Aktív témák

• #26654 Vakegérke félisten netpeti98 #26650

  2012-10-17 20:08:48 #26654

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  félisten

  válasz netpeti98 #26650 üzenetére

  Ha már halleluja, tessék.
  Valahogy mi is így vagyunk. Mutogatjuk a táblát, és aki elfogadja ölelésünket, örömmel karoljuk át.

  -o-

  Meseév pályázatra.

  Országos Traumatológiai Intézet.
  Nagy hírű létesítmény. Volt! Ma már a Péterfy Sándor utcai Kórház alintézménye.
  Én még büszke lehetek, hogy az eredeti "cégnél" melózhattam. Olyan neves személyiség volt az intézmény vezetője, mint Prof. Dr. Manninger Jenő.
  Ez a lényeg? Nem.

  Egy alkalommal átvonultam az aulán, és egy rasztás csokoládébőrű kislány akadt az utamba. Csodálkozva nézett rám, talán még soha nem látott hosszú hajú bácsit. Mosolyogva nyomtam egy gyengéd barackot a feje búbjára, és mentem dolgomra.
  Hamarosan jöttem vissza, és az aula másik oldalán közeledett felém egy nő, aki karján tartotta a rasztás pöttömöt. Mikor a kislány meglátott, hadonászva mondott valamit a nőnek, aki letette, útjára bocsájtotta.
  A csoki rasztás kiccsaj rohant felém karjait kitárva, én pedig térdre ereszkedve fogtam fel kicsiny testének ütését, és egy percre eggyé forrtunk.
  Fél füllel hallottam a közelben lévők reakcióját. Édes, aranyos, meg minden.
  Minden jónak vége szakad egyszer. Elszakadtunk egymástól, puszikkal pecsételtük meg találkozásunkat.

  Laci barátom, aki végig velem volt, nem tagadta meg önmagát.
  - Úgyis befújlak a feleségednél, hogy csokival csókolóztál...

Aktív témák