Valószínűleg egy lánytól hülyén jön le, ha szívecskét rajzol egy program mellé. Ilyen tekintetben viszont, mint eddig már sokszor kiderült, nem vagyok átlagos.

A mai nap a jókedvvé. Az ok egyszerű: Matlab.
Bővebben kifejtve: a számolásainkat eddig octave-ban hajtottuk végre, egy viszonylag optimális futás olyan fél óra alatt megvolt.
Ma szóltak a kollégák, hogy igazából használjunk Matlabot, mert vannak olyan funkciói, ami az octave-nak nincsenek. (Nagyjából hasonló a szintaktika és a motor a kettőben.)
S ezen kívül, gyorsabb, egy optimális számoláshoz tartozó futási idő olyan 10 másodperc. Azért nem mindegy Még bele kell tanulnom, hogy jól tudjam alkalmazni, de majd igyekszem

A legnagyobb öröm pedig az, hogy kb. 3 hete könyörgök, hogy használjunk inkább Matlabot...

Mostanában elég sok gondom akadt a munkával.

Az óráimat ugyan megtartottam, de nem volt időm kiadni a házi feladatot és ami nagyobb szégyen, az előzőeket megnézni.
Most úgy néz ki, hogy a munka másik fele a kutatás megy magától, egy két változó átírása óránként nem akkora feladat
Úgyhogy ma úgy tűnik utolérem magam

Ami pedig a legjobb, hogy már nem érzem magam hasznavehetetlennek

Kb. csütörtök óta azt veszem észre, hogy az alapból 10-12%-on futó Win7 megeszi a fele cpu teljesítményemet (Core i5 3230M). Nosza előszereztem a feladatkezelőt, és azt látom, hogy bizony a skype minden számomra felderíthető ok nélkül megeszi a negyede cpu teljesítményemet, ezzel leterhelve a gépet.

Ez azért bosszantó, mert munka közben is szoktam használni, a fél szinttel feljebb dolgozó kollégákkal való kapcsolattartásra (lusta vagyok felmászni, meg gyorsabb is így megbeszélni) + számolni szoktam. Ez az effektus meg erősen lassítja a számolási teljesítményemet.
Kissé dühít a dolog.

Tegnap volt az én drága húgom szalagavatója.

Számomra kicsit szokatlan az időpont, hiszen az én szalagavatóm, immáron 5 és fél éve, még februárban volt.

Emlékszem, amikor először kísértem a húgomat matek előkészítőre, amikor először mentem vele a tankönyveiért. Bizony a régi szép emlékek.

Tegnap pedig ott vonult a társaival, csinosan kiöltözve, kosztümben, táncolt csodaszépen. Annyira jó volt látni ahogy mosolyog, szinte kacag tánc közben, jó volt nézni ahogy nagypapámmal és édesapámmal táncolt.

Hihetetlen, hogy az a pici lány felnőtt, nagyon nagy élmény volt számomra a tegnap este.

Ez a bejegyzés még mindig nem nyafogásnak van szánva, egyszerűen lejegyzem a legújabb hibámat.

Ez a hiba pedig nem más, mint hogy megint túl hajtottam magam. Ez azt jelenti, hogy kétállapotú rendszerré változtam: vagy pörgök és akkor dúdolok, táncolok stb. munka közben, vagy alszom agyilag, nem fogom fel amit csinálok.

Ez egy nagyon nem jó tendencia, csütörtök estére elfáradok, nagyon.
Ez azon is látszik, hogy a keddi zumba órát bírtam mindenféle szenvedés nélkül, ma pedig sokszor nehezemre esett a koreográfiát követni.

Ezen változtatnom kell, csak nem tudom még hogyan. Túlságosan sokat akarok egyszerre.

Ez most fizikai sikerélmény

Alapvetően nem vagyok egy kis darab némber, sőt, többször találtam már ki, hogy akkor most lefogyok és edzés és társai, de valami mindig elmaradt.

Szeptemberben elkezdtem zumbára járni, ami nagyon szaggatott lett, mivel beteg voltam, nem értem rá, stb. Ez most is megvan nagy részt, mivel még mindig náthás vagyok és még mindig sok a dolgom.

Történt egy kis előrelépés mégis: nem eszem kenyeret, figyelek mit eszem, és a lakótársam is segít ebben.
Emellett pedig nem hagyom csak az edzésre a dolgot, hanem minden este lengyelpihenő, hasprés, és valami guggolás féle akármi van terítéken, persze növelve az adagokat.

Ami pedig a sikerélményt jelenti, egyrészt a mérleg szerint könnyebb vagyok, másrészt pedig olyan blúzokat is fel tudok venni, amit eddig nem.

A tömegcsökkenés egyelőre picike, de azt hiszem, hogy jó úton indulok el, és ha ezt tartom, akkor elérem azt amit szeretnék, vagyis legalább 10 kg-tól kéne megszabadulni, de inkább többtől

Az elmúlt 3 napom arra ment rá, hogy egy fizikai problémát leprogramozzak octave-ban. Azért octave-ban, mert a genetikus algoritmus solver-re szükségünk van hozzá.

A nagy helyzet az, hogy a négyes csoportból ketten dolgozunk ezen a problémán. Ami azt jelenti, hogy külön írjuk a programot és segítünk egymásnak a hibák kiküszöbölésében... Kicsit olyan érzésem van lassan, mintha tűt keresnénk a szénakazalban. Vannak hasonló eredményeink, de még mindig nem elég közel egymáshoz ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy jól működik a program.
Néhány fizikai megfontolásból az egyik jó, a másik nem és fordítva...

Úgyhogy most a debug résznél tartok, csak egy octave programot nehéz debuggolni...

Vettünk egy bluetoothos headsetet, viszont amikor megvettük, édesapámnak csak csere telefonja volt, a másik szervízben, így a cseretelefonhoz lett csatlakoztatva, hogy addig is tudja használni.
Tegnap lemerült, azóta fel lett töltve, a telefont visszakaptuk.

A problémám pedig az lenne, hogy egyik telefonunk sem látja a headsetet. Ebben szeretném segítségeteket kérni.
A headset típusa: [link]

Már egyszer leírtam, hogy sikerült egyszer kimerülésig dolgozni.

A következő fokozat ezt betegen bejátszani.
Múlt héten úgy mentem vissza dolgozni, hogy már eleve rosszul voltam, ehhez képest nem voltam hajlandó elmenni orvoshoz, mert hogy jól vagyok. Ez egészen addig működött, amíg dolgoztam. Pénteken hazaértem, leeresztettem, és egyre rosszabbul lettem.
Köhögök, a hátamban és a mellkasomban levő izmok fellázadtak ez ellen, így már elég sok mindenem fáj... Végül arra hivatkozva, hogy most úgyis szünet van, elmentem orvoshoz.

A tanulság pedig az, hogy ha lett volna annyi eszem, hogy pihenek és nem napi 10-12 órát dolgozom, akkor lehet magamtól, illetve vény nélkül kapható szerekkel meggyógyulok, így pedig adajj neki antibiotikum...
Az orvos örült, mert már két éve nem látott.. én viszont kihagytam volna ezt a látogatást...

Ma a család úgy gondolta, hogy jó lenne, ha kimozdulnánk. Nem tétováztunk sokáig, irány az erdő, a Zselici Dombság sok szépet rejt.

Első állomásunk Hajmás volt. Olyan gombát, amit meg is merünk enni, nem nagyon találtunk, néhány zöld hátú galambicán kívül.

Néhány kép az erdőről :