Jónéhány "nullával való szorzás" van a cikk "egyenleteiben". Minden ilyen eset után már nem tud arról szólni a szövegrész, amiről látszólag szól.
Csak hármat emelek ki.

1. Elharapózott, hogy a FLAC ilyenkor úgy van emlegetve, mint valami etalon, referencia. Mint valami audioformátum. Nem az. A FLAC tömörítési forma. Ugyanúgy tömörítési forma, mint az MP3, Ogg és társai.
A FLAC audioformátummá (ergo, adatformátummá) mosása persze amiatt van, hogy ki lett kiáltva veszteségmentes tömörítésnek. Nem az. Ugyanúgy nem az, mint az MP3, Ogg, APE, ALAC, zip, rar... és társai. (Hogy az MQA körüli, egészen a "jobb mint az eredeti" mérhetetlen pimaszságig ugrott marketinghájpról meg ne is beszéljünk.) Megdöbbentő, hogy egy tömörítési formátumból etalon audioformátum lett a közbeszédben.
De ez a FLAC-ügy még a "legkisebb baj" a "nullával való szorzások" terén.

2. Kérdezném a cikk szerzőjét, hogy tesztelt-e már olyat hallásilag, hogy egy "hagyományos" két vagy háromutas hangdoboz hangja hasonlítva azzal, hogy ugyanerre a dobozra pluszban rákapcsol egy 25-50kHz között dolgozó úgynevezett super tweetert? Ha próbált ilyet, ugye nem állítja, hogy az általa érzékelni bírt 20Hz-20kHz közötti tartományban a két hallott hangkép között nem volt drasztikus különbség a hangkép minden lehetséges paraméterét, tekintve?! Függetlenül attól, hogy hány kHz-ig átvinni képes formátumról szólt a zene?!

3. Most arról ne beszéljünk, hogy a mérések és mérésjátékok mit képesek és mit nem képesek mérni a hangjelenség ismertebb és még ismeretlen paramétereiből és azok elektronikai készülékekben való jelmanipulációiból. Nézzük a hallást.
Nem hogy azt nem hiszem el, hogy a cikk szerzője és lelkes hívei nem hallanak ("jelentős") különbséget például 44,1kHz/16bit WAV és a belőle készített, a lehető legnagyobb bitrátájú MP3 között (akár vakteszten), mert hát persze, hogy hallanak, hogyne hallanának - ha nem zárják be a fülüket, agyukat. A két hangfájl közötti minőségkülönbség mellett már csak azért is hallanak hangkülönbséget, mert más lejátszóegység játssza le az MP3-at és a WAV-ot - más hardverrészek és/vagy más szoftverrészek. Szóval, azt sem hiszem el, hogy nem hallanak ("jelentős") különbséget az eredeti WAV fájl és a belőle készített MP3-ból WAV-vá visszakonvertált fájl hangminősége között. Nem hiszem el, hogy nem hallja a szerző a különbségeket (akár vakteszten). Hát még ha nagyfelbontású WAV-ból készített MP3-ról lenne szó.

Jó a cím, én is éppen ilyen címmel írnék cikket, hogy "Viszlát, FLAC!". De abban a cikkben arról lenne szó, hogy miért az eredeti, például miért WAV a tömörítvénye - például FLAC - helyett. És persze sokan mások is erről írnának. De erre most itt inkább nem térek ki, pedig emiatt kezdtem el a kommentet, hehe.