Ha egy órákkal behatóbban nem foglalkozó ember lát rajtad hétfőn egy Subot, kedden egy SD-t, szerdán meg egy Deepsea-t, nem fogja észrevenni, hogy mindhárom nap különböző órában látott.
A Sea-Dweller gyártását 2008-ban megszüntették, helyét átvette a Sea-Dweller Deepsea. Persze a hatalmasra felfújt, túltervezett és túlépített óra sokaknak nem nyerte el a tetszését, ezért a SubC megjelenése után a fanok egyre hangosabban kezdték az SDC-t követelni. 2014-ben a Rolex eleget is tett az óhajoknak, megjelent a 116600, vagy ahogy sokan hívják, az SD4K. A puristákon kívül viszont sokan fanyalogtak, sokan nem értették, hogy miért nem 42 milisre tervezték Genfben az órát, akkor méretileg pont a Sub és a Deepsea közé helyezkedett volna, így viszont a klasszikus ívű tokfülek miatt (sans supercase), valamivel kisebb, mint az ugyanúgy 40 mm-es SubC. Az eladási számok a fanyalgókat igazolták; a 116600 üzletileg megbukott, és mivel idén amúgy is az 50. születésnapját ünnepli a modell, a Rolex minden különösebb indok nélkül piacra tudott dobni egy méretnövelt, 43,5 mm-es Sea-Dwellert, ezzel párhuzamosan megszüntetve a mindössze 3 évet megélt SD4K-t. Egyébként a Subhoz semmivel sem hasonlít jobban, mint az előző modell, leszámítva persze a küklopszot. Hogy azt miért rakták rá a genfiek, azt csak találgatni lehet.

(#642) bucsher: Ez a szállítódoboz. Ilyen ún. coffinokban érkeznek meg az üzletekbe a friss, ropogós Rolexek.