19 nap van vissza az államvizsgáig, egyre közelebb van és én egyre jobban félek.
A fizikával nem lesz gond, azt hiszem, azt meg kell tanulnom, az informatika az neccesebb, van 1-2 tétel, amihez anyagom is alig van, de megoldom. A felvételi miatt muszáj ötösre vizsgáznom.

A tanulás mellé bejött még valami: édesanyám fejébe vette, hogy nincs értelmes ruhám (fekete szoknya vagy kosztüm) az államvizsgára és a diplomaosztóra. Hát vettünk egy szoknyát, pöppet rövidebb lett, mint amire én gondoltam, de állítólag nincs vele gond... persze nem ő fog benne illegni-billegni egész nap... ezzel még nincs is gond, ahhoz, viszont, hogy tökéletesen álljon (ami nagyjából lehetetlen) szükség van némi alakformálásra, nem sokra, talán két hét alatt megoldható.

Így tehát adódott két célom is, az első természetesen jóval fontosabb, de a kettővel talán könnyebben megküzdök, ha az egyikre figyelek, a másikra is talán

Tulajdonképpen ma megkaptam a konzulensi és opponensi véleményeket a diplomamunkámról. Mindkettő ötös. Úgy tűnik megérte dolgozni és köszönöm a lehetőséget és a segítséget. Már csak a védés van vissza, mivel a próbavédés jól sikerült, nem hiszem, hogy azzal gond lesz, majd addig még gyakorlom

A nagy nehézség az államvizsga és a doktori felvételi lesz, de ha eddig ment, ezután is menni fog, szerencse, hogy a tanuláshoz kellően nagy fenékkel vagyok megáldva

Várom a nyarat, még akkor is, ha esős lesz, egy kis pihenés mindenkinek jár
Ha loccsantani nem lehet, akkor horgászunk

Elgondolkodtam azon, hogy az embernek vannak érzelmei, érzései és vannak gondolatai. A gondolatokkal nincs gond, azokkal megküzdök, az érzések jönnek mennek, nem lehet velük mit kezdeni, elég rövid életűek, egyszer csak megoldódnak.
Az érzelmekkel viszont gondban vagyok. Az érzelmeim nagy részét nem szeretem, és nem tudom irányítani őket, ők csak úgy vannak. El tudom nyomni őket egy kis időszakra, felül tudom bírálni őket, ettől függetlenül vannak és elég zavaróak tudnak lenni. Néha jó lenne robotnak lenni és elhagyni ezeket, vagy csak tudni kikapcsolni őket, elég lenne az is, ha irányítani tudnám őket....

Sorozatfüggő vagyok, főleg Star Trek függő.
Függőségem 2009-ben kezdődött amikor az akkori párom megmutatta. Ő imádja a sorozatot a mai napig. Akkor nem voltam annyira lelkes mint most, csak azért néztem, mert ő szerette, aztán az egész átalakult és szeretem .
Tanulás mellett a Star Trek The Next Generation sorozatot nézem, 1 hét 3 évad, ebben benne van 2-3 olyan nap amikor nem voltam itthon.

Persze ilyenkor nem csak a sorozatot nézem, hanem tanulok, olvasgatok stb., nekem nem megy a csendben tanulás.

Elgondolkodtam, mennyi minden változott az életemben az elmúlt 5 évben és mennyit változtam én magam, a legtöbbet a barátaim hatására

Egy kedves szaktársnak szüksége lenne némi anyagra az állapotautomatákról. Én nem nagyon tudok segíteni. Megköszönném, ha valakinek lenne ötlete, hogy merre keresgéljek

Egy barátom, mi több, két barátom is reménytelenül szerelmes. Mindkét barátom olyan lányzóba, aki kerek-perec kimondta, hogy nem, nem szeretne tovább kapcsolatot. Mindketten reménykednek abban, hogy hátha meggondolja magát, hátha jobb lesz, hátha együtt lesznek újra.

Nem lehet velük beszélni, hogy ennek így nincs értelme, a lányok nem gondolják meg magukat.. A legjobb barátaim, de nem tudom észhez téríteni őket

Másfél éve költöztünk el előző lakhelyünkről, ahol 17 évig laktunk. Amikor elköltöztünk csak azokat a dolgokat hoztuk el, amikre mindenképpen szükségünk volt, emlékeink egy része ott maradt.
Most eladjuk a házat, szerencsére van rá vevő.
Ahogy pakoltunk össze, mindig volt valami, amiről emlékek jutottak eszembe. Az első másfél órában potyogtak a könnyeim, aztán elmaradtak.
Rossz belegondolni, hogy otthagytuk azt a helyet, ahol felnőttem, ahova a húgom született. Azzal, hogy elköltöztünk az életünk könnyebb lett sok szempontból, az emlékeink nagy része mégis a régi házunkhoz kötnek.
Furcsa dolog ez az egész ...

A mai nap vegyes érzelmekkel tölt el. Fókuszáljunk most csak a jóra.

Négyen adtunk elő 4, különböző témában. Volt aki a Citrixről, volt, aki lágyröntgen lézerekkel kapcsolatban, volt aki lézerekkel kapcsolatban én pedig kvantumoptikából adtam elő.

Jól sikerült, némi bénázásom volt, aminek az oka, hogy izgultam, és néha beletört a nyelvem abba,hogy fotonszám-fázis határozatlansági összefüggés intelligens állapota. Az ábráim és a kivetítő nem voltak barátságban, mondtam én, hogy legyen színes, de nem kell rám hallgatni
A kvázi-témavezetőm megdicsért Mondjuk elég komikus volt, hogy nem tudtam ránézni előadás közben, mert azt láttam, ahogy pörgeti magában végig amit mondok, hogy nem mondok-e hülyeséget. Tudja, hogy minden egyes mozdulatára, arra hogy súg valamit a szomszédjának megállok, vagy legalábbis megakadok. Ezt elkerültük Ezért nem örültem neki, mikor szólt a témavezetőm, hogy őt küldi maga helyett. Ennek ellenére jól sült el, végül örültem neki, hogy eljött.
Az ábráimon kívül semmi gond nem volt az előadással, és végül az utált mondatom, a "Köszönjük Emese!" hangzott el.

Amikor már nem csak a következő pár hetet, hónapot, vagy évet határozza meg egy döntésem, hanem az egész életemet, akkor jövök rá, hogy fel kéne nőnöm. Nem az a legnagyobb problémám, hogy most éppen van-e mellettem valaki vagy nincs, hanem az, hogy mi lesz velem 5, 10 vagy akár 20 év múlva. Amikor sokkot kapva jövök ki az irodából és nem tudom kivel megbeszélni, nem tudok kitől tanácsot kérni, nah ez az igazi gáz....

Azt, hogy mitől lett ilyen nagyon jó kedvem, nem tudom és nem is akarom tudni. Nincs kedvem ezen agyalni, és nem is érdemes.

Nincs kedvem görcsölni a teendőimen, ami összejön összejön, ami nem, az nem, igyekszem, mindennél jobban szeretném azt, amit kitűztem célul (doktori iskola), az viszont nem segít, ha agyon stresszelem magam.

Úgyhogy mosolygás és céltudatosság kezdődik most