Aktív témák

• Lord Zero addikt

  #3389

  #3382 BlacKSouL

  2007-07-09 20:42:02

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Lord Zero

  addikt

  #3382 BlacKSouL

  #3382 BlacKSouL

  Utolsó munkaórámat kezdtem meg a HTCC csoport salgótarjáni Hungarotel irodaházában. Az itteni telefonos ügyfélszolgálati helység utolsó órájának aktív dolgozójaként. Ebben a helységben, de még az épületben, sőt, a városban sem működik többé már se az egykori Magyar Posta Távbeszélő Szolgálat, se a Magyar Távközlési Vállalat, se a Kelet-Nógrád Com, se a Hungarotel, se a Hungarotel-PanTel közös cégcsoport keretein belül telefonos ügyfélszolgálat. Abban a helységben ülök most, ahová 1979-ben, a Magyar posta telepítette a körzeti telefonközpontot, ahol jó néhány évig, az automata korszak eljöveteléig még a mostani munkatársaim kapcsolták a hívásokat, ahol később tudakozó, majd telefonos ügyfélszolgálat dolgozott. Valahol egy korszak lezárása ez, hiszen itt mindig működött távbeszélő szolgáltatás, és a környék központja volt ilyen szempontból ez a hely.
  Most már Gödöllő a mi regionális telefonos üszi központutnk, és Veszprém pedig a háttérügyfélszolgálat. És innentől Invitel lesz az a cég, amely a környék koncessziós szolgáltatójának tekinthető.
  Én ugyan csak ötödik hónapja vagyok a cégnél, de valahol átérzem a mondhatni történelmi pillanat súlyát. Vajon kerülök-e valaha ilyen közelségbe a távközléshez? Tudom hogy aki 30 évig dolgozott itt a távközlési iparban valamilyen munkakörben, annak milyen nehéz lehet ezt feldolgozni, hogy az állandónak hitt dolog ilyen egyszerűen kihúzható az emberek alól. Ezért vállaltam hogy ma délután a teleüszi utolsó 4 munkaóráját elvállalom, talán én tudom a legkönnyebben utoljára itthagyni az épületet ezen a napsütéses szomorkás késő délutánon.

  hm, ez koszorúzás volt, azt hiszem..
  végszónak örkény (ismét) jut eszembe:
  
  Engem kemény fából faragtak!
  Tudok magamon uralkodni.
  Nem látszott rajtam semmi, pedig hosszú évek szorgalmas munkája, tehetségem elismerése, egész jövőm forgott kockán.
  - Állatművész vagyok!
  - Mit tud? - kérdezte az igazgató.
  - Madárhangokat utánozok.
  - Sajnos - legyintett - ez kiment a divatból.
  - Hogyhogy? A gerle búgása? A nádiveréb cserregése? A fürj pittypattyolása? A sirály vijjogása? A pacsirta éneke?
  - Passzé - mondta unottan az igazgató.
  
  Ez fájt. De azt hiszem nem látszott rajtam semmi.
  - A viszontlátásra - mondtam udvariasan, és kirepültem a nyitott ablakon.

Aktív témák