Aki elolvasta az elmúlt pár személyes írást, és talán még hozzá is szólt, az már jóval előttem látta, hogy semmi jóra nem vezet ez az egész kálvária.

Mindenkivel jól kib@sztam ismét. Nem voltam kellően türelmes egyik döntés meghozatala során sem. Ennek az lett a következménye, hogy indulatból döntöttem több esetben is, amivel megbántottam mindkettőjüket, végeredményben ugyanúgy elb@szva mindent, mint annak idején, 2016-ban, hogy aztán az indulatból hozott döntéseimmel én se legyek megelégedve végeredményben. Segg vagyok.

Azt hittem, tanultam a hibámból. Azt hittem, most minden másképp fut majd. A történelem ismétli magát, de most kiszállok a hurokból. Hátra kell hogy lépjek. Fel kell dolgoznom magamban mindent ami történt. Ezúttal nincs shortcut vagy bocsánat: egy út van, előre.

Tudom, hogy olvasol. Talán nem most, talán soha, de több, mint valószínű, hogy előveszel néha, lefújod rúlam a port, és áttúrod ezeket a sorokat némi bizonyíték után. Lassan egy hónap telt el azóta, hogy kimondtam a boldogító nemet.

Talán ezúttal nem fájt annyira, mármint neked. Öt év hosszú idő. Persze, én is sajnálom, de nem maradt már más belőled nekem, mint néhány bosszantó megszokás: néhány csontig beégett útvonal, néhány automatikus cselekvés és gondolat ami az örökséged.

Te tehetsz róla. A hónapok múlásával egyre nehezebbé vált elhinni, hogy szeretsz. Rengetegszer mondtad. Ugyanazok a szavak, amik annak idején a parton megfagyasztottak, megdöbbentek, és egy halántékra mért kalapácsütés erejével zúzták szét a tudatomat szétszórva mindenfelé, hogy annak apró szilánkjai szikrát hányjanak a lemenő napfényben. Ugyanezek a szavak ahogy nőttünk, egyre légiesebbé és könnyebbé váltak. A végén már minden hitelüktől megfosztva, szélsebesen illantak tova a két fülem közül, amint egy könnyebb gondolat kiszorította őket. Örök igéret maradtál, ami soha nem teljesült. Egy mantra, hogy mennyit és hogyan teszel majd a kapcsolatunkba.

Kalácsként ébredtem fel, de a vídiával vetekedő kenyérhéjjé váltam mire eljött az este. El fogom mesélni, hogyan.

Nem voltam vak. Akkor és ott jó döntésnek tűnt, hogy engedtem. Másnap az addig forgatott keserű gombóc helyére rögtön került egy másik. Mesterkélt, kirakati érzelmeket kaptam, igazi, jó kis ragadós cukormázba csomagolva. Még el is mosogatott. Hát ez nagyon kemény. Kiváncsi lettem volna, hogy ez meddig tart ki, de "sajnos" én nem bírom az ilyet sokáig elviselni. Elmentem Zoli barátommal a hídfő mellé edzeni, és mire kellően elfáradtunk - és persze megbeszéltük a témát - világossá vált számomra, hogy ezt nem folytatom így tovább.

"Szerencse", hogy mire elindultam volna haza, D elolvasta a facebook üzeneteimet. Onnan jöttem rá, hogy az első szava az volt a telefonba, hogy "megcsaltál". Végül is, meg hát. Sétáltam valakivel kétszer egy-egy órát, és beszélgettünk egy csomót közben. That was it. Mondjuk, még nem tudom, hogy az a történeti szál vezet-e valahová, de nem most, frissen "kiszabadulva" fogom kideríteni. Még úgy érzem, hogy bármikor jöhet az a legsötétebb óra, amikor rosszként jelenítem meg magam előtt az elmúlt napok történéseit.

De figyeld meg, hogy kalács leszel. Ezzel a mondattal a kishúgom mindent kifejezett, amit az előző bejegyzésben összefoglalt érzelmi homokvihar nagyjából lefedett. Megérkeztem Budapesten az albérletbe, D már várt rám. Eltökélten mentem be, és mondtam el neki a bajaim vélt orvoslását, ami a kapcsolatunk megszüntetését jelentette - az én olvasatomban. Abban egyeztünk meg, hogy elmegyek otthonról, és este 9-re előállok egy kész válasszal, hogy kívánom-e tényleg befejezni vele.

Elmentem otthonról. Sétáltam egy jót, leültem a kedvenc parkomban gitározni egy kicsit. Gondolkozni nem akartam, csak távolabb kerülni a kérdéstől. Mint a vizsgaidőszakban. Aztán elmentem enni egy jót, mert az egész hétvégét gyomorgörccsel éltem nagynehezen túl, és emiatt igencsak ki voltam már éhezve valami jó kajára.

Mielőtt felálltam volna, és hazafelé vettem volna az irányt, elővettem a telefonomat. Este hét óra tájt elkezdtem írni egy listát a szakítás ellen és mellett. Csak azokról a dolgokról, amik minket érintenek, pontosabban amik rajta keresztül érintenek engem. Sok olyan pontja volt a listának ami merő piszkálódás, bár nem számítottam rá, hogy ez a lista elő fog kerülni. Gyülekeztek a pozitívumok és a negatívumok. Hideg fejjel, ridegen, érzelmeimet a farzsebbe pakolva, majd ráülve próbáltam a kérdéseimre választ találni.

A Logout blog egy csodálatos hely. Szeretek ide írni, és hallgatni és figyelni a válaszokat, újabb és újabb konstruktív gondolatokat. Vagy az idióta ötleteim kerülnek ide, vagy az élménybeszámolóim. Volt egy előző blogom is, ugyanitt. Hijackelt e-mail cím miatt örökké a feledés homályába merült. Az a blog hat éve indult, most 22 éves vagyok.

A fiúk később érnek. Néha érettebb, néha bolondabb voltam a korosztályomnál. A kamaszkor hormonális ingásai igencsak megviseltek, olykor a tudatom egyenesen menekült volna a testemből. Eldördült pár olyan fegyver a gimnáziumi éveim mozivásznán, amik talán jobban tették volna, ha csendben maradnak, vagy nem is léteznek.

A sok borús nappal sok kesergő hangvételű írás is keletkezett. Nyári munkával megkeresett forintok keserves, fokcsikorgatott jogosítványba ölése, hogy aztán a hangszereimet eladva nagynehezen kipótolva meglegyen - nem a jogsi volt drága, hanem én voltam béna. Erre a családi autót még évekig nem vezethettem szabadon.
Hullámvölgyek, kapcsolatokban, vagy kapcsolatokon kívül. Előbbi azért volt rossz, mert tapasztalatok híján nem tudtam egy csomó jelenséget mire vélni, utóbbi pedig azért, mert akkor nem tudtam senkire fogni a bánatomat.

Babona?

Ide is elértünk. Zolinak van egy motorja, ami inkább púp a hátán, mint jármű.

Ismét, kezdjük az elején...

Hősünk nagyon szeretett volna egy használható, egész Schwalbét, amivel szaladgálhat Siófokon a jogsi megszerzése után. Aki nem követi aktívan a simsonok piaci viszonyait, azt muszáj beavatni: nincs siófok 50 kilométeres körzetében összesen 5 eladó Schwalbe, és amik egyszer eladásra kerülnek, pillanatok alatt gazdát cserélnek, még nagyon elrongyolt állapotban is. Ez sajnos nem csak a fecskére igaz, de a többi régebbi és újabb típusokra is. Hasonló antropológiai okai lehetnek, mint annak, hogy a mobiltelefonos boltokban még mindig van kereslete - igaz, olcsón - a békebeli Nokia 3310-3410 telefonoknak. Ez alól a kereslet alól ugyanúgy fogy el a kínálat mind motor, mind telefon oldalon.

Adva volt, hogy Zoli nem tud a környéken értelmes motort venni. Elkezdtünk nézelődni messzebb is, hogy találjunk valami használhatót. Egyszer elmentünk Almádiba, ahol egy cigánykrómmal arany neolux-szal újrafestett kerekű rettenetes szerkezetet próbáltunk ki. A motor kókadt volt, mint az origami papírteknős amire már négyszer ráültek, de cserébe el is kérte érte az eladó a 140 magyar ezrest. Ez is közre játszhatott Zoltán lélektani ferdülésében, aminek következtében minél messzebb kezdett el minél jobban megcsinált motorokat nézni. Eddig sem hallgatott, hogy a becsületes lepusztultságot érdemes keresni, ezután viszont végképp felcsapta a szemellenzőt.

Az egyenesben levő hallgatók számára a negyedik félév egy valamivel könnyebb, gyakorlatibb félév, mint az azt megelőzők. Én személy szerint a legkönnyebb és legjobb féléveim közé sorolom. Volt idő kikapcsolódni, zenélni, és edzeni járni is a félév során, ami sajnos nem az összes esetben adatott meg. A kibontakozó tavasz, és az előbújó napsugarak itt is, mint minden tavaszi félév esetén vidámsággal töltik meg a lelkünket.

Sok volt a korrekt tanszék és a kedves előadók által tartott tárgy. Mivel tárgyakat nevezek meg, ezért a fiaskók és negatív tapasztalatok terén nem fogok bőbeszédűen fogalmazni. Érdemes megjegyezni, nem csak ehhez, hanem a korábbi részekhez is, hogy az itt látható infók a 2015-ben kezdő évfolyamra érvényesek, csúsztatások és csúszások nélkül. Azt is fontos megjegyeznem, hogy lesz a következő részekben bukott tárgyról is szó, némi indulattal, de ezt nem lehet elkerülni. Ezért is döntöttem úgy, hogy azt a részt a tárgy teljesítéséig nem publikálom.

Fizika Labor

A legérdekesebb tárgy volt a félévben, nagyon sok jelenség megtapasztalható. Könnyű összehozni az ötöst némi odafigyeléssel. Az oktatók többnyire kedvesek, sok jó tapasztalatot szereztem a tárgyból. Azzal, hogy mikorra veszed fel, nem befolyásolhatod, hogy kihez, minden gyakorlatot más és más tart.

A rossz oldala a rengeteg munka és szöszmötölés a beugrókkal és jegyzőkönyvekkel. Volt, hogy úgy kértek elemi elektrotechnikai ismereteket, hogy azt nem volt alkalmuk - nem volt rá eddig tárgyunk - megtanítani. Egyenáramú körök esetén ez még egyszerűbb volt, sok minden a középiskolában is előjött, de a váltóáramú köröknél nem tudtam, hogy mit várnak beugróban, ennek megfelelően ki is vághattak volna, ha nem jóindulatúak. Aztán a laboron megtanították, amit kértek volna beugróban. Ez kicsit nonszensz volt.

Sok Gauss-hibaszámítást kellett végezni, ezek megkerülhetetlen elemei a gyakorlatoknak, így javasolt a gyors elsajátítása félév elején. Van róla bevezető előadás, van a tárgyhonlapon is jó kis magyarázós anyag. Sok időt kell a tárgyra szánni, de könnyű szeretni a változatos és izgalmas program miatt. Érteni néha nehéz, amiből a labor menni fog, de ezt foghatom a fáradtságra is.

Az Index vagy a HVG híroldalán olvastam, hogy terveznek fehér zajt játszatni elektromos autókból, és ezt angliában talán törvénybe is iktatják. Én - szinte biztos, hogy nem elsőként - kitaláltam valamit, amit megosztok veletek, hogy miként lehetne ezt kicsit kevésbé gépszerűvé varázsolni. A műszaki tudásom sajnos nincs meg hozzá, de remélem, hogy az elképzelt rendszer megvalósításának nem jelent korlátot a jelen informatika.

Abstract:

Mindig kedveltem a '80-as évek elektronikus zenéjét, az Italo Disco típusú szintetizátorprüntyögést. Mai napig gyakran hallgatok Laserdance, Koto és rokon stílusú zenéket, Jean Michael Jarre-t. Az elektronikus zenék felépülésén keresztül jöttem rá arra, hogy ezt a mesterséges intelligencia és a közlekedő autók keverésével jópofa gag-gé tehetné az autós társadalom. Feltétel az egységes protokoll és a kliensek közötti p2p kommunikáció. Cél: az autó fedélzeti számítógépében beállítható (?) vagy a jelenlévő többi autó által szolgáltatott adatokból választott ideális hanghatások kiadása, ami a többi jármű által keltett hangképbe belesimul, a haladó autókkal egy nagy, térhatású zenei halmazt alkot.