Sziasztok! Találkozott már valaki olyannal, hogy a kontroller rezegjen, ha a motor fordulatszáma magas? Az lehetséges, hogy a felső 10% fordulatszámban működjön, és erősödjön, ahogy a tiltás közeleg?

Sziasztok. Egy nagyon idegesítő históriát szeretnék elregélni nektek, hogy miként történt és történik velem az az eset, amivel egyszerűen nem tudok mit kezdeni, legszívesebben már felgyújtanám az egészet.

Történt ugyanis, hogy egyszer csak megláttam az új humblebundle - csomagot. Far Cry 3 és FC3BD, Rayman origins, CoJ gunslinger, két Splinter cell... csupa jó cím, amik megérik a befektetést, hiszen sok kellemes órát hozhatnának. Beütöm az e-mail címemet, majd a kártyaszámom, és minden fontosat, erre föl a következő fogad: kártya elutasítva.

No sebaj, biztosan a maestro-t nem bírják benyelni, nem baj. Egyből be is jelentkeztem a Paypal fiókomba, hogy hozzákössem a kártyámat a fiókhoz, így megoldva a fizetést. Hát, hamar jött a hideg víz, ugyanis a kártyámról az 1$ fénysebességgel eltűnt, a menüben viszont kedves kis piros plasztikkártyám halovány körvonalát sem véltem felfedezni. Nosza, hátha elb@sztunk valamit, mégegyszer! És ismét semmi.
Már itt érett szilva színt öltöttem, és görcsösebben ragadtam meg a klaviatúrát. Teszteljünk! Aliexpress, banggood, gearbest, semmi, ismétlem SEMMI nem ad életjelet. Nem baj, Dorka át fog jönni, megoldjuk, ketten.

Sziasztok! Volt egy-két korábbi bejegyzésem HW fronton. Életem első értékelhető asztali gépe előtt ülök, és... nem tudok mivel játszani. Most a Dirt3 - Borderlands The Pre - Skyrim vannak fenn, de késztetést érzek valami újra és olyasmire, ami odatapaszt a képernyőre és órákra leköt. Ejj, de rég voltak már ilyen címek előttem!

Ki mit ajánl? Mi tetszett benne?

Sziasztok! Tud valaki segíteni benne, hogy milyen programal tudom egy VGA-ról eldönteni hogy jó-e? Borderlands The Pre alatt fura dolgok történnek, és frissen vásárolt a kari (használt, Gigabyte Windforce).

Tippek?

UPDATE 2016.02.07 Tegnap felment egy régebbi driver, a hibák megszűntek. AMD, bek@phatod. (bár ettől még ugyanolyan elvakult fanboy maradok )

A héja násza zavarón
Feldereng, mint az arcod
A hajnali félhomály fényeiben.

Ilyenkor eszembejut, szememre
Szálló rózsaszín ködként,
Milyen lett volna Veled.

Milyen tökéletes, szenvedélyes
Szerelem mindhalálig, Egy dallam
Megírva négy kézre.

Nap után nap csókod, ölelésed
Éget, és porrá őröl erős marka
Ölelésében.

Vállvetve, és ha nincs miért,
Egymás ellen örökké
Folytatott küzdelem.

Ahol a csaták valódiak,
A Szeretet földjén lelkeink
Aknákba botlanak.

Másként lett

Másként, elfogadom. Nem maradt más,
Csak a kép ahogy belépsz,
S fölém hajolsz:

Így zajlott soha meg nem történt nászunk,
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

Sziasztok. Holnap lesz az egyetemi TGF, és a Neptun PowerUppal szemezek. Van valaki, akit ezért megróttak volna, megszidtak volna, vagy akire ezért morcosan néztek volna? Mivel csak kliensoldalon tevékenykedik, nem hiszem, hogy bármi kockázata lenne használni. Tapasztalatok?

Egy-két bejegyzéssel ezelőtt írtam róla, hogy egy kis játék ismét a hétköznapjaim részévé vált. A következő bejegyzés kereteiben szeretném az elmúlt pár évem PC múltját felvázolni, mit nyúztam, mettől meddig.

Az első...

Athlon XP 1900+ Palomino
1GB SDRAM
Nvidia GeForce 2 mx 400, majd
Nvidia GeForce 4 mx 440

Na igen, az első mindenkinek emlékezetes. Ezt a számítógépet valahol 2007-2008 körül kaphattam. Apa lecserélte egy az egyben ezt a gépet egy újra... Mivel már viszketett a tenyerem, ha az egér jutott az eszembe, az új PC-be besegítve némi lóvéval, megkaparinthattam a csodát.
Amire emlékszem, hogy a Hidden and dangerous 2-t, Call of duty 2-t és CS 1.6-ot játszottam vele sokat. Volt még némi mai szemmel retro játék, ami igazán le tudott kötni. A Supercar SSC, az ONI és a Gunlok már akkor sem voltak valami fiatalok, de annyira lekötnek - biztosan azért, mert ők voltak nekem az igazi elsők már egészen kicsi koromtól -, hogy némelyiket máig előveszem játszani. Főleg az Oni-t: kevés polygonból felépülő feneke pubertáskorom esthajnalcsillagjaként tartható számon.

Este van, csípős hideg. Érezni a levegő illatán, hogy nemsokára esni fog. Három nevetgélő jóbarát sétál ki az otthonos pincehelységből, egyenesen a kis piros autó felé. A slusszkulcs elfordul, a Japán unott egykedvűséggel felhördül.
Kellemes tempóban bepöfögnek a városba, és megkeresik Z-t.

A három muskétás üdvözli a negyediket, csak úgy, mint eddig, egész nyáron.

Milyen mesés is volt az a nyár! Gondtalanul teltek a napok, ki-ki végezte a maga dolgát, munka után pedig össze-összefutottak egy sörre, vagy elmentek tekerni egy jót. Az ősz azonban mindent megváltoztatott: a barátok szétszéledtek: ki Pestre, ki Siófokra, ki pedig Isten tudja hová. Nem is találkoztak egészen ma estig.

Z és a trió bepréselődnek a Japánba, és hazafelé veszik az irányt. Az úton szó esik ismerősökről, szerelmekről, mindenkinek a mindennapi kihívásairól. Miután megérkeznek, a pincehelyiség felé veszik az irányt. Beérve, miután a legkisebb medvebocs becsukja maga mögött a súlyos tölgyfaajtót, lekucorodnak egy körbe, és elővesznek egy pakli kártyát. Z homloka gyöngyözik, haja csapzott, pedig egyáltalán nincs meleg. Leveti kabátját, majd leteríti maga mellé. Még el sem kezdik a játékot, amikor valamin elkezdenek vitázni. Egyik oldalon Z, aki nagyon feldúltnak tűnik, másik oldalon a három barát, akik igyekeznek nyugtatgatni. Szép lassan lecsendesednek a kedélyek, és elkezdődik a játék. Z szemébe nézve nem látszott már az a tűz, ami akkor csillogott benne, amikor megismerték. A bőre fakó volt és szürke, a homlokán pedig egyre sorakoztak az apró verítékcseppek. Egy ereje teljében lévő férfi velőt rázó üvöltése hagyta el a torkát. Felugrott, és azon nyomban elterült a földön.
Egyikük odaszaladt, és felemelte, mire Z magához tért, de nem kellett három másodperc, és a test - az a sárkányok vérével fűtött, agyonüthetetlen, erős fiatal test - ernyedten zuhant a föld felé. Szerencséjére, még időben sikerült elkapni. Mi történhetett? A barátai úgy tudták, hogy azelőtt az iskolatársaival mulatott a városban. Ekkor pár pillanatra ismét magához tért, félig felült és karjával a fény felé nyúlt. Pechére ismét nem tartott sokáig, magatehetetlenül az ágyra huppant. Mindhárman megborzongtak, amikor hallották, ahogy Z fogai összekoccannak.
- Nincs mese, hívom az apját.
- Én már mentőt hívnék...
- Mentőt nem hívunk, az apja 5 perc múlva ideér, addig meg majd vigyázunk rá! (-újabb üvöltés, egy oktávval feljebb, majd ismét egy tompa puffanás-)
- Te tudod...

2010 Júniusa...

Megkaptam az első laptopom. Mint minden elsőnek, ennek is jelentősége volt. Előtte egy GeForce Mx4 –el szerelt asztali gépem volt, ami a már akkor is harmatosnak számító palomino magos +1900-as Athlon Xp mellett csücsült. Emlékszem, még a váltás előtt milyen játékokat nyúztam… Egyeseknek ismerősek lehetnek az Oni, a Hidden and Dangerous 2, és garantáltan mindenki ismeri a Cs 1.6-ot. Annak idején még egy régebbi CoD résszel is tettem egy próbát, de már nem emlékszem, hogy futott…

Amint meglett az új gép, szaladtam kipróbálni vele az addig itt-ott látott játékokat, amik megtetszettek, de az asztali gépem finoman szólva röhejesen kevésnek bizonyult hozzájuk. A laptopom a következőket tudta: 2GB (később 6) Ram, Radeon HD 4250 integrált videó és Athlon P320 proci.
Az elején persze jól elvoltam, élvezkedtem a régebbi címekkel, amik még az asztali alatt gyűltek össze. Ezek még egészen jól futottak.

Aztán eljutottam az akkori játékokig. Kipróbáltam rengeteget… Crysis részek is szerepeltek, ami az izmos VGA-t figyelembe véve nem meglepő . Mivel a gép nem volt alkalmas sok játék élvezhető futtatására, sok játékot egyszer nyögvenyelősen végigjátszottam, majd félretettem… örökre. Legalább is akkor azt hittem. Nem tudtam még, hogy mi vár majd rám…

A képlet egyszerű. Balázs vagyok. A Logouton volt egy korábbi nevem is. Aztán valaki hijackelte az e-mail fiókomat, elveszett a belépésem, de ez nem is nagyon zavart, hiszen többet olvastam, mint írtam.

Mondjuk, írtam is párszor, főleg akkor, amikor a külvilággal valami gondom volt,és szükségem volt egy közösségre, ahol arc és név nélkül bírálják el a gondolatokat. Persze ez a névtelenség pár írás után szertefoszlott, volt egy-két visszajáró olvasó, akikkel jól el tudtunk beszélgetni. A kamaszkor sokkal túlélhetőbb volt veletek, Logout.

Nem más ihlette a visszatérésemet most sem. Felkerültem Budapestre, diákként. A kényelmes, nyugodt napjaimnak annyi, mint ahogy tetemes mennyiségű szabadidőtől is búcsút kellett, hogy vegyek. Nem zavar ez a fele, hiszen nagyon jó a társaság, és segítjük egymást mindenben. A siófoki és a budapesti életem viszont úgy érzem, nem igazán fér meg egymás mellett... Siófokon nem tudok nyugodt lenni, itt Budapesten pedig - érzésem szerint - nem dolgozok elég keményen. Hálás vagyok a sorsnak, mert legalább a barátaim jó része megmaradt, hiszen velem egykorúak és hasonlóan a fővárosban tanulnak. És persze születtek új barátságok is.