Kati és Laci régóta ismerik egymást, volt közös sport kurzusuk ezen felül hasonló szakra jártak. Mindketten történelem szakosok. Míg Kati régésznek tanult, addig Laci történelem-német szakos tanárnak készült. Van köztük pár év, Laci akkor végzett, amikor Kati az alapképzéssel, Laci még a hagyományos képzésben indult.

Kati kapcsolatai, mint tudjuk eléggé zavarosak. Egyszer összefutottak pár pillantás erejéig egy boltban. Megkeresték egymást az interneten és chatelni kezdtek. Egész jól elvoltak, amíg ki nem derült, hogy Lacinak párja van. Katit ez egy kicsit szíven ütötte, de nem tudott mit tenni, nem akarta abbahagyni a Lacival való beszélgetést, túl kedves volt neki a dolog. Ha mást lát ilyen helyzetben, akkor bizony közli, hogy nem kéne, de most nem tudott mit tenni, engedett a csábításnak.

Egyik nap Laci felment teázni a lányhoz, ebből nem volt nagyobb gond, Kati kapott két puszit és egy ölelést, ha nem figyelnek magukra több is lett volna aznap délután, de nem így lett. Laci elment, megbeszélték, hogy nem.

Szép volt, jó volt, elég volt.
Hazaértünk a nyaralásból, bár az utolsó 3 teljes nap munkával is telt a család felnőtt(ebb) tagjainak. Tantárgyfelosztás, számolások és társai. Nekem is volt részem benne bőven.
Ahol voltunk : Petneházy Club, 4 fős faháza, valahogy így néz ki:

Ahol a napunk nagy részét töltöttük:

A kilátás kedvenc teraszunkról:

A medencéről elfelejtettem képet csinálni, tulajdonképpen lényegtelen, mi nagyrészt csak áztunk benne és élveztünk, hogy nem sülünk meg, pedig "hegyen" voltunk, nagynéném szerint érezhetően hűvösebb volt, mint lent a városban.

Adott egy adatelemző program, név szerint Origin 7. Nagyon frankó, a suliban is ezt használjuk, egy a probléma vele: windows 7-tel nem kompatibilis.

Hogy miért kell nekem windows 7, amikor egész eddig a debiant istenítettem? A magyarázat szintén egyszerű, illetve annyira talán nem az. A wine valamiért nem akar úgy feltelepülni, ahogy neki kéne, így a windowsos programokat nem tudom feltenni.

Oké, legyen windows 7. Feltettem a kedves programot, nem indul... mi fene, kicsit szimatolok, bizony az Origin 8 települ csak fel ide, a 7 nem, nekem meg a 7-re van szükségem a kompatibilitási problémák elkerülése végett. Mi is legyen, mi is legyen....
Lett belőle virtualbox és windows xp. Hatalmas mák, hogy találtam egy régi lemezt valamelyik laptoptáskában, feltettem, a program csak úgy mászott fel rá, szuper

Akkor jön az a rész, ami nekem sosem ment.... valahogy el kéne érnem a normál gép adatait, hogy a projektfile-t megnyissam.
Megvallom béna voltam, és nem is hagytak békén, végül rájöttem, csinálok a mappáról egy lemezképet és szépen onnan becsatolom.

Több gmail-es drótpostafiókra rálátok, bár ez talán manapság nem meglepő.
Ebből van több, ami nem hozzám tartozik, de ilyen-olyan ügyek miatt nekem is van engedélyem belépni (értsd: tudom a jelszót és a címet használók tudják, hogy néha belekontárkodom).
A saját címeimet egy helyre lekérem és címkékkel ellátom. Az egyetemi leveleimet oktatókra és egyéb irodákra lebontva szintén megcímkézem egy-egy filterrel
Van egy postafiók, amit mostanában sokat nézegetek, mivel a családból nekem van ezen a héten a legstabilabban netem. Nézegettem, hatalmas káosz volt, olyan levelekkel tele, amik amúgy nem érdeklik az olvasót.
Nosza akkor engedélyt kértem némi turkálásra, első lépésként beléptem az illető facebookjába és beállítottam, hogy nem kell minden hülyeségről e-mailt kapni. Utána a facebooknak és egyéb hasonlóknak csináltam egy szűrőt, hogy bizony ide tessék vándorolni, nem kell a kedves dolgozók szemét bántsa és a helyet foglalnia.
A másik egy egyetemi hírlevél volt, aminek hasonló sorsa lett, akit érint majd megnézegeti ha úgy gondolja...

Ottó és Kati még egy táborozás alkalmával ismerkedtek meg, szomszédok voltak. Míg a legtöbben buliztak és pogóztak, ők beszélgettek, a rubik kockával szórakoztak. Telt múlt az idő a táborozás után, nem is nagyon találkoztak, talán csak köszönés szintjén.
3 évvel a táborozás után egy kollégiumba kerültek, ahol megint beszélgettek, néha együtt néztek filmet. Volt viszont egy bökkenő, amiről Kati nem tudott, Ottónak, ha messze is, de barátnője volt, és így játszott a lánnyal. Egyszer csak eltűnt nem kereste, nem írt, nem ment le hozzá, Kati nem is értette.
A lány élte az életét, tanult, dolgozott, izgult mindenen, nyáron Ottó újra felbukkant, igaz csak chateltek és főként Ottó, akkor már felvállalt barátnőjéről beszélgettek. Ottó nehezményezte, hogy barátnője, Kitti külföldön van, így egyedül hagyta őt. Kati kicsit ápolgatta a lelkét, mikor Ottó helyrejött, megint otthagyta a lányt.
Újabb év telt el, megint sokat beszélgettek, elég extrém témákról, Ottó kiment dolgozni barátnője után, aki nem igazán foglalkozott vele, Kati próbálta helyrerakni a lelkét, amiből az lett, hogy Ottó elkezdte csapni neki a szelet. Hogyha hazajön és szakítanak, akkor megpróbálná Katival, és egyébként is Kati milyen jó csaj.
Ez eddig mind szép és jó - gondolta Kati - de megint hoppon fogok maradni. Miért van az, hogy mindig ilyen balfék "kapcsolatokba" sikerül belefutni, mert ez még nem is kapcsolat, maximum egy laza flört...

Jó dolog tud lenni, ha a szűk család, apa, anya, gyerekek jól megvannak egymásközt. S hogy ez pont egy nyaralásnál jöjjön ki ennyire, azért vicces.
Otthon a következő van: apa, anya konyha: munka, főzés ilyesmi. Húgom anyuék szobájában hasal a laptop előtt tv-t hallgatva, vagy tanul az érettségire, vagy az 1000 matekfeladat egyikét oldja meg, én meg bent ülök a szobámban és ülök a laptop előtt filmet nézek, tanulok, vagy épp csak próbálgatom az új szerzeményt. Esetenként elmegyek tekerni, de akkor sem velük, így a család gyakorlatilag nincs együtt.

Most meg 3-4 órákat ülünk az asztal mellett és kártyázunk, mert van egy kétszobás faházunk... igaz van nálunk 3 laptop, amiből kettőn munka is folyik, meg persze játék és böngészés. Mégis itt vagyunk együtt és jó dolog együtt lenni és csak kacagni azon, hogy viselkedünk halál fáradtan, mikor éjfélig megy a kártyaparti, mert el kell érni azt az 1000 pontot

Az oldalon azt írják, hogy ez milyen jó nekünk, hogy még a GSM jelet sem engedi át, így nem tudnak nyomon követni. Végül is csak a fő funkciója a telefonnak veszik el ezzel, nem is tudom... Jó ez nekünk?

Miért van az, hogy nem bírom elviselni azt az embert, akit szeretnem kéne. Rokonom, méghozzá elég közeli rokonom. Nem bírok ki mellette 1 óránál többet anélkül, hogy ne idegesítsen fel. Ezzel nem vagyok egyedül a családtagjaim szintén nehezen viselik el szegényt.

Tudom, hogy rossz neki, hogy egyedül van, egész nap járja Budát, hogy ne kelljen otthon lennie. Amikor messze van és rágondolok, akkor sajnálom, hogy rossz neki, de abban a pillanatban, hogy találkozunk elkezd szurkálódni és olyan dolgokat mondani, amik nekem fájnak, vagy egyáltalán semmi köze hozzá.

Pl.: fájó pont az életemben nagypapám halála, ő pedig folyton felemlegeti és közli, hogy neki milyen jó, mert ő már nem szenved.... vannak ennél cifrábbak is, de azok már nem ide valóak.

Mikor elmegy, utána rossz embernek érzem magam, mert nem tudtam vele normális és türelmes lenni. Úgy érzem, mintha direkt utazna arra, hogy ha már neki rossz, akkor a körülötte levőknek is az legyen.

Kaptam egy feladatot, eddig igazán nem foglalkoztam vele, elvoltam foglalva a laptopommal meg a családdal, most viszont nekiláttam. Visszahallgattam a beszélgetést, amiben elmondták mit kell csinálni. Csak néztem ki a fejemből, nem jöttem rá mégis mi van, pedig ebből írtam a diplomamunkám. Aztán elindítottam a texmakert, elkezdtem pötyögni a preambulumot és mint a mesefilmekben, az én fejem fölött is megjelent a képzeletbeli villanykörte... Hihetetlen jó érzés volt, és most már nekiálltam bepötyögni, hogy mit kell csinálni, aztán átgondolom még egyszer és a végén fogom magam és nekiállok számolni

Nagy munka lesz, de végre tudom mit kell csinálni

Édesapám laptopján át kéne állítsam a boot sorrendet, ehhez a bios azt írja hogy a +/- billentyűket kéne használni, ami nem igazán megy, mivel ilyen nincs, csak shift-tel tudom elérni, ami nem megy.
Ha valakinek van valami hasonló tapasztalata és megoldása is, azt szívesen fogadnám.
Köszönöm