Ma temettuk el apamat, ez pont nem hianyzott meg az ev vegere. Bar nem nagyon tartottuk a kapcsolatot, azert a ver az ver marad, ettol kemeny dio egy szulot elveszteni. Millio ugyintezes, nem vart bonyodalmak, versenyfutas az idovel, hogy meg iden vegso nyughelyere kerulhessen az oreg. Azzal kezdodott, hogy bar megvolt melyik korhazba vittek be, ott nem volt meg. Masfel nap telefonalgatas utan kerult meg vegul, persze ott volt, ahol azt mondtak hogy nincs. Aztan jott a kovetkezo fordulat, ahogy atneztuk a cuccait, az egyik szekrenybol a ruhak kozul egy pisztoly kerult elo. Nyilvan hivtam a rendorseget, mert haza ugye nem viszem a negy eves gyerek melle, ott meg megsem akartam hagyni, sehol egy szomszed, ha a faluban korbemegy (marpedig hamar korbemegy) a hir, elobb-utobb bemennek, nem hianyzik, hogy elvigyek, majd valami buncselekmeny kapcsan meg visszajussanak hozzam es elovegyenek. Ugyhogy yard, forro nyomosok, +3 ora, masnap mehettem kihallgatasra, hiszen engedely sehol, az oreg ellen eljarast inditanak, amit ugye elkoveto hianyaban le fognak zarni. Diohelyban ennyi, remelem innen mar csak a kellemes unnepek vannak hatra az evbol. Ugyhogy nezzetek el, ha kotexem.

[ Szerkesztve ]

Ma próbáltam jobb ember lenni, de a világ nem hagyja.