Eljött az idő, hogy a munkához kelleni fog az interaktív tábla, nevezetesen a suliban SMART van.

Hallottam már olyan véleményt, hogy nem kéne felengedni a gépre mert telepakolja szeméttel, anyum gépén anno rendesen ment.

Úgyhogy ha valakinek van tapasztalata, ezzel kapcsolatban, annak örülnék, ha megosztaná velem.

(Eddig sulis gépen használtam, oda nem én tettem fel...)

Éjjel 3 szálon futtattam a számolást matlabban, reggel matlabpool close nélkül bezártam a matlabot, majd gép kikapcs, indulás dolgozni. Matlab elindít, matlabpool open 3 bepötyög, enter, erre közli, hogy van már egy ilyen, elindítja ezt is, de az előzőt zárjam már be
Oké, job monitor megnyit, jéééé, a tegnap délután négykor elindított 3 szálas job még megy. Nah ezt hogy???

Vannak pillanatok az ember életében, amikor nem érdemes kapálózni a körülöttünk lévő emberek döntései ellen. Akkor sem ha fáj, nem érdemes belemászni még jobban, nem lesz jobb. Ő eldöntötte, mi meg elfogadjuk, változtatni nem igazán lehet, ha próbálkozunk inkább csak rosszabb lesz.

Számomra most jött el egy ilyen pillanat, és akárhogy szeretném nem lesz jobb. Úgyhogy most életem ezen fejezetét lezárom. A megannyi emlékkel együtt. A mosolygásokkal, nevetésekkel, sőt sírásokkal együtt.
Szerettem ezt a korszakát az életemnek és remélem lesz még hasonló, vagy talán még jobb is.
Köszönöm az elmúlt 5 évet.

Sziasztok!

Egy kis segítséget szeretnék kérni. Lakótársamnak van egy olyan ötlete, hogy az előszobai beépített szekrény oldalára tegyünk egy üvegtáblát, és használjuk az üzenőtáblának. Azt mindketten látjuk, könnyű tisztítani, tökéletes.
Amiben a segítségeteket kérném: hogy rögzítsük fel a szekrény oldalára? Nekem helyből a szilikon jutott eszembe, ő úgy gondolja, körbe kéne keretezni fával.
Ha esetleg van valami ötletetek, annak örülnék

Adott egy jól működő laptop. Tip top, amire kell teljesen jó, ha jól emlékszem, i3-as proci van benne, 4 GB RAM, acer gyártmány.
Talán ez most lényegtelen.

Ami viszont kicsit kiverte a biztosítékot, ez a gép, minden jóval el volt látva, win7, office, egyéb oktatási programok, interaktív tábla (SMART) program.
Ma reggel viszont csak csökkentett módban volt hajlandó elindulni, nagy nehezen rá lehetett venni, hogy induljon normál módban, kikapcsolni, start menüt elérni viszont nem lehetett.
Mindez annak hatása, hogy a rendszergazda hozzányúlt. Kérdem én, mégis minek piszkál, egy amúgy jól működő, ráadásként munkaeszközként funkcionáló laptopot. Pluszban azzal szórakozva, hogy hol levédi jelszóval hol nem, és nem feltétlenül szól róla, így a jelszó sem minden esetben ismert.

Nem a hozzáértésével van gondom, hanem azzal, hogy teljesen feleslegesen belekurfinyál valamibe, amibe nem kéne, ezzel lehetetlenné téve a munkát.

Ugyan még nincs egy éve, hogy aktívan tagja lettem a közösségnek, de lassacskán eljön az az idő is

Az elmúlt egy évben fordult velem a világ, nem is keveset.

Szakmai szempontból új szintre léptem, lediplomáztam, és felvettek doktori képzésbe. Nemrég találkoztam egy általános iskolás társammal, ő most másodéves. Nekem szegezte a következő kérdést: És most elégedett vagy azzal, ahol vagy? A válaszom ennyi volt: tulajdonképpen igen. Tudtam, hogy lesznek nehézségek, és lesznek még ezen túl is. Az élethez ez is hozzátartozik, nem lehet minden fenékig tejfel, de ez így szép.

Magánéletileg: hát, néhány fórumtárs figyelmeztetése ellenére elég sok mindent leírtam itt. S őszintén? Nem bánom. Mert semmi olyat nem írtam le, amit szégyellnem, vagy titkolnom kéne. Nem feltétlenül alakultak jól a dolgaim, de azt hiszem, hogy semmi olyan nem történt, amibe bele kéne haljak.

A családommal történtek elég szörnyű dolgok, viszont: mindenki egészséges, és rendben van, a lelki bajainkat pedig szeretettel és megbeszéléssel próbáljuk meggyógyítani.

A mai napon egy kedves ismerőssel, talán mondhatom barátomnak, találkoztam.

Sörözés közben beszélgettünk fizikáról, kicsit konkrétabban kvantumfizikáról és lézerekről.

Nagyon, nagyon jó érzés volt mesélni, elmesélni amit tudok, egy olyan embernek akit érdekel. Néha voltak dolgok, amik elsőre nem jutottak eszembe, de ahogy meséltem, összeszedtem az emlékeimet a tanulmányaimból és olvasmányaimból, és folytattam.

Ami leginkább meglepett, hogy emlékszem olyan dolgokra, és mesélek is róluk viszonylag könnyen, mindenféle ábrikákat mutogatva az asztalon, amikkel 2 éve nem foglalkoztam aktívan, csak néha kollégák mesélnek, így kerülve kapcsolatba velük.

Köszönöm szépen a délutánt.

2012-12-22 ez az a nap, amikor greenity néven regisztráltam a lapcsaládra.
Egy Kovács Győzőről szóló itcafés cikk okán találtam ide. A cikket egy akkor hozzám igen igen közel álló srác facebookos idővonalán leltem meg.
Azóta az életem szerves részévé vált a lapcsalád, főleg a logout közössége. Tulajdonképpen sok-sok hatás ért, és változtam is egy cseppet.
Örülök, hogy itt lehetek

Egyik kedves barátnőmtől kaptam a receptet. Megvallom féltem tőle, mert sütni nem igazán szoktam én inkább a hütiket (barátnőim szava járása) gyártom szívesen.

És akkor a recept:

Hozzávalók:
- 10 dkg vaj/margarin
- 8 dkg zabpehely
- 12 dkg liszt
- 1 tojás
- 5 evőkanál cukor - barna- vagy kristálycukor
- 1 csipet szódabikarbóna
- 1 csipet sütőpor
- 1 nagy kávéskanál kakaópor vagy fahéj (vagy mindkettő)
- (ízlés szerint mazsola is kerülhet bele)

Így kaptam a receptet. Én tettem bele kakaót is és fahéjat is, illetve a mazsola mellé csokit.
Kis golyókat formáztam belőle, majd lelapítottam és 15-20 percig sütöttem.

Az első adag kész, sül a második fele, és most gondolkozom, hogy mit kéne másképp a következőkben.
A holnapi intézeti karácsonyra szánom a dolgot.

És az elkészült kekszek:

"Comenius logo = konzolos paint" hangzott el egyik lakótársam szájából tegnap éjjel.
S milyen igaza van

Ilyen az, ha az ember két kockával lakik együtt