Pontosan, egyelőre egy picivel sem vagyok okosabb, de egyre rosszabb a helyzet, szóval kezdem nagyon sötéten látni, már nem ringatom magam hiú ábrándokba.
Még esélyem se volt vele beszélni, nem is találkoztunk azóta, máshogy alakította a dolgait. Ehhez már sokat nem lehet hozzátenni, csak nehéz elhinnem, hogy ennyi idő után így le lehet valamit rendezni?! Szóval rágódom rajta folyamatosan, aludni nem tudok, és a legrosszabb, hogy tehetetlen vagyok, mert ennél többet már nem fogok futni utána, hogy ugyanmár ossza meg velem, mi baja. Ha meg így akar elérni valamit, mert gyáva. akkor az elég szánalom... Túl sok még a kérdés, remélem, azért kapok rá válaszokat, anélkül nem lesz egyszerű észnél maradnom. De alázni nem fogom magam, bármennyire is nehéz, nekem nagyon sokat ér(ne) ez, de azért nem kapaszkodom mindenáron.
[ Szerkesztve ]
"Szerintem az téveszti meg, hogy amikor begépeled a szöveget, akkor lefelé nézel... :)" - elmoraan
