A képlet egyszerű. Balázs vagyok. A Logouton volt egy korábbi nevem is. Aztán valaki hijackelte az e-mail fiókomat, elveszett a belépésem, de ez nem is nagyon zavart, hiszen többet olvastam, mint írtam.

Mondjuk, írtam is párszor, főleg akkor, amikor a külvilággal valami gondom volt,és szükségem volt egy közösségre, ahol arc és név nélkül bírálják el a gondolatokat. Persze ez a névtelenség pár írás után szertefoszlott, volt egy-két visszajáró olvasó, akikkel jól el tudtunk beszélgetni. A kamaszkor sokkal túlélhetőbb volt veletek, Logout.

Nem más ihlette a visszatérésemet most sem. Felkerültem Budapestre, diákként. A kényelmes, nyugodt napjaimnak annyi, mint ahogy tetemes mennyiségű szabadidőtől is búcsút kellett, hogy vegyek. Nem zavar ez a fele, hiszen nagyon jó a társaság, és segítjük egymást mindenben. A siófoki és a budapesti életem viszont úgy érzem, nem igazán fér meg egymás mellett... Siófokon nem tudok nyugodt lenni, itt Budapesten pedig - érzésem szerint - nem dolgozok elég keményen. Hálás vagyok a sorsnak, mert legalább a barátaim jó része megmaradt, hiszen velem egykorúak és hasonlóan a fővárosban tanulnak. És persze születtek új barátságok is.