Lassan elérkeztem arra a pontra, hogy időszerűnek látom a továbblépésemet a jelenlegi helyemről. Most keleti kismotor-alkatrészeket modellezek/tervezek CAD-ben, felkutatom hozzájuk a gyártókat és velük együttműködve menedzselem egy kis- és nagyker termékportfóliójának egy részét.
A kollégák nagyon rendesek, a munkakörülményeim is elég jók (nagy és saját iroda, NAGYON szabadelvű és jófej főnök, átlagnál valamivel kisebb fizu + autó + tankolókártya, 35 órás hét, 24 szabadnap plusz lehetőség fizetetlenre előzetes megbeszélés alapján, év végi bónusz ami mindenkinek jár, viszont cserébe nem sok), viszont egy vegyész BSc, gépész MSc, aktív C1 angol és német tudás birtokában, alap programozási tudással kiegészítve (Python egy egész picit, VBA-ban pedig rendes, hasznos kisebb desktop-appokat fejlesztettem) nem tudom, milyen irányban kereshetnék tovább. Nagyon zavar, hogy érzésem szerint nem igazán tanulok semmi újat a munkám során, minden egy "már láttam eleget" érzést hordoz. Ezért is váltanék. A napjaim 90%-át az irodámban töltöm, ami elég magányos. Szeretem a kollégákkal a small talkot, szakmai eszmecserét, ezért néha csak ezért kimegyek az irodából. Nem bánnám, ha kellene többet beszélgetnem emberekkel a munkám során. Zwickauban élek és egy költözés nem játszik.
Hirdetés
A pályaorientációban hozott jó döntéshez a következő néhány feltételnek kell megfelelni:
- Önmagam pontos, reális ismerete mind igények/szükségletek, mind készségek/képességek terén
- A betölthető pozíciók legalább felületes, de átfogó ismerete, azaz "mire is jó a diploma/tudásom"
- A munkaerőpiac ismerete - mi van a környéken
Önmagammal sokat haladtam az elmúlt néhány hónapban. (Itt egy rövid megjegyzés: az ADHD projekt nem állt meg, haladunk tovább, ennek megfelelően jönnek majd következő részek)
Tudom, hogy szeretnék lehetőleg a lakhelyemhez közel maradni, ha sztenderd 7-8 órás napokról (35/40 órás munkahét) van szó. Ha a munka nagyobb szabadságot ad, akkor a felszabadult időből én elutazgatok-autózok szívesen a munkaterületre.
Tudom, hogy egyazon projektet a végtelenségig reszelni nem feltétlenül az én világom, szükségem van bizonyos változatosságra.
Tudom, hogy nem esik jól, ha nincs igénybe véve, gondolkodtatva az agyam néha. Ezért űztem a programozást másodállásként egy darabig, csak hogy legyen mivel játszani.
Ebből viszont feltűnt, hogy nekem nagyon kell a külső kényszer, mert az életem fegyelem alapon jobban elketyeg, mint motiváció alapon. Élveztem a programozást, jól esett benne elmélyülni, de magamtól nem nagyon tudok leülni megtanulni új dolgokat a területen. Tehát ha ez lenne az irány, akkor suli/mentor a minimum.
A betölthető pozíciók és a helyi munkaerőpiac ismerete adják fel igazán a leckét számomra. Ebben szeretnék valami kis támogatást kérni kommentek formájában, hogy ki mit csinál/kit ismer, aki valamit csinál/tud ajánlani olyan szakmát, pozíciót a skillsetemmel, amit számításba vehetnék a keresés során. Minden hozzájárulást nagyon köszönök.
Ilyenkor nem értékeli. Amit leírtál az alapján áloméleted van. Bizonyára nyomasztó, hogy akkor ez lesz életed végéig, de ha váltasz, akkor jó eséllyel pár év múlva visszavágyódsz majd...
