Több összetevője van. Az egyik az irigység. Mindenkiben ott van, mindenki szeretne "álom fizikumot", de az igazság az, hogy akár bogyóval, akár nélküle, nagyon nagyon meg kell szenvedni érte. A kicsit lejárunk pihegni az elliptikus gépre, vagy heti kétszer elmegyünk csoportos edzésre nem működik, kevés. Ha úgy akarsz kinézni, mint egy élsportoló, akkor annyit is kell edzened, mint egy élsportolónak. Heti 4-5 edzésnél már beszélhetünk valamiről, de az is csak nagyon fasza étrend mellett ér valamit. Ezt összeegyeztetni a munkával, családdal rettenetesen nehéz, az emberek 99%-ának nem működik. Mert a legtöbben munka után elnyúlnak a kanapén és TV-t néznek, vagy valami mást csinálnak, ilyenkor a hobbi sportolók nem pihennek, hanem belekezdenek abba, amit igazán szeretnek, az edzésbe.

A másik szintén ide vezethető vissza, de nem a lustábbik típusra jellemző. A nehézség ellenére mégis sokan küzdenek nap mint nap a hőn áhított fizikumért, mégse biztos, hogy összejön. Persze sokkal jobban néznek ki, mint a nem sportoló átlagember, de vagy kevés az izom, vagy sok a zsír, valami nem passzol. Ilyenkor jön képbe egyrészt a genetika, másrészt a fegyelmezettség. Én húsvét előtt lementem 109 kilóra, faszán kockahasam volt, az én izomtömegemmel az már egy elég jó optika. Na most hazamentem és szétzabáltam magam, megint 115 kiló vagyok és fedett. Egyszerűen nincs meg az önuralmam ahhoz, hogy ha előttem van a sok finomság, ne egyem meg. De ezért nem azt bántom, akinek megvan, hanem belátom a gyengeségem, és próbálok javítani rajta.

(#11619) userxy
Nem a zsíros kenyértől bizony. Saját bevallása szerint "nutrition nazi". Emellett napi több órát teker, fut, vagy úszik és még heti 2-3 súlyzós edzést is megcsinál. És teszi ezt úgy 25 éve. Szerintem 25 év alatt bárki kigyúrja magát, aki kicsit is odafigyel az alapokra.

[ Szerkesztve ]