de nem is kell ... Ahogyan süppedek ebben a székben egyre mélyebbre és mélyebbre, akaratlanul is előcsúszik a zsebemből a telefon, belemászik a tenyerembe, és felém fordul. Születésnapon vagyok, zenekarunk dobosa az alany és az anyukája. Húsz éves a srác, anyuka 50. Mindez egy nagy bálteremben körülbelül 60 ember. Nagyon nagyon bírom a srácot. 10 évvel fiatalabb nálam. Pont ez a 20 és 50 éves generáció van jelen, senki a korosztályomban - szinte. Összesen ismerek 3 embert. Kisegíteni jöttem az élőzenében, mint gitáros. Még is nagyon zavar, hogy nem tudok kapcsolódni. Vagy nem akarok...? Arról nem is beszélve, hogy Annabell nincs itt. És egyébként is fasírtban vagyunk, és itt olyan sok csinos lány szaladgál. Ötöt számoltam, akikre akarva-akaratlanul újra és újra visszatéved a tekintetem. Egyre jobban tapad rám a szék és ragad a kezembe a telefon. Pedig küzdök, fekete-fehér most is a kijelző, hogy ne lehessen túl érdekes...
Én vagyok fura? Vajon ez már túl fura? Miért kell ezen az egészen egyáltalán agyalni, és miért nem tudom magam elengedni? A kevés alvás az oka?
Vagy csak éppen elegem van belőle amilyen az élet. Néha ez is előfordul. Ha sok szükséglet marad sokáig pirosban, egy idő után magamra húzom a paplant, és nem csinálok semmit. Vajon ez már tanult tehetetlenség, vagy csak feleslegesen pszichilogizálok amikor jól látható fiziológiai gondok vannak? Aha. Garmin szerint body battery 5 a százból. Én hülye még le akartam tudni egy két sürgős dolgot és elmentem szombaton melózni.
Nem mondom, nem bánom, mert Demoklész egyik kardját a sok közül sikerült precízen leakasztani és eltenni a fiókba. Ilyen érzés felnőttnek lenni? 30. Most, egy hónapja.
Megnéztem a leendő céges autót. Ceed kombi, kipárnázott utazós rém. Ez az élet, hogy csendben helyt állok és aztán egyszer csak majd már nem?
Ahogy lökdösöm kifelé a fejemből a túl bonyolultnak és nehéznek ítélt témákat, a szemem óhatatlanul is egy pár mellettem elsuhanó, ízlésesen becsomagolt kebelre téved. Azt sem tudom hogy hívják, de mit is számítana amikor kapcsolatban vagyok. Minden gondolatnak 5 szeglete van, és minden mozdulat olyan nehéz, mintha mézben próbálnék úszni.
Braindump over.
.
