Anno, amikor az egyik katonatársam megtudta, hogy van egy Amiga500-asom, sajnálkozott, hogy nem ismertük egymást már korábbról. Kérdeztem miért, mire mondta, hogy ugyanabban a boltban dolgozott, ahol a számítógépemet vettem, és jóval olcsóbban tudott volna Amigát szerezni. Például neki is volt 7 db... Akkor még naiv voltam, kérdeztem, hogy minek neked ennyi gép, mire mondta, hogy-hogy minek, hát eladni. Kiderült egyet sem tartott meg belőle.
Az érdeklődésemre, hogy mégis hogyan lehet hét darab géphez jutni, közölte, hogy csak annyit csinált, beállt a saját kocsijával a céges parkolóba, és amikor egyszer Amigákat pakolt, akkor az egyik raklapot kicsit tovább tolta, a saját kocsijáig, és abba pakolt bele.
Azt is mesélte, hogy ebben az üzletben dec. 31 előtt mindig rengetegen mondtak fel. Nem várták meg a leltározást.
Sajnos nem jut eszembe már a bolt neve, de emlékeim szerint valahol a XIII. kerületben volt, talán a Tüzér utcában. Az év, amikor ezt a sztorit hallottam a sráctól, az 1993 volt.
[ Szerkesztve ]
The Amiga, Born a Champion