Ma újfent sikerült ráhozni a szüleimre a frászt, de magamra ugyanúgy.....
Te Apu, hol van az a boríték, amiben a mamáéktól kapott diplomaosztós pénz maradéka van?? Tettem fel a kérdést naivan, hátha tudja a választ.... Nem tudta... azonnal át a szomszédba anyuhoz, hogy ő látta-e (nem, nem a szomszédban lakik, csak éppen szomszédolt....) ő sem tudja..
Már ott tartottunk, hogy akkor most a szemetet is átnézzük, amikor eszembe jutott, hogy erre a borítékra bizony semmi nincs írva, mi van akkor, hogy ha valamelyikünk betette az üres borítékok közé a munkaasztalra... s láss csodát ott röhögött a boríték a többi között Hogy kinek a keze által vándorolt oda, nem tudjuk, viszont meglett
A tanulság: ahonnan elvettem tegyem is vissza... ez sajnos érvényes a szerszámainkra is, ma 1 órát töltöttem azzal, hogy egy nyamvadt 16-os kulcsot találjak, de nem találtam :/ azért megoldottuk azt is..

Ma bemutattam, a hogyan kell elázni 20 perc alatt kétszer egymás után.....

Elmentem a postára, már akkor csöpörészett az égi nedű, mikor visszaindultam is csak csöpörgött, amint félúton jártam nekiállt szakadni. Mit volt mit tenni, kerekeztem tovább, csak nem állok meg..... az eredmény... amim el tudott ázni elázott, a szoknyámból és a felsőmből csavarni lehet a vizet... amint hazaértem le is dobtam magamról.
Egy bökkenő azonban még volt. A szomszéd nemrég füvet vágott, ebben semmi furcsa nincs... viszont nem szokása maga után az árkot kipucolni, ami azzal jár, hogy ilyen vad esőzések esetén mi előttünk sem folyik el a víz, hanem akár 20 centi magasan is áll... ami nem túl jó.szándékomban állt egyébként is kipucolni, csak még nem jutottam el odáig Úgyhogy kicsit megtörölköztem, száraz ruha fel... és mentem kiszedni az amúgy már szétázott füvet a szomszéd árkából... Újra nekiállt zuhogni és nekem sikerült még egyszer szanaszéjjel ázni.

Akárhol olvasok róla, főleg fizikusok tollából, mindenhol "she"-ként emlegetik, lásd az aláírásom, vagy akár ez a mondat:

when Nature evolves a closed quantum system of
qubits, not performing any ‘measurements’, she apparently does keep track of all the
continuous variables describing the state

Elgondolkoztam vajon miért....
Talán azért, mert a természet is olyan szeszélyes tud lenni mint a nők?

Szerdán reggel 10 órakor elment a net és a tv is. Nosza felhívtam 1203-as ügyfélszolgálati számot, hogy akkor mi történedett. Válasz: karbantartás van és elképzelhető, hogy a nap folyamán részleges vagy teljes szolgáltatás kimaradás lesz... Rendben, elfogadom, tényleg nem a legjobb a rendszer, de örültem volna, ha tudom, hogy mikor és hogyan van, hogy az ügyintézésekbe ez ne zavarjon bele... Szerda eltelt úgy ahogy, volt is meg nem is szolgáltatás. Tegnap újfent kezdődött a dolog, reggel kilenckor, újabb hívás, újabb nem túl informatív beszélgetés...
Ma újabb hasonló kör, ahol a hölgy elmondta, hogy fél 6-ig tartanak a munkák, de milyen jó nekünk, hétvégén lesz internet... Hát szuper, csak éppen a hivatalos ügyeket ma tudom intézni, a legtöbb helyen délután kettőkor zárnak. Engem kevésbé zavar, de van olyan a családban, aki noha szabadságon van, azért intéznie kell a munkahelyi ügyeket, ezt el is mondtam a hölgynek, aki elszajkózta a már megszokott mondatot "A karbantartás azért kell, hogy később ne legyenek üzemzavarok".

Most van magamra időm. Úgy igazán, nem az van, hogy akkor most beosztom, hogy ezt tanulom, ezt az ügyet intézem, ezt szervezem le, ezeket a kreatívokat vágom ki stb...
Ennek örömére, most úgy döntöttem, hogy megnézem, hogy ki is vagyok valójában, és hogy lettem ilyen. Tudom, már született egy ilyen bejegyzés, de az ember véleménye mindig alakul, főleg akkor ha saját magáról van szó.

Akkor lássuk csak. Jelenleg úgy gondolom, hogy vannak hiányosságaim, az egyik az, hogy nehezemre esik türelmesnek lenni, akkor, hogy ha nem látom a logikát a dologban, nagyon fel tudom húzni magam rajta, pedig néha csak bele kéne gondolni, hogy a másiknak az a dolog miért egyszerűbb, vagy hasonló. Emellett a másik nagy hibám, hogy néha úgy tűnhet okoskodom, pedig sosem áll szándékomban. Szeretem elemezni a helyzeteket és úgy találni megoldást, talán ez tűnhet úgy, hogy okoskodom.
Mindemellett segítőkész, kedves és normális tudok lenni (elég az önfényezésből )

Eleve féltem a dologtól, a sok ember, a meleg, hogy a családom rendben legyen stb.
Összesen 96 hallgatótársammal vettük át a diplomát (többre számítottak a szervezők, csak nem jött mindenki el). Mindenkivel jött legalább 4 ember. Nincs korlátozva, hogy kivel hányan jöhetnek, a terem természetes befogadó képességétől függött a dolog. Kiszámoltam, hogy ha minden záróvizsgára jelentkezett eljön, akkor a mi csapatunk 116 fő. Reménykedtem, hogy mondjuk csak a 60% jön el. Ennek több oka lehetett volna: nincs nyelvvizsgája, vagy egyszerűen nem kedveli a pizsamapartit, vagy nem lett sikeres a vizsga. Hát nem így lett. Így elég sokan lettünk, a közönség is nagy volt, elég rossz volt, hogy nem mindenki tudott leülni, vagy ha igen, akkor sem egy helyre kerültek a családok.
2 éve, amikor az alapképzéses diplomámat vettem át, 60 körüli létszámban jelentünk meg, akkor nagyjából mindenkinek volt helye, ezért indultunk neki viszonylag nyugodt szívvel.

Végül is, mindenki kapott egy oklevelet a kezébe. S végül amikor az oktatók kimeneteltek az egyik tanárnőm gratulált, tőle különösen jól esett, nem mindig értettünk mindenben egyet.

Figyelem elterelésként terveket szövögetek a nyárra (még mindig nincs eredmény és nagyon meg akarok őrülni bele.... ) az egyik az, hogy visszaszerzem a 4 évvel ezelőtti formámat. Mindezt úgy, hogy nem esem bele az akkori hibáimba, nevezetesen:
-egyáltalán nem ettem kenyeret majdnem 1 évig, amikor nekiálltam megint, szépen visszavándoroltak a kg-k.
-volt olyan időszak, hogy egész nap 2 pohár joghurton éltem
-nem mozogtam semmit

A terv pedig annyi, hogy némiképp figyelek arra, hogy mit eszem, este már semmi kenyérféle (ebbe az elején bele fogok halni...) és minden nap eljárok tekerni, ezt egybekötve némi úszással. Ha pedig a szabadban való biciklizés nem jön össze, akkor felpattanok a szobabicajra.

A cél 10 kg-nyi fogyás. Azt se bánom, hogy ha több, de kezdetnek ezzel is meg lennék elégedve

Az elmúlt pár évben, főleg a vége felé megszoktam azt a napi rutint, hogy tanulok, péntek óta meg nem kell... most csak várni kell, amíg állambácsi kitalálja hány emberkét ad az intézetnek... Én meg csak punnyadok, néha rám jön, hogy pakolni kéne, olvasgatok, de alapvetően nem találom a helyem.. Kicsit furcsa is az egész.

Ma volt az államvizsgám és a diplomamunka védésem. Mindkettő ötös lett. Ezennel okleveles fizikussá lettem
A két tétel, amit sikerült kihúzni: Rácsrezgések (szilárdtestfizika) és Számítógép-hálózatok. Kicsit nehezen ment, mert a tanár urak nem voltak kíváncsiak a levezetésemre így kicsit lassan ment, de meglett.

Köszönöm szépen a segítséget Mindenkinek és azoknak is akik szurkoltak ma Nekem. Külön köszönet illeti a szüleimet és a barátnőm családját, akik befogadtak tegnap estére.

Másfél nap van vissza a tanulásból, kellőképpen előjött a vizsgadrukk Sok sikert a sorstársaknak