Egy misét nagyon rosszul is elő lehet adni, ez igaz. Volt már nekem is olyan érzésem, hogy most legszívesebben kirohannék a templomból, és hogy ez a pap egy robot, de semmi élő hitet nem érzek benne... Ilyen is van sajnos, nem is kevés.

Viszont ha a prédikáció nem is ad semmit, az olvasmányok és az evangélium mindenképp fontos lelki táplálékforrások lehetnek. Az áldozás pedig a fénypont, körülálljuk az asztalt, és esszük Krisztus testét és vérét, 2000 éve minden héten, megemlékezve róla. Az áldozásban Jézussal találkozom, ami nagy boldogsággal tud eltölteni. Régen pont ezeket a részeket nem szerettem, mert térdelni kell, meg alig értem, mit mond a pap. Közben ott van a lényeg. Jézus emlékezetére ezt cselekedjük. Aztán együtt, mind Jézus tanítványaiként közös tálból esszük a kenyeret és isszuk a bort. Ezt azért nehéz elrontani.

Az tény, hogy egy mise hangulatán lehetne mit javítani, és amikor a szövegben az van, hogy ujjongva zengjük, akkor nem siralmas képpel kéne elkántálni valami éneket, hanem több átéléssel és valódi örömmel énekelni. Hát sok ilyen van, amit példaként tudnék felhozni. Jól tudom, saját magam is átmentem ezen, és mai napi tudok igen kritikus lenni.

''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''