Én hosszú távon el tudom fogadni az irodás munkarendet, de szerintem csak akkor, ha minden hétre jut 1-2 nap HO.
Sajnos annyira megszoktam anno ezeket a váltott műszakokat, hogy elég kényes vagyok irodás munkarendben a szabadidőmre.
Eleve door to door számolom a munkaidőt, mert az utazás is elveszi az időt. Pont ezért csak úgy dolgozom irodásban, hogy 15, max 20 percre vagyok a munkahelytől.
Lehet én vagyok túl kényelmes, vagy túl erős bennem az énidő iránti igény, de olyat nem tudok megtenni, hogy reggel 6-kor felkelni, készülődni és 7 körül indulni azért, hogy 8-ra a munkahelyen legyek, majd hazaérni este 18-18:15-re. Aztán este 10-kor feküdj le, ha 8 órát akarsz aludni. Mennyi időd van magadra? 4 óra. És ebben legyen benne minden. Evés, család, fürdés, sportolás, miegymás. Ez nekem no way. Lehet túl "kényes" vagyok, de ez a heti 5 napon bruttó 4 órád van, számomra nem élet.
Én mikor bemegyek, akkor 7:15-kor kelek, 16:50-re érek haza (ha edzésnap van, akkor 18:45-re, de ugye az már szórakozás, nem munka). 23:30 körül fekszem. Így kb 6 és fél óra bruttó időm van. Nagyjából ezt érzem a minimumnak. A nem jó, de még nem is tragikus szintnek.
Egyébként meglepően sok olyan ismerősöm van, akiknek kb napi 4 óra a bruttó ideje a hazaérkezés és lefekvés között és hallani sem akarna váltószolgálatról (legdurvább, aki reggel 4-kor kel és 18:00, vagy néha 19:00 ér haza...). Mindegyikük azt mondja, hogy oké, hogy a hétköznapok szó szerint kuka, de hát ott van a hétvége, azt nem akarja elengedni. Ő nem akar hétvégi napon, vagy ünnepnapon dolgozni. Hiába lenne az, hogy 2 napnál többet nem dolgozik egyhuzamban és utána mindig van 2 napja otthon, nem. A fix hétvége kell neki, akkor is, ha heti fix 5 nap kuka. Értem, hogy van ilyen, csak nem értem, hogy ebben mi a jó. Az én nézőpontomból ez olyan, hogy hétvégétől hétvégéig élsz.
[ Szerkesztve ]