Sziasztok!

Gondolom, már veletek is megesett, hogy valamiből olcsót vettetek, és későn - néha szitkozódás, néha akár egészségügyi problémák felmerülése után rá kellett döbbennetek, hogy ilyesmin spórolni nagyon nagyon rossz döntés volt. Ilyen történetekre lennék kíváncsi, de hogy ne csak olvasgassak, én is megosztok veletek kettőt.

Annak idején, körülbelül 2011-2012 fordulóján a nagy sportmultiban megvettem a kerékpáromat. Az előzőt ellopták, mindennapos használatra kellett, sziklalovas - tízpróbás MTB. Nem sok pénzért, 55e HUF-ért megvettük, majd apa a céges platóson hazahozta nekem. Nagyon boldog voltam, madarat lehetett volna velem fogatni. A bicikli sorsa lassan arrafelé látszott alakulni, mint a kettővel ezelőtti bicajomé, ami egy áruházi (tesco) szemétkupac volt, de szétütni megfelelt. Sajnáltam volna még egy bicajt tönkretenni, így elkezdtem karban tartani, és költöttem is rá, ha olyasmit kellett rendezni, amihez nem értettem. Persze később azt is megtanultam, így már nem maradt rajta ismeretlen részlet. Már a harmadik szett külső gumit koptatom, túl vagyok legalább 10e km-en a kis csodaszamárral.

Az Úr állatkertje nagy, de szeretnénk azt hinni, hogy legalábbis születni a kerítésen kívülre sikerült.

Egy fickó feltett egy nylonhúros, elektroakusztikus Samick gitárt - egyébként meglehetősen egyszerű darabnak tűnt, nem túl komoly elektronikával - 17000 forintért. Én felhívtam az illetőt, de hezitáltam előtte, nos hát nem kellett volna. Öt perccel lecsúsztam róla, és hiába ajánlottam érte többet - ami nálam volt 20-as, adtam volna érte - az úr mondta, hogy már lebeszélte, ezen nem kíván másítani. Oké, semmi gond, megdicsértem emberünket - tényleg dicsértem - hogy becsületes, nem lehet 3000 forintért megvenni, és kívántam neki jó üzletelést, illetve beszélgettünk még kicsit egy másik gitárjáról.

Történt, hogy még aznap este megláttam ugyanazt a gitárt egy más hirdetőnél, aki ilyenekkel foglalkozik. A fotókon ügyesen forgatták a hangszert, hogy aki csak a képeket nézi, annak ne tűnjön fel hasonlóság, illetve a tokot nem hirdették meg. Gondoltam, rákérdezek, hogy mennyit kér a hangszerért, ha harmincon belül hajlandó megválni tőle, akkor nekem is jó bolt, amúgy is mindig jól jön egy ilyen gitár.

[link]
Angolul van, tehát némi angoltudás javallott. Én vízöntő vagyok, mindenkinek köszönet a hozzájárulásért.

[link]

Kedddves olvasókok. Valakitől kaptam egy tippet, hogy vigyem be a gitárt a kil.hu boltjába, a Budai Gitárboltba (ez cégnév, ezért nagybetű...?) .

Ott Gyula - ha jól emlékszem a keresztnevére - ránézett, és egyből mantrázta, hogy mit kell tudni a hangszerről:
Román Hora, Szászrégenben készült, egész jó anyagokból, valószínűleg az egész tömör anyagokból, mind a fedlap, mind a hát. A bordafelválások - mert kiderült közben, hogy kettő is repedt - javíthatók gyorsan és olcsón, a messze földről megrendelt csontok és húr - ami így jelentősen harmadába kerül - pedig már úton vannak.

A fekete leves viszont itt jön: a hangszert a Horáék készítették. Mesterhangszert akartak csinálni belőle - ezért a sok jó anyag - de nem igazán értettek hozzá, így egy jó anyagokból túl merevre épített dobozom van, amivel játszhatok így is, de kezdhetnék vele bármi mást is.

Üdvözlök mindenkit, aki betévedt. A probléma a következő: a következő fényképeken bemutatok egy hangszert, amiről semmit (!) nem tudok. Néhány részletében különlegesnek, néhányban különösnek érzem. Segítségként - ami nem látszik elsőre a képeken, azt mind leírom, pontokba szedve. Ha valakinek van tippje, hogy ki fia-borja lehet az illető, azt megköszönöm. A cimke hiányzik, elvileg oroszországból hozták, amikor ki lett tépve, hogy ne kelljen utána (annyi?) vámot fizetni. Ezt csak elbeszélésekből tudom.

Tehát a nehezen kivehető részletek:

A hanglyukban lévő cimkén a bal alsó sarokban egy magyal gépi rajza látható
A szegély fa, és öt rétegű.
A lakkozás nyílt pórusú, matt. A nyakon fényes.
A nyak inzertet tartalmaz, három rétegűt.
A háton található minta festés, nem intarzia.
A fejen nincs semmi nemű jelölés.
A fej három rétegből tevődik össze, a legfelső leheletvékony.
A szegély a káva irányába is több rétegű.
A fedlap anyaga - illetve, hogy vajon tömör-e - nem látható a rozetta fekete széle miatt.
Belül, a hanglyuk körül egy funér van felragasztva srősítés céljából

Hová tűnt Tomcat?

Árnyalt a kép. A kutyaharapást szőrével módszer alkalmazóit én nem bántanám. Az, hogy egy társadalomban egy ilyen helyzet kialakulhat, az a hiba, nem pedig a megoldásra tett kísérlet. Bármilyen "elkeseredett" is legyen.

Utolsó videó a tolvajkergető csatornájukon 2015 dec. 21-én készült. Semmi információ sehol.

Mi történt egy év alatt vele?

A fent említett együttes első albuma, a 2010-ben megjelent Pickin up the pieces lenyűgözött. Aki nem ismerné a zenekart, annak röviden bemutatom a hangszerelését: egy szál basszusgitáros, egy orgona plusz egy dobos, két vokalistával, és extraként egy szaxofon. Ez a felállás a mai - médiumokban rendszeresen előforduló - könnyedebb zenékhez képest igen üdítően hat. Erről kiváló tanúbizonyságot tett az is, hogy amikor először hallottam a Thesixtyone.com oldalon a számukat, akkor az album kiadását követően már egyből turnézták is végig amerikát, könnyen és gyorsan berobbantak vele a köztudatba.

Az első albumból a kedvenc számaim a Don't gotta work it out, a Breaking the chains of love és a L.O.V illetve az album címadó száma volt. Persze, itt ha valaki nagyon ki akarná jelenteni, akkor megtehetné, hogy stílusukban ezek a számok nagyon hasonlítanak egymásra, egy kaptafára készülnek. Ki kell ugyanakkor emelnem, hogy ez csak ezt a négy számot érinti, és még így is egy friss és üdítő kaptafáról van szó.

Mindenki aki gitározik, fogott már rossz hangszert. Én is nyűvöm már, nem olyan régóta ( körülbelül hét éve ) a húrokat, és sok vacak gitár megfordult a kezemben. Köztük rengeteg olyan is, ami eredendően nem volt rossz, de a beállítás és a karbantartás hiányából kifolyólag gyakorlatilag használhatatlan állapotban volt.

Gyakori választás a legolcsóbb választás, a tucat - strat. A stratocaster forma, és hangzás egy fantasztikus dolog, de a 30000 Ft-os ársávban ebből nem igazán lehet érdemit visszakapni. Tucatstratocasterem már volt, A sajátom Golden Ton, azon felül egy samick, sx, harley benton, és egyéb noname stratocasterek voltak a kezemben egy hétig, vagy annál tovább. Ezen gitárok beállításra jöttek hozzám, néhány húrláb-fixálást is csináltam, apróságokat, amiket igazából bárki megcsinálhatna, csak sokan nem mernek belevágni.

Egyöntetűen kijelenthetem, hogy a fent felsorolt újonnan huszon-x ezer forintos kategóriában kapható gitárokhoz képest a Squier Bullet szériája maga a felüdülés. Már gyárilag sokkal jobban be vannak állítva, az egész kézbe véve sokkal nagyobb minőségérzetet áraszt magából. Azt a pár ezrest pluszban tehát mindeképpen megéri kicsengetni egy ilyen gitárért, ha újban gondolkozunk.

Sziasztok! Sokszor előfordult már, hogy egy gitárról nem tudtam első blikkre kiguglizni, hogy tömör-e a fedlap, vagy esetleg rétegelt. Erről főleg a régebbi hangszerek esetén támadtak kétségeim. Mivel sokat név alapján sem lehet megtalálni, úgy döntöttem, nyitok egy listát, ahol betűrendben felsorolom azt, ami a kezem alatt átment, illetve amit ti megírtok nekem. A fő profil az akusztikus gitár-klasszikus gitár-ukulele irányvonal, de minden mást felírok, amit kapok. Minden infót szívesen veszek, de főleg a régebbi hangszerek számítanának, mind keleti, mind nyugati oldalról, és a japán csodákat se hagyjuk ki! (Kasuga és barátai)
Ha konkrét anyagot tud valaki mondani, az mégjobb!

Eastman AC122 GA - Tömör sitka fenyő
Hohner HW-340 SB - Rétegelt
Lanikai LU-11 - Rétegelt mahagóni
Soundsation GCO-100 - Rétegelt
Valencia CG180C(Cutaway) - Rétegelt