A szükség úgy hozta, hogy elő kellett keresnem, ezt az oldalt

Ha esetleg TeX-el foglalkozunk, akkor mindenképp érdemes használni, mielőtt a hajunkat tépnénk, hogy nem találjuk az adott karakterre/szimbólumra vonatkozó parancsot.

Eljött az első nap, ahol kvázi dolgoztam.
Reggel még másoltattunk irodakulcsot az irodatársammal.

Tiszta szerencse volt, hogy elindultunk a tutoromhoz is, terembeosztást, illetve óraidőpontot megbeszélni. Találkoztam az egyik tanárnővel, aki figyelmeztetett, hogy nem csak egy órát tartok, hanem kettőt. Ami engem őszintén meglepett, valahogy félreértettük egymást.
Maradt 2 órám, hogy felkészüljek az órára, ami amúgy nem húzós és a tananyagot kirázom a kisujjamból, de mégis óra és én nem készültem fel.
Egyik barátom bejött az irodatársammal konzultálni, utána elmentünk innivalót venni, mert hát anélkül én meghalok.
Majd szép lassan felkészültem az órára lelkiekben.
Egy mesterképzéses csapat (2 emberke) bekéretőzött hozzám, hogy unatkozik, had legyen bent. Nehezen vettek rá, de belementem.
Mesélték, hogy mennyit változtam, talpraesett voltam. Ugyan ismételtem néha magam, de betudható az izgulásnak is. Beszélgettek, én meg az ilyet nem bírom, így meg kértem őket, hogy menjenek ki, majd később megbeszéljük.
Az óra folytatódott, megbeszéltük, hogy mi és hogyan lesz, ki milyen előismeretekkel rendelkezik. Mivel nekik is ez volt az első órájuk a héten, és én sem voltam teljesen toppon, így arra jutottam, hogy jobb, hogy ha most inkább kérdeznek a suliról és a végén még visszanézünk a tananyagra.
Kérdezgettek, jól telt az óra.
Beregisztrált mindenki a számítógépes rendszerbe, akinek nem ment, azzal meglátogattam a rendszergazdákat, akik segítettek.
A végén pedig kicsit belenéztünk mi is vár ránk a félév során.

Ma ismét Pécsen voltam megtalálható.

Lefelé sikerült kifognom egy bácsit, a Magyar Tévénél dolgozó Farkas Krisztina édesapját, aki végig dumálta az utat.
Elindultam felfelé az albérletbe, egészen gyorsan felértem, majd nagy nehezen be is jutottam
Lakótársam épp a teraszt újítja fel, azaz a korlátot festi és helyrehozza a beton részeket, csemperagasztót használ... nekem kicsit fura, bár ott volt a zacsi a kezemben, de nem néztem meg, inkább mondanám valami cement féleségnek, de ez van
Lényeg a lényeg, utcai ruhában nekiálltam neki segíteni, miközben beszélgettünk, s mivel a plafont javította óhatatlanul potyogott ránk a cucc, a hajam és a nadrágom se úszta meg a dolgot, de legalább kész van.
Amiért lementem: egy kedves ismerős elvitte Pécsre a cuccomat és azért mentem le, hogy átvegyem tőle, illetve kulcsot másoltatni meg segíteni

Aki nem szereti az ömlengős meséimet, arra kérem, hogy ne is olvassa tovább a bejegyzést.

Mielőtt bárki kérdezi, igen, ez most teljes egészében rólam szól.

Történetem valahol szeptember végén kezdődik. Andrissal egy társkereső oldalon kerültünk egymás szeme elé. Igen, ilyen is volt, tulajdonképpen én beszélgetni jártam fel ilyen helyekre aztán lett ami lett... Eltelt egy hónap míg újra felmentem az oldalra, Andris már várt, beszélgettünk, felhozta az ötletet, hogy találkozzunk. Csak hogy ő a héten délutános így nem tud eljönni hozzám. Sebaj mondtam, a szerdám szabad majd én megyek hozzád. Nem sok, 40 km a távolság, így felültem a buszra és alig egy óra alatt már ott is voltam Nála. Leszálltam a buszról, már virággal várt. (Mondjuk nem volt nehéz kitalálni a dolgot, hiszen kipuhatolta, hogy milyen virágot szeretek ) Elmentünk sétálni, jól éreztük magunkat, laza két órát sétálgattunk beszélgettünk, miegymás. Elérkezett a búcsú ideje ment a buszom, ő meg ment dolgozni. Búcsú közben eszembe jutott egy dal: Ákos: Ki helyett szeretsz ? Elnevettem magam, és inkább nem mondtam semmit.
Hazafelé volt időm gondolkodni. Jól éreztem magam, viszont nem tetszettek az olyan mondatai, miszerint: Te mennyivel okosabb vagy nálam.. vagy Most olyan butának érzem magam melletted Jó elhiszem, hogy van amelyik bók akart lenni, de akkor is, nekem nem tetszett.

Ma lementem Pécsre, hogy a tutorommal megbeszéljem, hogy mit kell csináljak órán. Mindenki halál aranyos volt, kérdezgették, hogy milyen érzés PhD-snek lenni és gratuláltak, hogy felvettek

Jól telt a nap ezen része, bár az utazástól elfáradtam.

Mindenesetre ez a nap jól telt

Az istenért nem tudok a fent nevezett gépen időbélyeget beállítani. Egyszerűen nem találom a funkciót, lehet nincs is rajta?
Húgom állítja, hogy ő egyszer véletlenül beállította....
Ha valakinek van hasonló gépe és tudja a megoldást, megköszönném az információt.

A családban hullanak a Alcatel OT-990-nek, az enyém még tavaly, húgomé most. Valószínűleg boot hibás, meg tölteni sem lehet.
A számla kiegyenlítésekor édesapám megjegyezte, hogy tök jó, hogy fizetjük rá a részletet (ami egyébként lebeszélhető, azt hiszem), de a telefon már halott. Mire a kiszolgáló hölgyemény elmondta, hogy csak a tartozékokra vonatkozik az 1 év garancia, magára a telefonra 2 év van. Néztünk mint a moziban.
Másnap bevittük a telefont és tényleg, most garanciában megnézik, hogy mi van vele.

Történt egyszer, hogy hárman barátnők megbeszéltük, hogy találkozunk nyáron. Eddig, 5 év alatt, ez nem igen valósult meg ilyen-olyan okokból.

Idén pedig szombathelyi barátnőm Verus meghívott minket magukhoz, hogy látogassunk el Szombathelyre, és nézzük meg a Karnevált.

Tegnap reggel, augusztus 24-én szombaton indultunk útnak. Mivel Rose pécsi én meg kaposvári ezért úgy döntöttünk, hogy busszal megyünk, a vonatközlekedés most elég vicces egyébként is, így tudtunk együtt utazni, mindenféle átszállás nélkül. Rose 6:05-kor indult, én pedig negyed nyolckor csatlakoztam hozzá, majd 11 órakor meg is érkeztünk a célállomásra.

Az út alatt beszélgettünk, az elmúlt majdnem két hónap eseményeit megtárgyaltuk, amikor már elfáradtunk, pihenésképpen pedig zenét hallgattunk. Valahol Zala megyében találkoztunk olyan táblával, ahol a település kezdetét jelző tábla egyik oszlopára a tábla föle egy 70-es táblát helyeztek el. Elgondolkodtam azon, hogy ha úgy nézném ezt a jelenséget, mint mondjuk egy c compiler, akkor bizony itt csak 50-el lehetne menni, hiszen a 70-es táblát felülbírálná a település kezdete tábla. Mindegy, vicces dolog.

Hétvégén karnevál lesz Szombathelyen. Egyik barátnőm ott lakik, így másik barátnőmmel együtt holnap hajnalban buszra szállunk és meglátogatjuk.

Remélem jól sikerül és jól elleszünk Mindhármunkra ráfér a kikapcsolódás nah meg egymást látni sem utolsó szempont
Végül is a szombathelyi barátnőmet május 31-én, a pécsit pedig július 6-án láttam utoljára

Kicsit több mint fél éve tudni lehet, hogy hova fogok menni albérletbe szeptembertől. Két kedves barátommal fogok összeköltözni, ahol az egyik srác szüleié a lakás.
Már május végén megbeszéltük, hogy az én íróasztalom kerül a szobámba, nem kis darab, régen a könyvtárakban voltak ilyenek. 140 cm*70 cm lapfelülettel rendelkezik két ajtós, fiókos régiség, de nekem meg fog felelni.
Mindenem a nagy pakolófelület, mert noha laptopom van, de mindig ezerfelé írom a jegyzeteimet.

Már hetek óta beszéljük, hogy mikor jönnek érte, végül ma lett belőle. Volt egy kis kitérő, majd szépen fogtuk magunkat és felpakoltuk a kocsi tetőcsomagtartójára. Megmondom őszintén féltem tőle, mert nem egy kis darab a cucc. Ketten megfordítottuk és hárman felraktuk, majd jött a kötözés. A leendő lakótársam felmászott a csomagtartóra és ott tekergette a gumipókot, míg mi hárman lent segítettünk neki.

Remélhetőleg már Pécsen van az asztal, és nem lesz vele gond