Az Index vagy a HVG híroldalán olvastam, hogy terveznek fehér zajt játszatni elektromos autókból, és ezt angliában talán törvénybe is iktatják. Én - szinte biztos, hogy nem elsőként - kitaláltam valamit, amit megosztok veletek, hogy miként lehetne ezt kicsit kevésbé gépszerűvé varázsolni. A műszaki tudásom sajnos nincs meg hozzá, de remélem, hogy az elképzelt rendszer megvalósításának nem jelent korlátot a jelen informatika.

Abstract:

Mindig kedveltem a '80-as évek elektronikus zenéjét, az Italo Disco típusú szintetizátorprüntyögést. Mai napig gyakran hallgatok Laserdance, Koto és rokon stílusú zenéket, Jean Michael Jarre-t. Az elektronikus zenék felépülésén keresztül jöttem rá arra, hogy ezt a mesterséges intelligencia és a közlekedő autók keverésével jópofa gag-gé tehetné az autós társadalom. Feltétel az egységes protokoll és a kliensek közötti p2p kommunikáció. Cél: az autó fedélzeti számítógépében beállítható (?) vagy a jelenlévő többi autó által szolgáltatott adatokból választott ideális hanghatások kiadása, ami a többi jármű által keltett hangképbe belesimul, a haladó autókkal egy nagy, térhatású zenei halmazt alkot.

Ciripel a blokkom. Csak bizonyos fordulatokon csinálja, és a hengerből jön a hang. Megfigyeltük a hengert levéve, hogy a főtengely játéka nulla, tehát nem ebből származik a hang, hanem a dugattyú vagy billen a hengerben, vagy a gyűrű adhat hangot.

Azt megelőzendő, hogy Gertrúd egy reccsenéssel otthonról távol valahol cserben hagyjon, be is szereztem egy gyári hengert (ami talán alapméretes?). Azon tanakodok, hogy milyen dugattyút vegyek bele ahhoz, hogy egy tartós eredményt kapjak, aminek nem lesznek rendellenes zörejei. A következő típusok jöhetnek számításba:

Berta

Magyar gyártó, aki egyedileg is készít dugattyút különböző belső égésű motorokba. Tibor mester ilyet használ.

Ambika

Indiai, csupa rosszat hallottam róla

Keystone

Különleges gyűrűkialakítású dugattyú, amit Sajtos Szűcs János készít. Króm gyűrűkkel, amik trapéz alakúak. A hangja sokkal finomabb az elbeszélések szerint.

Sziasztok. A címmel ellentétben itt most nem egy utópisztikus lényt kreálok, ami mind a motorkerékpár, mind a szerető hús-vér partner előnyeivel bír. Azt mesélem el, hogy próbálom meg Dorkát berángatni ebbe a mókás, kicsit veszélyes, de inkább kalandos világba úgy, hogy minél jobban megszeresse, és tudja élvezni, de a biztonságát se veszélyeztessem vele. Ő nem követi ezt a felületet, úgyhogy itt lehet konspirálni.

A biztonságérzet megszerzése, a motor alapvető kezelésének elsajátítása

Amikor először szóba került az ötletem, hogy szerezzünk neki is egy motort, akkor hátradőlt a székében, elgondolkozott, majd azt mondta: Jó-jó, de van egy kis bökkenő: nem tudok motorozni. Ekkor némi tanakodás után arra jutottunk, hogy óvatosan elkezdi a gyakorlást a felügyeletem mellett az én csodás Schwalbémmal. Ez tavaly ősszel történt, amikor összesen legfeljebb talán tíz alkalommal tudtunk elmenni gyakorolni.

Az első alkalommal még csak az egyesbe rakást, az elindulást, megállást, és az üresbe kapcsolást gyakoroltuk, mert egy keskeny utcát sikerült csak kinéznünk, ami nem adott elég biztonságérzetet ahhoz, hogy gyorsabban menjen, vagy megforduljon, a manőverezést gyakorolja. Autót vezetni tud, és elég sokat is vezetett amíg középiskolások voltunk, és nem kerültünk fel Budapestre.

Az előző bejegyzés egy erőtlen Schwalbe-ról szólt, amit megnéztünk, de legalább eleget kellett érte utazni, hogy bebizonyosodjon, hogy sz@r. A következőkben egy lehetséges stratégiát vázolok fel, amit Zolival kigondoltunk, hogy hogyan kerítünk neki egy jó motort, amivel kevesebb a nyűg, nem kell a világ végére elmenni, és még talán olcsó is. Lehetőleg KR51/2, esetleg KR51/1

A szállítás problémája...

Egy Simson 2018-ban már közel sem biztos, hogy lábon hazahoz, sajnos. A motor elterjedtsége és az emberek szellemi és anyagi hiányosságai szülték azt a helyzetet, hogy különböző mértékű tákolásokkal építettek megbízhatatlanságot a jelzőkkel inkább nem is illetett tulajdonosok szeretett gépeikbe. Ez vezet ahhoz, hogy mindenképp utánfutózni kell, ami autótól és távolságtól függően meglehetősen nagy költség, pláne, hogy sem autónk, sem utánfutónk nincs. Persze, ez tágabb értelemben nem igaz, mert autónk is van horog nélkül, és utánfutót is tudunk rokontől kölcsön kérni, de a benzinköltség egy futóval akkor is nagyobb.

Zoli barátom is vágyik egy jó Schwalbira, mióta ment az enyémmel. Számba vettük a pénzügyi korlátokat és a lehetőségeket, és arra jutottunk, hogy megengedhet magának egy hasonló luxuscikket. Neki is fogtunk, hogy találjunk egy használható motort, amire rá lehet ülni, vagy ami egy jó alap jó áron a megbízható motor létrehozásához.

Képeket kaptunk, meg hangzatos ígéreteket. Felújítva, másik vásárlása miatt eladó. Fényezés rendben, a lebontott vázról is vannak képek a festést követően. A szétszedett blokkról is vannak képek. Talán még az is lehet, hogy motort kapunk a pénzünkért 120e jó magyar forintért.

Sajnos a Simson árakkal kicsit eltévedtek azok, akik meg szeretnének szabadulni a portékától. Előfordul, hogy munkát ölnek egy motorba, de azt elfelejtik, hogy a gyáritól eltérő állapot senki számára nem vonzó, továbbá, hogy egy őszinte, lepusztult motorból sokkal jobb dolgozni, mint egy tákolt, foltozgatott romba életet lehelni.

Képet, nevet nem teszek közzé, nem vagyok ilyen csúnya, gonosz ember. A hirdetés után naivan elindultunk, és megtaláltuk az eladót.

Tegnap este átvettem Tibortól a gépezetet. Beszélgettünk egy darabig, átadta a szükséges tudnivalókat, majd felpattantam és hazarobogtam. Azaz, hazarobogtam volna, de sehogy sem sikerült rávenni magam a gyors hazaérésre. Inkább csavarogtam egy kicsit, és hallgatóztam, próbálgattam a motort, hogy megtudjam, hogy a Mester milyen munkát végzett. Az első tíz méteren már érezni, hallani lehetett a különbséget. A vibrációk csökkentek, a motor sokkal lelkesebben veszi a fordulatot, és érzésre elég mélyről megindul. Az előző összerakásból utólag semmi jó nem sült ki. Kicserélték a nem csereérett főtengelyem feleslegesen, felraktak egy olyan tirisztoros gyújtást amiben az alkatrészek szisztematikusan egymás életére törtek, valamint most, bontáskor kiderült hogy lengyel volt az SKF-nek mondott csapágy. Itthon gyorsan meg is néztem a számlát... Nem is értem, miért nem voltam gyanakvó, hogy csak 3db szerepel rajta. Nem baj, a szög kibújt a zsákból, a görgők meg a görgőkosárból, és tegnap este már egy ténylegesen jó minőségű alkatrészekből elvégzett precíz felújítás eredményét ülhettem meg. Aznap még nem nagyon éreztem a négy sebességes váltómű előnyeit, de másnap már feltűnt, hogy az emelkedők már nem jelentenek akkora kihvást, és nem kívánják meg a hosszú nekifutást.
Miután hazaértem, felhívtam Tibort, és tovább beszélgettünk. Amikor említettem, hogy mennyivel simábban fut és jobban működik Gertrúd, akkor csendben megjegyezte, hogy ő érezte korábban is, hogy nem az igazi a motor, valami nem működik vele úgy, ahogy kellene. Nem baj, eső után köpönyeg. Most már jó lesz, reméljük, minél tovább.

Ez egy fényképeket nélkülöző epizód lesz, amit természetesen a jó idő megjelenésével és az első utakkal mindenképpen pótlok majd.

Lassan kezdem azt hinni, hogy gertrúd nem is fecske, hanem főnixmadár. Történt ugyanis, hogy szegénynek egy szűk éven belül kétszer is újá kellett születnie. Megtettem vele az első ezer kilométeremet, és nagyon megkedveltem. Voltak ugyan hibái és hiányosságai, de az idő előrehaladásával egyre könnyebb és vidámabb lett az együttélés. Az első túráink is csodálatosak voltak: két Balaton kiskör, és sok csatangolás is belefért ebbe a bő ezer kilométerbe. Sajnos egy téli napon - amikor már hivatalosan is túl hodeg volt a motorozáshoz - talán anyaghibából, talán szerelési hibából fakadóan egy komoly műszaki hiba lépett fel. A hajtókar felső görgősora elszabadulva azonnal mély barázdákat vésett a hengerbe, majd kompresszióvesztés következtében leállt a motor. Nem volt messze otthonról, sem Tibortól, a pedáns és preciz szerelőtől.

Sziasztok! Ki játszik még ezzel a csodával? Én most vettem elő... Egy multiban benne lenne valaki?

Semmi tapasztalatom nincs. Azaz, annyi van, hogy a modellezőboltban Kennedy készleteket használtunk, az rendesen bírta, évekig. Az ottani készlet viszont picike volt, nekem olyanra lenne szükségem, amivel nagyobbat lehet húzni egy kicsit, nem az az egyszerű nádszálvékony fémnyél, ami legtöbbször megtalálható.

Egyszer szeretnék venni, sok-sok évre. Ki mit használ?

Ma hajnalban történt velem valami, ami az egész napra tönkretette a hangulatomat. Félig-meddig feléredtem, majd visszazuhantam az ébrenlét pereméről egy nagyon édes képbe.

Szinte csak így sikerült bármilyen álmot elragadnom az elmúlt év során. Persze egy-két kivétel mindig akadt. Sajnos főleg rossz álmaim voltak, amik mélyebben megmaradtak bennem. Egyszer igen különleges világba csöppentem. A párválasztás során ugyanis nem a pénz vagy a jellem számított, hanem a hangszeres tudás. Egy lány nagyon tetszett, akit szerettem volna lenyűgözni, és hát meglehetős önbizalommal álltam neki, hiszen a való életben sem áll távol tőlem némi zene. Ott és akkor viszont nagyon csúnyán leszerepeltem, a dallamaim egyszerűen csak "közhelyesek" voltak a riválisoméihoz képest. Valahogy hirtelen oda jutottunk, hogy mindenki rajtam nevetett. Arra emlékszem, hogy felálltam, és felrúgtam a zongoraszéket, majd felébredtem.

Amíg a "rendes" módszerrel (lefekszem-álmodok-felkelek) szinte csak rossz álmaim voltak, a valóság szélén egyensúlyozva, majd onnan hajnali órákan visszaborulva szinte csak szépeket álmodtam, amikről sokszor már menet közben is felismertem, hogy álmok, hiszen a valósághoz túl jó dolgok történtek velem.