Tegnap délután egész végig egy kódon szórakoztunk egy tanárommal. Este 7re végzett is a számolás.
Az előző bejegyzésben látható, mennyire fáradtunk le agyilag tőle.

Erre ma bemegyek, megkérdeztem a tanárt, hogy mi van : Hát a témavezetőm azt mondta az a számolás mégse kell, helyette más... Hát rohadt élet, azt hittem felrobbanok a dühtől. Azt a 4-5 óra munkát lehetett volna ezek szerint értékesebb munkával eltölteni.

Annyi előnye van a dolognak, hogy az önbecsülésem nőtt. Akivel számoltunk, egyenrangúnak tekint, és ez jól esik a pici lelkemnek.

"A union olyan mint az onion, csak u-val"

1: "Hol van Csaba?"
2: "Most ment ki"
2: "Ki ment ki???"
2: "Hát Csaba"

"Az anti szőr, az nem szőr...." , "Az anti szőr az olyan szőr, ami az anti macskán van, és ha a macska és az anti macska találkozik, akkor abból lesz a nagy bumm"

1: "Amíg van agyunk és tea, addig dolgozunk"
2: "de agyunk már nincs :/"
1: "nem baj, tea van, szóval dolgozunk...."

Kéne egy kéz, akibe kapaszkodhatok, mikor fáj. Ma annyira fájt, hogy le kellett feküdnöm pihenni.
Kéne egy kéz, amit szoríthatok, érezhetem, hogy van mellettem valaki.
Mindenkit elhajtottam magam mellől, aki fogná a kezem, hogy jobb legyen.

Ez van, ezt kell szeretnem. Szomorú, hogy ilyen buta voltam, majd mond valamit az orvos. A következő másfél hetet csak kibírom valahogy.

Úgy érzem egyedül vagyok, egyedül vagyok, mert senki nem érzi át, hogy mi van velem. Nem lelkileg fáj, azt elviselem, de dolgozni sem tudok ettől... (dolgozni = diplomadolgozatot írni) Össze kéne hoznom minél előbb, mert ha ez így folytatódik, nem végzek vele sosem.

Hát azt tudjátok-é, hogy kik vagyunk mink?

Mi vagyunk mindenki közt a legeslegszebbek,
Mi vagyunk mindenki közt a legügyesebbek,
Mi vagyunk mindenki közt a legokosabbak,
És a legszerényebbek.

Bújj át a tű fokán hétszer,
Fontosabb légy mint az óvszer,
De olyan mint a fizikus még akkor sem lehetsz,
Mert a fizikus a FEJ, FEJ, FEJ!

Hát a szinguláris magvú parciális integro-differenciálegyenleteket tudjátok-é integrálni?

(Mi) Integrálni nem tudunk, csak perturbálni még,
És az se mindig konvergens, habár ez illenék.
De új világ, mi kibukkan a ceruzánk hegyén
Ez a legszebb mesterség.

Részecske vagyok, vagy hullám,
Élek-e vagy ez a hullám?
Megmondanám, hogyha tudnám,
De mindent én sem tudhatok.

Ismeritek-é a legegyszerűbb fizikai rendszereket?

Harmonikus oszcillátor, hidrogénatom,
Van-e más is a világon, én nem tudhatom.
De ha netán volna más is, rúgja meg a ló,
Az csak perturbáció.

Mostanában a kedvem olyan mint egy szinusz függvény, hol jól vagyok, mosolygok ezerrel, hol éppen azon gondolkodom, van-e értelme élni.
Átlagban valahol a 0 környékén járok, elvagyok.

Szeretem, mikor apróságok is fel tudnak vidítani, talán nem is azok.
Bizalom, olyantól, akitől sosem várnám, hogy megbízik a munkámban, a kódolásomban. Ha sikerül valamit kiszámolni egyenesen szárnyalok.

Ha csak egy kis mosolyt tudok csalni egy-két ember arcára, annak ellenére, hogy én épp a padlón vagyok, máris jobban vagyok. Ebből mindketten profitálunk. Többek közt, ezért szeretek emberek közelében lenni, mert okot ad arra, hogy mosolyogjunk, és felrángassuk vele a másikat a padlóról. Elfelejtjük a saját gondunkat és csak kacagunk.

Akkor van a legnagyobb gond, ha egyedül vagyok, vagy ha épp fáj, fáj az őrületig.
A fájdalomban két dolog idegesít: lassulok a fájdalomtól + lassulok a gyógyszertől. Ilyenkor nem érzem magam semmire sem képesnek.
Aztán jön egy feladat, ami megy, és közben átgondolom, hogy miért pont engem bíznak meg vele, hiszen béna vagyok. Rá kell jöjjek, hogy nem

A mai nap a számolásé, számolni kell, hogy lehessen szép ábrákat bepakolni a diplomamunkába és a cikkbe (e kettő összefügg). Ezt a feladatot pénteken kaptuk.

Nosza nekiálltam, maple-ben számolni, az eredeti programot alakítottam át, 3 file-ba írva. Az első file-ba írás sikeres volt, a másik kettő kilépett hibával Jó írjuk újra, a jó kódot szépen átmásoltam, és gondosan kitöröltem, egy sort kivéve, mégpedig: nyisd meg a file-t, ezáltal szépen felülírtam 12000 sornyi munkámat
Sebaj, van még idő estig, várok...

A legnagyobb problémám ezzel, hogy a böngészőn kívül kb. mást nem tudok használni, mert szerencsétlen Celeron 900-as procim nem bír már mást

Egy órámra készülök és ezt a két gyönyörűséget olvasgatom... RFC1034, RFC1035

Lehet kicsit tömény lesz

Arcidegzsábám van.

Én, aki folyton mosolygok, tényleg, ha rendben vagyok, ha nem.. és mindenkit próbálok felvidítani. Búcsúzom a mosolygástól. Elkezdett attól is fájni az egész, ha mosolygok, de sírásig.

Utálom, mert megnehezíti az életem. Olyan szinten lassúvá válok, ami már elfogadhatatlan.

Az a legrosszabb az egészben, hogy aki így ismer meg, nem az igazi énemet látja, hanem egy lassú, szétszórt, néha még beszélni sem tudó lányzót. Teljesen felőrli az idegeim, elgondolkodtam rajta, hogy ki kéne próbálni, milyen lehet az epilepszia gyógyszerre inni, hátha valahogy abba tudom hagyni az egész fájdalmas izét. Mert ez nem kell.