Múltkor azért jól megkaptam, mennyire szerencsétlen helyzetbe sodortam magam, ami a szerelmet illeti. A bejegyzésben igyekszem a kiköltözésem óta eltelt időre megfelelően reflektálni, de tagadhatatlanul hangsúlyos eleme ennek Ő (továbbiakban A.)

Előző részek tartalmából

Ott hagytam abba, hogy óvatos közeledésem közben kiderült, hogy A foglalt, viszont nincsenek valami jó passzban a jelenlegi kapcsolatában. Ha ez egy egyszerű, "összemelegedős" jellegű kapcsolatként indult volna, örömmel hagytam volna annyiban. Valami azonban beütött már egészen az elején: rendesen szerelmes lettem. Utoljára közel tíz évvel ezelőtt ért hasonló, és ezt egyszerűen nem tudtam véka alá rejteni. Szenvedtem, küszködtem a bűntudattal, hogy mi legyen a következő lépésem, hogy hagyjam az egész miskulanciát magam mögött, mire a helyzet megoldotta önmagát: A és a jelenlegi pasija leültek beszélni, ahol az úr magától dobta fel, hogy nyissák ki a kapcsolatot, hiszen az elején ő is hibázott.

ismét szerelmes lettem, és hála az égnek, már biztos, hogy nem egyedül. Ráadásul most úgy rendesen, pont úgy, mint kicsit több, mint 9 évvel ezelőtt.

A helyzet rövid kifejtését megelőzi ismét egy német nyelvű költemény:

Glaubst du an das Drehbuch,
Was für uns geschrieben ist?
Wenn ich den Aufblättern will,
Liest du es mit?

Was drin steht ist nich nur
Spaß und Abenteuer,
Die nächste Zeilen bringen
Uns wahrscheinlich herunter.

Das Feuer ist heiß, wir
Werden gerade verbrannt.
Wird doch dein Streichholz
Jetz zum Waldbrand?

Tegnap elmentünk motorozni az érchegységbe kettesben a Pannonián. Egy kilátót néztünk meg Spiegelwaldnál. A kilátóban fent beszélgettünk, majd megkérdeztem, hogy megölelhetem-e. Azt mondta, hogy nagyon szeretné, de nagyon feszült. Megöleltem, majd megkérdeztem tőle, hogy csökkent, vagy nőtt-e a feszültség. Szorosan visszaölelt, majd azt súgta, hogy nem tudja. Nagyon szép hely volt, és nagyon szép pillanat.

Das Leben ist schön,
zwar gibt es immer ein aber,
Zu jedem Schmerz gehört
Ein einziger Täter

Das Leben ist schön,
Wurde zur Überdruckventil
Hält den Platz für alles
Was nicht ausgesagt wird.

Schrei mich an,
Verjag mich jetzt, und schütze was du hast,
Ihr spielt aus Noten,
Mein Herz schlägt nicht den gleichen Takt

Gefühle beißen mir langsam den Fleisch ab
Gedanken stummgeschaltet
Die Seele Umgestaltet
Ich trockne mir die bittere Zähren,
Ich muss lernen weiterzugehen.

Az előző bejegyzés óta kiköltöztem Németországba. A költözés és a lakáskeresés simán zajlott, alig hoztam magammal valamit. Apránként lakom be a helyemet. Garázsom is van, ami eddig soha nem volt rendesen. Zwickau nem arról híres, hogy gazdag, vagy drága hely lenne, de azért kellemes meglepetés volt a garázzsal-rezsivel együtt is mindössze 400 €-s albérletár. Már van ágyam, konyhabútorom - ami ráadásul egyre kevésbé hever darabokban - előszobám, íróasztalom. primkó ruhásszekrényem, hűtőm, mosógépem, fürdőszobapolcom és egy nagy, hosszúszőrű szőnyegem. Élvezet berendezni, miután már az "alap" dolgok megvannak.

Nőügyek

Ezt az elejére vettem, mert már nagyon szerettem volna kiírni magamból. Az áprilisi szakítást követően az volt az eredeti elképzelésem, hogy amennyiben totális sikertelenséggel jutok el októberig - a nyarat, otthon töltött időt is beleértve - akkor regisztrálok valami csodás társkeresőre idekint. Ehhez képest találkoztam...

Nincs étel, ami jóllakat.
Nincs alvás, miután friss
mozdulatokkal hesegetem
odébb a bent ragadt álmokat.

Nincs csend, ami elég halk,
Hogy végre dolgozzak:
Bezengi a szerpentinként
Kanyargó dallam-gondolat.

Vártam ezt a percet, és most
mégis megremeg a térdem,
Fekete betűk fehér papíron,
Valahogy mégsem értem.

Három hete az életem szakmai oldalának tanácstalansága vetette ki belőlem az ide írt posztot. Az élet ugyanolyan, ahogyan a világ is, mint július elején. Én azonban mégis gyökeresen más oldalát ismertem meg mind az életnek, mind saját magamnak. Szeretném megörökíteni itt mindazt, amin keresztülvitt az elmúlt három hónap.

Az áprilisi szakítást követően a túlélésé volt a főszerep. Nem volt más, csak a diplomaszerzés. Ennek rendeltem alá mindent: fizikumot, étkezést, függőséget. Minden annak a szolgálatába állt Június 29-ig, hogy teljes mellszélességgel bírjak tanulni és koncentrálni. A munka meghozta a gyümölcsét, kiválóan sikerült a záróvizsga.

A vizsga közeledtével azonban elkezdtem érezni, hogy ez a működés tarthatatlan. Rend és rendszer kellett az életembe. Néhány sík, amin elindulva rendbe tudom magam szedni. Kell a fegyelem - legyen ez a munkában és a testedzésben, kell a játék - legyen ez a kirándulásban és a zenében, és kell a pihenés - ez pedig a filmekben, baráti kapcsolatokban. Rohamtempóban elkezdtem edzeni, szigorúan tartva egy ritmust. Megszállottja lettem rövid időre az önfejlesztésnek. A legerősebb, legjobb önmagamat akartam kihozni magamból. Ruhákat vettem ész nélkül - amikre egyébként szükség is volt - faltam a pszichológiai témájú könyveket és új dolgokkal kísérleteztem.

Tisztelt Mindenki!

26 éves vagyok, és nem tudom, hogyan tovább. Mindig csak azt tettem, ami "jó lesz", és eddig be is vált. Van két C1-es nyelvvizsgám, angol és német. Mellé egy vegyészmérnök BSc és egy gépészmérnök MSc diplomám. Két hete záróvizsgáztam.

Az egyetem alatt dolgoztam egy külföldi vállalatnak, KATA-s ként számláztam be. A kapcsolat a céggel jó, Németo. keleti részére (ahol nagyon nagyon olcsó a megélhetés, cserébe a fizuk is kisebbek) azonnal kiköltözhetek, 1600-1900 € közti fizuért (Nettó) + Céges autó saját használatra. Pesszimistán számolva is 4-500 €-t tudok így egy hónapban félre tenni a lakáshitelem előtörlesztésére.
A munka szakmailag nem ad sokat. Nagyon kicsit kell VEM-ezni, sokat CAD-ezni, beszállítókkal tárgyalni, újakat keresni, alkatrészhibákat felismerni és javítani/javíttatni. Nem rossz munka, a kollégák nagyon nagyon rendesek, jófejek és támogató a légkör. Fejlődési lehetőséget benne azonban nem látok.

Kéretik "buta hangon", ritmikusan dünnyögve olvasni:

Itt voltál, és elvitted a kedvenc golyóstollamat,
Mégsem ebből jöttem rá, hanem a villany úgy maradt.
Kávét ittál, tudom jól, a zacc a főzőben maradt,
Már hadd meg se említsem az összeszáradt poharat!

Itt voltál és nyitva hagytad a nappali ablakát,
Nem túl tapintatos a beköltözött szúnyogcsalád.
Úgy siettél, láttam nyomát, szétvetett a lendület:
Nem bírtam nem kiszúrni a csálé kukafedelet!

Vegán Csia magos zabkásádat vakarom a pultról,
Meglepődsz, ha nem akarok beszélni a múltról?
Nem érdekel, most mi fáj és kivel randevúzol,
Bizton tudom, hálát adok, ha végre elhúzol.

Kedves Olvasók,

most minket szépen utólért. Pár napja véget közös megegyezéssel Dorkával a kapcsolatunk. Öröm az ürömben, hogy most úgy érezzük mindketten, hogy jobban tudom támogatni abban, amin keresztülmegy, mint eddig. A történethez hozzá tartozik, hogy mindketten most kellene lediplomáznunk.

Március közepén elment a nagymamája. Ő volt a családot összetartó erő. Túlzás nélkül jelenthetem ki, hogy Ő jelentette Siófokon az Otthont számára. Eddig tartott, hogy a nagypapa is kövesse: most érkezett a telefonhívás, várunk az orvosra, hogy kijöjjön. Közben az édesapjáról, aki nem régen jött haza a külföldi munkájából, derülnek ki a dolgok: ugyan mérés még nem támasztja alá, de harmadik-negyedik stádiumú szívelégtelensége van, a cukra évtizedekig kezeletlen volt, elmúlt 55 éves és majd' 200 kiló.

Ehhez képest a pálya nálunk sima, mint a takonycsík amit a csiga húz maga után: itt "csak" egy nagypapa van rossz állapotban, közeli lejárati dátummal. Ő metasztázisos rákbeteg. Nem tisztázott, hogy miből terjedt szét rajta, de valószínűleg a bőréből indult, majd a beleiben, a pajzsmirigyén. a májában és a tüdejében is felbukkant. Már nem gyógyítják, csak kezelik. Messze van, érzelmileg és távolságban egyaránt, jobban aggódok nagyanyámért, aki ezt közelről nézi végig: amikor telefonálunk, meg-megremeg a hangja néha.

Pontosvessző lettem,
a saját .csv-ben.
Bár lehetnék vessző,
Lemenne pár kiló,
De valami meggátol:
A Lokalizáció.

Az ügyem sajnos ismét
kissé csehül áll:
Más nyelvre állítva,
Egy egyszerű vessző,
Komoly egy akadály,
Nehezen szeparál.

Hol unalmas munkahely,
vitte el a nyarakat,
Máskor kútba esett év
Félrement kapcsolat.
Egy a lényeg,
Legyen vége!

Ki a régit, be az újat,
Talán pont fordítva,
A szeparátor után,
Következzen más,
Pezsgő ifju vérrel,
Várok folytatást.

Nach dem Intro
Beschäftigen
Wir uns mit dem
Separieren.

Kurz zusammen-
gefasst wird es
Mit ein bisschen
Entfernung und
ein Paar Tage
Unvergleichbar
besser gehen.

And for it to seamlessly go,
you shall seek the right country code.
But why run towards the next entry,
When the current one is just as comfy?