MDSFU_1
Teltek a hetek, de az öreg csak nem jelentkezett. Már vissza kellett mennem az egyetemre, és jó két hetet jártam, amikor megcsörrent a telefon, hogy mehetek megnézni. Apával elmentünk, és azt láttuk, hogy lepusztult, de nem tákolt állapotban van. Egyszerűen elkopott, és költeni kell rá. Beindult, mentem vele, jó volt. A kérdés már csak annyi volt az eladó részéről: mennyit szeretnék érte adni?
Az aktuális árakat figyelembe véve mondtam hetvenet. Az öreg erre meglepő módon azt felelte, hogy ő úgy nem aludna nyugodtan, adjak érte inkább ötvenet. Apával eljöttünk, megbeszéltük, hogy nekem ez kell. Később a nap folyamán elgyalogoltam Lajoshoz - így hívták az öreget - és a kezébe csaptam. Annyira korrekt volt, hogy új benzincső fogadott a burkolat alatt, és még utánfutóval el is hozott motorostul az utcánkba.
A motort otthon letettem, letakartam, majd a gép elé ültem. Készítettem egy tervet, ami egy excel tábla volt, benne kapcsolatokkal, hogy kihez, mit és mikor viszek, mennyi a várható költség, és milyen alkatrészeket, mennyi pénzért, honnan szerzek be. Az optimista becslés a blokk felújítására 60e Ft-ot szánt, festésre 35-öt, a maradék, járulékos alkatrészre pedig olyan 100-at. Terv szerint az egész móka kijött volna 200 ezer magyar forintból, plusz persze a motor vételára. Ez még bőven a fájdalomküszöböm alatt volt.