Aktív témák

• #25103 AusWolf őstag Earl_Muttley #25099

  2012-08-06 23:57:57 #25103

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  AusWolf

  őstag

  válasz Earl_Muttley #25099 üzenetére

  Az aláírásodról a saját apám jutott eszembe. Ha megengeded, írnék róla pár sort. Ő ugyanis az a fajta ember, aki habár mindig is a családdal volt, valahogy sosem éreztem, hogy mindent megtett volna értem, se nehéz időkben, se máskor. Itt van, keresi a pénzt, de számítani sose lehetett rá. Soha nem érdekelték a családon belüli ügyek, mert ő a mai napig azt vallja, hogy a család az anyák/feleségek dolga, így ő nem ártja bele magát.

  Soha nem jutott eszébe itthagyni minket, de soha nem is volt igazán velünk. Kb. 4-5 éves koromtól semmilyen közös családi programon nem vett részt. Ha közösen nyaralni mentünk, akkor ő ment a saját feje után, fetrengett a strandon vagy a tengerben, vagy keresett valami havert, akivel leállhat sörözni. Anyám, én, és öcsém csak dísznek vagyunk, úgy mellesleg, az élet sokkal fontosabb dolgai mellett (haverok, buli, zene).

  Ő az a fajta apa, aki elől alaposan el kell rejteni a sörömet a hűtőben, mert ha olyan a kedve, akkor megissza. Ha pedig számonkérem rajta, akkor halálosan vérig van sértve, amiért a közös pénzből vett sört valaki a sajátjának meri nevezni. Főleg mivel az ő szemében csak egy kis gyökér vagyok, aki soha nem lesz képes egyedül bekötni a saját cipőfűzőjét. Egyik vitánk alkalmával megkérdeztem tőle, hogy mégis miért "csinált" engem, és öcsémet. Nem tudott felelni, és még fel is háborodott, hogy hogy kérdezhetek ilyen őrültséget.

  Mindazt a keveset, amit az életről, és a nőkről tudok, a saját, néha iszonyatosan kemény tapasztalataim árán tanultam meg, vele soha nem beszélhettem komoly dolgokról, mert mindig is elvolt a saját kis világában. Többször is vett már 180 fokos fordulatot az életem, mert nem volt egy példám, akire felnézhettem volna, akitől tanulhattam volna, így sokszor rossz helyen, rossz közegben kötöttem ki, és idő kellett, mire rájöttem. Ezek a fordulatok jelenleg tökéletesen használhatóak arra, hogy a fejemhez vágja őket egy-egy vitában (és meg is teszi), mint hülyeségem és önálló életre való alkalmatlanságom bizonyítékait. A hogyan/miért részleteire már nem kíváncsi, bár úgysem értené.

  Ha sörözni megyünk, ő többnyire otthagy a második korty után, és leáll valami haverjával beszélni az ötven évvel ezelőtti város zenei világáról, és a halott barátairól. Ha pedig egy nőnemű ismerősével találkozunk, akkor igyekszik a lehető legnagyobb pontossággal lefesteni előtte az összes baklövésemet, hibámat és negatív tulajdonságomat. Titkot tartani nem tud, a családi témák szentsége számára nem létezik.

  Megelőzöm a kérdést: anyám már játszadozik a válás gondolatával. Engem igazából nem érdekel a téma, mivel alig egy hónap múlva költözök, meg már nem is vagyok abban a korban, amikor ez még fontos kérdés. Öcsémnek még fontos lehetne, de ő a korához képest egy felettébb erős, érzelmileg független ember, le a kalappal előtte.

  Igazából szeretem az apámat, és nem tartom rossz embernek, mindezek ellenére, amit most leírtam, mert vannak jó tulajdonságai is. Például, a munkáját a legnagyobb odaadással végzi, és akit szeret, azért bármit megtesz. Csak a családja nem tartozott soha ebbe a belső körbe. Sok hiba árán azért egy dolgot megtanultam tőle: azt, hogy milyen férj és apa ne akarjak lenni soha.

  Nem tudom, hogy életednek melyik korszakában jársz. Mindenesetre ezzel nem az volt a célom, hogy elkeserítselek, vagy sajnáltassam magam, csupán azt szeretném mondani, hogy szerintem nem szerencsétlenség az, hogy nincs többé apád, hanem áldás, hogy volt. Úgyhogy fel a fejjel!

  Mellesleg nagyon tetszik az aláírásod. Respect!

  mindenki: Kérlek, ne haragudjatok, amiért hozzászólás gyanánt kisregényt írtam. Egy ideje nem alkottam semmi konstruktívat, de most anevemearl aláírása megérintett, és kijött belőlem. Viszont blogbejegyzésnek mégse szánnám, mivel elég bensőséges téma.

Aktív témák