Hónapok óta nem volt különösebb gondom a nettel, így a netszolgáltatóval sem. Naponta 1-2 alkalommal megszakadt, router újraindítással együtt is belefért a napomba, nem panaszkodtam.
Ehhez képest tegnap este, olyan 10-11 óra környékén azt játszotta a modem, hogy egy darabig, cca. 5 percig volt, utána nem, csak akkor lett megint, ha áramtalanítottam a modemet. Mondanom sem kell, hogy ez úgy, hogy nem az én szobámban lakik a hardware és nem látom a visszajelzőket, ráadásként este van, kicsit idegesítő volt. Azzal a reménnyel feküdtem le aludni, hogy majd reggelre lesz valami... Nem lett, lett helyette idegeskedés.
Felhívtam a központot, meghallgattak, majd közölték, nem is a szolgáltatással van a probléma, hanem a routeremmel... nagyon nehezen álltam meg, hogy ne mondjak semmi sértőt erre... egyszerűen közöltem, hogy az, hogy a modem mit érez meg mit nem, nyilván nem az én rendszerem hibája, elfogadták. Felvettek egy munkalapot és biztattak, talán a mai napon még lesz valami és nem kell az egész hosszúhétvégét net nélkülözésében eltöltenie a családnak.
Egyszer aztán, mintha mi sem történt volna, a net "visszajött". Ennek persze örültem, mint majom a farkának.. Aztán kezdődött az egész elölről.
Fél 3-kor hívták édesapámat, az ő számát adtam meg a központnak, hogy akkor jönnének, és megnézik. Csak nem értek ide, aztán hívtak, hogy van-e tv és net. Tv adás volt és lényegesen jobb minőségű mint eddig, net viszont nem.
Bejött a srác, kiderült, csak hangolja magát a modem és láss csodát van minden, tv és net is.
Nagyon meglepett, hogy ilyen gyorsan dolgoztak, nem szokásuk. Le a kalappal a csapat előtt.

Húsvétkor megszülettek a tengeri malackáink:

A kislány, Kamilla

Az idősebbik kisfiú, Étcsoki

A kedvencem, Vadmalac

Hihetetlenül sokat nőttek másfél hónap alatt és remélem még sokat fognak.

A történet teljes mértékben fikció

Emma, egy hosszú munkával teli nap után találkozik párjával, hazamennek az Emmához, az albérletbe. A barátai rögtön megkezdik Emma párjának elemzését magukban. A fiúk sokszor látták már, hogy Emmának olyan párja volt, aki nem volt hozzá való, vagy éppen szerintük senkihez sem való. Így mindig megnézik, hogy kivel kerül éppen össze. Nem maradnak sokáig, elmennek sétálni, beülnek egy sörre.
Mikor Emma hazaér, a fiúk Tomi és Norbi még tanultak, végzős egyetemisták. Mielőtt a lány nekiállna dolgozni, felajánlja, hogy csinál vacsorát. Nem nagy dolog, melegszendvics, de így este az is jólesik.
Melegszendvics gyártás közben nyílik az ajtó, Tomi lép be rajta.
- Szeretnék veled beszélni - kezdi - Nézd Em, van valami amit már rég el kellett volna mondanom.
- Mondd csak, nem hiszem, hogy lenne bármi titkunk egymás előtt - válaszol nevetve a lány.
- Szóval itt van ez az új pasid, Csaba, jófejnek tűnik. Lehet kigyógyulsz a kretének összeszedéséből - mosolyog egy sort. - Viszont ezzel van egy kis gond, ugyanis féltékeny vagyok.
- Hogy mi vagy? - áll elképedten Emma.
- Féltékeny, mióta itt laksz velünk rájöttem, hogy szeretlek, és nem csak úgy, mint a legjobb barátomat.- A lány majdnem kiejti a kezéből a forró tepsit.
- Nem értelek, ha már egy ideje így érzed, miért nem mondtad? Miért most?
- Mert féltem, hogy tönkreteszem a lassan 5 éves barátságunkat - áll a fiú, már nem tud mit mondani.
- Tomi, te vagy a legjobb barátom. Mit vársz eldobom azt ami Csabával köztünk van, mert hirtelen rájöttél, hogy szeretsz?
- Nem, vagy nem is tudom, egyszerűen csak úgy éreztem el kell mondanom. - Ezzel a lendülettel kifordult a konyhából, magára hagyva Emmát.
Emma nem tudja mit gondoljon. Évekkel ezelőtt megfordult a fejében, hogy ő és Tomi, nagyon jól megvoltak. Mindig úgy viselkedtek, mint akik már régóta együtt vannak, kivéve néhány dolgot. Összezavarta a fejét ez az egész. Megcsinálta a melegszendvicseket, bevitte a fiúk szobájába, de nem maradt ott megenni, ahogy eddig minden este. A saját részét bevitte a szobájába egy pohár kakaó társaságában és magára csukta az ajtót. Nem gondolkodott tovább, elmenekült a munkába. Jó sokáig fent volt és írta az óravázlatait, dolgozatot javított, amíg a gépén futott egy számolás.
Másnap reggel próbált úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Feltette a kávét főni, közben megreggelizett, mire Norbi felkelt már ott gőzölgött a tejeskávé a pulton. A reggeli zuhany után, gyorsan felöltözött, és ment munkába. Nem várta meg sem Norbit sem Tomit, el akart menekülni otthonról.
Az első órája 8-kor kezdődött. Bement, a harmadévesek meglepően csendben hallgatták, túl feltűnő volt. Aztán kopogtak, belépett István. Istvánnal közösen dolgoztak egy kutatáson, azt, hogy órán miért kereste, nem értette Emma.
- Bocs, zavarhatok?
- Egy pillanat - válaszolt. - Mindjárt jövök, lehetőség szerint ne szedjétek szét a gépeket - szólt a hallgatókhoz.
- A titkárság keresett, mert nem veszed fel a szobában a telefont, se a mobilt, ezért nálam. Valami papírt kéne sürgősen aláírni.
- A mobilom is a szobában maradt. Megtennéd, hogy itt maradsz velük pár percre míg felugrom? Ha jól sejtem, akkor ezt már tegnap alá kellett volna írnom.
- Persze, ha megmutatod, hogy hol tartasz, folytatom is.
Emma megmutatta és rohant a titkárságra. Gyorsan végzett, már ment is vissza a teremhez.
- Megjöttem, köszönöm István, majd meghálálom - mosolygott és István kiment. Az órának vége. Mindenki ment a maga útján.
Emma főnöke, Gábor, sokaknak csak Gabi bácsi, ugyanabban a szobában dolgozott , mint István, így Emma a délutánt Istvánéknál töltötte. Gábor kezdte megelégelni, hogy vagy neki, vagy Emmának minden alkalommal mászkálnia kell. Igaz tele volt az a szoba is, öt ember dolgozott abban a parányi teremben, kivették a foteleket, és betettek még egy íróasztalt Emmának.Ettől a naptól kezdve, Emma és István egymással szemben dolgoztak.
Eltelt egy hét, úgy tűnt Tomi szerelmi vallomása már a múlté, az események folyásán nem változtatott. Jól elvoltak hármasban, mindenki tanult vagy dolgozott, csak akkor volt együtt a hármas, amikor ettek, vagy játszottak.
Az egyetemen, ahol Emma dolgozott csoportosan szoktak ebédelni mászkálni, Emma pedig arra hivatott, hogy Gábor ottlétekor vele ebédeljen, hogy Gábor ne egyen egyedül. Egyik csütörtökön, már 11 órakor elmentek enni, de Gábor szokásához híven délben elment autót szereltetni. Fél 1 környékén kopogtak az iroda ajtaján, bejött az illető és Emmát kereste. A lány füle botját sem mozdította, intett, hogy jöjjön közelebb, gondolta, hogy az egyik hallgató keresi, háttal ült az ajtónak. A látogató nem volt más, mint Emma barátja, Csaba.
- Szia - köszönt a férfi. Emma felnézett és mosolygott.
- Szia, nem is gondoltam, hogy te vagy. István, bemutatom a páromat, Csabát.
A két férfi lekezelt.
- Nem jössz el velem ebédelni?
- Hát már ettem a főnökkel, de elkísérlek. István nem gond? Ha kellek, csörgessetek meg.
- Nem, nem, jó szórakozást.
Ebéd után Em visszament dolgozni, több számolás is futott a gépén, így amíg Gábort várta, szerkesztett egy dolgozatot a másodéveseknek.
Ezen a napon István szolgált hatalmas meglepetéssel a lánynak.
- Emma
- Igen?
- Nem is tudtam, hogy van párod.
- Hát már elég régóta, 5 hónapja vagyunk együtt - ez az időtartam Emmának hosszú idő volt. Általában hamar kiderült, hogy valami nem passzol és elmenekült a kapcsolat elől.
- Értem, fura, hogy nem mondtad.
- Nem került szóba, mostanában úgy elvagyok itt havazva, hogy alig van szabad lélegzetem.
- Nem örülök neki, hogy van valakid.
- Nem mintha sok közöd lenne a magánéletemhez - válaszolt kicsit felháborodva Emma. - Megkérdezhetem miért?
- Tudod lassan 5 éve ismerjük egymást. Mindig kedveltelek, mindig tetszettél - a lány elképedt.
A lány szerelmes volt, legalábbis annak hitte amit érzett, Istvánba. Néha jelzett a férfi felé, hogy mit érez. István minden alkalommal vagy észre sem vette, vagy gyöngéden elutasította. Egy idő után ezt Em feladta, próbálta elfelejteni. Valószínűleg ezért a sok rosszul elsült kapcsolata, menekült az érzelmei elől. Aztán jött Csaba, akit szeretett teljes szívéből. Imádta, minden perc amit vele töltött maga volt a tökéletesség.
- Most, most nem tudok mit mondani. Miért kellett ezt most elmondani? Tudod jól, hogy én mit éreztem irántad, hogy szerelmes voltam beléd. Gábor is folyton ezzel ugratott, csak azzal tudtam befogni a száját, hogy elmondtam neki, hogy van barátom. Mit szeretnél, most mi történjen?
- Nem tudom, csak egyszerűen nem tudok mit kezdeni azzal, hogy itt van ez a pasi, aki láthatóan szeret téged, ahogy rád nézett, ahogy mosolygott. Hirtelen rádöbbentem, hogy ez az ember én is lehetnék, ha nem utasítalak el. Annak meg volt az oka, akkor nem ilyen munkaviszonyban voltunk úgymond.
- Nézd, szeretem Csabit és nem fogom otthagyni, mert most eszetekbe jutott, hogy szerettek!
- Eszünkbe? Van más is?
- Van, de ez nem a te dolgod. Elmúlt 4 óra, én nem várok tovább Gáborra, majd holnap, ha mégis kell akkor úgyis felhív. - Összekapkodta a cuccait, a gépét hibernálta és elköszönt.
Hazafelé a lány kiegyezett magával. Nem veszi figyelembe a két pasi vallomását. Csabával jól megvannak, ezt nem adja fel, azért mert éppen eszükbe jutott, hogy szeretik. Hazaért, lefeküdt aludni.
Az, hogy ezt a szándékát hogy oldja meg, a jövő kérdése maradt.

Amikor még leadás előtt egy nappal is inkább takarít az ember, mint hogy befejezzen egy előadást.. nah az lustaság. Most van másfél órám befejezni...

Kiderült, hogy kik lesznek az államvizsga bizottságban.
Informatika miatt két ember jött számításba, mindkettőt kedvelem, csak nem ugyanazzal az értékrenddel dolgoznak. Az alapképzés záróvizsgáján a szigorúbb tanár urat fogtam ki, innentől kezdve amit tudtam, se jutott eszembe, segített így kaptam egy értékelhető jegyet, a fizika részével együtt meg négyes lettem.
Most viszont azt a tanár urat fogtam ki, aki kedves rendes és tőle kevésbé félek. Most hogy tudom ő lesz bent, kisebb gyomorideggel megyek majd neki a dolognak.
A bizottság másik két tagja is "rendben van", azaz nem kell félni tőle, hogy még a kákán is csomót keresnének
Teljesen megnyugtatott ez az egész. Most már csak túl kell lennem rajta:
2013. június 27. 8 óra, kedvenc előadótermem

Ha minden igaz hárman vizsgázunk, két mesterképzéses és még egy osztatlanos, de lehet hogy több osztatlan képzéses lesz

Mióta leadtam a diplomamunkám nem volt egy nyugodt éjszakám. Előtte sem, de akkor betudtam annak, hogy le kell adni és sok a gond vele.
Előttem van még sok dolog. Annak ellenére, hogy tudom, a legnagyobb problémám az államvizsga, a többi menni fog, egyszerűen nem tudok nyugodtan aludni. Egyre nagyobb baromságokat talál ki az agyam és az amúgy üdítő 7-9 órás alvásaim megszakításos 4-5 órás időtartamokra rövidülnek.
Próbálok nem odafigyelni, lazítani, zenehallgatás, filmnézés.... elmentem tekerni, de még akkor is a védésen járt az agyam.
Így pedig nem tudok igazán "produktív " lenni, mert halál fáradt vagyok. Minden reggel ülök és nézek ki a fejemből legalább fél órát mielőtt neki tudnék állni a tennivalóknak.
Nincs valami ötletetek, hogy bírjak aludni és így dolgozni?

Be kell valljam, függő vagyok. Függő vagyok a szakom iránt. A leadás óta pihentettem mindent, volt más dolgom is, és az agyam már kiabált, hogy elég!
Még hétfőn a hazafelé buszon megbeszéltem egy utcabeli elsőévessel, hogy átjön mert nem megy egy tantárgy, amit nem mellesleg a délutáni történetem főszereplője tart.
A pihenő után az agyam úgy cuppant a fizikára, hogy a végére nem tudtam olyan gyorsan beszélni, mint ahogy az agyam pörgött.
Ilyenkor mindig megnyugtat a tudat, hogy jó irányba terelődtem.

Amikor a jelentkezési laphoz linkelni akarnak, de nem sikerül.. akkor verem a fejem a falba... még jó, hogy május 31-ig lehet jelentkezni....

Mielőtt eljön a "nyári szünet" ideje, van némi dolgom:

-Ki kéne tudjam, hogy most vizsgázom-e vagy a félévközi teljesítményre kapok jegyet, valószínűleg a második.
-Pünkösd hétfő után előadást kell tartanom az egész intézet előtt a diplomamunkámból (Kvázi próbavédés)
-Jelentkeznem kell a phD képzésre, (S)ennek rendjét módját ki kéne tudnom- megvan(/S)(határidő május 27. vagy 31.)
-Meg kell védeni a diplomamunkát június 27.
-Államvizsga, ettől félek a legjobban június 27.
-phD felvételi június 28.
-pizsamaparty, azaz diplomaosztó július 6.

Azt hiszem július elejéig nem fogok unatkozni Csak jöjjön össze minden szépen, ha lehet szebben, mint a BSc képzés végén, azért nagyon hálás lennék, bár ez leginkább rajtam múlik

Ezek után jön a nyááár

Leadtam a diplomamunkát. Most egy kicsit pihentetem a dolgot, két hét múlva beszámolót kell tartani belőle, másfél hét múlva konzultáció
Addig van persze más tanulni való, de vége az idegeskedésnek