Hirdetés

Keresés

Aktív témák

  • geprombolo

    őstag

    válasz AusWolf #25103 üzenetére

    Az apa témáról én is írhatnék akár oldalakat is, mert az enyém sem különb. Persze, én már felnőttem, saját gyerekeim vannak, de az apámat nem láttam vagy 2 éve. Azelőtt meg vagy 4 évig nem láttuk egymást és így megy ez már nagyon rég óta. Nincs mit megbeszélnünk, ő nem úgy látja a világot, mint én, én még most is kis hülye naív gyerek vagyok (39 évesen is, igen!), aki semmit nem tud. Ő alkesz, anyám meg akaratgyenge és kétszínű. Vele sem vagyok igazán jóban. Tulajdonképpen amióta megnősültem, a szüleimmel megszakadt a kapcsolatom. Sokszor még most is fáj, sőt, néha bőgök egy sort, aztán kihúzom magam és megyek tovább...
    Kiskakas: a fájdalom soha nem fog elmúlni, csak fakulni. Esetleg megpróbálhatod másképp látni a dolgot. "Elüldözött", mint az anyaállat a kölykét, amikor úgy látja, hogy már érett az önálló életre. Kirugdossa a fészekből, hogy "repülj, kicsim". A szidás meg lehet, hogy burkolt biztatás, hogy "mutasd meg mit tudsz!". Én így éltem túl az apám hülyeségeit és emiatt a hozzáállásom miatt nem kívánom a pokol fenekére :N .
    Fel a fejjel, lesz ez még így se! :DDD
    A versedet meg azért nem tudtam pontozni, mert nem tudtam kötni semmihez, még válasz sem volt egy másikra. Ne búsulj, Holdfénynek is van verse, amit figyelmen kívül hagytam, ugyanezen okból. Hó eleje van, bánatodat mondd el versben, ha már a dalt nem halljuk! :DDD Hajrá mindenki, én majd a kedves olvasótábort fogom intenzíven erősíteni, mert rímeket nem tudok faragni még fűzfa szinten sem. :O

    Mindenki:

    tartozom két ranggal, kérem a delikvenseket a kitöltött igénylőívvel a hármas ablaknál sorban állni! Meghosszabbított nyitvatartás!

  • moonlight115

    őstag

    válasz AusWolf #25103 üzenetére

    Ugyan, Wolfi, (szólj, ha zavar a wolfizás!) dehogy haragszom, bár nem olvastam Örl aláírását, a helyzete, de főleg az őszintesége engem is megérintett.

    Szerintem az emberi kapcsolatokban sok múlik a kommunikáción. Amit itt leírtál, elmondtad valaha is apukádnak? Mi lenne, ha ezt az írásodat megmutatnád neki? Talán nem itt, ezen az oldalon, de más formában, egy emailben, mondjuk. Szembesülne a ténnyel, hogy a fia mit gondol róla, elgondolkozna ő is, egy apának se lehet könnyű világosan látni, mit okozhatnak a meggondolatlan szavai. Nálunk is volt ilyen a családban. Egyesek elhiszik azt, hogy nem kell dicsérni a gyereket, elismerni, ha valamiben jó, inkább ledorongolják a hibái, tévedései miatt, nehogy "elbízza magát" a kölyök. Az eszükbe se jut, hogy így teszik tönkre a gyerek önbizalmát, ami a legfontosabb az életben, hisz enélkül nincs ambíció, csak "á, nekem úgyse sikerül semmi"-féle hozzáállás a kihívásokhoz. Így válnak önbeteljesítő jóslattá a "te balfék vagy, fiam!" -hoz hasonló kijelentések, pláne sűrűn hangoztatva. A fiú elhisz, hisz az apja mondta! A tudatalattijába beleivódik, még akkor is,ha tudja, nem így van.
    Sokat gondolkodtam azon, miért teszik ezt az apák. Rengeteg ilyennel találkoztam. Talán valamiféle ősi, ösztönös rivalizálás, "legyőzni" a másik hímet.
    Remélem, nem baj, hogy megosztottam veled ezeket. Nem vagyok biztos semmiben, csak eltöprengtem.
    :)

  • Earl_Muttley

    őstag

    válasz AusWolf #25103 üzenetére

    Küldök egy privátot!

    Az aláírásomat egy jóbarátom mutatta!

    Ezelből van idézve-amit senki sem gondolna

Aktív témák