat hordott össze a film ihletettségéről, szándékairól (a covid-időszakkal kötötte össze), amikre soha az életben nem asszociált volna senki, nem következett a filmből, mint üzenet-megfejtés.
Alkotójából kikívánkozott valami, ami kb. lepattant a világról (az általános visszajelzések alapján). És sok ilyen eset felhozható még.
Itt számomra felmerül a kérdés, hogy felelőtlen terápiás/öngyógyítás jellegű zajkeltés-e adott alkotó részéről vagy csak hantáznak valamit (filmjeik eredetéről), amit megrendelésre készítenek (bérmunkák), amelyekkel a zavarodottságot lehet generálni/fenntartani. Tudom, ez messzire vezet. Azonban sok esetben társadalmi célú hirdetés jelleggel üzen (valamit) az adott film, amely lehet hazug (és ezért nem nyer meg), lehet zavaros, érthetetlen (és ezért nem nyer meg), lehet dögunalmas (és ezért nem nyer meg).
Végső soron nem hanyagolhatjuk el azt a létező mozzanatot, hogy zabáljuk a zenei klipeket, sorozatokat, filmeket, celeb-videókat, influenszer-videókat, stb. (a teljes szórakoztató- és tudatipar összhatása), ergo nem mindegy, hogy közös alapokat erősít meg, tisztáz, vagy pedig összezavar, rombol egy-egy (sok-sok) film (és más termékek)...
Számomra tehát önmagában és tágabb környezeti elhelyezettségében is vizsgálandó egy-egy film, amikor eldöntöm róla, hogy mit kezdjek vele."Annihillationt extran felhoztad, az a film azert boven nem bonyolult, csak tul kell tenni magat az embernek azon, hogy Stalker-Aliens-Thing-Contact-2001 vonalon merit ihletet, es nem mindig tokeletes a narrativaja. viszont szuper hangulata van es vasznon gyonyoru."
Hát én nem azt látom - akár csak itt a topikban -, hogy megfejtésre került...
Technikailag oké, látványos, de azért nem tekintem a legszebbnek/legjobban kivitelezettnek, ellenben tartalmilag értelmezhetetlen, hogy honnan hová jutunk a történetben: sikeres/sikertelen invázió? Vagy az élet értelmetlenségét narrálja (van a mi élet-világunk, de ugyanúgy van bármilyen másféle, és most találkozik a kettő, és bár eltérnek, mégis megférnek (megférnek??), egyiknek sincs célja, csak önmagába hajlik)? Vagy az érzelmek szimbolikus elemzése (azon belül kapcsolati dráma)? Mit jelent a vége, mi a jelentősége, mi a tanulság? Miért az ölelkezés? Számomra az is értelmezhetetlen (kevés adatot nyújt), hogy miért van rosszul és a megszűnés után miért épül fel a delikvens (és ez mit jelent)? Stb... -
Miklós315
senior tag
válasz
proci985
#169091
üzenetére
"a posztmodern eleve feltetelezi a nezo es a mu reakciojat. a muvesz szemelye lenyegtelen. ugyanakkor az uzenet amit a muvesz szan, es ami a nezonek atmegy nem fetletlenul egyezik."
Értem, de ez nem foglalja magában, hogy önmagában érték (tehát 'jó mű') keletkezik.
De magában foglalja, hogy nézői pozícióban elvitathatatlan lehetőségem van elvetni ('rossznak' minősíteni) az adott művet (pl. filmet).
Úgy is fogalmazhatunk, hogy az alkotó lemond a közlés jogáról (vagyis nem megfejthető: közös szimbólumokon, tartalmi síkon fogalmazva tesz közzé valami keletkeztetett dolgot (nem közvetítőt, mert nincs közvetített gondolat, ami közös élménnyé teheti alkotó-néző pozícióban is)), míg a nézőnek végtelen lehetőséget nyújt (ahány néző, annyi értelmezés, valamint egy adott néző ahány befogadása, annyi értelmezése, valamint az értelmezés nélküli élmény lehetősége).De azt gondolom, ez nagyon szűkítő szelete az egész művészetnek (mindenféle alkotásnak).
Ha már, akkor a zene lehet a legtágabb - de nem mindentől független - művészi fogalmazásmód, hiszen legkevésbé egzakt, inkább csak hangulat-asszociációkon át funkcionál.
Egy film sokkal konkrétabb, mivel audiovizuális műfaj. Láttatnia és hangoznia is kell (a némafilmek esetében a kísérő zene mindig adott volt, és az értelmezést segítő felirat inzertek is - a képi ábrázolás mellett, kiegészítésképp).
A filmek java nem posztmodern (szándékú) műként készül.
Én azt gondolom, a The Substance sem az (ahhoz túl mainstream eszközökkel, túl földhözragadtan mesél - minden túlzása ellenére)."az ujszulottnek minden vicc uj"
Ezt csak jok3r által felvetett ellenvetésre toldottam be, utalásképp arra (is), hogy nem jelent számomra sem automatikusan elvetést, ha valami nem hoz teljesen újat.
Lehet nyerő, ha valami semmi újjal nem operál, de minden elemében működik. Részemről csak ennyit akartam ezzel tisztázni.
Viszont nem értek egyet azzal, hogy elvethetjük a felvetést/megközelítést: mert igenis valid állítás lehet nézőként, hogy valami "számomra újszerű" (pl. a Star Wars fogatversenye, szemben annak, aki (időben korábbról vett élményével) egyből a Ben Hurra asszociál, és nettó koppintásként éli meg - ha érthető így).
A filmek újraforgatása, remix, reboot, re-akármi is ebből táplálkozik: adott történetet adott technológiai körülmények között újraforgathatnak, hogy aktualizálják az éppen létező közönségnek. Persze sokszor ritmus-, hangsúly-, tanulságváltással is együtt jár(hat)nak ezek (pl. az amúgy sem "eredeti" 7 mesterlövész-filmek).Mandy, a Neon Demon, a Titane, Raw, Under the Skin... a Gaspar Noé-féle vonal, Lars von Trier-féle vonal, vagy az Annihilation, Dýrið (Lamb/Bárány), The Substance, stb. stb.
Ezek számomra mind teljesen öncélú "művészi" maszturbációk, amitől elájul néhány díjkiosztó, de amúgy semmit nem ad a világnak, csak valami fészkelődős, kihámozhatatlan érzésélményt.
Jó, nyilván nem azt mondom, hogy "be kell tiltani, meg kell tiltani az ilyenek elkészítését", de legalábbis értetlenkedek, amikor díjazzák, dicsérik ezeket, miközben nincs egy értelmező kritika sem róluk, mert nem érti senki, mit akartak ezek a filmek "mondani" (miről szól, mit jelent, mit ad a nézőnek...), legfeljebb nagyon erőlködve tippelgetnek valami korszellem-aktualitás körül tapogatózva...(ami lehet nagy mellélövés is, de sose tudjuk meg).A felsorolásodból kiemelném az Autopsy of Jane Doe-t.
Működik, mert dekódol (támpontokkal segít a nézőnek), szerintem teljesen befogadhatóan mesél (ábrázolja a történetet), miközben nyomasztó horrorként a műfajt is kielégíti, témájából adódóan túlmutat a földhözragadtságon, tehát a nézőnek van lehetősége elgondolkodnia a levonható lehetséges tanulságon.
Ennél sokkal szájbarágósabb az Ördögűzés Emily Rose üdvéért, és sokkal értelmetlenebb a mindentől teljesen elszakadt Jeepers Creepers (tk. értelmetlen, öncélú slasher).Felvetném Jordan Peele-t is, aki rendre valami üzenettel akar bombázni, de - szerintem - rendre nem sikerül átadnia azt, mert a horror műfaj választásával szimbolika révén belezavarja magát a zavarosba és kibogozhatatlanná válik, hogy akkor most honnan hová és miért is jutottunk (pl. Us, Nope).
A horror műfaj általában vagy öncélú, üres slasher (ijesztő mészárlás különösebb értelem, háttérüzenet nélkül) vagy allegorikus szimbólumként használt eszköz-műfaj (ld. Holtak hajnala társadalomkritikája).
A leggázabb szerintem, ha utóbbit célozzák és nem sikerül rendesen megvalósítani. -
#169089
Miklós315
senior tag
Pro Koryak
#169085
Miklós315
senior tag
válasz
Pro Koryak
#169085
üzenetére
"ez jön le!"
Ez legyen a te bajod.Alcala esetében két mozzanata lehet, amiért filmet csináltak pont belőle: egyik a The Date Game-beli szereplése, ami elég nagy nyilvánosság, mégsem bukott le, a másik, hogy sokan többször jelentették, de a hatóságok nem vették komolyan.
Mindkettő lehetne jó alap, de a film - koncepciójával - a kettő közt a földre ült.A sorozatgyilkosokról pedig: Alcala egy a kismillióból, és sokat el se kaptak (pl. azt sem, amelyikről a Csonttemető szól).
Nem derül ki a filmből, hogy személyes kötődés, vagy más mozzanat ihlette-motiválta a filmkészítőt, vagy magát a gyilkost mi hajtotta.
Készült egy rossz film egy nem bemutatott rossz emberről. "De jó". Minek?
Az meg, hogy mennyit feltételezhetnek adott elkövetőnek... hát maradjunk annyiban, hogy Alcalát 1979-től kivonták, és máig nem tudni semmit (és nem bizonyított semmi), ahogy nagyon sokaknál szintén több tucatnyi potenciális áldozattal számolnak a szakértők... Bármi lehet, meg az ellenkezője is. Nem itt fogjuk megfejteni.Szóval van egy felejthető filmünk egy továbbra is ismeretlen gyilkosról (nem ábrázolta, hogy miért teszi, mi hajtja, megbánta-e valaha, stb., stb., stb.). Minek készült akkor?
Erre felelj, a hópihe baromságaidat meg tartsd meg. -
#169084
Miklós315
senior tag
Pro Koryak
#169082
Miklós315
senior tag
válasz
Pro Koryak
#169082
üzenetére
"A film valóban kicsit lapos, főleg a téma mivoltját illetően, a koridézés viszont rendben van, a színészi játék elmegy. Egyszer nézhető, de semmi több sajnos, pedig k. jó filmet lehetett volna belőle rittyenteni."
Egyetértünk."Írásodból az jön le, neked csak az számít igazi sorozatgyilkosnak, aki kegyetlenül öli meg áldozatait. A halottaktól esetleg meg lehetne kérdezni, meg volt elégedve a gyilkolás módszerével vagy szerette volna ha durvábban ölik meg? Ugye, Alcala módszerével nem is volt olyan rossz?
"
Szövegértés + gondolkodás, aztán írás... -
Miklós315
senior tag
válasz
gbors
#169081
üzenetére
Nézd, filmes topikban Yodával fogalmazok: "Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld", amivel azt kívánom - kritikaként - megfogalmazni, hogy töménytelen mennyiségben gyártják a középszerű, felejthető, érdektelen iparműveket (nem pedig tartalmas, magas minőségű művészeti alkotásokat, amelyek sokkal kisebb számban készülnek, és amelyek legfőbb kritériuma a mindenkori befogadók felé ható, lelkileg felemelő katarzis kiváltása).
E tucatkacatok - audiovizuálisan és tartalmilag katarzismentes élményt nyújtani tudó, ezért öncélú "celluloid szófosásként" felfogható - üres időpazarlásként csapódnak le.
Aki nem ért hozzá, ne erőltesse (rossz filmek). Akinek nincs koherens mondandója, ne beszéljen (üres-unalmas filmek).
Nagyon lényegretörően ennyi.Fontos, hogy - és ez már felmerült j0k3r! kommentjében is - "újszülöttnek minden vicc új", ezért elsőre ingoványosnak tűnhet, önmagában csak az 'újszerűségre' fókuszálva, a filmek kritizálása, elvetése, de épp ezért tartom lényegesnek a többdimenziójú boncolást, befogadás során a kiértékelést, amely végbe megy, mikor nézem az adott filmet, pláne utána, amikor összeszedem, mit is láttam.
A "már láttuk/nem újszerű" probléma mellett fel szokott merülni a "csak kikapcsolódást nyújtó" igény (érvként), vagyis, hogy nem kell mindig a mélységet várni adott filmtől, csak szórakoztasson és kész.
A The Substance-féle filmek azonban nem vonhatók be ebbe a körbe, pont a rétegzett és/vagy szimbolikus jelentéstartalmával "támad", nem csupán agykikapcsolós szórakoztatásra gyúrnak. Tehát az ilyen filmektől maximálisan elvárom, hogy legyen megragadható üzenete, értéke, egy vagy több érdekes kérdés felvetése, amelyen elgondolkodhatok, de mint film legyen kerek egész is (akkor is legyen önjáró, ha többrészes széria egyik epizódja), mert külső és beltartalom egyaránt részét képezik a műfaji követelményeknek, nem elég csak az egyikre építeni a másik elemet elhanyagolva.Poszt-posztmodern korban vagyunk, már a relativizmust is megkérdőjelezték, és a kérdésfeltevést is relativizálták, teljes lápi mocsár, ingovány vesz körül, ahol egy lineáris vezetésű, kijelentő módú állítást (filmet) azért támadhatnak, mert elavult, unalmas megközelítés.
Szeretem, ha kreatív valami, de az öncélú, megfejthetetlenségig túltolt posztmodern tripek számomra ugyanúgy érdektelenek, mint a követhető, de ürességükből fakadóan öncélúvá váló erőlködések.
Az Annihilation számomra a poszt-posztmodern trip kategória, ami bármi is lehet, sosem fejtjük meg, hogy mit akart átadni, ezért teljesen öncélú és felesleges volt elkészíteni (nézőként számomra, de alkotóként a készítője számára ugyanezt nem állítom, csakhát mivel film, illetve könyv az alapmű, ugye olvasó- és nézőközönségnek készült...), a The Substance pedig az egymondatos bölcsessége ellenére sokkal többnek akar látszódni, ezért irgalmatlan blöffként értékelem.
A Woman of the Hour szintén problémás, mert nem akar lineáris vonalvezetést alkalmazni, nyilván, mert így "jobb", hát nem lett jobb.Itt beszúrom a The Substance író-rendezőjének saját indoklását/megfejtését, hogy mi ihlette-motiválta: Jane Fonda inspirálta A szer főszereplőjének karakterét.
"A bosszú című filmem után töltöttem be a negyvenet, és azt éreztem, hogy vége az életemnek. Nem vagyok már olyan értékes, nincs helyem a társadalomban." (Coralie Fargeat).A filmből ez teljesen érthető üzenetként, problémafelvetésként megjelenik ugyan, de kb. 10 perces frappáns rövidfilmként összegezhető lenne, nyilván sokkal tempósabban, rövidebb vágásokkal végigmontázsolva a folyamaton, a történéseket indikáló kritikus pontok meghagyásával. Tehát egy horror-rövidfilm műfajú kifejezéssel tömény, ütős is lehetne.
Szerintem a 2 órás játékidő rossz alkotói döntés volt.
(Könyv műfajban ugyanezt úgy fogalmazom meg, hogy Philip K. Dick rövid novellában bombaerős, de regényben egyszerűen híggá válik. Ezt azért hozom ide, mert más műfajú tömegszórakoztató elemmel szemben is fenntartom a minőségi és tartalmi elvárásomat.)
A film pedig a problémafelvetésen túl semmivel sem járul hozzá a kérdéshez, márpedig a problémát nem ez a film veti fel először. Nem viszi tovább (csak forog körülötte, leragad), nem keres megoldási lehetőségeket, vagy egészíti ki pozitív narratívával, kontrasztolva a probléma negatív narratíváját, fel sem oldoz, hanem egy bukástörténetet állít elénk, mely így csupán egy nagy beintés a mediatizált világnak, amely a bukást generáló külső nyomásért felel (bár ezt sem fejezi ki egyértelműen, mert csupán a probléma, az önértékelési zavar és megfelelési kényszer fogalmazódik meg).
Nagyon max önterápiás maszturbáció - alkotói részről, de arra meg feltalálták a napló műfajt.Még tovább megyek a film kritizálásában: majdhogynem kamaradarabbá szűkíti a történet világát, utalások eszközlésével kiszorítva a rajongókat, a sikert tartalmazó, a bukott generációkat kinevelő, sztárkultuszú külvilágot, de nem annyira, hogy teljesen a lelki bensőbe ereszkedjen alá, hanem megreked a köztes térben. Ott a stúdió alig pár eleme (helyszínek, karakterek), Elisabeth/Sue nem osztozik máson, csak az egymás rovására megélt énidőn, végül kb. pár plakát meg utcakép (járókelői arcokat is mellőzve), stb. feszíti szét a koncepciót.
Szerintem vagy teljesen befelé kellett volna koncentrálnia (Elisabeth/Sue szürreális élmény-valóságát megidézve) vagy mainstream világban elhelyezni az egészet, megszokottabb narratívával dolgozva fel a kérdést. Mindkét megközelítés javíthatná a filmet."Azon gondolkodtam, hogy ez mitől volt rám ekkora hatással, hiszen még csak az életem felénél tartok. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy az eddigi életem során mi vezetett idáig, hogy azt érezzem nem vagyok elég, testileg sem." (Coralie Fargeat)
Arra pedig, hogy egyénként, pl. korosodó nőként mi a megfejtés, és mi lehet a kiút, nem nyerünk semmit. Lehet, hogy az alkotó sem jött rá, de akkor mit akart a film műfajjal?
Szépen rákapaszkodott az "egyszer használatos" mozzanatra (aktivátor szer, illetve a médiaiparban felzabált-kiköpött egyének egyirányú útja), és rajta is maradt ezen.
Ez pedig üressé, öncélúvá, feleslegessé teszi a filmet számomra, néző számára, aki empatikusan tudnék is ugyan kapcsolódni a drámához, de a film maga eltaszít (mert rossz), márpedig nem is a terapeutája, vagy ismerőse vagyok, hanem egy távoli filmnéző, aki ennél többet vár egy filmtől.Oké tehát, hogy "engedni kell az alkotónak", de mindenkinek minden szemetét nem kell kritika nélkül lenyelni, pláne díjazva felemelni is...!!
Márpedig tömegével ontja a film- és sorozatipar a teljesen felejthető, középszerű, üres, öncélú szemetet, és úgy látom már egy közepes szart is megváltásélményként magasztosít a nézősereglet, olyannyira hétköznapi élménnyé vált az általánosan gagyi kínálat.
Lefelé tartunk... -
Miklós315
senior tag
válasz
gbors
#169066
üzenetére
Nem a "világmegváltás" részen van a hangsúly elvárásképpen. Lehet felszínes vígjáték, de lehet (karakter- vagy társadalmi-) dráma is, vagy akció sci-fi/fantasy egy film. A fő kritériumom, hogy ne bóvlizza el az alkotó (lehetőleg se az író, se a rendező, se a színész, stb.), hanem a saját alkotás keretein belül vegye mind komolyan: egy musical legyen jó zeneileg/énekileg, egy vígjáték legyen vicces, egy dráma legyen megrázó.
Konkrét példával: Woman of the Hour. Anna Kendrick rendezői debütálása, Rodney Alcala sorozatgyilkos esetét dolgozza fel a maga módján. Alcala nem a legnagyobb kaliber a sorozatgyilkosok közt (megdöbbentő amúgy, hogy mennyi és milyen elvadult mészárost tart számon a velünk élő történelem), mégis rá esett a választás a sok közül. Nem igazán derül ki számomra, hogy miért. Ahogy az sem, hogy mi is hajtotta Alcalát.
A film színészileg pazar, pl. a főszerepet játszó Daniel Zovatto kiválóan hozza a karakterét (a megnyerőtől az ijesztőig skálázik). Kendrick is szerethető a szerepben, sajnos a mellékszereplők alig kapnak játékidőt kibontakozni, pedig nem rosszak.
Számomra viszont agyonüti a drámát és rettegést, hogy pocsék írásnak tartom: ahogy ugrál az időben, rendre szétszakítja a történet kibontakozását, nem érzem, honnan tart hová, nem érzem, hogy célzottan építkezik, sokkal inkább random mozaikokkal terhel, aztán meg vége lesz. Katyvasz-hatású. Szóval kár érte, sokkal jobb lehetne, ha ügyesebben választják meg a hogyant. Hogy ez Kendrick saját rendezői döntése vagy csak nem volt elég erős, hogy egy saját koncepciót valósítson meg, és így pl. produceri nyomásnak engedett, nem tudom, de az egyes jelenetek maguk - többségében - szerintem működnek.
A film tehát nem világmegmentő jelentőségű tartalmat hordoz, noha figyelemfelhívó mozzanata is van a tárgyalt esetnek. Egy jó thriller lenne, ha működne.A The Substance egy jó horror lenne, ha működne (szerintem a színészi elem a legjobb benne), de annyira elvont a csoda-jellege (általad leírt alap mozzanat), és emellett annyira elveszíti a fókuszt is, hogy csak a túlzás eszközével (karikaturisztikus férfiak, ocsmányságok halmozása, önismétlések tömkelege) képes élni, ami viszont híggá teszi, és végül unalmassá. Számomra.
-
Miklós315
senior tag
válasz
gbors
#169050
üzenetére
Nincs gond.
Szűkül nálam a kör: a filmek saját adott világában eszközölt komolyan vehetősége és a valódi - statisztikailag, többségében leginkább morális jellegű - dilemmák, döntések, érvek kerültek a fókuszba, és kiegészítőkké váltak a technikai környezeti elemek (látvány, hang, színészi játék, stb.), röviden tartalom- és írásközpontú lett az érdeklődésem. Az, hogy cool valami, már kevés.
A "szépség", "dicsfényben maradni akarás" témakör rengeteg feldolgozást kapott már filmben és sorozatban is, a "kizsákmányolás" szintén, és a "megosztottság" sem új ábrázolásmód (pl. Severance egészében az én megosztására alapul).
-
Miklós315
senior tag
válasz
gbors
#169046
üzenetére
Nagy számok törvénye alapján kell, hogy legyen, akinek tetszik
Bevallom, mára azt észlelem magamon, hogy nagyon kritikus vagyok a filmekkel. Bosszantanak az apróságok is, mert felesleges, lustaságból elkövetett hibáknak tartom a 99%-át, és kizökkentenek a történet sodrásából, eltávolít az adott filmtől.
Kicsit megfoghatóbb megfogalmazásban: a Platform2-höz előbb újranéztem az eddig mindössze egyszer látott és elsőre nagyon megkedvelt Platform1-et. Hát, most másodjára nagyon sok helyen kötekedni kezdtem vele, és összességében (össz-benyomásként) is negatívra jött ki végül, mindamellett, hogy szimbolikáját tekintve pl. tudott újat, frappáns megoldást alkalmazni a szintekkel-kajával, stb. operálva - a második rész pedig teljesen "kuka" számomra.
Testhorror fronton talán a Keltetés volt az, ami egész jól sült el számomra. A franciák engem nem tudnak megfogni (rendre lapos-blődlik "undorítással" nyakonöntve: öncélú pénzégetés).
-
Miklós315
senior tag
válasz
j0k3r!
#169038
üzenetére
"Valami, ami nem teljesen új az már nem is képviselhet értéket?"
Amennyiben értéket ad, teremt, akkor nincs gond az ismétlésekkel (pl. repetitio est mater studiorum), de ha katyvaszos és/vagy unalmas és/vagy erőltetetten túlzó a végeredmény, akkor felmerül a kérdés, hogy ezt így miért kellett? És filmről beszélünk: tartalmasan szórakoztasson.
Bennem felmerült a kérdés, mert számomra unalmas, túlzó lett így ez a film.
Van benne egy jelenet - majd visszaolvasod, ha már láttad -, amikorElisabeth készül a "randijára", és újra meg újra visszatér sminkelni, szépítkezni szerrel két fél dolgaival totális elszállás -
Miklós315
senior tag
A magyar cím magabiztosan felejtős, a Substance-szubsztancia-lényeg vonalon sokkal közelebb juthatunk a fő problémához, mint a "szer" behozásával.
Mert végülis mi volna a központi probléma? Az élet megélésének helyes vagy épp helytelen megközelítése: főhősünk, egy sztár (tk. akármelyik sztár) nem képes elfogadni, hogy az ember nem 20-25 évesen, a topon, körülrajongott sztárként éli le az élete egészét.Tárgya tehát milliószor feldolgozott emberi kihívás, sorsnehézség.
A média- és celebipar kizsigerelő kritikája is lerágott csont, közhely, így ebben sem ad újat a film.
Testhorror minőségében sem tud újat mutatni (pl.A dolog szörnyei, az öreganyó fizimiska
Zeneileg sem újít, látványban sem.
Továbbá - ha A gyűrűk urának túlhúzott lezárásán jókat mosolygunk, akkor itt is akad gond -, nemcsak a játékidő feleslegesen elnyújtott (dagályos történetvezetés), hanem egyszerűen nem képes lezárni a filmet, túltolja, teljesen feleslegesen, erőltetetten húzza a vége végének végét (legalább három befejező jelenettel lehet számolni, és egyik sem sikerült túl erősre, átütő erejűre).
Végül a kiszámíthatóság megadja a kegyelemdöfést az egész történetnek.A horror műfaj miatt egy sor ("kötelező") agyatlan böszmeséget nem rovok föl a filmnek (pl. a laza
gericfolyadék-vételek nyílt hátseb laza öngyógyulását telefonálgatások Visszatérve a szubsztancia, a lényeg kérdéséhez: Elisabeth belevág egy "projektbe", aminek keretében immáron
Sue-ként megismétli elisabethi hibáját, azaz új márkanévként tálalja fel magát ugyanannak az őt kiköpő üres gépezetnek, amiben csalódni kényszerült
Ez maga a lényegi tanulság, de a film inkább csűri-csavarja egy lényegtelen síkon futó"én-irigység" történetszállal, amelyben az alteregók féltékenyen szabotálják egymást - önsorsrontó módon Időt akar lopni a kifutott modell, de az ára a saját életideje, s egyik alteregó sem veszi tudomásul, hogy csalással nem oldhatják meg az alap problémát. Magától értetődő a bukás bekövetkezte (elvégre már a kezdet is bukással ér fel: üres, talmi tévút, és egy sosemvolt B-terv óriási hiánya). A Babylonban - nem is rég! - szebben, költőibben került feldolgozásra, konkrét kifejtésre a sztárság, a dicső hőskorszak tovatűnése, az iparág általi kiköpés drámája.
Magam részéről feleslegesnek tartom a The Substance elkészültét, mert semmi újat nem adott (sem audiovizuális, sem tartalmi síkon).
Hogy Cannes-ban díjazták meg állva tapsolták, azt betudom klisének: a külsőségességet kritizáló film, amelyben mégis temérdek öncélú meztelenkedés szerepel (tehát statiszták is, stb.), felesleges gore túlzások (pl.vérözön #értékelés
-
Miklós315
senior tag
Michael Keaton rendezése, lassú versenyfutás az idővel krimi-dráma közelítésben.
Keaton továbbra is jó, Al Pacino rettentő öreg.
Hangulatos: melankolikus, itt-ott finom fekete humorral oldva. Üde színfolt a mai kínálatban.#értékelés
-
Miklós315
senior tag
His Three Daughters (Az apa három lánya)
"Három elhidegült nővér egy New York-i lakásban gyűlik össze, hogy ápolják beteg apjukat, és megpróbálják helyrehozni saját megromlott kapcsolatukat egymással."
Egyszerű, szép film.
-
Miklós315
senior tag
Röviden...
Touch of Evil (A gonosz érintése)
Orson Welles következő pótolt filmje a listámon. Ez nem film, hanem filmre vett színpadi mű. Túlvágott, rosszul kezelt jó színésztársulat, pocsék szövegkönyv. Nem nyert. A díszlet tetszett (dolgoztak rajta).Le procès (A per)
Utolsó Orson Welles pótlásom. A színészek itt is jók, a díszlet zseniális (rájöttem, hogy Welles nagy erőssége a díszletek, a berendezés részleteinek létrehozása/ábrázolása), de a főhős, a sztori egésze oly távol maradt tőlem (Kafka nem nekem való: egy rendezetlen ürge, aki írt az elveszett/hányódó lelke nyűgjéről egy könyvet - ami a film alapja -, aminek én nem vagyok célközönsége). Mondjuk az Aranypolgár főhőse sem tudott érdekes lenni számomra (egy elveszett barom az is).The Good Mother
Hilary Swank egyik új filmje. A történetben rejlő dráma nagyon jó lenne, de az egész film a 'felejthető' szó megelevenedése.Ordinary Angels (Köztünk élő angyalok)
Szintén Hilary Swank, de ez egy teljesen jól működő, bevált, sablonos elemekkel operáló családi film egy felemelő történetről, mely valós eset alapján ihletődött. Nekem a vége kissé el lett tolva, de azért nem bántam meg.American Underdog
Kurt Warner története, az Invincible-höz elég hasonló, kései NFL-berobbanásról. Korrekt, tetszett.The Nun's Story
Fred Zinnemann-nak van pár filmje, amik tetszenek, így pótoltam ezt is. Szép, komoly film egy hivatással kapcsolatos mély, drámai vívódásról, Audrey Hepburn főszereplésével. A 2. világháború környékén egy gazdag belga lány belép egy apácarendbe, de folyton szembekerül önmagával, ami elbizonytalanítja, valóban jó helyen van-e.Jesus Revolution
Utálom a hippiket. Teljesen értelmezhetetlenek számomra. Így van ezzel az egyik főszereplő, a helyi lelkész is, aki óvatlan kívánsága nyomán hamar kifürkészheti, miben is rejlik a hippik lélektana.
Valós eseményeket dolgoz fel, a 60-as évek végén az USÁ-ban végigsöpört egy keresztény lelki megújulás, főleg a hippikre alapozva, de rajtuk is túlmutatóan. Hamar le is csengett a dolog, de a film az egészet nagyon szépen, viccesen és emelkedetten tálalja, szóval jócskán rózsaszínre festi. Eltekintve a csúsztatásoktól, elhallgatásoktól, mint film teljesen jó. Már nem utálom a hippiket, de azért továbbra is gyanúsak.#értékelés
-
Miklós315
senior tag
válasz
#42308056
#168137
üzenetére
Hááát... a Napóleonja után én a seprűt se adnám a kezébe egy forgatáson... Az a film ugyanolyan csalódást keltően gagyi lett (azon ugyanúgy látszott a pénz: tárgyeszközökben, hacukákban, stb., de az írás, rendezés kuka -- nem is értem, mi volt a koncepció/vízió/cél, ahogy a Most vagy soha esetében sem értem, pl. miért egyetlen "eseménytelen" napot turbóztak fel egy
"Terminátor-üldözéssel" -
Miklós315
senior tag
Nagyon sajnálom, hogy nem lett jó.
Látszik, hogy mindent odatettek: eszköztárgyak, ruhák, részletek, még tömeget is verbuváltak, stb. De nem akar összeállni, életre kelni. A Rettenthetetlen magával ragadt, beszívott, ott voltam, a skótokkal együtt lázadtam fel az elnyomó bitangok ellen. Ez viszont élettelen kiállítás csupán. A statiszták csinálnak valamit, de nem úgy, hogy éljen, működjön. De általában a színészek közt sem éreztem a kémiát: mint egy iskolai előadáson, ott voltak egymás mellett, elmondták, kész.
Tömeg, bekiabálások, kézrázások, mégis statikus, mégsincs tűz. Egyáltalán nem hittem el, hogy itt, most egy város megmozdult, hogy a szabadság életre kelt és magával sodort mindent. Csak felvételt, rögzített jelenetet láttam egymás után, de nem történést, nem hihető cselekményt.A másik, ami bosszantó a filmben, a ritmus: botrányosan szarul van rendezve-vágva. A nem működő jeleneteket tovább gyalázza, hogy más nem működő jelenetekkel szétdarabolja, agyonvariálja. Felpörgetné, és így akar feszültebbé és nagyívűbbé válni. Rossz, nem működő döntés, nem vált be.
Végül a Hollywood-majmolás hányingerkeltő. Az egész Farkasch-szál erőltetetten hígítja klisétengerével az állóvizet: rossz volt nézni minden pillanatát. Felesleges és káros volt.
Szomorúan kell leírnom: megint nem sikerült, újra, ismét csalódás.
13. pont: Követeljük a 'magyar' filmgyártás életre keltését!#értékelés
-
Miklós315
senior tag
válasz
WayneGace
#168121
üzenetére
Egyébként - csak, hogy eggyel konstruktívabb legyen a dolog -, WH40k: kit gondolnál megfelelő írónak, rendezőnek?
Szerintem a színészek mindegy kategóriák, mert úgyis hacukában, maszkban, sisakban, stb. öldökölnének a film 90%-ában (már, ha nem drámázós szappanoperává variálnák át...). -
Miklós315
senior tag
válasz
WayneGace
#168121
üzenetére
Mindent lehetne, aztán mégis mi van (alkotói gagyizmus, stúdiónyomás, stb., stb. miatt általában)... Leginkább pusztán arra az irreális elvárásra reagáltam, ami sokszor befigyel: teljes körű, lenyűgöző (és kivitelezésű, megvalósítású) lore-háttér, válaszok, megfejtések (ezek legjava nézői maszturbációkból elszabadult ötlethalmazok - amikre jó üzleti érzékű "alkotók" akár rárepülnek és írnak belőle könyvet-játékot aztán).
De pl. az Alien világában - amiben felmerül a Philip K. Dick könyve alapján! fel- és átdolgozott Szárnyas fejvadásszal közös univerzum ötlete is - milyen megoldás lenne elfogadható, megnyerő, kielégítő az Engineer / emberek / xenomorphok összefüggéseit illetően (tehát, amin nem fanyalogna a tömeg, ami nem lenne "bullshitként", "gyengeként" kezelve nézői oldalról)...? Van jó megoldás (ha már nem elég a misztikum)?
Pl. a Terminátor univerzumban mi hiányzik még (hányszor kell még legyőzni a Skynetet, stb.?)...?
Pl. a Mad Max-sagát is túlgondolja világ... (csak, hogy más példát is hozzak). -
Miklós315
senior tag
Hát, na...
Terminátor, Alien, Star Wars, stb. frencsájzok mind egy félkész ötlet alapján, legtöbbször - legkülönfélébb okok miatt - szétimprovizált első filmből kinövő, széttartó, aztán rendre önismétlő anyagok.
Lényeg: azt értem, hogy jó filmeket szeretnétek (ki nem?), de sokszor megfogalmaztok olyan sztoriíveket, megfejtéseket, amik szerintem "elérhetetlenek" (pl. az Alien-univerzum háttere: a 'mérnökök', a teremtés megfejtése, stb....).
Ezek mögött nincs "kész világ" (A Ridley Scott-féle, a James Cameron-féle, stb. elképzelt teljes univerzum, minden összefüggésével, időrendjével, stb.), hanem valaki hozzáböfög egy újabb filmet, könyvet, játékot, ezzel "bővítve a kánont" (milyen kánont, ugyanmár?!). -
Miklós315
senior tag
válasz
gbors
#167896
üzenetére
Aranypolgár kapcsán blöffnek konkrétan a
"rózsabimbó" értelmezés-hajkurászását senki nem hallhatta, hogy ez volt az utolsó szava Touch of evilt már betáraztam.
-
Miklós315
senior tag
válasz
paatrick
#167894
üzenetére
Ez a jelenség (tk. filmválasztás) nem baj, hanem adott. Ezeket pótolni azért "kell", mert 1. egyelőre még kimaradtak, 2. kíváncsi rájuk az ember, 3. "alapműként" tartják számon ezeket.
Hogy aztán tetszik / nem tetszik, az elválik.Ezek önkéntes pótlását nem váltja ki, ha más filmekkel helyettesítjük.
Továbbá, az általad "élhetőbbnek" titulált, felsorolt példák könnyedebb tartalmak ugyan (kaland-sci-fik, "filmponyvák"), de azért mégiscsak gagyik is... amitől akár még működhetnek a maguk "bájosságából" adódóan (nézőfüggő)...
Röviden: almát körtével.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
), ez rontotta a filmélményt számomra.
Szerintem.
)
)
"
Új hozzászólás Aktív témák
● A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
● A topikban tiltott a warez mindennemű formája!
● A kereshetőség érdekében lásd el #értékelés címkével a filmkritikát, ajánlást tartalmazó hozzászólásaidat!
- 8000 nit, maradhat? A szaúdiaknál kezd a Honor 600 Pro
- Kormányok / autós szimulátorok topikja
- Milyen okostelefont vegyek?
- Milyen notebookot vegyek?
- Samsung kuponkunyeráló
- Trollok komolyan
- Azonnali fotós kérdések órája
- Okos otthon - Home Assistant, openHAB és más nyílt rendszerek
- Kerékpárosok, bringások ide!
- Új IP, erős rajt: a Pragmata hétvégére már 1 milliónál járt
- További aktív témák...
- BONTATLAN Új Iphone 15 és 15 Plus 128-512GB 1év APPLE garancia gyári független Deák AZONNAL Átvehető
- ÚJ Bontatlan iPad Air 6 - 8 gen 11 és 13 Minden szín 1 év Apple Garancia Azonnal Átvehető DEÁK Térné
- Új APPLE AIRPODS PRO 3 GEN bontatlan aktiválatlan 1 év garancia AZONNAL ÁTVEHETŐ Deák Térnél.
- BONTATLAN Új Iphone 16 és 16 Plus 128-512GB kék 1év APPLE garancia gyári független Deák AZONNAL
- ÚJ BONTATLAN MacBook Pro 14 - 16" M4 M5 MAGYAR Billentyűzet Azonnal átvehető DEÁK TÉRNÉL garanciával
- Apple Magic Keyboard A2261, magyar billentyűzet iPad Air 11"/ iPad Pro 11" - 27% ÁFA
- MacBook Air 13" M4 10cCPU/10cGPU / 16GB / 256 GB - www.stylebolt.hu - Apple eszközök és tartozékok
- Gamer PC-Számítógép! Csere-Beszámítás! R5 2600 / GTX 1070 8GB / 16GB DDR4 / 128SSD + 500GB HDD!
- AKCIÓ! 4TB Western Digital Red Pro SATA HDD meghajtó garanciával hibátlan működéssel
- G.SKILL TRIDENT Z RGB 16GB (2x8GB) DDR4 3200MHz F4-3200C16D-16GTZR
Állásajánlatok
Cég: Laptopműhely Bt.
Város: Budapest