Voltam én már függő, többször, egyszer sem szórakozásból, de nem gondoltam, hogy egyszer ennyire szar lesz.

Először az antidepresszánsok világába csöppentem az első íznyi arcidegzsábámmal, másodrszor az epileptikumok világába, a második íznyi arcidegzsábámmal.

A legrosszabb pedig most jön: methotrexát, ezt ízületi gyulladásra adták, és most eljutottunk oda, hogy ha 1 alkalommal kihagyom (heti 1x kell szedni) akkor mindkét mancsom csuklótól az ujjakig kisugározva az alkarokba fáj, alvás közben is. Most kaptam mellé fájdalomcsillapítót amíg visszaáll a helyzet, de gyakorlatilag kibírhatatlan a dolog
Novembertől új gyógyszer, jó lesz az átszokás

A Raynaud szindrómámnak köszönhetően elég sokat fáznak a kezeim, nagyon sokat, 25 fok alatt elkezdenek kihűlni.

Ezért megoldást kerestem erre, kesztyű formájában meg is találtam. Tegnap elvándoroltam a Decathlonba és találtam sízéshez használatos alsókesztyűt. A nagy poén a dologban, hogy a mutató- és hüvelykujja kapacitív, tehát munka közben is tudom rendesen használni, mert néha kénytelen vagyok telefont vagy tabletet ragadni napközben. Ezen kívül nem szőrösödik és pont jó a mérete. Helyből vettem kettőt, egyet beköltöztettem az egyetemre. Mondjuk valami hagyományos színben az én méretemben nem volt, de a kedvenc színemben igen

A slusszpoén a történet végére: a pénztáros csajok ámuldoztak hogy mégis hogy működik a kapacitív része, elmeséltem és ámultak, majd megkérdezték, hogy nincs kedvem ott dolgozni? Igazából az én alkatommal egy vicces lenne. Majd felvilágosítottam őket a foglalkozásommal kapcsolatban (azt nem meséltem el, hogy amúgy a termékleírásban szerepel a megoldás )

Ezt a bejegyzést azért írom, mert belecsöppentem egy világba akaratlanul, és azt gondolom, hogy erről minél több embernek kell tudnia. Ez a világ egyrészt az immun betegek világa, ezen belül pedig a sclerodermával élők világa.
Írhatnám azt is, hogy az ettől szenvedőké, de inkább élünk vele, jobban hangzik és kevésbé okoz betegségtudatot.

Mi is ez a "betegség". Azért teszem idézőjelbe, mert én az életem egy tényezőjének érzem, amivel együtt kell élni, vigyázni magamra, nem szeretnék tudatosan beteg lenni.
Nos a systeamas sclerosis (scleroderma) egy autoimmuin betegség, ami első sorban hegesedéssel jár. A nevét onnan kapta, hogy a legtöbb megbetegedés a bőr vastagodásával kezdődik, jobb esetben csak a bőrt érinti.
Több fajtája van, van ami szervi érintettségű és van amelyik enyhébb, vagy később jön elő ez a dolog.

Általában ízületi gyulladással jár, a bőr vastagodásával, az ujjak kisebesedésével, Raynaud-szindrómával. Szépen sorban nézve: az ízületi gyulladás mindenkinek ismerős, a bőr vastagodása, elvileg tapintható dolog, bár szerintem leginkább a szakembereknek az elején, amikor már ténylegesen vastagodik, akkor az már nagyon nem jó, ilyenkor nem tudja az illető mozgatni rendesen a testrészeit. A Raynaud-szindróma pedig arról szól, hogy az kézujjak hidegben elfehérednek, majd kivörösödnek, és fájnak, ennek vannak azért szintjei. Ennél lényegesen többféle tünet lehetséges, én ezeket látom most körülöttem.

Tegnap este csörgött a telefon, apa volt az: "Anyád most kerül kórházba". Először nem hittem a fülemnek, majd elmesélték, hogy mi is van. Múlt héten Ubul nevű drótszőrű németvizslánk megkapta anyát. Baleseti, kitisztít beköt, pápá.

Aztán tegnap elvándoroltak megint, mivel bepirosodott a seb, és nem nézett ki jól. Mint kiderült, elfertőződött a dolog, és közölték hogy akkor bent fekvés. Rendben, próbálkoztak, hogy mivel csak injekciós kezelés lesz ezért had menjen haza, hiszen 10 perc sétára lakunk a kórháztól, és apa majd elhozza autóval. Nem engedték. Este befeküdt, majd reggel hívtam, hogy mi a helyzet. Olyan gyógyszert akartak Neki beadni, amire allergiás, és a felvételi lapon is szerepel. Ha nincs reggel eszénél és nem kérdezi meg, akkor most lehet hogy nagy baj lenne.
Ezen felbuzdulva, most saját felelősségére hazamegy és bejár az injekciókért. Tegnap este nem történt semmi, senki rám sem néz, az injekciókat meg így is úgy is megkapja.

Tegnapra megbeszéltük párom édesanyjával, hogy ne mindig ő főzzön ránk amikor ott vagyunk, hanem majd mi főzünk vacsit meg mára az egész családnak ebédet. Be is vásároltunk szépen, majd miután hazaértünk neki is álltam összedobni a kaját.
Mikor bontottam a tálcás húst, csak akkor láttam, hogy aznapig fogyasztható a cucc, de hát ha addig fogyasztható. ha ma megsütöm-főzöm, akkor nem lesz vele gond. Gondoltam én naivan.

Szépen bele is pottyantotta a lábosba a hagyma mellé, hogy majd megpirítom. Előtte nem látszott rajta semmi, miután el kezdtem kevergetni valami borzalmas szaga kezdett lenni és az állaga is fura lett. Kuka az egész.

A kaja megmentője az, hogy mellettük is van egy kisebb ilyen bolt és ott a pultból vettünk újabb adagot.

Azért szerintem ez így egészen gáz, hogy ez így előfordulhat...

Csütörtökön indult a fizikus doktoranduszok konferenciája, más néven DOFFI. Ez volt a negyedik alkalom, én pedig másodszor vettem rajta részt.

Kicsit nehezen indultam el, gyomortükrözéssel indítottam ugyanis a napot. Sebaj, menni kell, úgyhogy 1-kor el is indultunk a kollégával, majd Fenyvesen találkoztunk a többiekkel és első dolgunk volt becsattanni a vízbe. Másnap kezdődtek a szakmai programok, délelőtt délután előadások, 12-16 fürdés és társai. Jól éreztem magam nagyon, Maci mondjuk hiányzott, de lesz még ilyen.

Vasárnap Maci és két barátunk lejöttek Fenyvesre és én velük mentem haza Előtte még loccsantottunk egyet. Ez volt az első alkalom, hogy együtt pancsoltunk Macival, szerintem lesz még ilyen a nyáron. Aztán társas és irány haza. Az úton még benéztünk Kaposvárra hozzánk, megköszöntöttük Aput apák napja alkalmából és indultunk is, hogy időben hazaérjünk.

Sikerült Szentlőrinc környékén elaludnom, de nem sokáig Onnan albérlet, kidobtuk lakótársam és mentünk tovább a Dombra. Ott kidobtuk a másik barátunkat és utána már csak a kiérdemelt zuhany és ágyikó várt.

A tanári pálya márpedig menő! - Hangzik el Joós Andrea szájából a TEDxDanubia által leközölt előadásában.

Egy nagyon érdekes előadást lehet végighallgatni. Nagyon sok motiváló tényező van a dologban. Én mégis kissé elgondolkodtam. Magam is oktatok, bár nem alap- és középfokú intézményben, ennek ellenére a dolog minden rezdülését átérzem, mert a legközelebbi felmenőim a pedagóguspályát választották és már 28 éve űzik ezt a sportot. Szerintem ez egy sport, néha élsportnak is tekinthető.

Amit elmond az előadó frenetikus, valóban így kell hozzáállni a diákokhoz, így kell őket motiválni. Azért a tanári pályának vannak árnyoldalai is, mint mindennek.

Nem minden esetben adottak a körülmények a minőségi oktatáshoz. Nem feltétlenül az eszközparkra gondolok, ennél fontosabb tényezőkre. Szerintem az oktatás két fontos tényezője a tanár mellett a gyermek, akit tanít és a szülő akivel együtt kell, hogy működjön.

Azt hiszem ez egy hosszú hét lesz, még akkor is, ha ez a héten az utolsó munkanapom.

Holnapra rendeltek be osztályos felvételre az Immunológiára, kivizsgálásra. Bevallom őszintén, inkább dolgoznék, de ezen is túl kell esnem valahogy.
Megnézik, hogy akkor most van-e sclerodermám vagy nincs, és remélem hogy a kezemmel is kezdenek valamit, mert kezdek belebolondulni a dologba.
Holnap reggel viszem a motyómat, elvileg nem kell bent aludnom, és meglátjuk mi lesz. Felszerelkezek könyvekkel unalom ellen. Majd meglátjuk mi lesz.

Mármint leteszem a fejem és alszom, de valahogy nem oké. Nem pihentem ki magam már régen. Reggelente a párom aggódva néz rám és elmeséli, hogy éjjel többször megnyugtatott, mert nyugtalanul aludtam, nem ébredtem fel rá, csak elcsendesedtem.

Nem emlékszem ezekre a mozzanatokra, de este 7-re elfáradok, akkor is, ha melóznom kell. Szépen lassan megőrülök. Reggel az egyik csajszi azzal fogadott, hogy úgy nézek ki, mint aki nem aludt. Úgyis éreztem magam, pedig aludtam.

Arra tudok tippelni, hogy a fájdalomcsillapító elnyomja a fájdalmat, de nem tudok mélyen aludni, tegnap már valeriánával próbáltam elaludni, hátha.

Remélem 2 hét múlva kiderítik mi a frász bajom van...

Az immun. klinikáról átküldtek a szívklinikára, mert a mellkas rtg-en valami furit láttak.
Ma 10-re volt időpontom, én kis naiv, odamentem fél 10-re, mert biztos ami biztos. Regisztráltam, elmondták, hogy melyik ajtók lesznek a barátaim és majd szólítani fognak az ekg-ra.

Gondoltam, hogy nem lesz könnyű menet, hiszen az ilyesmi sosem az... negyed 12-kor odaslattyogtam az ajtóhoz, hogy kb mégis mikor kerülök sorra. Mire a nővérke mosolyogva mutatott az ajtóra, miszerint nem érkezési sorrendben vizsgálják ki a betegeket. Ez rendben is van, én csak egy nagyjábóli időtartamot szerettem volna, hogy még meddig várjak. Biztos az én hibám, de a válasz olyan szinten felhúzott, hogy mikor negyed óra múlva bekerültem 171/106 lett a vérnyomásom, az átlagos 125/90 helyett...

Meglett a papíros, átszambáztam 3 ajtóval arrébb, ahol nem volt túl nagy mozgás, szépen megültem a fenekemen. Majd az orvosok elmentek vizitelni. Itt már gyanús volt, hogy nem szabadulok könnyen innen sem... majd amikor behívtak valakit, akkor odamentem a nővérkéhez és a kezébe nyomtam a papírt.
Hinnye a következő én lettem, ez negyed kettőkor volt.