AUDIOKULTÚRA ÓRA PERC MÁSODPERC

Mi okból és milyen célzattal jött létre ez a topik?
A Prohardver! fórumrendszerén belül a határterületek (fejhallgató, fülhallgató, mobilaudió, autóhifi, hangdobozépítés...) mellett eddig egyetlen igazán hifi témájú topik volt, a "Hi-firől általánosságban" topik, közkeletű nevén "a hifitopik", és elvileg elég is lenne ennyi, hiszen a lapcsaládon belül hifiről fórumozni szándékozók el is férnének benne - ha akarnának. Ám elférés szempontjából a hifivel kb. a szórakoztatóelektronika szintjén foglalkozók vissza-visszatérően küzdöttek-harcoltak azokkal, akik szívesen beszélgettek (volna) "audiofil" mélységekről-részletekről is. Emiatt az "audiofilek" sokszor öncenzúrát alkalmaztak (nem írtak, "OFF"-ban írtak...), ha pedig nem alkalmaztak öncenzúrát, sokszor felmerült, hogy miért nem mennek az "audiofilek" másik, nekik való topikba ezoterikus lilaködöket eregetni. Két dudás egy csárdában - hiába kérte annakidején a hifitopik alapítója a második hozzászólásában, hogy "minden audiofil kolléga tegye tiszteletét a segítő hozzászólásával", később még ő is azt kérte, hogy inkább ne. Évente átlag öt-tíz-húsz... vita volt arról, hogy legyen külön audiofil topik a fékezhetetlenagyvelejű audiofileknek. Másfél évtized óta sokszor, sokan akarták, hogy legyen, ám senki nem csinálta meg. Most akkor sokak kezdeményezésére, sokak közkívánatára, lesz (ha eső nem lesz).
Ezennel tehát "Audiokultúra" néven létrejön egy olyan hifi topik, amely tematikailag szintén általános egészében átfogja a hifi bármely lehetséges témáját, sőt, (lásd például zeneszerzők, zeneművek, hangszerek, hangversenytermek, előadók, előadások, hangfelvételek, hanghordozók, hi-fi készülékek, hifi kiegészítők, DIY hifi, kísérleti hifi...) TÉNYLEGESEN átfogni szándékozza a hifi bármely lehetséges témáját, ám többé-kevésbé másfajta keretek között, mint ahogy a "Hifiről általánosságban" topikban volt eddig szokás.

Mik lennének ezek a másfajta keretek?
Azt szeretnénk, hogy ebben a topikban bárki, aki
- bármilyen marginális hifi=audiokulturális témáról,
- bármilyen extraabisszikus tárgyalási mélységben,
- bármilyen gondolati-képzeleti-elvonatkoztatási-ötletelési-sejtési-sejtetési-feltételezési (de nem az "aztcsiripeltékamadarak-hallottukharangozni-patakiattilánakmondtákazufók-bemondtaahírtévé") szinten,
- bármilyen csírabimbó kísérleti állapotban,
- bármilyen csimborasszó vagy marianaárok felkészültséggel,
- bármilyen magasfilozófiai életrevalótlansággal vagy szupermérnöki jéghátánmegéléssel,
- bármilyen szőrszálhasogató részletességben,
- bármilyen (a témához általa illőnek vélt) végtelen terjedelemben
érdeklődni, közreadni, beszélgetni, vitatkozni szíveskedne, az itt UGYANOLYAN kellemes környezetben és közösségben, otthonosan, kényelmesen, régiráérőstörténetmesélősen tehesse, mint aki csak egy modernrohanóséletsocialmedia közhelyfélmondatot akarna idevetni. Ebben a topikban TÉNYLEG szívesen látjuk az "audiofileket" - de persze úgyszintén az ilyesmi iránt pusztán kíváncsiakat, ablakon bekukkolókat is.
Ez egy LEHETŐSÉG arra, hogy a Hifiről általánosságban topik két dudás egy csárdában helyzete megszűnjék. Az új topik látogatottsága majd megmutatja, hogy mennyire volt valós a sokszor hangoztatott igény rá. Ha nem lesz látogatott, az se baj, LEHETŐSÉGKÉNT itt lesz.

Mi illendő ebben az audiokulturális topikban?
- Illendő itt ismeretterjeszteni, kérdezni, beszélgetni, vitatkozni, azaz kommunikálni.
- Illendő itt annak a szemléletnek magunkévá tételével kommunikálni, hogy hifi=audiokultúra.
- Illendő itt az audiokultúra iránti NYITOTTSÁGGAL olvasni, gondolkodni, megnyilvánulni.
- Illendő itt kulturális hobbink alaptárgyát, a zeneművészetet minél jobban ismerni.
- Illendő itt a túlzott öncenzúra mellőzésével, úgynevezett "ON"-ban írni a témába vágó témákat - lásd mint fent: bármilyen marginális hifi témáról..., bármilyen mélységben, szinten, részletességben, kísérleti-hipotetikus állapotban... - bátran!
- Illendő itt az informatív hozzászólásokat kulcsszavakkal ellátni a jobb visszakereshetőség érdekében. Ugyanis, amint az a Hifiről általánosságban topikban is megtörténik, a puszta beszélgetés mellett remélhetőleg ebben a topikban is sok szakmailag értékes vagy az érdeklődők számára informatív "dokumentum" keletkezik, ezek kulcsszavakkal ellátása megkönnyíti, hogy az esetleges kérdezők meg tudjanak győződni arról, hogy a kérdésüket feltették-e, megválaszolták-e már kismilliószor a topikban - vagy a társtopikban. De az se tragédia, ha kismilliószor megkérdeznek valamit, abból le lehet vonni statisztikai következtetéseket a hifi haladási irányairól, tárhely pedig van dosztig, a rendszergazda három amerikai és négy kínai szerverfarmot állított be külön ezen topik igényeihez (természetesen ez vicc volt!!! - csak két-két szerverfarmot).
- Illendő itt, hogy az esetleges kérdező megadja a kérdése megválaszolásához érdekes háttérinformációkat, hogy az esetlegesen válaszolni kívánónak ne kelljen folyvást visszakérdezgetnie, hogy ez meg az hogyan van és miért van és egyáltalán.
- Illendő itt mindezt olyan modorban tenni, mintha ez egy fizikailag valóságos kulturális szalon lenne fotöjökkel, canapékkal, conopeumokkal, madamerécamier-kkal, fizikailag egymástól kartávolságban lévő, szemtől szembe résztvevőkkel, tehát vigyorgós emotikonok nélkül is illendő az írott szövegbe belelátni a barátságos gesztusokat, amelyeket látnánk a hobbitársunk arcán, ha valóságos térben, valóságos porhüvelyünkben lennénk együtt.
- Illendő itt szalonképesnek lenni. Ez egy kulturális szalon!
- Illendő itt illendőnek lenni!
- Illendő itt az internetes fórumokon végzetesen elterjedt önérvényesítő nemviselkedésformák helyett az írott szövegből azt kiolvasni akarni, amit a szerzője abba bele akart írni!!!!! (Öt felkiáltójel!)
- Illendő itt a társtopikok történelmi ballasztjait ide NEM áthozni akarni!!! A topik szuverén.
- Illendő itt önmagát demokratikusan, értelmesen, erkölcsösen önkormányozni tudó szellemi közösséget alkotni akarni.
- Illendő itt lehetőleg kidolgozott kódban valamint ékezetekkel és írásjelekkel..., a hifi=audiokultúra igényességéhez illő igényességgel írni. Telefonról is!!! (Aki nem ismeri a kidolgozott kód és a korlátozott kód közötti különbségeket, ismerje meg.)
- Illendő itt ezt a bevezető szöveget teljességében elolvasni és interiorizálni (belsővé tenni, magunkévá tenni), mielőtt belépünk a szalonba. Utcai cipő kényelmes házipapucsra lecserélhető - trágyás gumicsizma lecserélendő.

...................................................................

Hogy miről és miképpen és mihez képest szándékozna tárgyalni ez a fórum, arról engedtessék meg beidézni egy klasszikust régestelen-régről - de talán mégsem olyan nagyon-nagyon régről (ám mindenképpen srégről):

"AUDIO-KULTÚRA 0 ÓRA 0 PERC 0 MÁSODPERC

A zene persze mindenkié, de tegye szívére a kezét az Olvasó, és
valljon: mikor volt utoljára koncerten? Akár beat-koncerten? Mert a
Zene ma már mindenki számára egyre inkább csak Gépzene. Így jutottunk
el a demokratizmusnak egy sosem álmodott magas fokára, amelyen
bármiféle zene bárki számára bármikor hozzáférhető.
Éppen csak a lényeg ment veszendőbe: az akusztikus élmény.
Mindenki (még a zsebrádió csiripelésében, még a Wurlitzer bummogásában
is) ezt az elveszett élményt vadássza - csak éppen kevésbé tudatosan,
kevésbé intenzíven és lényegesen kevesebb sikerrel, mint a
hifi-rajongók.

Hifi, hifibb, leghifibb

A szó -az angol High Fidelity rövidítése- nálunk is meghonosodott.
Azt jelenti: élethű hangvisszaadás. A mérnökök nem szeretik ezt a
túlontúl is elkoptatott kifejezést, hiszen egy lemezjátszó, egy magnó,
egy hangszóró önmagában véve nem lehet hifi, legfeljebb hifibb egy
másiknál. Leghifibb pedig nyilván nem létezik: az élő zene varázsa
reprodukálhatatlan. Ámde megközelíteni, éreztetni, illúziókkal pótolni
igenis lehet a muzsika eredeti hangulatát. Ez tehát a hifi: technikai
médium, de elválaszthatatlan a zenei kultúrától. Számos eleme
hazánkban is fellelhető: már országszerte megkedvelték a
sztereofóniát, szívesen vásárolják a hangdobozokat, százezren
vadásznak zenére magnóval. Hanglemezeinket pedig a határokon messze
túl is ismerik. Ezeken a pilléreken épülhetne fel az az
audio-kultúra, amelynek fórumát most kívánjuk megteremteni.

A Technika hatalma

A hifi a technika ajándéka. Mire az eliramlott szimfónia vagy
popkoncert újra megrezegtetheti a levegőt (meg a ház falait),
tranzisztorok és elektroncsövek, kondenzátorok és ellenállások,
mágnesek és tekercsek adják kézről-kézre az elektronokat. Minden
megmérhető, kimutatható, műszaki nyelvre fordítható.
"A zene pedig nem Lelkesedés és Szenvedély, hanem Kvartszextakkord
vagy Bővített Szeptim" - mondja a zenész.
"A hifi pedig nem Dejóabasszus és Hűmicsodatérhatás, hanem
Oszcilloszkóp és Frekvenciaanalizátor" - mondja a mérnök.

A Technika korlátai

És mégis, néha az a lemezjátszó szól szebben, amelyik kétszerte
jobban nyávog, avagy az az erősítő, amelyik sokszorta többet torzít a
másiknál. A hangminőség tehát mégsem irható le a technika nyelvén?
A válasz: igen is, meg nem is. Ha a feladatot a sánta ördögre
bízzuk, az ő műszerei bizonyára mindent kimutatnak. Sajnos, a
gyakorlatban mindig él a gyanú, hogy nem kellene-e még valamit
megmérni. (Ez nem mentegetődzés: a Hifi Magazin műszerekkel is ki fog
tenni magáért, hála a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet
támogatásának.) Még sajnálatosabb, hogy az erősítők, lemezjátszók,
hangszórók nem jellemezhetők néhány egyszerű adattal, mintha
romantikus drámák főszereplői volnának. Kitartva hasonlatunk mellett,
ha Kunigunda szebb, okosabb, ügyesebb és jellemesebb, tehát minden
tekintetben kívánatosabb Rozamundánál, akkor nyilván ő az ideális
hősnő. Csakhogy mi van akkor, ha Kunigunda csinos, de kétbalkezes,
Rozamunda pedig talán szexisebb, de nem tolakodott, amikor az észt
osztogatták... Olvasóink tetszésük szerint bonyolíthatják a képletet.

(Egy kis kitérő)

Mint Olvasóink már észrevehették, szívesen folyamodunk
hasonlatokhoz, hogy megvilágítsunk egy-egy műszaki motívumot. Ezt a
praktikát tudatosan űzzük. Jelmondatunk:

A Mi Hasonlataink Sohasem Sántítanak!

Nagyon reméljük, hogy Olvasóinknak egy kulcsot adhatunk a hifi
elvarázsolt kastélyához. Sétáljanak bátran a technika csodalényei
között, ne zavartassák magukat a babonák huhogásától, a reklám
kísértetsikolyaitól, és ha elidőznek egy-egy esztétikai remekműnél,
tudjanak betekinteni a díszletek mögé is.
Persze, a hifi mégiscsak műszaki nyelven beszél, a nyelvtanulás
pedig fárasztó. Dehát mindenért meg kell dolgozni, még a zenei
élményért is. ("Avagy Bach Sebestyént talán ingyen adják?" - írja Füst
Milán.) A Hifi Magazin első száma: ugrás a mélyvízbe - de azért jó
olvasmány lesz annak is, aki most kíván megismerkedni az
elektroakusztikának legalább a konyhanyelvével.

Normák, garancia nélkül

A szabványokra ezekután nem érdemes túl sok szót vesztegetni.
Például mit garantál a nyugatnémet DIN 45500, a sokat emlegetett Hifi
Norma? Nos, ha valamely készüléken rajta van a "kutyajegy", ez
körülbelül annyit jelent, hogy a vendégünk tud legalábbis köszönni. De
hogy énekelni is hajlandó-e? és ha igen, megkímél-e bennünket a csúnya
gikszerektől? - erre még a spanyol etikett sem nyújt garanciát.

Arra azért kétségtelenül jó a DIN szabvány, hogy kijelölje azokat
a készülékeket, amelyek egyáltalán figyelmet érdemelnek, minthogy
megfelelnek a korszerűség minimálkövetelményeinek.

Meghallgatni - az se rossz

Miután a műszaki adatokból nem feltétlenül dönthető el, hogy két
készülék közül melyik a jobb, marad a Kolumbusz tojása: meg kell
hallgatni őket - csakhogy korrekt körülmények között. Az ilyen
próbákat iszonyúan nehéz megszervezni (és meglehetősen fárasztó
végigülni!), ezért a szubjektív összehasonlításnak sok az ellenzője.
Részben joggal, arra hivatkoznak, hogy mindenkinek más az ízlése; hogy
minden szoba akusztikája más hangszórónak kedvez; hogy másképp
hallanak a komoly- és megint másképp a könnyűzene kedvelői; hogy
eltérően ítél a hangmérnök és a kívülálló, a zenész és a nem-zenész.
Egy hangmérnöktől egyszer megkérdeztük, illetékesnek tartja-e
mondjuk egy karmester ítéletét arra nézve, hogy két hangszóró közül
melyik szól természetesebben. "Nem - mondta diadalmasan -, mert a
karmester általában más pozícióból hallja a zenét, mint a közönség."
Ez az érvelés kitűnően demonstrálja, micsoda csúcsteljesítményre képes
az emberi elme, ha valamit eleve nem akar elfogadni.
Bármilyen nehéz is objektíven végezni a szubjektív próbákat, ez az
egyetlen módja annak, hogy ellenőrizhessük: mit érnek a műszaki
adatok, például megérik-e azt a tízezer forintot, amivel az egyik
rádió drágább a másiknál. Erre igyekszünk hát felkészülni, mert ebben
látjuk a Hifi Magazin legértékesebb szolgáltatását.

Aranyfül, ezüstfül, bádogfül

Gyakran hallani, hogy a hifi-rajongók, ezek az aranyfülű gyerekek
(van rájuk drasztikusabb kifejezés is) olyan árnyalatokra vadásznak,
amelyeket a normális emberi fül nem is igen hall meg. Ajánljuk
Olvasóinknak az alábbi gondolatkísérletet.
Tegyük Edison fonográfját a Lánchíd pesti hídfőjénél mondjuk a bal
oldali oroszlán elé. Tegyünk mellé -észak-keleti irányban- egy
valamivel későbbi típust. Majd egy még újabbat. Aztán még egyet. A
Gresham-ház környékén áttérhetünk a lemezjátszókra. Mire kiérünk a
Kacsóh Pongrác úti lakótelepre, ahol ünnepélyesen lezárhatjuk a sort a
mai legmodernebb készülékek egyikével, összesen 16 723 (más számítások
szerint 16 724) lemezjátszót hagytunk el. Mindegyik éppen csak egy
árnyalattal jobb az előzőnél. De aki a két szélsőt nem tudja
megkülönböztetni egymástól, fülorvos azon már nem segít.

Egyébként mi nem is hiszünk sem aranyfülekben, sem pléhfülekben,
legfeljebb némi tréningben. Két-két lemezjátszó, erősítő, magnó hangja
többnyire nagyon is eltérő. És a hangszórók... néha könnyebb
összetéveszteni két karmestert, mint két hangszórót.
Mert a hifi nem csupán azt jelenti, hogy a magas és a mély hangok
aránya megfelelő és a zenét nem fedi sok zaj. Hanem azt is, hogy ahol
tucatnyi hangszer szól, ott annyit halljunk és ne csak nyolcat. És az
oboát az angolkürttől is meg lehessen különböztetni, ne csak a
klarinéttól. És ne cseréljük össze a brácsát a hegedűvel. (Bár egy
zeneakadémista ismerősünk szerint a kettő között csak annyi a
különbség, hogy a brácsa "tovább ég".)
A popzenében -és végtére is, ez a népszerűbb- csaknem ugyanilyen
sok múlik az elektroakusztikai eszközökön. Ami pedig a
dzsesszrajongókat illeti, némelyikük szerint a hifi-berendezésnek az
az igazi próbája, hogy kihalljuk-e: eléggé illuminált állapotban van-e
már a zongorista.

Világpiac, de melyik?

A hifi -az autó és a fotó/film után- a harmadik legnagyobb üzlet a
világon. Ezernyi cég minden évben tömérdek készüléket dob piacra. A
felirat - "hifi", vagy éppenséggel: "studio". A magnókon tucatnyi gomb
és műszer. A lemezjátszók valósággal érzéki vágyat keltenek. A rádiók
előlapjánál már csak az adatlapjuk csillogóbb. Reklámjuk: lehengerlő.
Átlagos hangminőségük: figyelemre méltó. Jónéhányat nálunk is
ismernek, főleg nyugatnémeteket és japánokat.
Kissé félrehúzódva a bolytól, de gyakran nem kevésbé agresszíven
hirdet a néhány száz speciálcég. Nevüket idehaza egyáltalán nem
ismerik. (Tessék próbát tenni: ARC, Beveridge, Breuer Dynamics,
Cotter, Dahlquist, DB Systems, Dayton-Wright, Denon, Electrocompaniet,
Fidelity Researc, Futterman, GAS, Grace, Grado, Hegeman, Infinity,
Janis, KEF, Koss, Linn, Luxman, Mark Levinson, Magnepan, Michaelson
and Austin, Naim, Ohm, Paragon, Pyramid, Precision Fidelity, Quad,
Rappaport, Stax.) Áraik: a csillagos égen. A hangminőség? Nos,
többnyire tényleg ezek bocsátják ki a legjobb készülékeket, de gyakran
még az ő vevőik is kénytelenek belátni, hogy a magas ár sem garantál
semmit. Különösen, hogy a kommersz cégek -üzleti taktikából- maguk is
piacra dobnak megfizethetetlen árú berendezéseket.
Örvendetes viszont, hogy időnként egy-egy viszonylag olcsó
készülékről váratlanul kiderül, hogy isten tudja miért, de
nagyon-nagyon megközelíti a legjobbakat. És ez az, amire érdemes
odafigyelni.

(...)

Információ és pénz

A hifi drága hobbi. Ezért minden technikai magyarázat, minden
képes vagy képtelen ismertetőanyag a zsebek és a takarékbetétkönyvek
mélyére hatol. Ismeretterjesztő folyóiratainkban eddig elkerülte a
figyelmünket minden olyan, hifiről szóló cikk, amely ne terhelte volna
meg tucatnyi tévedéssel, babonával az olvasó fejét. Még az elvétve
megjelenő szakkönyvek sem százszázalékosak; még is vagyunk akadva,
amikor ajánlott olvasmányt szeretnénk adni olvasóink kezébe. A legjobb
lesz, ha mindent elölről kezdünk.
A fejedelmi többes természetesen nem a Hifi Magazin szerkesztőire
vonatkozik. Univerzális szaktekintélyt, sajnos, nem állíthatunk a
hátunk mögé -az ilyet Nyugaton is lámpással kell keresni!- de egy-egy
területen számíthatunk néhány igazán felkészült konstruktőr,
hangmérnök, kutató szellemi támogatására. A Hifi Magazin amúgysem
katekizmus, hanem fórum, amelyen bárki hallathatja a véleményét és
ellenvéleményét. Örömmel fogadjuk a vitapartnereket. Mi is gyakran
vitatkozunk majd. Nagyon szeretünk vitatkozni."

HiFi Magazin 1. kötet, 1979.

[ Módosította: Intruder2k5 ]