RAM/memória
A notebookok fejlődése során a gyártók az összes létező megoldást kipróbálták:
- alaplapra integrált memória
- saját spéci modulok használata
- szabványosított kisméretű modulok felhasználása
- normál (asztali gépekbe való) memóriamodulok alkalmazása
A fenti változatok a spéci, gyártóspecifikus modulok kivételével ma is előfordulnak. Szerencsére itt is rájöttek a gyártók, hogy a szabványos megoldások mindenkinek kedvezőbb lehetőséget nyújtanak, ezért manapság a notebookok több mint 90%-ban a szabványosított kisméretű modulok (SO-DIMM) használata a jellemző...
Érdekesség: bizonyos Fujitsu notebookok normál méretű (asztali) DDR memóriákat használtak...még a P4-es világban is...
A memória régebben vagy bővíthető volt, vagy nem... Manapság mindig bővíthető...amennyiben az alapmemória az alaplapra van integrálva, a gyártók egy vagy két bővítőhelyet helyeznek el a gépben. A leggyakoribb azonban ma már az a megoldás, amikor az alaplapon nincsen semmilyen memória (hacsak az integrált VGA nem kapott dedikált memóriát) hanem két foglalat szolgál a rendszermemória fogadására.
Itt kell megemlíteni egy gyakran előforduló problémát: a felhasználók nagy része nincsen tisztában a vásárolt/birtokolt notebook felépítésével. Ezért lehet az, hogy időről-időre felbukkannak az ehhez hasonló hozzászólások: ''Átvágott a k*csög kereskedő! X MB memcsivel vettem a laptopot, de a Windows ennél 16-32-48-64-128-256?Y MB-al kevesebb értéket mutat...''
Kedves felhasználók! Ez a spórolás következménye! A lapkakészletekbe integrált VGA-k nagyobb része és az alaplapra épített vezérlők egy hányada is a rendszermemóriából ''hasít'' ki magának memóriát...ennek mérete általában a BIOS-ban állítható...
Akinek olyan régi notija van, amiben a gyártó saját fejlesztésű, speciális modulokat használt, a bővítésre manapság már csak két módja van: sorra járja a PC bontókat, turkálókat működő modulok után kutatva, vagy eladja/elajándékozza/múzeumba teszi a notit és vesz egy újat...
Egy notebook memóriabővítése teljesen hasonló problémákat vet fel, mint az asztali gépek esetében...bár vannak bizonyos egyszerűsítések is...
Az olyan alapvető és megmosolyogtató kérdésekre most nem térnék ki, mint pl. a ''most van 256MB SDRAM a gépemben, szeretnék 512MB DDR memcsit beletenni...milyet vegyek?''...gondolom elég egyértelmű hogy a különböző memóriák (SDRAM-DDR-DDR2-DDR3) nem csereszabatosak egymással és nem is keverhetők.
A notebookokba tehető memória mennyiségét sok minden befolyásolja:
- chipset
- foglalatok száma
- BIOS
Bár a notikban alapvetően az asztali gépekhez hasonló lapkakészleteket használnak, mégis előfordul hogy a mobil változatok kevesebb memóriát tudnak használni mint felnőtt társaik. A foglalatok száma gondolom egyértelmű korlát...
A BIOS érdekes kérdés...teljesen egyértelmű hogy a notebook gyártója, a BIOS-t programozó csapat nem tud mindig felkészülni minden jövendőbeli fejlesztésre. Előfordulhat tehát, hogy a termék életciklusa alatt olyan nagy méretű memóriamodulok is forgalomba kerülnek, amelyeket a termék első forgalombakerülése idején még csak terveztek...a BIOS tehát nincs felkészülve rá! Ilyenkor csak a BIOS frissítés segít!
Ez nem haszontalan dolog amúgy sem RAM csere esetén, mivel a notebookok BIOS-a több ponton jelentősen eltér az asztali gépekben használtaktól. Az esetek legnagyobb részében hiányzanak belőlük azok a funkciók amelyekkel a felhasználó állítgathatná az órajeleket, időzítéseket...a notik BIOS-a általában automatikusan próbál alkalmazkodni a behelyezett memóriák paramétereihez, és ez problematikus lehet ha a BIOS régi!
Mivel nem írható memóriában van, tanulni sem képes... Az esetleges hibák kijavítása és az újabb modulokhoz való alkalmazkodás tehát csak BIOS frissítéssel oldható meg.
Mivel teljes értékű mesterséges intelligencia még egy ilyen szűk területen sem oldaható meg manapság, segítenünk kell a BIOS-t, hogy ne zavarodjon bele a feladatába...
Ha megoldható, ne nehezítsük a feladatát az eltérő méretű, eltérő szervezésű, eltérő sebességű modulokkal.
Természetesen az élet mindig más mint a gyakorlat, tehát az esetek nagy részében megoldja a BIOS a feladatát, de extrém esetekben számíthatunk ''se kép-se hang'' állapotra vagy kék halálra, rendszertelenül előforduló misztikus hibákra...
Példák:
Ha már nem sikerül a meglévővel egyező sebességű modult beszerezni, legalább az új modul mérete és a felépítése legyen olyan mint a régié!
A gépben van 256MB, kétoldalas, 333MHz-es SDRAM...az új modul lehet 400MHz-es, de lehetőleg kétoldalas 256MB-os legyen...
Természetesen lehet egyoldalast is tenni bele, meg 512MB-ost is, de minden egyes eltéréssel nő a problémák valószínűsége!!
Azoknál a notebookoknál, ahol a lapkakészlet (vagy a proci) lehetővé teszi a dual-channel alkalmazását, könnyítsük meg a rendszer dolgát azzal, hogy betartjuk amit a gyártók előírnak: dual-channel konfigurációhoz két teljesen azonos modult használjunk!
Tudom: vannak akik láttak már olyat hogy két eltérő órajelű és gyártójú modul ment együtt duálban...de ez kevéssé fogja vígasztalni azokat, akik esetleg távolról rendelnek maguknak memóriát a meglévő mellé és nekik mégsem fog működni...
A csak single-channelt támogató rendszerek esetén használhatunk eltérő méretű vagy órajelű modulokat is, de ismét törekedjünk a legtöbb egyezésre a paraméterek között...
Nem javasolt a paraméterek nagyfokú eltérése! Pl. azonos órajelű 256+1024MB, vagy 256MB DDR2-400 + 256MB DDR2-667.
A nagyon eltérő méret általában más szervezést jelent, ami fizikailag terheli meg a memóriavezérlőt, a nagyon eltérő órajel pedig általában azzal jár, hogy a gyorsabb memória nem tartalmaz utasításokat az alacsonyabb órajelen való futás esetére, a BIOS tehát nem találja meg a közös hangot a két memcsi között...merthogy ilyen esetben a BIOS a modulokat megpróbálja a leggyengébb közös paraméterek beállításával használni!
A notebookok memóriabővítésére többféle lehetőség is adódik, már ami a gazdasági és kényelmi szempontokat illeti:
1. gyári...általában qu*va drága...garancia sok, tutira működik a dolog. Előfordulhat viszont (főleg régebbi gépek estében), hogy kereskedelmi forgalomban nem beszerezhető, csak szervízanyagként. Ilyenkor még drágább és általában csak a beépítéssel együtt rendelhető meg!
2. noname...olcsó. Lehet hogy jó, lehet hogy nem, lehet hogy nem megy együtt a gyárival...max. 1 év garival...csak akkor fanyalodjunk rá, ha nagyon nincs pénz a bővítésre és van mód a kipróbálásra! Rendelni soha ne rendljünk ilyet, mert egy esetleges inkompatibilitás esetén nagy szívás lehet: általában nem veszik vissza!!!!
3. Valamilyen nagyobb márka moduljai, pl. Kingston KVR, A-Data, Kingmax, stb....drágább mint a noname, olcsóbb mint a gyári. Az esetek nagy részében működik, feltéve ha jót választunk a notihoz...a már említett paraméterek: freki, időzítés, bank-szám, stb. Csak az vegye aki ért hozzá, és olyan helyen ahol azonnal cserélik másik típusra...leértékelés nélkül! 3-5 év gari...
4. Vannak speciálgyártók, akik brand (és akár kevésbé brand) gépek memóriabővítésére szakosodtak. Ilyen pl. a Kingston, amely rengeteg géphez kínál ún. típusazonos modulokat...még mindig olcsóbb mint a gyári. Soxor létezik akkora méretben is, amekkora gyáriban már nincs is... Biztos hogy műx.! Élettartam gari...no rizikó, akár neten is lehet rendelni!
Tanácsok:
Vásárlás, segítségkérés előtt a lehető legpontosabban meg kell határozni a notebook típusát, a lapkakészletet, a benne levő memória méretét, paramétereit. Ez sokféleképpen történhet. Használhatunk vmilyen programot (pl. Everest), megnézhetjük a notebook kézikönyvében, felkereshetjük a gyártó weboldalát.
A weboldalon, kézikönyvben információt találhatunk a bővítésre használható modulokról is: méret, sebesség, sőt cikkszám formájában is.
Jó kiindulópont lehet a Kingston típushatározója is ([link]) ahol rengeteg gyártó számos termékéről kaphatunk információt: milyen felépítésű, bővíthető-e, mi van benne gyárilag, mik a bővítés korlátai, gyári cikkszámok és a felhasználható Kingston modulok típusszámai.
A többi már csak pénztárca és türelem kérdése...
[Szerkesztve]
[Szerkesztve]
primus inter pares