Egy kedves szaktárs osztotta meg, hátha érdekel valakit itt is

forrás

Hangzik el a fejemben a mondat elég sokszor. Bár alapvetően realista vagyok és próbálom racionálisan szemlélni a világot. Vannak helyzetek, amikor erre képtelen vagyok, ilyen a mostani is. Teljesen logikátlan dolgok történednek, jelen helyzetben talán az egyik legrosszabb, ami történhet.

Nem szabad engednünk, hogy tönkretegyen minket teljesen a dolog, meg kell találni azt a pici jót, ami van, mert különben szétesünk.

Kicsit kapcsolódik ide ez a dal, bár jelen hangulatomat most nem tükrözi.

Írtam már, hogy pakolunk a régi házból. Jelentem, a mai nappal végeztünk, minden itt van nálunk, igaz még sokat kell pakolni itthon, de azt már lehet a mi ütemünkben és nem kell másokhoz igazodni.

A mai nap nehéz volt, összesen 5 kocsival pakoltunk el a háztól, ebből csak 2 jött hozzánk. A kezem és a lábam tele van karcolásokkal, csaláncsípésekkel. Olyan koszos voltam, hogy a ruha alatt is fekete voltam a portól. Mégis megérte.
Holnap még elpakoljuk a behozott fát a bejáróról és akkor kicsit pihi

Érezted már azt, hogy összeomlik az életed? Én azt hiszem nem, de most látom, ahogy 27 évnyi munka omlik össze, mindezt azért, mert valakinek nem tetszett valami.
Amikor arra gondolok, hogy ez a 27 év hogy kellett volna folytatódjon, nem arra gondolok, hogy vége szakad mindennek, hogy nem tudni, hogyan lesz tovább. Nem lett az illető állástalan, van lehetősége dolgozni, ez a legnagyobb szerencse az egészben, mégis, amit eddig tett, dolgozott semmissé kezd válni.
Szörnyű nézni, nem tudok másképp segíteni, mint mellette lenni, mert ez a helyes.
Nem, még a bosszú sem marad afelé, aki ezt elkezdte, és afelé sem, akitől ezt kapjuk, mert egy arctalan mechanizmus vált belőle.
Remélem soha-soha többé nem lesz ilyenben részem sem nekem, sem senkinek.

Kedvencnek nem nevezhető témám, a létezik-e férfi és nő között barátság személyemre levetítve. Azt gondolom igen, van rá példa, mondjuk helyből kettő, talán három esetleg négy. Több nincs? Nincs, hogy miért, azt nem tudom megmondani, egyszerűen úgy néz ki, hogy az, akit én barátomnak tekintek előrukkol azzal az ötlettel, hogy legyek már szíves ezt kiterjeszteni másra is. Úgy, hogy ismer és nem kenyerem az ilyesmi. Igen, egyedül vagyok, tehetek róla? Igen, tanultam belőle? Igen. Ez van ezt kell szeretni.
Nem nyafogás, konstatálom, hogy nem nagyon létezik az a fajta kapcsolat, amit én néhány emberrel ápolok. Szeretném ha több ilyen lenne.

Komolyan, én vagyok naiv, hogy nem feltételezem minden hozzám közeledő pasiról, hogy akar tőlem valamit?

Ma elmentem tekerni, hosszú idő után először. Balszerencsémre az eleve foltozott gumim megadta magát az út kb. felénél, 9 km után, haza kellett sétáljak, mert hiába pumpáltam újra, fél perc múlva leeresztett.
A hátsó kereket emelve sétáltam hazafelé, amikor egy kék kisautó megállt mellettem, és megkérdezték mi a helyzet. Elmeséltem, közölték, hogy akkor hazahoznak. Nem szoktam az ilyesmihez és nagyon meglepett. Hazafelé beszélgettünk
Megkérdeztem, mivel tartozom, az volt a válasz, hogy segítsek másnak, neki ez pont elég.
Ezúton szeretném megköszönni a házaspárnak, hogy hazahoztak

A mai napon sok érdemleges nem történt, mégis

- megtanultam újfent, hogy kell magammal könyvet cipelni
ennek oka, hogy ma 1 órát vártam az autóban és valahogy a szókereső nem kötötte le a figyelmemet...

- hülyeségem határtalan

- amit meg akarunk csinálni, megcsináljuk
Még mindig pakolunk a régi házból. Szerszámoknak egészen híján, sikerült szétbontani, amit szét akartunk... Mondjuk egy normális csavarhúzóval és egy kalapáccsal könnyebben ment volna

Tulajdonképpen nem történt semmi rendkívüli

Újabb hónap telt el, Kati visszatért a városba, ahol együtt tanultak Lacival, munkába állt. Még mindig a jó lenne újra találkozni kategóriájú beszélgetéseknél tartanak. Végül Kati közölte Lacival:
- Nézd, benne vagyok a játékban, nem tetszik, de benne vagyok, mert ez nem egy ócska flört, legalábbis részemről. Tőled is tisztességes játékot várok. Nem akarok második lenni, döntsd el mit akarsz.
Másnap Laci előállt azzal, hogy munka után elmegy Kati elé, és hazakíséri, megbeszélik a dolgaikat. Katinak nagyon furcsa volt a dolog, nem tudta eldönteni, hogy mi lesz ebből.
Laci odaért, elindultak hazának. Meg akarta fogni a lány kezét, de az elhúzta, előbb beszéljük meg a dolgainkat felkiáltással.
Laci bólintott. Csendben felsétáltak, majd bementek Kati szobájába. Kati leült az ágyra, várta, hogy Laci nekikezdjen.
- Tetszel, és nem csak tetszel, ez annál több. - kezdett neki a férfi.
- Hol van a de?
- Nincs de, csak tudod, hogy van barátnőm..
- Na éppen itt a de, csak éppen te csaknak hívod. Tudom, hogy van barátnőd, és azt is elmondtam, hogy nem akarok második lenni. Te is tetszel és vannak napok, amikor minden pici részem utánad vágyik, de nem akarom magam megalázni.
- Értelek, akkor megyek.... - válaszolt a fiú
- Tehát ennyi, kár, jók lettünk volna együtt - hajtotta le a fejét a lány. Ekkor a fiú odalépett hozzá, egy puszit adott a lány buksijára.
- Jók lettünk volna, még lehetünk, kérlek segíts dönteni.
- Segítsek? Mégis hogy?
- Engedd, hogy egy kis időt veled töltsek, ne csak lopjuk a perceket.
- Nem miattam kell bujkálni. - vágott vissza a lány. Többet nem tudott mondani, a fiú leült mellé, megcsókolta. A lány hagyta, hagyta mert úgy érezte ennek így kell lennie, nekik együtt. Hozzábújt Lacihoz, aki magához ölelte.
- Nem akarom.
- Mit? - kérdezte a fiú
- Hogy miattam legyen lelkiismeretfurdalásod, miután elmész. Menj el, este írok.
A fiú mielőtt felállt volna, még egy puszit nyomott a lány homlokára, majd elment. A lány ott ült, nem tudta hogyan tovább. Érezte, hogy szüksége van Lacira, de mégis mocskosnak érezte magát azért, amit tettek és amit tesznek.

A google, ma ezzel a képpel köszönti a látogatókat.

Ennek, oka hogy Erwin Rudolf Josef Alexander Schrödinger 1887. augusztus 12-én született.
Részemről sok minden köszönhetek az ő munkásságának és azt hiszem, hogy ezzel nagyon sokan így vagyunk